Nézzük csak még egyszer. Leveli Béka, aki királyfi. Megszöktették, sodródott az árral, menekült. Viszont tisztességesen élt, ráadásul emberalakban, és nagyon vigyázott, hogy senki se csókolja békává. Milyen cuki amúgy, nem? A lényeg, hogy pultos volt New Yorkban a Rachel’s Hole nevű emberi pubban, és nem okozott zűrt. Ami azt illeti megtalálta a helyét, és nem árulta el a fabulákat. Mégis most visszarángatják, sőt nagyon súlyos büntetést akarnak rá kiszabni. De miért? Oké, elszökött, de nem érdemel végtagvesztést, vagy örök békává varázsolódást. Anyám viszont mindenképpen ezt a büntetést szánja neki. Na, igen, ő már csak ilyen, mindig a legszigorúbbat, mert őt megsértették és nem akar visszatalálni a jó útra. De majd én megmutatom neki, hogy igen is van remény. Ha tudná, hogy ki adott a három tündérboszinak egy apró tippet… biztos mérges lenne rám. Nem, mintha annyira imádna, de legalább nem néz rajtam keresztül a tárgyalótermen kívül. Mégis izgulok, valamit tennem kell! Nagy levegő, ügyvéd tekintet, határozottság! A kilincset lenyomva belököm az ajtót és határozott léptekkel indulok Leveli felé. Biccentek anyámnak, aki természetesen csak rezignáltan tudomásul veszi ezt, de nem viszonozza. Megkezdődik az utolsó felvonás a Hivatal és köztem, illetve Leveli közt. Anyám páratlan tehetséggel gyalázza és forgatja ki Béka erényeit, nekem pedig marad az enyhítés. A vonásaim megenyhülnek, felállok a székből és az esküdtek elé libbenek. Néhány fényképet húzok elő a blézerem zsebéből és eléjük helyezem. Várok egy kicsit, hogy körbeadják, miközben anyámra pillantok.
- Miss Hopkins szépen felvezette a vád pontjait. Természetesen nem vitatom, hogy Leveli Béka elszökött a farmról. Azonban, mint tudjuk soha nem változott át, hiszen akkor biztosan lenne erre valami bizonyítéka is a Hivatalnak. Nekem van valami ilyesmim, ezt adtam oda Önöknek. Nos, a fényképek nem számíthatnak bizonyítéknak, hiszen az emberek bármikor manipulálhatják ezeket. Mégis, higgyék el nekem, hogy ezek eredetiek, a pubból kértem kölcsön őket. Van egy fal ezen a helyen, ahol nagyon sok fénykép van, ami az itteni alkalmazottakkal készül, vagy csak visszatérve a vendégek feltűzik ezeket és ehhez hasonlókat. Mint láthatjuk, nagyon sok potenciális szép hölgy van Béka oldalán, akik, ha megcsókolják azonnal baj történhetett volna. Tudjuk, hogy ő sincs fából… - itt egy finom kuncogás morajlik végig a termen, a bírónő pedig rendre utasít mindenkit. – Elnézést bírónő, szükségesnek találtam elmondani.
- Legközelebb tájékoztasson az ilyen kilengéseiről, Miss Hopkins – morózusan néz felém, de én csak bólintok, enyhe jókedvvel az arcomon.
- Így lesz Bírónő, ígérem.
- Folytassa – adja meg magát. Anyám arcán nincs érzelmi változás, és lefogadom, hogy még csak véletlenül sem kuncogott. Nekem viszont bizonyítanom kell, hogy Béka jó fej és nem vétett a szabályok ellen. Túlságosan…
- Szóval, ha ennyi szép hölgy vette körül, akkor egy egészséges férfiú biztosan kihasználta volna az egyik alkalmat. Mivel nem tudunk ilyenről, nem is történt ilyen, ebben biztos vagyok és ezt a varázseskü alatt Béka is megvallotta. Emiatt kérem, hogy ezt a vádpontot ne vegyék figyelembe, valamint az elsőt pedig enyhíteni legyenek kedvesek. Javaslom a 7-es paragrafus 2-es bekezdését. Köszönöm és döntsenek bölcsen – bólintok egy kedves mosollyal az arcomon, majd visszaülök Béka mellé.
- Minden rendben lesz – suttogva bólintok neki, ő pedig rám mosolyog. Anyámra pillantok, aki talán lejjebb vette a fűtést a belsőjében, mert most hidegebbnek látszik a tekintete. Remélem nem neheztel rám, de ez itt a tárgyalóterem.