HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Karaktercsere

Karakternév:


Jelszó:



írta:  Vendég
Szomb. Szept. 30, 2017 10:23 pm
írta:  Snow White
Vas. Szept. 17, 2017 9:01 pm
írta:  Vendég
Vas. Szept. 10, 2017 2:18 pm
írta:  Snow White
Szer. Aug. 30, 2017 3:20 pm
írta:  Jeff Radcliff
Hétf. Aug. 28, 2017 6:49 pm
írta:  Vendég
Szer. Aug. 23, 2017 3:30 pm
írta:  Eloise McMittens
Kedd Aug. 15, 2017 5:32 pm
írta:  Robin Rot
Hétf. Aug. 14, 2017 5:37 pm
írta:  Snow White
Vas. Júl. 30, 2017 2:20 am
írta:  Vendég
Kedd Júl. 25, 2017 2:11 pm

Share | .









 

 Kápolna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
The Storyteller
the hero of this fable
avatar
Admin ♔

♔ HSZ : 205
♔ Kor : 27
♔ Hely : Dimenziók közt
♔ Munka : Beleszól ebbe-abba
♔ Bűbájpontok : 81
Kápolna // Szer. Márc. 01, 2017 2:05 pm

A Hit Otthona

♔ Ez az apró kis helyiség egyáltalán nem vallási céllal jött létre. Sokkal inkább szolgál pihenőként a rohanó hétköznapok között, ha valaki néhány percre szeretne egyedül lenni, esetleg a szökőkút szélén ülve négyszemközt tárgyalna valami olyasmiről, ami nem tartozik másra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Robin Rot
the hero of this fable
avatar
A Kis Piros Köpeny ♔

♔ HSZ : 6
♔ Munka : Sportoló - Kendoka
♔ Avatar : Willa Holland

♔ Bűbájpontok : 4
Re: Kápolna // Szomb. Júl. 15, 2017 2:30 pm

*Fabletown... nem sokszor jártam erre, amióta ide sodort a sorsom. Ki tudja... Talán ideje lenne végre tiszteletemet tennem a Polgermesternél...vagy legalább a helyettesénél.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor reggel felkeltem a belvárosbéli lakáskám ágyából. Nem vagyok se dúsgazdag, se milliomos. De egy normális lakást azért meg tudok engedni magamnak, ha már egyszer a New Yorki Kendoválogatott egyik élharcosa vagyok. Nem fizet rosszul a sportolás. Pláne nem úgy, ha nekem úgy van gyakorlatom benne, hogy szinte már ösztönből fakad.
De most gondoltam én naivan... ideje lenne beköszönni a Mesevárosba is. Amúgy is... ha valaki arra akarna kötelezni, hogy a Mesegettóba költözzek, hát tehet egy szívességet, és megcsókolhatja a formás, feszes fenekem. Khm...
Amikor betettem a lábam a városnegyedbe, már sejtettem, hogy nem egészen "mesések" a dolgok errefelé. Nem tagadom... hegyes füllel jártam a várost amióta itt élek... és hallottam történeteket a Farmon élő barátomtól Puhapraclitól is... de ki tudja. Talán csak túlreagál. Talán nem olyan rossz mint ő állítja.
Azonban az utcák amin végigjöttem nem kicsit kezdték összezúzni az illúzióimat.
Lepattant házak, ócska szállodák, neonfény, repedések, grafitik... az a hely, ahova nem szívesen jön egy magamkorú "fiatal" lányka. Ám mit lehet mit tenni...
Elhaladtam a Trip Trap előtt, majd egy kis kérdezősködés után csak megtaláltam a Woodland apartmant. Nem ütött el ez sem az eddigiektől... bár valamivel jobban karbantartott blokk volt. Vajon a Meselények fizetnek adót? És ha igen, annak hány százaléka megy erre az épületre, és mennyi ténylegesen a meselényekre? De... végül is nekem aztán olyan mindegy. Nekem még Taj-kártyám is van. A születési anyakönyviről ne is beszéljünk. Szóval...azt hiszem nem probléma. Legalábbis nekem.
Az épületben ismét eligazítás után végre megtudtam, hogy az Úgynevezett "Könyvtár" az amit én keresek, és mivel a Polgármester nem tartózkodik a helyén, keressem Hófehér Kisasszonyt.
Hófehér... ismerősen hangzik a név amikor meghallom. Ám az agyamban csak üres kongást kapok válaszul, amikor a fehérállomány segítségét kérem. Hallani már hallottam a nevet... de arcot nem tudok társítani mellé. Most még.
Az iroda előtt sor kígyózik, és mindenki feszült türelmetlenséggel várja, hogy valami történjen. Ám eltelik tíz perc, majd tizenöt... semmi. Lassan megunom, és elindulok lefelé, azzal a tervvel, hogy szarok a mesevilágra, és visszatérek inkább az én sajátomhoz. Ám a bejárat előtt megakad a szemem a postaláda alatt a földön heverő névcetlin...
"Bigby Wolf"
Lehajolok, és felveszem.
- Óh helló Öreg Barátom. Hát ezek szerint te is itt vagy? Na majd egyszer megkereslek.
*Mondom mosolyogva, majd a retikülömből előveszek egy műkörömragasztót, megkenem a cetli hátát, és visszanyomom a hiányzó helyre.
- Így ni. Talán nem tart sokáig... de ezt azért megérdemled.
A hátam mögött egy hang szólít meg.
- Üdv kisasszony... miben segíthetek?
Megfordulok, és végig mérem a hang tulajdonosát. Narancs overál, béka formájú sapka. Állán egy kis kecskeszakállal... még talán jóképűnek is mondanám... de... de. Arcomra kúszik egy kis mosoly, és kedves hangszínt veszek elő.
- Üdv. Ami azt illeti... a Polgármester helyettest keresem. De a Könyvtár előtt várakozók azt mondák nincs a helyén.
- Nos igen kisasszony... lehet, hogy a Helyettes asszony a pihenő idejét tölti. Próbálja meg a Kápolnában. Ha mégsem... akkor... akkor talán majd holnap.
- Köszönöm a tippet. Nagyon kedves öntől, hogy segít.
* Köszönöm meg egy kedves mosollyal a tippet, és vissza sétálok a lifthez.
~Hogy te milyen idióta vagy Piri... miért nem követed csak a nő nyomait?~
Teszem fel magamnak a kérdést. De aztán el is vetem gyorsan. Talán mert túl egyszerű lenne.
*Kling* Hangzik fel a lift csengője. Én pedig ismét belenézek a bevert tükörbe a lift falán.
Piros hosszú szövetkabátomat megigazítom kicsit. A kapucni nincs most a fejemen, hiszen mégis csak... "illemhelyen nevelkedtem"... tudom én, hogy egy hivatalba nem ildomos. A kabát nincs összegombolva, így látszik alatta a lila bársonyfűző, mely egész jól kiemeli nőies domborulataimat... amik ugyan lehetnének nagyobbak is... de hát nem erre van a Push Up? Tudom, hogy csalás, de ez van. Mindenki abból gazdálkodik amije van. Megigazítom a testhezálló farmernadrágomat, majd elégedetten biccentek.
Amikor zökkenve megáll a lift, csak elindulok a Kápolnának nevezett helyiség felé.
Az ajtót finoman kinyitom, ha ugyan nincs sarkig tárva, majd belépek, és körbe pillantok, itt van e akit keresek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Snow White
the hero of this fable
avatar
Hercegnő ♔
Moderátor ♔

♔ HSZ : 82
♔ Hely : Fabletown Business Office
♔ Munka : Polgármester helyettes
♔ Avatar : Katie McGrath

♔ Bűbájpontok : 10
Re: Kápolna // Vas. Júl. 30, 2017 7:40 pm


Hófehérke & Piroska


A zon kevés órák egyike van, amikor ebédszünet címén megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy a Hivatal kápolnájába vonulok magányosan elmélkedni egy röpke félórára. Fura kettősség ez. Egyszerre taszít a magány és mégis, mégis szükségem van rá. Kell ez a kis pihenőidő, amíg nem a fabulák bajaival kell törődnöm, ahogy egymás után adják a kilincset egész nap a másiknak. És mindegyik tőlem... pontosabban a polgármestertől vár segítséget a problémájára. Nem tudom, hogy ez csak a megszokás-e - hiszen régen, Hazaföldön is audienciára járt a pórnép a királyok színe elé - vagy tényleg ennyire nem boldogulnak a dolgaikkal önállóan, egyedül.  

Néha, egy-egy ilyen hosszú és fárasztó nap után jól esik betérni ide és csöndben befelé fordulni kicsit. ~Amúgy is hajlamos vagyok a befelé fordulásra azt hiszem.~ Mióta rajta kaptam Charmingot a húgommal sokkal csöndesebb vagyok és kevésbé életvidám, mint voltam hajdanán. Akik régről ismernek, talán nem értik miért változtam meg ennyire. A magányban eltöltött évszázadok a Hazaföldön és ideát a mundik világában is nyomot hagytak rajtam. Nem véletlenül csúfolnak jégkirálynőnek vagy munkalkoholistának a hátam mögött. Mintha nem tudnék róla. Persze nem engedhetem meg azt a luxust, hogy reagáljak ezekre a dolgokra, a magamra öltött pókerarccal kell tűrjem, hogy szájára vegyen az egész város. De ez a munka ezzel is jár, és jobban érdekel az, hogy tegyek értük valami igazán hasznosat, mint hogy mit gondolnak rólam vagy ez engem hogyan érint mélyen belül. ~Össze kell tartsam őket, bármi áron!~

Ezek a gondolatok jártak a fejemben az "Edward Bear's Candies" csokoládéját majszolgatva egyetlen bűnös élvezetem ezek a kis bonbonok, amikor nyílik a kápolna ajtaja. Egy fiatal, piros szövetkabátos nő lép be rajta. Még sosem láttam errefelé, már pedig én híresen büszke vagyok rá, hogy minden fabulát ismerek... legalább látásból. Viszont volt egy olyan sejtésem - hívd női megérzésnek, hatodik érzéknek vagy aminek akarod - hogy a lány is egy közülünk. Ahogy hátrafordultam, végigmértem. A ruházata teljesen hétköznapi viselet, némi extravaganciával... a kabátja alól egy lila bársonyfűző kandikál ki, amihez farmer nadrágot húzott. Egész csinos, ugyanakkor kényelmes viselete van. Nem úgy mint az én kosztümöm, ami bár eleganciát és hivatalos megjelenést kölcsönöz - amire szükségem is van - ám rendkívül kényelmetlen tud lenni néha.

Először visszafordulok a kápolna oltára felé, elvégre mi van ha nem is engem keres. ~Ugyan Snow, nem vagy a világ közepe! Ne légy ennyire hiú!~ Feddem meg gondolatban saját magamat. De aztán valahogy viszketni kezd a tarkóm, mintha magamon érezném a tekintetét az idegennek, mintha figyelne. Ismét visszafordulok az érkező felé.
- Igen kisasszony? Keres valakit? Segíthetek valamiben? - Hangom lágy és szívélyes, bár a benne lévő régi, csilingelős vidámság helyét mára átvette valami fáradt lemondás. Tekintetem kérdő, várakozó álláspontra helyezkedem. A kíváncsiságomat minden esetre felkeltette az érkezése. Ha tényleg közülünk való, tudni akarom kicsoda, mikor érkezett és mi járatban van Fabletownban.





A hozzászólást Snow White összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 30, 2017 8:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Robin Rot
the hero of this fable
avatar
A Kis Piros Köpeny ♔

♔ HSZ : 6
♔ Munka : Sportoló - Kendoka
♔ Avatar : Willa Holland

♔ Bűbájpontok : 4
Re: Kápolna // Vas. Júl. 30, 2017 8:36 pm

Jól tippelt a békasapkás, amikor ide irányított. Ezek szerint a Polgármester helyettes asszonynak vannak olyan szokásai, amik kiszámíthatóak.
Egy hang a tudatom legmélyéről hirtelen bukkan fel, mint valami régen lenyomott levegővel teli palack.
"Piroska... ha vannak olyan rituális szokásaid, amit nap mint nap csinálsz, a Hódítók előbb-utóbb kiismernek. Ha kiismernek, akkor elkapnak. Ha elkapnak... nos..." a mondat folytatása örökre kimondatlan maradt. De a kép, ami ezt követte, már kevésbé. Egy karóbahúzott, varjak által megdézsmált torzó.
Az arcomra kiül egy mosoly, ahogy végigmérem még egyszer a bent üldögélő nőt.
Haja akár az ében... bőre mint a frissen esett... Oké... nincs kérdés.
- Ha jól tévedek... akkor a Polgármester helyettesasszonnyal beszélek ugye?
* Kérdem határozottan. A hangomban sehol az ingerültség, ami esetleg egy órák óta várakozó polgárt jelezhetne... de a hajbókolásra utaló szín is hiányzik. Elvégre... ő is csak egy ugyan olyan nő mint én. Semmivel sem több. Persze... van egy rangja. De hé... és aztán? Hiszen a törvény előtti egyenlőség ugyan úgy megillet engem is mint őt. Sőőőt... mi több. Én a Mundénok világában is létező személy vagyok. (Még egyszer... NE firtassuk honnan vannak az irataim jó? Internet, meg Bitcoinok... de ennyi legyen is elég.)
- Klassz a kosztümje Hölgyem. Nagyon jól illik magához. A tartásán kifejezetten jól látszik, hogy szűkre szabott. Nem fojtó?
* Kérdem megfeledkezve mindenről, és közelebb lépek, hogy még jobban, és kényelmesebben szemügyre tudjam venni...
- Polgármester asszony... miért olyan merev a...Khm... Bocsánat...
*Egy újabb hang merül fel... "Piroska... hányszor mondtam, hogy illetlenség idegenektől butaságokat kérdezni. Miért vagy ilyen kelekótya csacsi? Mindenkinek a magánügye, hogy miért olyan nagy a szeme, vagy az orra." Nagyi... mindig leszidott, ha kérdeztem. Mert egy úrilány ne kíváncsiskodjon... Pffh... én meg az úrilány? Na persze...
Besétálok, és kezet nyújtok.
- Üdv Robin Rot vagyok. Gondoltam tiszteletemet teszem errefelé, hiszen mégis csak ez itt az "Új Mesék Birodalma" nem igaz?
*Amennyiben a kézfogás elfogadásra kerül, tapasztalhatja, hogy nem a legpuhább tenyér az enyém. Nem a Nőiesség mintapéldánya vagyok ezügyben. A kemény kézfogás talán inkább illene a favágóhoz, mint hozzám. De ez van. Ez vagyok én. A kíváncsi csillanás, ami arról árulkodik, hogy van egy gyanúja... megmosolyogtat.
- Gondoltam... hátha regisztrálnom kell magam, hogy ismét visszakerülhessek a "Nagy Könyvbe". Már ha van ilyen számontartási lista...
*Mosolyodok el ismét kedvesen. Majd csak körbe pillantok a kápolnában. Szép darab... kifejezetten kellemes. És csöndes. Talán tényleg jó hely pihenésre egy húzósabb napon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Snow White
the hero of this fable
avatar
Hercegnő ♔
Moderátor ♔

♔ HSZ : 82
♔ Hely : Fabletown Business Office
♔ Munka : Polgármester helyettes
♔ Avatar : Katie McGrath

♔ Bűbájpontok : 10
Re: Kápolna // Szer. Aug. 02, 2017 2:37 pm


Hófehérke & Piroska


K érdő a mondat, amit feltesz mégis határozottan cseng. Őszintén szólva üdítő a sok ingerült fabula után. Újabb kérdés, ezúttal kíváncsiskodó és gyermekien őszinte. Nagyon is emlékeztet TJ-re az ifjú hölgyemény. Arcomra őszinte mosoly kúszik ettől.
- Na de ifjú hölgy, miféle kérdés ez? - Meghökkentő és egyszerre megnevettető a szituáció. Nem tudom meghazudtolni magamat, a régi, ódivatú szavak oly természetességgel kúsznak a számra néha, hogy észre sem veszem magam. - Egyébként pedig hogy úgy mondjam ez munkaruházat, nem az a dolga hogy kényelmes legyen hanem hogy elegáns. Ennek a célnak pedig úgy hiszem megfelel. - Mélázok el.

- Hívjon csak Miss White-nak, mindenki így nevez. - Mosolygok a lányra, akinek az újabb kérdése után kezd megfogalmazódni bennem, hogy azt hiszem én pontosan tudom, hogy kicsoda áll előttem. - Piroska ugye? - Kérdezem meg a gyanúmat, miközben elfogadom a felém nyújtott kezét. A szorítása kifejezetten férfias, de állom és tőlem is egy határozott, nőhöz képest kifejezetten erőteljes kézfogást kap viszonzásul. - Szerintem tegeződjünk, szólíts nyugodtan Snow-nak ha az szimpatikusabb. - Váltok át azonnal egy könnyedebb, kevésbé hivatalos hangnemre. Elvégre nem az irodában vagyunk, most amúgy is a pihenőidőmet töltöm elviekben. Érdekes emberi nevet választott magának, a Ruby-t vagy a Red-et valahogy jobban el tudnám hozzá képzelni, bár való igaz túlságosan is klisés volna.

- Szeretnél letelepedni Fabletownban? - Szegezem neki a kérdést, hiszen ide másért nem nagyon jönnek a fabulák. Mind hazátlanok, akik új otthonra vágynak és valamit megőriznének a régi világból... még, ha ez csak a közösséghez való tartozásban merül is ki számukra. - Vagy csak látogatóba jöttél és átmenetileg maradsz New Yorkban? - Fontos, hogy tudjam mik a szándékai. Mik azok a tervei, amik a közösséget is érinthetik. - Egyáltalán, hogyan sikerült átjutnod Hazaföldről? Bigbytől úgy tudtam, hogy te... nos, hogy nem élted túl a Hódítók előre nyomulását. Mi történt? - Sok város és falu is elesett, köztük az övé is. Pont emiatt meglepő a felbukkanása. Nem tudom, hogy merre járt eddig és mit csinált, miken ment keresztül. Emiatt óvatos kell legyek, hiszen akár még kém is lehet. Viszont nem akarok elhamarkodottan ítélkezni vagy téves következtetést levonni. Most itt a lehetőség, hogy beszámoljon a történtekről és meggyőzzön nem jelent veszélyt a fabulákra vagy Fabletownra.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Robin Rot
the hero of this fable
avatar
A Kis Piros Köpeny ♔

♔ HSZ : 6
♔ Munka : Sportoló - Kendoka
♔ Avatar : Willa Holland

♔ Bűbájpontok : 4
Re: Kápolna // Szer. Aug. 02, 2017 6:55 pm

A kérdéseimre jönnek is a válaszok szépen sorjában, ahogy annak lennie kell.
És persze az a magyarázat, egy félig-meddig nagymamámra jellemző kioktatással, hogy a munkaruházatnak nem kell kényelmesnek lennie... sokkal inkább tiszteletet parancsolónak. Majd a kérés, hogy tegeződjünk. Erre bólintok egyet, több kommentárt nem is fűzve hozzá.
- Akkor ezek szerint te konfekcióból öltözködsz. De tudod... ha szabóval csináltatnád a ruhádat... és a saját méreteidre, akkor akár napokat is el tudnál tölteni a ruhádban úgy, hogy szinte észre se veszed, hogy rajtad van - *jegyzem meg, a fejem kissé félrebiccentve, amolyan "buta kislány" pozícióban... majd hozzáfűzöm még:*
- Legalábbis azt mondják. Nem tudom. Én jobban szeretem a kényelmet az eleganciánál. Bár a maga... ahogy itt mondják, Goth... módján ez is elegáns... és szerintem meglehetősen nőies. És most nem azt várom el, hogy rábólints, hogy "hú de szép, meg hú de jó". Az utóbbi évszázadban...vagy Grimm tudja mennyiben, már nem nagyon érdekel a saját véleményemen kívül más. Amúgy bocs, ha kicsit nyers vagyok. Volt idő, amikor nem tudtam annyit foglalkozni a modorommal, mint kellett volna.

* Mondom egy a buta kislányból szimplán kedélyes mosolyra váltva.
- Piroska. Eltaláltad. Nyugodtan szólíts így... de akár Robinnak is hívhatsz. Amelyik neked kényelmesebb. Azonban bevallom... nem is vártam mást egy hercegnőtől. Rólatok mindig azt mondták "odaát", hogy az összes alattvalótok nevét ismeritek. És hogy rettenetesen okosak vagytok. Nem mintha szándékomban állna itt előrángatni a régi hierarchiát meg egyéb baromságot, elvégre mára mind a ketten ugyan olyan jogi személyek vagyunk.
*Kicsit talán jogira sikerül a halandzsázásom... sokkal tudálékosabbra, mint azt szántam. És nem is akarok én támadó lenni... pedig nagyon úgy tűnhet. Így aztán el is lazítom inkább az izmaimat, és lejjebb engedem a vállamat is, egyértelműen jelezve nonverbálisan, hogy se támadni, se semmi hasonlót nem akarok. Még kevésbé sértegetni az újonnan megismert Snowt.
Ám ekkor beüt a bazdmeg...ahogy mondani szokás ideát New Yorkban. Megkérdezi, hogy le akarok-e telepedni Fabletownban. A szemöldököm magasra szalad, és szinte hisztérikusan kacagok fel.
- Hogy...én...itt? Grimm óvjon... az hiányozna csak. Hogy én itt... a sok fabula között... neeeeeeeeeem. Azok után... semmiképpen.
*nyomom meg az "azok után" szót... mintha szegény nő bármit is tudna arról, mi történt velem. A hercegnőkről sok minden terjengett odaát... de az nem, hogy MINDENT tudnak. Honnan lenne fogalma arról, hogy mi is történt az én otthonomban. Az a gyanúm, hogy ő is menekülni próbált, ugyan úgy, mint mindenki más, akinek ép esze volt...vagy aki nem rabláncon kódorgott a Hordák után.
- De nem, nem csak átutazóban vagyok. Itt élek a városban már egy ideje. Letelepedtem a "köznapi emberek" között. Szereztem magamnak minden papírt, ami kell a mindennapi élethez... és munkám is van, ahogy egy szép piros klasszikus Mustangom is. Nos igen... A rossz szokások nehezen halnak. Szóval... dehogy akarok én elköltözni ide. Pláne nem hoznám ide a Kedvesemet.
*rázom meg a fejem. De ekkor beüt még egy kérdés. Persze számítanom illett volna rá. De az egyenesség, és az a kendőzetlen tény, hogy mindenki halottnak vélt, kicsit mellbe vág. Bár mi a fenének hittek volna másnak? Pont, mint a többieket. Más kérdés, hogy ők TÉNYLEG halottak.
- Hogy nem éltem túl? Furcsa ezt pont Bigbytől hallani, akivel már korábban... belsőséges kapcsolatot sikerült létesítenem. De ezek szerint a vén Farkaskoma gondolt rám? Grimmek, de aranyos...! Komolyan. Sose gondoltam volna, hogy ilyen mélyen érző fajta. Vagy csak sajnál egy finom falatot?
* Mondom csöndesen, meghatódva, félresöpörve egy tincset a szemem elől. Tényleg... komolyan könnyekig meghat, hogy a vén Ordas ennyire emlékszik rám. Sose gondoltam volna, hogy több is vagyok neki mint lebontásra ítélt fehérje. Persze a végére szükségem van erre a szarkasztikus poénra...de nem gondolom komolyan.
- De igen. Túléltem. Gondolom, a falvam nagy része szintén. Vagy talán tudsz valami sajnálatos, de számomra jó hírrel szolgálni? Ami azt illeti... ez egy hosszú történet. Mennyi időd van? Mert ez nem tíz perc lesz, ha belekezdek. És kérlek... ne vedd zokon, ha innentől csak Meseföldnek hívom... mert nekem az a hely nem otthonom. Azok után, amit ott történt, nekem NEM otthonom. Tudod, Snow... van rosszabb a Nagy Gonosz Farkasnál. Ő legalább csak az ösztönei után ment -
*közlöm halkan, mondandóm elején a hangomban fellobbanó gyűlölet parázslángjával. Majd egy pillanat alatt változik a gyűlölet hűvössé. Kezeim egy röpke másodpercre ökölbe szorulnak, és érzem ahogy hosszú, szépen formázott, de hegyes körmeim a tenyerembe fúródnak, majd ez a fájdalom lassan enged, ahogy ismét ellazul a kezem. Szívem szerint rágyújtanék egy koporsószegre. De valahogy kétlem, hogy ezt jó szemmel néznék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Snow White
the hero of this fable
avatar
Hercegnő ♔
Moderátor ♔

♔ HSZ : 82
♔ Hely : Fabletown Business Office
♔ Munka : Polgármester helyettes
♔ Avatar : Katie McGrath

♔ Bűbájpontok : 10
Re: Kápolna // Csüt. Aug. 10, 2017 7:56 am


Hófehérke & Piroska


Sz emöldököm felszakad a lány mondandójára, majd igyekszem tisztázni a helyzetet.
- Félre érted. Ez nem konfekciós, méretre van szabva... de attól még kevésbé kényelmes mint egy melegítő nadrág és egy póló. Csak abban nem jöhetek dolgozni, nem igaz? Elvégre a köztisztviselőknek fontos a megjelenése, pláne ha a polgármestert képviselik a lakosság előtt... - Azt már nem teszem hozzá, hogy minden ruhámat varrattatom és pontosan a méreteim szerint készülnek. Amúgy sem veszek fel mást nyilvánosan mint kosztümöket, a lezserséget otthonra tartogatom. Különben is, mint szólnának Fabletownban ha kiderülne én is mackónadrágban és kinyúlt pólóban mászkálok a lakásban mint bárki más. Romba dőlne az az általam kialakult kép, hogy mindig és minden körülmény közt jól öltözött vagyok.

- Én is szeretem a fűzőket, de inkább a kék színt részesítem előnyben a lila vagy a vörös helyett. Ezek a modern koriak itt a mundiknál kifejezetten kényelmesebbek a Hazaföldön ismertekhez képest. - Fűzöm hozzá éppen ellent mondva annak, amit ő állít és egyúttal alá is támasztva a magam sajátos módján. - Semmi gond, volt már dolgom nálad nyersebbekkel is és látod, még itt vagyok. Valahogy csak túléltem. - Igen, ez bizony egy poén vagyis inkább a béna humorom volt. Minden esetre a lány hangulatában beállt változást regisztrálom magamban, figyelve minden rezdülését és mindazt, amit mond. Ez többnyire a kíváncsiságomnak tudható be, bár kár tagadni hogy van egy jókora óvatosság is bennem ezzel párhuzamosan. Hiszen hiába Piroska van itt előttem a piros köpenyében... mégis idegen az előttem álló fabula. Nem ismerem. És ez még veszélyes is lehet, nem kicsit.

- Jó lesz a Robin. - Hagyom helyben az új, általa választott nevet. Mindenki úgy alkalmazkodik ehhez az új élethez ebben az új világban, ahogy tud. Van, akinek a régi munkája segít elfogadni ezt az új helyzetet, másnak az hogy megtartja a régi nevét vagy épp a névváltás - mint Piroska esetében - és hogy tényleg tiszta lappal kezdheti itt az új életét fátylat borítva a régi életében történtekre. - Igyekszik az ember. - Mondom zavarba jőve a megjegyzésétől, miszerint mindenkit névről ismerek. Bár hajlamos vagyok büszkének lenni rá, hogy mindenkit számon tartok és ismerek névről vagy arcról az ide menekült fabulák közül... nos, ez koránt sincs így. Viszont a mundiknál nem csak az én történetem ismert és örvend nagy népszerűségnek, valamiért Piroska és Bigby sztorija is igencsak felkapott és közismert lett.

A megjegyzésére, miszerint mindketten "jogi személyek" volnánk nem válaszolok semmit. Ha így nézzük, akkor én köztisztviselő vagyok ami azért egy iciripicirit mégis fölé helyez a ranglétrán, ugyanakkor alá is rendel egyúttal. Furcsa kettősség ez, hisz a fabulákat szolgálom, mégis valós - az átlag polgár számára nem létező - hatalommal bírok még akkor is, ha én csak tolmácsolom a polgármester akaratát. Távol áll tőlem a tiszteletlenség, ám mivel King Cole mindent rám hagy és semmit sem csinál csak ha már nem bírja kihúzni alóla magát és muszáj, így eme kijelentésem nem valótlan állítás. De ezt eszemben sincsen Robin orra alá dörgölni. Nekem elég a tudat, hogy felette állok. Különben is, addig jó nekünk amíg nem kell sort kerítenünk rá, hogy bemutassam neki élőben is, hogy mennyire téved ezzel kapcsolatban és valójában mennyi hatalmat birtokolok ideát vagy hol is állok a hierarchiában.

Azonban a lány szavaiból kiérzem a támadó élt, bár gyanítom nem nekem szól ez inkább a múltbéli sérelmeinek melyeket elszenvedett. A hisztérikusnak tetsző kacagásán felszalad a szemöldököm. Fel nem tudom fogni, hogy mi rosszat kérdeztem. Nem értem, hogy miért viselkedik így; amikor én csak egy jogos feltételezéssel éltem a tapasztalataim okán. Ritka ugyanis azon turisták száma, akik ilyen-olyan oknál fogva nem kívánnak letelepedni Fabletownban hanem inkább a maguk útját járják a mundik között.
- Azok után?! Ezt hogy érted? Bocsáss meg, de nem igazán értem a felbukkanásodat, ha így áll a helyzet. Ha nem akarsz New Yorkban élni, miért látogattál el hozzám? - Kíváncsiskodom tovább. Nem hozhat bajt a közösségre, nekem ezt kell szem előtt tartanom. Ha pedig nem akarja betartani a szabályokat ne adja Mesélő még kém is ennek tetejében, nos akkor a személyes szimpátia ide vagy oda... muszáj lesz intézkednem. Senkinek nem fogom hagyni, hogy mindaz amit az évszázadok alatt felépítettünk lerombolódjon bárki által.

Amikor közli, hogy csak átutazóban van ám mégis kiderül New York City lakója felszalad a szemöldököm.
- Nem értelek. Az előbb azt mondtad nem akarsz letelepedni és csak átutazol. Aztán meg azt, hogy te is itt élsz egy ideje már New Yorkban. Most akkor melyik a helytálló? Mert attól, hogy nem Fabletownban laksz, még fabula maradsz és vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartania mindenkinek kivétel nélkül, főleg ha mundik között él és dolgozik. Fabletown is része New Yorknak! A fabulák titkát pedig nem fedheti fel senki a mundik előtt! - Nyomom meg a végét, nyomatékosítva Robinban hogy ha tényleg ezt az életet akarja élni sosem fedheti fel kicsoda valójában vagy mi is a múltja igazából. Mindegy, hogy Fabletownban él vagy New York más részén. Nem sodorhat senkit veszélybe megtorlatlanul.

- Robin ez nagyon fontos, remélem megérted hogy nem korlátozni inkább védeni szeretnénk ezzel a közösséget... - Csak remélni merem, hogy érti és nem kell semmiféle intézkedéshez folyamodnom ez ügyben. ~Egyáltalán honnan szerzett mundi iratokat?!~ Nos, ez engem is érdekelne, ám túl modortalanság volna egyenesen rákérdezni és engem hercegnőnek neveltek nem műveletlen parasztnak. Furcsán megbizsergek, ahogy Bigbyről és a közös múltjukról beszél. A farkassal nekem is sikerült találkoznom, bár én jobban megúsztam mint Piri... csak némi husika bánta a lábamból fizetség gyanánt, hogy megmentett. - Nézd, nem szeretnélek felzaklatni Robin... de a falud elpusztult, senki sem élte túl vagy átállt az Ellenség oldalára. Sajnálom. - Nem tudom, hogy mit mondhatnék még. Igazából sosem szerettem rossz hír hozója lenni, viszont sokszor hárult rám ez a hálátlan szerep mióta hivatalnokként ténykedem a polgármester keze alatt.

- Idő? Nekem abból van mindig a legkevesebb, de szívesen meghallgatom a rövid változatot most is. Úgy cirka 15 percem még maradt a fél órás szünetemből. Vagy visszajössz munkaidő után és elmeséled részletesen? - A homályos fogalmazása felkeltette az érdeklődésemet. ~Vajon mi történt vele odaát?!~ Fogalmam sincsen, ám azt látom rajta így is milyen mély nyomokat hagyott benne a dolog. Valami nagyon rossznak kellett történjen vele, hogy képes legyen így beszélni Hazaföldről... vagy épp Bigbyről. A gyűlölet fellobbanó lángjait minden esetre ki lehet érezni a mondandójából és nem vagyok vak, látom a testbeszédében végre ment változást is. - Robin, tudok valamiben segíteni? - Kérdezem meg végül, hosszas szünet után. Nem tudom meghazudtolni magam, amikor felajánlom a segítségemet. ~Vajon ő sem? Vagy ez az egész csak egy gondosan kitervelt álca?!~



//Bocs, hogy csak most. A meló totál leszívott. Sad


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Robin Rot
the hero of this fable
avatar
A Kis Piros Köpeny ♔

♔ HSZ : 6
♔ Munka : Sportoló - Kendoka
♔ Avatar : Willa Holland

♔ Bűbájpontok : 4
Re: Kápolna // Hétf. Aug. 14, 2017 5:37 pm

A ruházkodást, úgy tűnik, kitűnően kitárgyaltuk. Talán sokkal mélyebben is, mint az engem alapvetően érdekelne. De hé... van ez így. Azért jó tudni, hogy az ember lánya mennyire szereti magát. Mert abból, hogy kényelmesen öltözik, de jól néz ki, vagy hogy egy szoros, kényelmetlen, de látszatra tiszteletet parancsoló ruhába passzírozza magát, sok minden leszűrhető a jellemről. Már, persze ha ért hozzá az ember lánya.
Így aztán csak bólintok arra, hogy Snow nem konfekcióból öltözik, de mégsem kényelmes ruhákban jár. Ízlések és pofonok.
Hogy én otthon hogy öltözök... nos az egy másik téma. Alapvetően jobb szeretem a bugyi-topp kombót. Az bőven megfelel. A lakótársam sem panaszkodik... hiszen miért is tenné. Ő is követi az általam kialakított trendet. Ennyi.
A beszélgetésünk fonala csak szövődik, ahogy a mesebeli pókdémon...jó tudom, hogy ez japán mese, de akkor is mese... hálója. És ahogy a hálók metszésébe érünk, úgy változik az én hangulatom is, pont mint ahogyan a táj változna egy mesevilágbeli útkereszteződésnél, ahol a legkisebb fiú elindul, hogy szerencsét próbáljon. Snow visszakérdez, hogy mit is jelent az azok után. Persze. Érdekli a dolog, hiszen nem ismer. Nem tudja, az vagyok-e akinek mondom magam.
Ez végigfutott már a fejemen akkor is, amikor elindultam. 1001 opció és lehetséges végkimenetel játszódott le a fejemben, a "Helló, tudom ki vagy, és nagyon sajnálomtól" egészen a "Takarodj, te csak egy vagy a Hódítóktólig."  Így nem lep meg a gyanakvó fény, amit pokoli jól leplez. De ha számítasz rá, az teljesen más dolog.
- Úgy látom félreértettük egymást, mégpedig súlyosan, Snow. Nem New York Fabletown része. Éppen, hogy Fabletown része New Yorknak. Így amikor azt mondom... nem akarok letelepedni, azt úgy értem, hogy az Andersen és a Kipling által határolt szakaszon...azaz Fabletownban nem akarok letelepedni. Pont mintha Bronxról beszélnék. Az sem foglalja magában NY-t. És a Fabulák fennhatósága sem terjed ki a teljes városra, csak erre a negyedre. Tudom... mivel Fabula vagyok, rám is kiterjed. De szeretnék egy apróságot leszögezni: amíg ide nem jöttem, senkinek nem volt róla tudomása, hogy élek.
Elvégezhettem Lengyelországban a Witcher iskolát úgy, hogy senki nem tudta, hogy egyáltalán ezen a síkon járok. Én mundén vagyok a papírjaim szerint. Az meg, hogy nem árulhatom el, hogy mi is vagyok... Komolyan, Snow... próbáltál már ekkora bakot lőni? Szerinted... előbb húznák rám a kényszerzubbonyt, mint hogy lenyugtatóznak... vagy előbb kapnám meg a nyugtatókat, és csak utána a muszájdzsekit? Mert az emberek így reagálnának rá, ha elkezdeném terjeszteni, hogy én vagyok "A" Piroska. Szóval azt hiszem, emiatt nem kell aggódnod. A SAJÁT jól felfogott érdekem, hogy kussoljak. Megtehettem volna már milliószor, hogy kinyilatkoztatok... de ez nem az a világ, ahol hinnének nekem. Japánban talán... vagy egyéb babonás vidékeken. Talán még a lengyelek is elhitték volna, a akkoriban a "legendás lények levadászása" órák között. De eszem ágában sincs elmondani, hogy ki vagyok, mi vagyok. Én Robin Rot vagyok. Német születésű, katolikus diáklány, és sportoló. Ennyi, semmi több.

*A hangomba nem vegyül sem agresszív felhang, se kioktató. Szimplán tényközlő. Sejtem, hogy ez nem a legjobb retorika amivel előállhatok... elvégre az általuk felépített kis közösség pont olyan, mint az Amishok. A saját törvényeik, úgy gondolják, minden Amishra (Esetünkben meselényre) vonatkoznak.
- Szóval... azt mondod, hogy kipusztult a teljes falu? No... ez egy lélekemelő hír, ami engem illet. Így legalább abban a tudatban élem tovább az életem, hogy megkapták azok a szemetek azt, amit érdemelnek. Azt mondod át is álltak? Hm... akkor lehet, egyik-másik az én kezem által veszett oda. Még jobb hír. Esküszöm... ennél jobbat nem vártam volna a találkozásunktól. És mielőtt lesápadsz és elszörnyülködsz, hogy milyen rém áll előtted; a történetem röviden, amit a mesekönyvek nem írtak meg és a meselények sem tudnak:
A falvam a szabad elvonulásért cserébe összeszedte a legszebb hajadonokat, és egy alku értelmében a Hódítók kezére adta őket...minket. És tudatosan Rabláncra vetették a jövőjüket és tulajdon gyermekeiket azért, hogy az irhájukat mentsék. Láttam nem egy lány halálát... erőszak általi halálát... és itt nem a penge általi halálra gondolok. Vedd elő a legrémesebb képeket az agyad mélyéből... szorozd fel százzal... és talán karcolod annak az alját, amit én láttam. Képzelheted... hogy milyen lehet, ha a farkasgyomra többé nem rémiszt meg. Ezerszer végzem inkább Bigby gyomorsavában, mint úgy, ahogy azok a lányok. Azt hittem, én is ilyen sorsra jutok. De nekem szerencsém volt. Egy Talion nevű Kósza kiszabadított, és megtanított túlélni. Így vadásztam a Hódítókra. Azt hittem, örökké ott ragadtam, ezért olyan harcot vívtam, amit sose nyerhettem volna meg. Minél nagyobb veszteségeket akartam okozni nekik, mielőtt kifakulok. Hogy-hogy nem... találtam egy elméletileg utolsó átjárót... így azt megpróbáltam megsemmisíteni. Persze egy kis késleltetéssel. Így... nem tudok neked beszámolni arról, hogy tényleg lezáródott volna a kapu... de mivel még nem láttunk ideát egyetlen Hódító formát sem... úgy gondolom, igen. Jó ideje járom ennek a síknak az országait, hogy felszedjem magamra azt a tudást, amivel megvédhetem ezt a valóságot ellenük ha mégis kudarcot vallottam volna. Így jutottam el Lengyelországba, ahol egy frissen alapított kardforgató iskolában witcherré képeztek.

*A retikülömből előkotrom a farkasfejes nyakláncot. Semmi mágia nincs benne csak egy, a játékok alapján mintázott farkasfej ami azt hirdeti, a viselője Witcher. *
- Alapvetően egész sok mindent tudnak... ha arra gondolok, hogy csak sima mundénok alapították az iskolát... meglepő precizitással bírnak. Szerettem ott lenni.
*Felteszi az utolsó kérdést... hogy tud-e segíteni. Az arcomra egy macskamosoly kúszik.
- Nyomolvasó Kósza vagyok, aki meglehetős ügyességgel forgatja a kardot. Nekem nincs szükségem segítségre. Én már megváltottam magam. A kérdés inkább: ÉN tudok-e segíteni valamiben?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
the hero of this fable
♔ ♔

Re: Kápolna //

Vissza az elejére Go down
 

Kápolna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♔ Fabletown FRPG ♔ :: Játéktér :: Fabletown :: Woodland Apartment Building :: A Hivatal-