KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Karaktercsere

Karakternév:


Jelszó:



írta:  Vendég
Szomb. Szept. 30, 2017 10:23 pm
írta:  Snow White
Vas. Szept. 17, 2017 9:01 pm
írta:  Vendég
Vas. Szept. 10, 2017 2:18 pm
írta:  Snow White
Szer. Aug. 30, 2017 3:20 pm
írta:  Jeff Radcliff
Hétf. Aug. 28, 2017 6:49 pm
írta:  Vendég
Szer. Aug. 23, 2017 3:30 pm
írta:  Eloise McMittens
Kedd Aug. 15, 2017 5:32 pm
írta:  Robin Rot
Hétf. Aug. 14, 2017 5:37 pm
írta:  Snow White
Vas. Júl. 30, 2017 2:20 am
írta:  Vendég
Kedd Júl. 25, 2017 2:11 pm

Megosztás

Csongor Empty
Csongor Empty
 

 Csongor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Csongor
the hero of this fable
Csongor
Úrfi ♔

♔ HSZ : 10
♔ Hely : Fabletown
♔ Munka : ingatlan kereskedő
♔ Avatar : Douglas Booth
Csongor Tumblr_oe200q3qJJ1vrhokoo6_400
♔ Bűbájpontok : 5
Csongor // Szomb. Május 20, 2017 11:37 am

Csongor
Vágyaimnak vég határa, Itt vagy, s reszketek belépni.


életkor: 24
nem: férfi
foglalkozás: ingatlan kereskedő
pb: Douglas Booth
eredeti név: Kelemen Csongor
csoport: Legenda
lakhely: Fabletown
attitűd: Pozitív

alcsoport: úrfi

Kívül, belül
♔ Nem találom a boldogságot. Persze tudom, hogy ez most eszméletlenül elcsépeltnek tűnik, de igaz. Az életemet üresnek érzem, mintha csak motonon lépésekből állna, de semmi értelme nincsen. Ez az érzés, és az, hogy eszméletlenül egyedül érzem magamat, nagyban befolyásolta az elmúlt időszakban a személyiségemet. A pénz felé menekülök, igaz magam se tudom eldönteni, hogy hiszek-e benne.  Alapvetően egy pozitív, jókedényű ember vagyok, de ez a folyamatos szorongás lassan eltaszít mindentől. Nem találom a helyemet a világba, és már kezdem fel is adni annak a lehetőségét, hogy ez valaha is megváltozzon.

♔ Világos barna hajam van, ami az utóbbi időben a nap hatására már inkább kezd sötét szőkévé válni. A szeme színe zöld, akár csak a nagyapámé – igaz erről csak ködös emlékeim vannak. A test magasságom 185 centiméter, ami jelenleg nekem pont megfelel,  már nőni nem is fogok többet. Nem mondanám magamat egy izompacsirtának, de azt se mondanám, hogy egy szál ropi lennék. Mostanában eljárok futni, aminek az eredménye egyre inkább látszódik. Szeretek elegánsan öltözködni, és nem csak azért mert a munka megköveteli. Jól érzem magamat az ilyenféle ruhákban. Sőt a különféle színes, különleges ingek kifejezetten tetszenek.


Egyszer volt...


Első felvonás


Otthon voltam, a gyermekkori otthonomban. Abban az időben az életem nem volt tökéletes – nem mintha olyan létezne, hogy tökéletes élet. . Az okokat most nem fejteném ki, inkább csak annyit mondanék, hogy valami olyat kerestem, amit meg se tudnék fogalmazni. Talán az életem értelmét. Soha se ment jól a barátkozás, így a legtöbb időmet egyedül a kertünkben lévő alma fa árnyékába töltöttem pár könyvel a kezemben, amelyek lehetetlennél lehetetlenebb történetekről szóltak. Ezekbe a mesékbe menekültem az igazi élet elől.  Egészen addig míg egy átlagos napsütötte délutánon a fához kötözve egy Mirígy nevű nővel találkoztam. Ostoba voltam, aki nem gondolkozik, csak cselekszik. Elhitette velem, hogy az almákat ő érdemli meg és galád módon ellopják tőle. Állítása szerint éjjel bűvös álmot hozó szellő szenderíti el, s ezalatt egy tündérleány szüreteli le az almát. Nem az öreg asszony érdekelt, hanem a titokzatos lány. Nem tudom miért, de úgy éreztem amit az öreg asszony mond mind mind igaz. Persze neki nem az volt a célja, hogy én találkozzak Tündével.

Aztán megérkezett ő, Tünde. Nem tudom mi volt az első gondolatom róla, de teljesen elkápráztatott. Jól szólt Mirígy: tündér.  Azt mondta, hogy a fát ő ültette még az idők kezdete előtt, hogy megtaláljon vele valakit, aki fontos neki. Az egész lénye elkápráztatott és húzott magához egy belső kényszer miatt, amit nem tudok megmagyarázni . De amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. A találkozásunk csak egy pillanatnyi öröm volt az életemben, de tudtam, hogy nem az utolsó. Különböző nyomok mentén elindultam Tündérhonba, hogy megtalálja őt. Tudtam, éreztem, hogy ez a helyes.


Második felvonás


Egy útkereszteződéshez értem, amiről csak annyit tudtam, hogy a középsőn kell mennem, hogy Üdlakba jussak, de bár honan néztem mindig más volt a középső. A három vándor akivel pedig találkoztam vagy nem tudott, vagy nem akart segíteni: a megvető Kalmárt csak a pénz, a gőgös Fejedelmet pedig csak a hatalom érdekelte, az elméjült Tudos meg egyszerűen nem hitt benne. Még jó hogy ott volt nekem Balga, a hű fegyverhordozóm.

Épphogy rájöttünk közösen, hogy merre kéne mennünk mikor három furcsa alak jelent meg előttünk. Ikrek voltak, és mindegyikük úgy nézett ki, mint az ördög. Valamin nagyon veszekedtek, így igazából nem is igen foglalkoztak velünk. Ám hamarosan a nagy vitájuk közepébe csöppentem a bíró szerepében. Az apjuktól öröklött tárgyakon vesztek össze, amik csak akkor működtek, ha az ember mindet egyszerre hordja : láthatatlanná tevő palást  és az ostor csapására akárhová elvivő bocskor. Azt mondtam neki, hogy legyen azé mindegyik, aki a leggyorsabban ér le a szemközti dombról. Amíg viszont ők versenyt futottak, én elloptam a kincseiket és eltűntem, Balgát egyedül hagyva. Bűnt követtem el, szégyenlem, de muszáj volt megtalálnom Tündét. Nem tudom miért, hiszen alig ismertem. Olyan volt mintha a tetteimet egy felsőbb megmagyarázhatatlan erő irányítaná.


Harmadik felvonás


Hosszas menetelés után a Hajnal birodalmába voltam, ahol újra összetalálkoztam Balgával, aki addigra már lerázta magáról a három ördögfiat. Majd megláttam  Tündét, és azt a furcsa vonzást még erősebben éreztem. Elindultam felé, de mikor megszólítottam ő egy hangot se adott ki. Csak némán rám nézett és tovább ment. Fájdalmat éreztem, igaz okvetlenül, hiszen később megtudtam, hogy ebben a dimenzióban csak délben szólhatott volna hozzám, akkor is mindössze egy órája lett volna.


Negyedik felvonás


Megint ürességet éreztem. Rájöttem, hogy ez nem az én életem. Tünde üldözése csak egy hasztalan gyermeki ábránd az igaz szerelem megtalálásáról. De én nem tudtam abba hagyni a reménykedést. Naponta kijártam többször a kertbe, hogy talán egyszer találkozhatok vele újra. Vagy talán, hogy megpillanthassam akár csak egy pillanatra is. Ostobaság? Meghiszem.  

Nem tudom mennyi idő telt el, talán hetek, talán hónapok. De az egyik alkalommal megjelent annál a bizonyos fánál a három ördögfi közül a Kurrah nevezetű. A varázstárgyait követelte, de én nem voltam hajlandó visszaadni. Talán azért mert úgy éreztem, hogy ilyen hatalommal bíró tárgyak nem való olyan lény kezébe, ami az ördög szüleménye; vagy talán azért mert ezek a tárgyak Tündére emlékeztettek. Heves vita alakult ki közöttünk, majd ökölvivásba fordult át. Az utolsó emlékem, hogy valamiféle port ken az arcomra, majd hirtelen nagyon álmos lettem. Már csak a földön koppanó koponyám hangját hallottam és minden elsötétült. Biztos nem így tett volna, ha tudta volna, hogy már rég Balgának adtam őket, hogy rejtse el.


Ötödik felvonás


Néha elindultam azon az úton amit Tünde keresésekor tettem meg, de rendszerint mindig visszafordultam egy idő után. Aztán egyszer egészen a hármas keresztútig elmerészkedtem. Onnan már nem sok gyaloglásra volt Tündérhon, hová semmiképpen nem akartam menni Tünde fájdalmas emléke miatt.  Annyi idő után pedig újra találkoztam a három vándorral. Kalmár sántikálva jött, miközben végig arról panaszkodott, hogy míg pénze volt, addig mindenki törődött vele, de most, hogy nincs, senki sem. A Fejedelem pedig míg a leigázott nép fölött uralkodott, addig boldog volt, de a feudális anarchia  következtében elvesztette az össze vagyonát, hatalmát, most csak a sír vár rá. Végül a Tudós jött meg, elmerült tekintettel. Arról beszélt, hogy aki élni szeretne, meghal. Aki viszont halni akar, az nem tud. Ő is halni akar.

Én nem akartam meghalni. Ezt tudtam magamról. De azt, hogy mit akartam azt nem. Talán Tündét, de ő csak egy álom volt. Egy ostoba álom. Azt hittem, hogy egy lehetek szerelmes hős, mint a nagy könyvek szereplői, de úgy látszik ezt a sorsot nem nekem szánták.

Egyre több időt kezdtem el tölteni a fánál. Lassan már nem is mentem be a házba, legszívesebben az éjszakákat is kint töltöttem volna. De ezt atyám nem engedte meg. Ő nem is értette a hóbortomat. Persze hogy nem értette, hiszen semmit sem tudott. Hogyan is tudhatott volna. A kalandos utamat csak Balga ismerte. Atyám csak egy lustálkodó semmire kellőnek hitt. Egy ideje nem is bántott már, hogy ezt gondolja rólam. Talán az életem tényleg csak ennyiből áll. Az álmodozást  soha se tudtam feladni. A fa tövében gyakran Tündével álmodtam. Sokszor olyan valósághűek voltak, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ébren vagyok, vagy alszok. Az álmok után a dolgok minden alkalommal egyre nehezebbé váltak.

Aztán már majdnem már újra tavasz lett, mikor Tünde újra megjelent előttem. Nem álmodtam, tudom jól. Ott volt előttem, éreztem. Szebb volt, mint valaha. Valami megváltozott rajta, de el nem tudom mondani, hogy micsoda. Más volt az egész kisugárzása, de nem igazán izgatott. Most már végre mellette voltam és tudtam, hogy miért éreztem mindig azt a furcsa érzést a közelébe. Szerelem. A három vándor közül ez volt az amelyet egyikük sem tekintet az élet értelmének. Talán nekem sikerült megtalálnom az életem értelmét? Akkor ott, ahogy ajkaink összeértek biztos voltam benne, hogy igen.

Hatodik felvonás


Persze az életem ezután egyáltalán nem lett könnyebb. Balgával egy sor cselszövést kellett kitalálnunk, hogy apámmal, a nagy földesúrral elhitessük, hogy Tünde – aki valami furcsa oknál fogva a csókunk után soha többé nem akart beszélni Tündérhonról – egy távoli vidék gazdag kereskedőjének lánya és, hogy házasságunk a család érdekeit szolgálja. Az ember el nem tudja képzelni, hogy Balga ha nem a gyomrával gondolkozni, akkor mennyi okosságot tud kitalálni.

Az ellenség; az esküvőm napján az oltár előtt ezt a szót hallottam, majd óriási nagy vész tört ki. Senki se tudta, hogy honnan jött, vagy mit akar. Csak pusztított és csak igen kevesen élték túl, köztük édesapám se.  Párunknak sikerült megszökni és a kapukon keresztül egy másik számomra ismeretlen világba elmenni. Akkor ott  a kapunál megígértük egymásnak, hogy a túloldalt egymásé leszünk. Kár, hogy a menekültek között ott volt Kurrah is, aki egyáltalán nem mondott le a bosszújáról.

KÉPESSÉG: különleges képességem nincsen. Egyszerű ember vagyok, egyszerű gondolatokkal.


A Földi lét
Hetedik felvonás


// Kurrah ahogy átértek elkezdett szervezkedni ellene. A kezdeti nagy zűrzavarban összeszerzett egy bájitalt, amitől Csongor minden emlékét elvesztette Tündéről. Továbbá, ha valaki Tündéről beszélt neki az agya átkapcsolt egy másik üzem módra. Ilyenkor  a beszélgetés után a csevegés témája – a lány – teljesen eltűnik az emlékezetében. Továbbá ha összefut vele valahol, akkor nem ismeri fel és a következő pillanatban már nem is emlékszik a találkozásra. Ugyan ez történt Tündével is. A bájitalt viszont Kurrahnak időközönként újra be kell adnia, ami  elég húzós pénzügyileg. Eddig valahogy tudta fizetni, de az utolsó időszakban a fizetés folyamatosan késik és a bájital kezdi elveszteni a hatását. //

Olyan hosszú ideje élek már Fabletownban, hogy már nem is tudom. Páran számolják az éveket azóta, hogy elhagytuk Hazaföldet, de én nem. Mindent elvesztettem a pusztítás miatt: anyámat, apámat és még Balgát is. Most egyedül élek, igaz elég jó körülmények között. De mit számít ez? Élnék én szegényként csak ne érezzem ezt a nagy ürességet. Olyan érzés mintha a lelkemben nem is sötét lenne, hanem semmi. Sötétség ismeri a fényt, jó barátja, egymás nélkül nem léteznek, de a semmiben nem létezik a fény.

Mostanában sokat járok inni. Tudom hogy nem kéne, de az alkohol miatt a dolgokat elfelejtem és az életem rögtön sokkal kerekebb lesz. Munkaidőben viszont soha se megyek el, ez alapszabály nálam. Néha pedig lehet, hogy pont akkor kéne kieresztenem a gőzt, mert lassan az életem csak a dolgozásról szól. Péntek volt és újra lejöttem a kocsmába. Csönd volt bent, amit eléggé furcsáltam, de végül annak tudtam be, hogy a rumlisabb italozók  még nem jöttek meg. Én a pulthoz ültem és rögtön egy jó hideg sört kértem ki. Kezdetnek jó lesz ez is, aztán meg majd érzem, hogy mi kell egy jó éjszakához – gondoltam. Körülnéztem a teremben hátha találok egy ellenkező neműt akivel még jobb lesz az éjszaka. Aztán megláttam őt. Barna, göndör haja volt és valakire nagyon emlékeztetett. Talán hosszú percekig figyeltem mire feltűnt neki, hogy bámulom. Elrántottam a fejemet, majd gyorsan megittam a maradék sörömet és fizetés után sietősen távoztam. Már majdnem az ajtó előtt voltam amikor elém került.
– Bocsánat ismerjük egymást? – kérdezte rögtön és a hangjában ugyan az a kétely érződött mit amit én is éreztem, ahogy ránéztem.
– Van egy sejtésem – feleltem kurtán és le sem tudtam venni a szememet róla. Miért olyan ismerős? – Csongor vagyok.
– Én Tünde.


Finomhangolás


♔ CÉLJAIM ♔

Egy boldogabb élet  


♔ KAPCSOLATAIM ♔


◼︎ Tünde – szerelem egy másik világban
◼︎ Kurrah – ördögfi



♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔

Egy folyamatosan növekvő ingatlan birodalom tulajdonosa vagyok. Ha véletlen eféle gondot akad akár Fabletownban, akár  egész New Yorkban, gyere hozzám és valami ajánlatot biztosan tudok adni.


Adatok

típus: saját
forrás: Vörösmarty Mihály
főkarakter
user:vr


Vissza az elejére Go down
Snow White
the hero of this fable
Snow White
Hercegnő ♔
Moderátor ♔

♔ HSZ : 82
♔ Hely : Fabletown Business Office
♔ Munka : Polgármester helyettes
♔ Avatar : Katie McGrath
Csongor Tumblr_n8bhk8u8Wa1r1nrxmo1_250
♔ Bűbájpontok : 10
Re: Csongor // Hétf. Május 22, 2017 12:29 am

Elfogadva!

♔ KEDVES CSONGOR ♔

Engedd meg, hogy örömömet és belső tinilányos sikongatós rajongásomat fejezzem ki az iránt, hogy szerény személyed képében üdvözölhetjük köreinkben végre valahára a városunk újabb magyar kötődésű tagját. Cicó után külön öröm volt olvasni egy olyan mesealakot, akihez magyar szálak kötődnek. Én személy szerint Csongor és Tünde történetét nagyon szeretem, kedvencem volt mindig is az ilyesféle szerelmi történet ugyanis lélekben júzer valahol a 16 éves, romantikus tinilány szintjén megrekedt!  <3

Az egész lapot úgy, ahogy van, nagyon élveztem olvasni. A mese sajátos elmondásod alapján elevenedett fel újra bennem - én először ezt édesanyámtól hallottam ugyanis, és csak később, a középiskolában volt szerencsém Vörösmarty-tól olvasni az eredetit -
aminek azóta számos feldolgozásával találkoztam és őszintén szólva mindet szerettem legyen színházi darab, rajzfilm vagy élőszereplős történetben elmesélve. Csongor és Tünde szerelme épp oly örök és tiszta mint Rómeóé és Júliáé. Az ember lányának az az érzése ha egy cseppnyi romantikus véna lakozik benne, hogy óhatatlanul is vágyni kezd egy hasonlóan intenzív szerelem megélésére.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Kurrah terve dugába dől-e vajon és Tündével végül emlékezni kezdetek-e egymásra. Én sosem azt szeretem egy ilyen kapcsolat megjelenítésében, hogy már egymásra találnak a szerelmesek... hanem a megtett utat, ami odáig vezet hogy végre a sok viszontagság ellenére boldog véget érjen a történetük és ahogy te is írtad... egymáséi lehessenek. Szóval szurkolok nagyon! Csongor 1350805198

Kérlek, ha még nem tetted, akkor foglalj avatart, képességet és legendát is, majd válassz egy tetszőleges Bűbájt (legfeljebb 100 Bűbáj Pont értékben), amivel megkezded a játékot. Ezt pedig jelezd majd Reynard T. Fox-nak PM-ben is, hogy beírhassuk a profilodba.

Itt a vége, fuss el véle! Szaladj a játéktérre!

Vissza az elejére Go down
 

Csongor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♔ Fabletown FRPG ♔ :: Guidebook :: Elfogadott karakterek :: Legendák-