4 találat

Ma végre alig volt bármi hivatalos, amit csinálnom kellett, minden papírmunkát befejeztem tegnap este, így mára az volt a tervem, hogy besegítek a munkában, kicsit a farm lakók malmára hajtom az időjárást. Ők ugyan nem élvezik annyira, amikor én is ott vagyok, de igyekszem ignorálni az ideges tekinteteket Persze van az a fele, akinek meg nincs mitől tartania és nem is tart tőlem. Na velük gyűlt meg a bajom ma, ugyanis sorra jöttek oda hozzám megemlíteni az ügyes-bajos problémáikat és ezeknek sajna visszatérő eleme volt Reynard. Vagy valamit láttak, vagy elszenvedték a verbális demoralizálást. Most ezzel tényleg nem lehet mit kezdeni, mármint leülhetek beszélni a rókával és valószínűleg le is fogok, de ennyi erővel a fallal is cseveghetnék. Az a gond, hogy ő is legalább annyira ismeri milyen messze mehet el, mint én, de ha egy ejnye-bejnye megnyugtatja a lakókat, akkor ez lesz.
Küldtem Reynardért és csak reménykedek, hogy jönni fog a megadott időpontra. Én legalább is itt várok az egyik vendégszobából átalakított irodában. Semmi különös nincs itt, csak egy íróasztal, székek két oldalt, egy-egy növény a sarkokban... meg én. Mivel nem készültem ma ügyeket intézni, így nem is a megszokott kosztümömben vagyok, hanem egy piros felsőben és egy egyszerű farmerben szandállal. Ez azért erősen levesz pár évet a megjelenésemből, de ez ellen ugyebár már nincs mit tenni.
A tablet-men játszok fruit ninja-t, amíg várok az érkezőre. Dolgozhatnék ugyan, de igazából már azzal azt teszem, hogy elhívtam a rókát beszélni, ugyanis ma elvileg szabadnapos lennék. Életem pedig nekem is van és a fruit ninja-nál nincs jobb játék, amivel el lehetne ütni az időt. Szóval szeletelem a dinnyéket, meg az ananászokat, meg a cseresznyéket valószínűleg akkor is, amikor bárki belép. Én sem vagyok ám robot, szóval annyira nem is izgat ki lát meg.

Tick Tack Élvezettel néztem a csinos arcra kiült pillanatnyi döbbenetet, melyet azonnal egyfajta lágy keménység álarca mögé bújtatott, hiszen Fabletown jégkirálynőjeként erőt kell mutatnia népének, mégis, aggodalommal is eltöltött eme tény. Mily szomorúnak, s magányosnak kell lenni ahhoz, hogy egy ily egyszerű s mindennaposnak mondható cselekedet is ily mértékű hálává váljon. Szegény fiatal leányzó... Szegény én...  A szomorú hús íze elveszti a zamatát... Tick Tack
Ha minden hercegnő ilyen e környéken sürgősen tenni kell valamit az ügy érdekében. Snow nem probléma, neki sokat kedveskedhetek még az éteri végső fogásig hisz rá még szükségem van.
Vicces dolog kedvesnek lenni egy ily álszent társadalomban hol hiába van egyenlőség, hiába lett eltörölve a múlt minden bűne, sose fognak bízni bennünk. A mesélő sötétté formálta létünket és ennek a jelenben isszuk meg a levét. Legfőképp a Snowhoz hasonló álszenteken látszódik mindez. Nem baj, hízzon csak. Tick Tack
Úriember módjára vigyázzba álltam s megvártam, míg elfogyasztja az ebédjét, s miközben valahol a távolból egyre közeledő Bufkin szárnyának csapkodásait hallgattam elképzeltem, ahogy az egészséges főztöm minden energiával dúsított falatja végighalad egész testén, megölve a méreganyagokat s Mundi világban ránk rakódott mocskot. Egészséges, finom, boldog husit akarok majd azon nap, mikor karmommal felhasítom a puha hasat, a belsőségeit saját belébe töltöm kolbásznak, míg a tényleges húsából megalkotom a valaha volt legfinomabb almás receptemet! Tick Tack


Megvallom, jólesett a megjegyzés mit az órámra tett, s külön megdöbbentett az ily nyílt megszólítás a város tényleges vezetőjétől. Vicces, hogy pont én akit a legvadabbnak tartanak nem tudom levetkőzni az udvari modort. Oly sokat láttam már a világból utazásaim folyamán, ahogy világról világra, meséből mesében találtam magam s figyeltem a különböző udvartatások világát. Belém ivódott, egy bestiába.
- Köszönöm. - Csupán ennyit tudtam kinyögni kislányos zavaromban. Szomorú, hogy egyáltalán minimálisan is zavart képes okozni egy vadásznak a prédája. Van még mit fejlődnöm nekem is.


"hogy köszönhetném meg" kérdésre ezernél is több és brutálisabbnál brutálisabb mozzanat repült végig agyam sötét zsigereim ám visszafogtam magam s második szintre lépett tervezetem.
- Ne legyünk még ilyen elhamarkodottak Miss Snow. - Majd reá kacsintva eddig a kezemben tartott utolsó apró kis tálkát is elé tettem. Különös, ha ételről van szó fesztelenebbé válok mindig. Meg is mosolyogtam magamat, mikor levettem a fedőt s egy ínycsiklandó könnyed csokis finomság tűnt fel a lány szemei előtt, mellette egy kis kanállal.
- Bátorkodtam némi kis plusszal jutalmazni egész napos kemény munkáját, mit kicsiny világunkért tesz. Remélem, örömére válik. - Ebben még igazság is vegyült. Hisz ostoba, aki azt hiszi, hogy ama fancsali király bármit is tesz a városért. Ellenben ez a kis, törékeny vacsora alapanyag önnön nyámnyila hercegnőlétét meghazudtolva képes fenntartani két ily fertőt, mint Fabletown s a Farm. Másrészt sajátos egóm is közbeszólt. Büszke vagyok édességeimre. Valószínű én lehetek a legédesszájúbb ragadozó a városban, de csupán ezek azok amik nagyjából közelítenek egy hercegnő okozta íz katarzisnak. Rengeteget kísérleteztem új receptekkel a közelmúltban s egyik legjobban sikerült édességem prototípusa eme kehely tartalma. Ha minden jól megy, ez lehet az első lépés, hogy talán valamikor Mundi földön nyissak éttermet s cukrászdát.


Minden végeztével egy pillanatra talán még szívem is megdobbant ily szívszorító kedvesség láttán melyet egy egyszerű vacsora váltott ki belőle, s akaratom ellenére is szabadkozni kezdtem.
- ugyan ez semmiség! Örülök, hogy örömet tudtam szerezni vele önnek!
Majd elkezdtem leszedni az asztalt, mikor is ideje volt kibújtatni a szöget a zsákból. Szeretek lassan, lépésenként haladni a dolgokkal, hogy végül élvezettel arathassam le munkám gyümölcsét.


- Mégis csak lenne valami Miss Snow... Elég kínos bevallani, de hibáztam a hónapra való alapanyagok megrendelésénél, s nem tudom mi üthetett belém, de radikálisan többet rendeltem. Természetesen a többletet kifizettem önköltség gyanánt, viszont hamarosan Irdatlan mennyiségű étel fog érkezni.
Mély levegőt vettem egy hatásszünet érdekében s hogy feldolgozhassa az információt, végig alattomosan vigyorogva hogy lássa, van itt valami turpisság, s hogy nem volt ez oly véletlen, mint ahogy előadom, ám mielőtt még megszólalhatott volna folytattam.
- Remélem nem bántom meg nyíltságommal, de mostanában egyre több pletyka kering a hivatalban, miszerint a Farmon élők még a megszokottnál is elégedetlenebbek. Például elviekben a Colin nevű malac ismét megszökött. Épp ezért, szeretném engedélyét kérni, hogy az alapanyagok felhasználásával különlegességeket, az általuk még sosem kóstolt Mundi ételek, italok s édességek legjavát szolgálhassam fel nekik egy kisebb összejövetel keretein belül. Tudom, hatalmas kérés, de talán az ön közbenjárásával megoldható lenne, s talán csökkenthető lenne a szakadék a Farm és Hivatal között.
Ezután hagytam, hogy szavaim leülepedjenek a lány ízletes agyában, s őszinte kíváncsisággal vártam a válaszát. Egy hozzám hasonló rémnek meg kell küzdenie a státusz kivívásáért, s egy ily akció radikális mértékben lökhetne feljebb a város ranglétráját, ahol az ízes s finom hercegnők körében talán még Cole-t is kiüthetném a nyeregből.

Tick Tack Élvezettel s nagy műpontossággal rakom rá az utolsó falatot is a tálra. Hosszan, finomitgatom, szerkesztgetem az ételt hogy, mindenben kifogástalan legyen. Nem tudom mi igaz s mi nem, ám ha tényleg fóbiája van az almáktól, még csak azokra hasonlító étket sem akarok a tálján látni. Hosszú és fárasztó nap volt sok megrendeléssel, ám csupán Miss Snow az, ki ilyenkor is az aktáit bújja. Valószínűleg már elfedhette vacsoráját, annál meseszerűbbé teszem a számára! Tick tack

A megrendelésnek megfelelő étek illata betöltötte a konyhát s én aranyos tálcára raktam gondosan lefedve ki ne hűljön. Tick Tack Tick Tack

Ezután fáradtan átvedlettem utcai ruhába, hisz a kézbesítés után zárok. Így is több órával a hivatalos nyitva tartás után járok, ám a hercegnőkért mindent. Már csak Snow gondolatától is összecsordult a nyál a számban, ahogy elképzeltem különféle fogások képében ugyanazon a tálon, miről most ő fogja vacsoráját költeni.
Szinte megpördültem ahogy kalapom a fejemre húztam s az ételt egy kézbe fogva,egy üveg finom bort a zsebembe süllyesztve a legszebb konyharuhámat mellékelve megindultam a rideg folyosókon.

Fantáziám nagyban szárnyalt miként fogom a hivatal hercegnőit felhizlalni a jövőbeli jólétem biztosítása érdekében, miként fogom szép lassan elpusztítani létüket, s miként szolgálom fel önmagamnak egy kellemes boldog, jóllakott estét okozva önmagamnak. De mindez még messze van, nem lehetek feltűnő sem elhamarkodott, mint szerencsétlen kolléga Jancsi és Juliska történetéből. Ő nem, bírt várni pedig csak két kölyökről volt szó... Tick Tock.

Végül elérkeztem az ajtóhoz a könyvtár előtt mely talán a Mundik világának legcsodálatosabb terme. Hirtelen éreztem hogy ideges leszek ahogy az ajtón túl megéreztem a hercegnőkre oly jellemző éteri, bolondító illatot, aromát mely őrületbe kerget s gyilkolásra késztet de nem. Még nem. Még nincs itt az idő, hogy Miss Snow finom almás köretben, a pontos hőfokon tálalva fogyasszam. De hamarosan. Egyelőre más terveim vannak vele.
Izgatottságom okozta zavaromban ismét hallani kezdtem azt az idegesítő zajt mely egyfajta kisebbségi komplexusként fonta körbe létem. Az idegesítő örök Tick Tock melyet legtöbbször már nem is hallok ám ilyenkor, tudatom el elkalandozásával visszatér hozzám, s a lelkemig hatol. Gyűlölöm.

Mély lélegzetet veszek majd megigazítom ruhámat, s a lehető legkifinomultabb modoromat veszem előtérbe, majd kopogok.

- Igen tessék! - Hallottam az édes hangot mely egy nap a fogaim között hal el örökre s én beléptem a terembe.


Ahogy vártam fogalma sem volt mit kereshetek itt, így próbálva nem bámészkodni a nagyszerű tárgyak között kissé meghajoltam. Nem volt ebben semmi fennkölt vagy alárendelt, csupán enyhe tiszteletadás a város tényleges vezetőjével szemben. Ismét tisztelettel kell adóznom eme éteri szépség előtt, mely egész lényéből árad. Hófehér bőre, haja ébensége olyan akár a mesében s gyönyörű alma vörös ajkai csak úgy hívogattak. Olyan kis fogam alá való eme lány. No de gyors elhesegettem a gondolatot, majd megszólaltam.

- Szép estét kívánok Miss Snow, meghoztam a vacsoráját.- Ezután megvárom a válaszát, s amennyiben engedi közelebb lépek hozzá s gondosan megterítek neki a dolgozóasztalán. Majd tálalás után az egyik legjobb italból öntök két általam hozott pohárba, hisz ismerem már a helyet s az alkoholt kiszimatolva Bufkin bármelyik percben itt lehet s elcseni a vacsorához szánt kísérőt.

- Elnézést miss Snow az óra miatt, máris végzek. - Szabadkoztam az egyetlen dologra mely tényleg zavart s válasz után folytattam a feladatom. Az ételre különösen büszke voltam, minden hozzávalót gondosan válogattam oly kulináris technikákkal dolgozva össze mely így este is energiával tölti fel az étkezőt s a bor alkoholmennyisége is csak épp felrázhat egy ily dolgos hercegnőt. Szép, csöndben, tisztelettudóan terítettem meg minden részletre figyelve, majd mikor mindent tökéletesnek találtam megszólaltam:

- Óhajt még valamit Miss Snow? - Oh, csak tőlem kérdezné meg ezt valaki... Jól laknék itt és most...