♔ Előrevetíteném, hogy bármi, ami elhangzik, nem használható fel ellenem, nem csak nem vehető komolyan, de külön kéretik megkérdőjelezni, hisz gondolkodom, tehát vagyok, meg ilyenek. Sokan mondják, hogy csapodár vagyok, túl sokat viccelek, félre beszélek, meg rendszeresen előfordul, hogy csak dől belőlem a szó, aztán a végén nem mondok semmit. Pedig két lábon – néha négy, de előfordul, hogy az egyiket felemelem – állítom, hogy majdnem minden, amit mondok megfontolt, és csakugyan úgy is gondolom. De, hogy kevésbé infantilis vizekre evezzek, bár ha lehet, evezz inkább Te, tudod, én ezt már hallottam ezerszer a saját számból, meg vissza máséból, a pletykás népség ugye. Meg amúgy is, nem vagyok én tengerész, se kapitány, majd Hook intézi a dolgot. Szóval ott tartottam, hogy… ja azt elfelejtettem, hogy egyesek szerint kissé csapongó vagyok, bár én teljesen megalapozatlannak gondolom ezt az állítást… Tehát komolyabb téma.. nos igen, mondjuk a fóbiák. Mindenki irtózik valamitől, ez lehet irracionális, mint például a csirkék, - bár ha belegondol az ember, ami képes fej nélkül szaladgálni az nem szabad ég alá való (no offense Dullahan) – vagy teljesen megalapozott, mint szűz lányoknál az AIDS. Na jó, lehet kicsit fel van cserélve a világképem. Mindenesetre amitől legjobban szorongok, és most jól figyelj, ez a lelkem mélyén rejtegetett titok, senki sem tud róla, a kertész, a portás, meg a konyhás nénin kívül: az unalom. Szilárd meggyőződésem, hogy a „halálra unta magát” kifejezés nem csak véletlen szófordulat, hanem korábbi tapasztalatokra alapozott hipotézis. Nincs veszélyesebb, mint belesüppedni a nap, napot követő monotonitásba, ami lassan kiszipolyozza az embert, aztán unalmas aggastyánt csinál belőle, aki nyáron zoknit köt, meg kacsákat etet fehér kenyérrel, ami amúgy, kurva rosszat tesz nekik, szadista szemetek. Ezek alapján talán megkérdőjelezhető a karrier választásom, bár a hivatalnak is megvannak a maga izgalmai..
De ha nem is olyan eseménydúsan telnek a napok, mint régen, a kollégák feltudják kissé korbácsolni a kedélyeket, mindenki a maga bogarával, rigolyájával meg allergiájával. Persze néha rá lehet segíteni, például egy-egy elejtett pletyka, ami eljut a megfelelő fülekbe, vagy pár összecserélt irat, eltűnt pecsét, és félig üres kajás doboz, amire rá van írva, hogy NE EDD MEG. Amúgy jár az elismerés a szakácsnak, finom volt, bár egyesek kissé túlsózzák az ételt. Na nem mintha ilyesmihez valaha is közöm lenne, biztos a Róka volt, mindig ő keveri a sza.. izé bajt, nem? Persze én bírom, egész jó arc, nem titkolja, hogy suttyó, felvállalja, beleáll, ez a mentalitás!
A magam részéről teljesen szürke vagyok - főleg a kutyáknak - itt ott szivárvány színű, na nem orientáltság terén, bár… szóval úgy mondom inkább, hogy az élénk színek kiemelik a szemem.
Mindenkit szeretek, de legalábbis nem kívánom, hogy anyja bár ment volna moziba, nem mintha a rosszindulat, az előítélet, meg a szarkazmus nem állna tőlem fényévekre. Előbbi kettő valóban nem kenyerem, hizlal, túlértékelt, meg amúgy is, szegény kacsák.
Azt sem hiába mondják, hogy a macskák folyós halmazállapotúak. Itt nem a hajlékonyságomra kell gondolni, bár az se rossz *wink wink*, inkább a tényre, hogy könnyen alkalmazkodom az adott szituációhoz, mondhatni talpra esett vagyok.
Ha valamit pedig igazán a magaménak mondhatok, az az irritáló, mármint ellenállhatatlan, széles vigyorom, ami főképp a sziámi ikrekhez hasonlít: először mindenki kissé kellemetlenül érzi magát tőle, de aztán beletörődik, hogy levakarhatatlan, esetleg még jól is áll.
Nem vagyok ragaszkodó típus, a bizalom nálam olyasmi, amit nem épp nagykanállal osztok, meg amúgy is ládában tartom, a lakathoz meg ki tudja hol a kulcs…
Nem mondanám magam ambiciózusnak sem, jól elúszkálok a sekély, húgymeleg vízben, lusta vagyok én létrát mászni, jobban szeretek kifeküdni a napra, valami félreeső faágra, és ha épp valaki felébreszt onnan megdobálni rohadt almával, már ha kartávolságon belül van persze. De még ekkor se megy fel a pumpám, viszonylag nehéz kihozni a sodromból, nem vagyok a végletek embere, meg az se, aki asztalokat borogat. A doki szerint közre játszhat a hatvanas vérnyomásom, mikor hozta a defibrillátort, hátha mindjárt dobok egy hátast, említette, hogy ez nem feltétlen normális, de tájékoztattam, hogy az eddigi életeim se azért vesztettem el, mert megállt a szívem, de legalábbis nem magától, rásegítettek.
Ami kicsit dob a pulzusomon - a futáson kívül, de azt nem csinálom, az ilyen mozgásféle, meg fárasztó – de legalábbis megdobogtatja a kicsi szívem az egy jó ital egy nyári estén, vagy valami fejedelmi lakoma, esetleg egy hosszabb trombita szóló, de csak mert a végére már kurvára nem kapok levegőt.


♔ Nos mit mondhatnék? Roppant jóképű kurafi vagyok, mogyoróbarna, kiskutya szemek, ehhez hasonló színvilágú göndör fürtök, férfias arcszőrzet… csak itt-ott egy-egy kisebb folt, de legalább takarja a bőrhibákat!! Igaz csak ritkán hagyom meg, utána meg elveszti szakáll jellegét, és vagy fél évet kell várni, mire újra lesz belőle valami.
Legalább a méreteimre nincs panasz, - *pun intended* - 1,8 magas, viszonylag szikár testel áldott meg az ég, ami amúgy rohadt indokolatlan, mert az egyetlen testmozgás, amit rendszeresen végzek, nos az nem papírra való, meg amúgy is vannak kiskorúak a szobában, te mocskos perverz!
Ha már a természetes színeim, ilyen… természet közeliek, öltözködésemben igyekszem ehhez idomulni, de előfordul egy-egy botlás, összemosott rózsaszín ruhák, meg félre sikerült kísérletezések. A paletta kiterjed a maci nacitól egészen az öltönynadrágig, azért igyekszem a saját kifordult világképem ellenére is az alkalomhoz öltözni, már ha van kedvem, meg nem felejtem el, mármint a felöltözést, nem az alkalmat.
Nem vagyok túlzottan szégyenlős, egyesek talán a hiú szót használnák, esetleg a piperkőc kifejezést, de csak mert nem láttak még másnap. Azt is hallottam már, hogy nyugodt, egyenletes a hangom, kellemes orgánummal beszélek, és annak ellenére, hogy néha embertelen nagy faszságokat mondok, kellemes hallgatni, csak szoknák le a hülye mimikáról, meg fogjam már vissza a gesztikulálást.

Mikor macska gúnyát öltök, vagyis hát, ember gúnyát vedlek le, szürke és zöld, valamint fekete és kék, csíkos szőrme veszi át a borosta helyét, ami megjegyezném igen előnytelen, a vízszintes sávok nem épp slankító hatásúak. Szerencsére a feltűnően kék szemek elterelik az ember figyelmét, a kiváló fogsorról nem is beszélve, amit ilyen alakban is büszkén villogtatok.

♔ A hírem általában megelőz, de csak mert mindenki olyan kurva pletykás, meg amúgy is, olyan társaságban mozogtam, akiknek nem kenyere a normális életvitel, annál inkább a feltűnés, meg a kemény drogok. Na jó, utóbbi csak feltételezés, de persze én azt se tudom mi az!
A rosszindulatú szájak azt beszélik, hogy Csodaország a kicsi hazám, legalábbis az x-dik biztosan, hogy előtte merre kószáltam arra nem emlékszem, de szerintem más se, talán anyám se. Bár megeshet, jobban képben lenne, ha figyelemmel kísérte volna az életem, de ki tudja merre kódorgott. Lévén az információ hiánynak, az is lehet, hogy elátkozott herceg vagyok, akit macskává változtattak, kilenc élettel, meg széles vigyorral, mondván, ha már négy láb, nesze itt egy szép fogsor. Aztán naiv módon megbíztam másokban, támaszt nyújtottam, meg feláldoztam magam értük, hogy utána jól hátba szúrjanak és eláruljanak. De persze ez csak lehet, semmi sem biztos, csak a Halál. Na Ő céltudatos egy srác. Amúgy jó arc, bár sokan nem szeretik, pedig csak a munkáját végzi, nem is gondolnak bele, hogy amúgy ha nem lenne, a büdös életbe nem találnák el a túlvilágra. A sarki kávézóba se megy, ha nem nézik az utcatáblákat, akkor az hogy menne? Aztán itt lopná a napot a sok elhunyt az élők között, milyen lenne, ha még halála után se szabadulnál meg az anyósodtól, na ezt akarod, ezt??


KÉPESSÉG:

♔ Láthatatlanság: Képes láthatatlanná válni (legfőképp ha épp számon akarnak kérni rajta valmit), majd újra előtűnni.

♔ Doppelganger: Képes magára ölteni más alakját, minél többször látta az illetőt annál nagyobb részletességgel. Olyan alakot nem tud felvenni, amit még nem látott akár személyesen, akár képről. Ha már felvette valakinek az alakját és emlékszik arra, akkor a jövőben képes reprodukálni azt, de a procedúra időigényes és az alakok között nem tud egyik pillanatról a másikra váltani.

♔ Alakváltás: Képesség az emberi és bestiális alak korlátlan váltogatására.

- Csodaország becses lakói
- Hivatali dolgozók
- Fabletown és a Farm lakói, meg úgy bárki, aki igényt tart rám, és hát ki ne tenné?