♔ A második emeleti lakás az egyik legjobban hangszigetelt az épületben, noha a tulajdonos leginkább fülessel rohangál bent. Ide nem járnak vendégek, pedig lehet fel kéne őket mosni. Hi-tech lakás, minden ponton látszódik, hogy egy gamer él itt. Van egy külön szoba az elektromos cigaretta szentélynek is.
Visszamentem az irodába, igaz, hogy egy üggyel kevesebb, de volt helyette más, amit csinálhattam. Igen, ám, csakhogy a gépem megadta magát. Szúrós szemmel méregettem egy ideig, aztán gondolkodás nélkül pakoltam a táskájába, és mentem a főnököm lakásához. Mert én tuti, hogy kidobom ezt a vacakot. Na meg segítsen, ha már elbaszta a kedvem, a hülyeségével, nem értem minek akar velem mindig lelkizni, tök felesleges amúgy. De majd Clare-től ezt is megtudja, gondolom én. A portásnak cseppet se kedvesen közlöm, hogy kihez jöttem, majd felballagok a lépcsőn, a második emeletet még egy olyan idős hölgysárkány is képes megmászni, mint én vagyok. Végül bekopogok az ajtón, és várom a csodát..dehogy a csodát, csak azt a hólyagot.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
Sikerült meglepnem több portást is a mai nap folyományaként. Elsőként az ügyészségit, hogy korán elhagytam az épületet, nem neki kellett bedugnia a fejét az irodába, hogy ha megyek haza, akkor riasszak be. Másodjára pedig a ház portását, hogy nem valami extrém órában értem vissza, hanem egészen civilizált időben. Az arcomon nyoma sem volt annak az orkánnak ami bennem tombolt. Szinte futottam a lépcsőn, még a muskátlierdőt is sikerült megúsznom most. Két dologra vágytam most: egy jó fürdésre és valamire, amin levezethetem azt ami bennem zajlik. Tusolás után felvettem egy boxert és kihorgásztam egy pólót a szekrényből és bekapcsoltam a szentélyemet. Amíg betölt a kóceráj, addig akksit cserélek ebben-abban, felrakok párat töltőre. Végre levetem magam a helyemre, magamhoz veszem a Steam kontrollert és persze, hogy pont most kopog valaki. Egy morranással kellek fel és nyitom ki a az ajtót. Nem érdekel, hogy mennyire nem öltönyben vagyok éppen. De csak mikor meglátom Hopkinst az ajtómban, akkor lepődök meg. Tudja a címem, de még sosem fújta ide a szél. - Lám csak... mégsem tudsz nélkülem túlélni négy órát sem?
Ma is a csesszünk ki Maleficent-tel nap van. Nem akartam én megint találkozni vele, de hirtelen nem is tudtam, hogy kihez fordulhatnék, az infós srác se volt már bent. Mert miért lenne akkor, amikor nekem van rá szükségem? Bezzeg, ha másnak.. El kéne átkozni őt is. Már csak azt kéne megtudnom ki a jó ég termeszt sárkányfűt, akarom mondani tárkonyt. Rohadt irritáló az illata úgy egyébként, főleg az én kényes orromnak. A sárkánygyümölcs amúgy is sokkal jobb. Csak felvont szemöldökkel pillantok rá, végül elfintorodom. - Azt hittem öltönyben alszol. – hümmögök egy sort, majd állammal a laptoptáskám felé bökök.- Ez a mihaszna gépezet elromlott, és nem értek hozzá. Légy olyan kedves, és segíts. -
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
Milyen megtisztelő tőle, hogy leereszkedik a magas lovacskájáról Fabletown felső-középosztályának a mocskába. Na már most, a haragvó jó Mesélő rogyasztaná le rá az eget rá, mi a picsát akarhat? Nem bocsánatot kérni, az biztos. Előbb vág eret, mielőtt kedvesen szólna. A szavaira szemtelen mosoly kezd játszani a szám szélében. - Mindenki azt hiszi. - billentem félre a fejem. A másik póló amit választottam volna az az Arin wins! feliratú. Elnevetem magam, mikor kinyögi, hogy most éppen mi a baj. - Otis meg hazament, mi? Eh, legyen, gyere be, megcsinálom. - eresztem be a lakásba. Lássuk mennyire fog meglepődni azon, hogy kicsit sem hasonlít az otthonom az irodámhoz. Közben nyújtom a bal kezem, hogy adja a táskát.
Mondjuk remélem, hogy nem kerül ez az egész művelet mondjuk öt percnél többe. Nem bírom én ezt, éppen elég elviselnem az irodában, erre tessék. Most itt vagyok, és én kérek segítséget. Komolyan meg van bolondulva ma minden. Én is. - Majd a karácsonyi angyalkától kapsz egy öltöny kinézetű pizsamát, csakhogy jó legyen. – engedek meg magamnak egy egészen apró kuncogást. Kissé durcásan pillantok rá, amikor nevet az ÉN PROBLÉMÁMON, komolyan…az eszem megáll. - Amúgy sem segít…Mindig elmenekül. – lépek be, majd összevont szemöldökkel nézek körbe a lakásban. Brr..meghalnék itt, az is biztos. Átnyújtom neki a vacakot. - Ugye nem kell mondanom, hogy sietek? -
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
Lehet, hogy kínoznom kéne kicsit. De lehet éppen elég gyötrő neki a tény, hogy a lakásom ajtajában áll, én pedig itt állok alig ruhában. Ráadásul még a kegyelmem is kéri most. Még akkor sem érzem, hogy elég poklot kapott. Majd egyszer talán egálban érzem a kis harcunkat, noha most én vagyok nyeregben. - Elcserélném inkább egy Super Mario Odyssey-re. Különben is nálam eddig terjed a pizsama fogalma. - mutatok a boxeromra. A nevetésem ellen pedig nem tehet semmit. - Lehet köze ahhoz, hogy mindent rögtön akarsz és nem tudod körülírni sem a problémát? - mert hallottam a rendszergazdánkat panaszkodni rá. Átveszem tőle a táskát, majd lehuppanok a gépasztalhoz és áramra kötöm, felnyitom, majd bekapcsolom, mikor már elkezd panaszkodni. - Nem, nem kell, de attól még nem fog megjavulni. - pillantok rá, majd visszafordulok a gépre, hogy lefuttassak egy hibaellenőrzést. - Fel kell készülnöd akár arra is, hogy reggel tudom csak visszaadni.
Nagyon furán nézek rá, mint akinek kínai lenne, amikor kimondja a játék címét. Pedig tudok kínaiul, ja hátha unatkozom akkor nyelveket tanulok. - Oké..úgy csinálok, mint aki érti miről beszélsz. Jó a boxereset igen, de az előtte lévőt nem igazán értem. Nem mintha baj lenne, engem nem kötnek le az ilyen vackok. – fintorgok megint. A telefonomat is utálom, legszívesebben kivágnám az ablakon néha. Így van ez a laptoppal is. - Naná, hogy mindent rögtön akarok, nekem ne töketlenkedje, végezze a munkáját. És el tudom mondani a problémám. Az ott egy kupac szar, és lefagyott a program, amit használtam, aztán se kép, se hang. – kissé sértődötten pislogok rá. - Aha…jó, akkor majd behozod, én nem fogok itt ücsörögni, és várni a csodára, hogy megjavuljon. -
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
Megforgatom a kicsit a szemeimet mikor úgy néz rám, mint aki hyliaiul beszél. Kínait könnyű a Chinatownban összeszedni, de a megmaradt maréknyi hyliai nyelve érdekesebb. Bár ez csak az én véleményem. - Új Super Mario, tudod az ugrálós játék a gombákkal és a tűzvirággal? Néha kimegy a fejemből, hogy nem ismered a szórakozás fogalmát sem. - lássuk be. Ez a sárkány teljesen besavanyodott. - A jó munkához idő kell, akárcsak egy nyomozásnál. Rendben és melyik volt az "a program"? Ha gép kapcsán teszel hibabejelentést, akkor tedd hozzá, hogy mi okozta, mert reprodukálni kell a hibát annak a szerencsétlennek, aki megjavítja. - nézek rá derűsen, látva a duzzogását. - Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon szívesen hagyod előttem a böngészési előzményeid. - kacsintok rá. - Beszéltél már Clare-el?
- Nincs benne kínzás, ugye? Vagy valami véres halál? Mert akkor tényleg nem érdekel. Egyébként meg..képes vagyok a szórakozásra, csak nem akarok, ez a nagy különbség. Amúgy is a hobbijaimat már nem űzhetem, a végén bedobnának a kútba. Azt meg nem akarom. – vonom meg könnyedén a vállamat. Nem mintha nem jöhetnének hozzám bűbájért, a bajba jutottak, de ugyebár a sárkány barlangjába nem sokan jönnek. - A word..mást nem is szoktam nagyon használni. Amúgy meg ő ért hozzá, találja ki mi a baja. Rühellem a modern technikát. – puffogok kicsit. - A mimet? Tényleg azt gondolod, hogy a jogi dolgokon kívül másra is használom azt a nyavalyát? Óránkánt posztolok instragrammra, vagy facebookra. – jegyzem meg kissé szarkasztikusan. - Nem, még nem, holnap tervezek vele beszélni. – lehuppanok az egyik babzsák puffra.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
- Ez éppen nem olyan, de olyanom is van. Ó, mintha érdekelne bárminek is a következménye... Mondjuk a Feneketlen Kút nem éppen szívmelengető gondolat, de én nem vagyok semmivel sem megáldva. - mímelem a vállvonását, de áldom az eget, hogy a saját hazugságaim nem fájnak nekem. - Remélem, hogy legalább a keresztadatbázis programokat használod és nem véletlenszerűen mész bele a vádba, mert itt helyben foglak kirúgni. Meg ha tudnád, hogy mennyi bajt okoznak az adathalászok... - emelem meg a szemöldököm. Most egy kicsit úgy érzem, hogy ez a beszélgetés egy kupac mohával talán eredményesebb lenne. - Ki tudja...? Az előbbire csak telefonról tudnál, a másik még könnyen előfordulhat. - kuncogok kicsit. - Vedd magadhoz azt a kontrollert. - mutatok az asztalon lévő PS4 kontrollerre, míg én odamegyek a tévéhez, hogy bekapcsoljam a gépet és átcseréljem a csatlakozót. - A nyilakkal menj a Dead Rising-ra és nyomd meg az X-et. Mutatok én neked véres hentelős zombis játékot... - mármint, ki ne élvezne egy játékot, amiben minden fegyver és lehet hülyén rohangálni egy láncfűszrésszel egy nagy valag zombi között? - Akkor utána beszélek vele én is. Úgyis egyeztetni kell pár adatot az ügyben.
- Meglepődnél, de néha kicsit érdekel a következmény, ha nem tennék így, most nem állnék itt. Nem vagyok annyira őrült, csak egy egészen picit. – még meg is mutatom mennyire gondoltam. - Annyira ne nézz már tudatlannak, a szükséges programokat használom, de nem fogok Simsezni, vagy Watch Dogs-ozni. – legyintek egyet, nem is tudom honnan tudok ilyeneket. Ja, igen valami újságban olvastam. - Egyikem sincs, feleslegesnek tartom. – forgatom meg a szemem, nekem nincs szükségem ilyenekre. – Nem harap? A te cuccod bármit kinézek belőled. – úgy veszem a kezembe, mintha bármikor kiugrana a kezemből. Végül egy apró vigyor jelenik meg a képemen. Kihagyhatatlan ajánlatra jelentkezik a hátsója, és nekem még van egy hangyányi humorom, hogy jól rácsapjak. Persze mindezt nagyon ártatlan pislogással megspékelve. - A zombik aranyosak, főleg, ha te irányítod őket.- gonosz kuncogással csinálom, amit mondd. Még lehet megkedvelem ezt a játékot. - Talán előtte kéne beszélned vele..De nem tudom..-
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
- Vagy inkább ennyire. - mutatok nagyobbat. Nem, nem úgy... szedd ki az agyad az ereszből. - Egészen elenyésző lehet az, elvégre elég nehéz megmondani, hogy egyáltalán érdekel-e téged mások létezése. - Örömmel hallom, de lehet kinyílna neked egy világ, ha nem csak reklámokból ismernél ilyesmit. Bár a Sims nem feltétlenül neked való, a DOOM-ot jobban értékelnéd. - billegtetem meg a kézfejemet jelezve neki, hogy eh... so-so, a játékpiac nem kicsi. - Nekem csak Twitterem van, ott villámként terjednek a hírek. - szusszanok egyet, minek is mondom el neki, úgy sem találja ki a felhasználónevem vagy ilyesmi. - Nem harap, de olykor rezeg, úgyhogy biztos kézzel fogd. - magyarázom neki a hadműveletem közben, mikor a kis keze csattan a hátsómon, én pedig megugrok és sikeresen megfejelem az egyik polcot kicsit. - Ne lépj olyan folyóba, ami lesodorhat, Hopkins. - nevetek egyet a fejem dörzsölve. - Nos itt te irthatod őket. Nyomj X-et. A lényege a játéknak, hogy a játéktéren szinte minden fegyver a zombik ellen, de fotózhatsz is, csak minél több brutalitás legyen a képen. - magyarázom neki, majd magamhoz veszem a laptopot és lehuppanok a mellette lévő puffra. Közben fut a memóriaellenőrzés. - Tehát mondjam el én neki először, utána beszélsz vele te?
- Akkor nagyon jól csinálom, amit csinálok. Nem is akarom, hogy tudják ki érdekel, és ki nem. – grimaszolok egy kicsit. - Még mindig inkább olvasok, vagy túrázom.. – vallom be, elég sok mindenhez ragaszkodom a múltamból, és az erdőben is szeretek mászkálni, tök egyedül, mert amúgy hülyét kapnék. - Örülök, hogy van kék madárkád. – hümmögök egy sort, amit tudni akarok azt úgyis megtudom, így, vagy úgy. Nem kell nekem ehhez internetes hülyeség. - Rezeg..minek? – újabb értelmetlen kérdés a gonosz boszitól. Haloványan vigyorgok, amikor megfejeli a polcot, sikeres volt a küldetésem. – Sárkány vagyok, messziről kerülöm a folyókat. De nem félek. – ingatom meg a fejemet. - Jó lesz.. Nem mintha annyira rajonganék az ilyen holmikért, de ez van. – pislantok a pályára, és csillogó szemekkel ölöm a kis dögöket. - Nem tudom melyik a jobb, ha te mondod el, és utána töri rám az ajtót, vagy fordítva. –
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
- Én meg az Egyesült Államok elnöke vagyok. - horkantok egyet. Kis ferdítést érzek a tények kapcsán a csuklómban. - Hát az én szabadidőmet... azt mindet itt találod. - mutatok körbe a nappalin. Elengedtem teljesen a múltat és magamhoz öleltem azt, amit ebben a világban leltem. - Én is, hamarabb kapom meg az infókat, mintha megvárnám a híreket. - ki vagyok én, hogy elzárkózzak a világtól? Meg különben is a posztomból kifolyólag illik örökre naprakésznek lenni. - Visszacsatolás. Ha te eltalálsz valamit vagy valami téged, akkor több érzékszerved tapasztalhatja meg. Jobban el tudsz merülni a játékélményben. - magyarázom el neki türelmesen. Boszorkány... majd adok neki én is valami visszacsatolást, ha így folytatja. - Pedig mintha emlékeznék olyanra, hogy fürödtünk folyóban. Emlékszel, ott a vízesésnél? - pillantok rá. - Jó pap holtig tanul, Hopkins. - klisés mondás, nem élünk cölibátusban. - Bár van még egy opció, amit felhozni sem nagyon merek... - igen, elmondhatjuk neki együtt is, az is egy lehetőség.
- Álmaidban esetleg. Vagy indulj a következő választáson. Még lehet meg is nyernéd. – morfondírozok egy kicsit. - Igen, azt látom.. kicsit fura a dolog, ugyan. De, ha neked ez jó. – tény és való, hogy ez egy teljesen másik arca, amit mutat az ügyészségen kívül. - Ahaaaa, teljesen világos. Úgy látszik fejlődőképesek az emberek.. – pislogok párat, jójó kicsit lenézem őket, egy ideje. – Veled voltam, egyedül nem mentem volna a víz közelébe. Nem szeretem a folyókat, zsenge tündérként majdnem sikerült belefulladnom egybe. – vonom meg a vállam, na igen, nem voltam akkoriban jó úszó. - Én pedig most tanulok, mert nincs jobb dolgom, amíg az a vacak kész nem lesz. – bólintok egy egészen aprócskát. - Együtt, igaz? Talán ez a legnormálisabb opció. Jól van legyen, más ötletem nem igazán van. – mondjuk sikeresen meg is haltam, mármint a játékban.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
- Ugyan már, tudjuk, hogy nem lehet. Nem fogom a többieket veszélybe sodorni ilyen buta futó gondolatok miatt. - puffogok kicsit. - Szeretek progresszív lenni. - vigyorgok egyet, majd a balommal megfogom a modom és fújok pár nagy krémtortás karikát. - Ó és ez régi találmány még igen csak. Létezik már a virtuális valóság is, mozgásirányítás, hangvezérlés a játékokban. - somolygok kicsit. - Egy hétig kérleltelek, hogy menjünk el. Mindig arra az incidensre hivatkoztál. De... jól mulattunk. - szusszanok egyet. Belegondolva az is rajta van azon a listán, hogy mikor is lehetett nekünk együtt gyerekünk. - Legalább nem halsz meg az unalomtól, míg kicserélem a memóriát és újratelepítem az operációs rendszert. - majd átmegyek a kis műhelyszobámba és előbukkanok egy bontatlan RAM-mal, hogy nekilássak a hátlap leszedésének és a komolyabb munkának. - Igen, együtt. Örömmel hallom, mert szerintem is ez a leglogikusabb lépés. - közben elindítom a telepítőt, majd nézem egy pillanatig, mielőtt meg nem forgatnám a szemem és kicsit kipaterolnám a puffról, hogy visszahúzzam az ölembe és a kezeimmel segítsek neki a kontroller irányításában. - Látod, így tudod irányítani pontosan azt, hogy merre dobsz tárgyakat.
- Igen, nagyon jól tudom, hogy nem tehetünk ilyet. De tényleg nem lennél rossz, királyként se voltál az. – jegyzem meg mellékesen. Tüsszögnöm kell a gőz miatt, na igen, a szaglásom még ilyenkor is remek, és van, ami zavar. - Lassíts kicsit, örülök, hogy ezt a bigyót itt nem vágtam ki az ablakon. A többire ráérünk még Jedi mester. – forgatom meg a szememet. – Tény és való, hogy nem bántam meg azt a kirándulást, de soha többet. Elég volt egyszer. – sóhajtok fel halkan. - Nehéz lenne meghalnom, okoska. Pontosan mi is a baja annak a szemétre valónak? – csak nézem, hogy mit csinál, meg, hogy mit pakol bele. Ki kéne dobni, nem bíbelődni vele. - Mondtam, hogy néha tudok normálisan, ésszerűen dönteni, de te nem hiszel nekem. – aztán meg arra eszmélek fel, hogy az ölébe húz. Kissé durcásan nyüsszenek, viszont hagyom, hogy segítsen. - Szóval annyira rosszul csináltam, inkább segítesz? Tuti te se voltál sokkal jobb a kezdetekkor.– azért kényelmesen elhelyezkedek az ölében.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
- Mindenki szerencséjére politikailag független vagyok és sikerült megacéloznom magam, hogy ne is csábíthassanak ilyen ötletekbe. Te se próbálj. - sandítok rá féloldalasan, mert ami tilos az világosan tilos. Ha jó lennék, ha nem. - Jó, jó, visszatérek a visszatérek ahhoz amit már megszoktál. - tekerem le egy kézzel a tankot és terem rá azt amit munkaidőben használok és amiért nem szokása panaszkodni sem. - Miért, mert egyébként hajlanál az ilyesféle hülye ötleteimre? - pillantok rá. - Azt bárki mondhatja. A két memóriamodulból egy kifüstölt. Kicserélem egy másikra. Csak mivel a szoftver nem ismeri ezt a hardvert, így újra kell telepíteni. - mert van egy olyan csúnya kis hátulütője az alkatrész cserének, hogy ha utána megpróbálja beindítani a gépet valaki, akkor a Windows csinál egy olyat "WAH!" és összeomlik egyből. - Nem, azt sem hiszem el ha kérdezel. - a duzzogásával nem törődve húzom őt, hogy megmutassam, hogy is csinálják ezt. - Pontosan. Kérlek, amikor én elkezdtem, akkor még grafikája sem volt a játékoknak, nemhogy kidolgozott szabályok. - halkan morranok egyet, ahogy mocorog. Végiggondoltam ezt logikusan? Nem! Bökni is fogja valami. - Ne fészkelődj, légy szíves.
- Nem is próbállak, azt máshogy tenném. – legyintek egyet puffogva. Na persze nem is most lesz annak a napja, hogy csábítgassam, ehh.. - Hálás vagyok érte, de tényleg. Hülye sárkányszimat. – sóhajtok fel, utálatos egy dolog, főleg, amikor homeless mellett sétálok el véletlenül. – Ilyet nem mondtam, szóval nem tudom honnan vetted ezt az ötletet. – forgatom meg a szemeimet. - Jó, de engem tényleg nem. Mondtam, hogy ennek a vacaknak a kukában a helye. – pislogok bosszúsan a gépre. Alig használom, erre mit csinál? Elromlik. - Igen, azt is tudom..Végül is mindegy, amúgy sem beszélgetek veled sokat. – erre tessék most meg az ölébe húz, mert nem vagyok jó a játékban. - Akkor is hagyhattál volna egyedül szenvedni. – jegyzem meg kicsit durcásan, hogy tanuljak így, ha segít? Kérésére csak felvonom a szemöldököm. – Oh..mindent értek.. – vigyorodom el, majd cuppanós puszit nyomok az arcára, csak a hecc kedvéért, meg vörös a rúzs rajtam, nyomot is hagyok rajta.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
- Részleteket, kérlek. Csak, hogy ne érjen felkészületlenül, ha megtörténne. - a tekintetemből láthatja, hogy ezt most komolyan kérdeztem. - Lehetsz is, megfordult a fejemben, hogy a málnásat rakjam fel. - ha Priscillát ki lehet még valamivel még hozni a sodrából a tárkonyon kívül, az a tömény málna. - Akkor meg ne adj a kezembe kétélű pengéket, nőszemély! - csattanok rá. - Ez csak egy alkatrész a hatalmas valagnyiból. Azt képzeld el, mikor abban egy kis szirszar elromlik. - bökök a hatalmas három monitoros monstre számítógépem felé. - Csak a miértjét nem tudom. - nem akar a közelében tudni? Legyen az ölemben, az még közelebb van. - És itt várjak hajnalig, míg rá nem nézel a TV-re, hogy segíteni próbálna neked az is, de akkurátusan mindig másik gombot nyomsz? - vannak, akiken a tutorial sem segít. Csíkká szorul szám, ahogy felém fordul és a cuppanás kellős közepén kapom el a nyakát és fordulok felé. - A "ne" melyik részét nem sikerült átjuttatnom az agyacskádon, Hopkins? - szinte az ajkaira suttogok.
- Ugye csak viccelsz? Maradjon az én titkom. Ne érdeklődj, mert nem fogom elmondani. – nevetek fel kissé a fejemet rázva. - Málnás krémsajtos, és soha többet nem látsz engem. – se a málna, se a szeder ne legyen a közelemben , a tárkonyt meg egyenesen felgyújtom. –Bah, fogd rám, te értettél félre. – vonom meg a vállamat - Nem, nem akarom elképzelni, hisztirohamot kapnék, ha nekem kéne megcsinálnom. – horkanok fel kissé hüledezve, előbb dobnám ki az ablakon. - Hogyne tudnád, túlságosan ragaszkodom a múlthoz. – fújom fel kissé az arcom, aztán sóhajtok egyet. - Nekem nem kell segítség főleg nem egy kütyütől. – pislogok nagy szemekkel, mindent megoldok egyedül. Csak gonosz vigyorra húzom a számat, amikor elkapja a nyakam. - Egyik részén se, Arin. – kuncogok halkan.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
- Egy próbát mindenesetre megért. Amúgy pontosan miért is akarod annyira titkolni? Be akarod vetni ellenem? - felvonom a szemöldököm a nevetésére. - Addig még nem megyek el, az a párosítás nem jó. Különben is a csoki-kókusz halálosan szexi. - slukkolok is mélyet egyet. - Hé, nem én vagyok a szórakozás hivatásos ellenlobbistája. - pislogok rá. - Én pedig szándékosan csinálok ilyesmit, csak ezzel. - lóbálom meg a modom. - Azért kértem a nikkel huzalt. - Ami egy elég csacska lépés, tekintve, hogy a főnököd vagyok és a legjobb eredményeket mindig csapatmunkában tudjuk elérni. - fogom a hatalmas mentális reflektort és rávilágítok neki az ordító nagy hibára a kis röghöz kötésében. - Beszélj még így és előveszem az Intellivision-t, hogy megtanuld, hogy milyen az, ha gép is a játékélményed ellen van és a kontroller is úgy néz ki, mint egy vezetékes telefon. - morgok rá. Elég vegyes érzelmek kavarognak bennem, úgy mindentől. Jól hallottam? A kuncogására kap egy önkéntelen emlékeztetőbökést, mert a szervezetem rá vágyik és még itt kínoz is, mintha Guantanamo-ban lennénk. - Ez segíteni fog? - nem eresztem el őt, inkább vérmes mohósággal az ajkaira tapadok.
- Igen, minden áron az a célom, hogy bevessem ellened. Remélem meg is őrülsz majd tőle. – néha megcsillan a szarkazmusom. - Hála jó égnek, hogy az nem jó együtt. Jó igen, a csokis-kókusz nem rossz, de a málnás..meg a előző borzalmas. – hümmögök kicsit. – Tudom, Maleficentnek hívják, és fekete sárkány. – grimaszolok rá. - Sosem voltam csapatjátékos, úgy csinálsz, mintha nem tudnád. – az már más kérdés, hogy vele nagyon régen tökéletesen tudtam együttműködni, de az se most volt. - Már megint idegen nyelven beszélsz nekem, nem kell nekem semmit megmutatni. – pislogok ártatlanul. Felpiszkáltam az alvó oroszlánt, akkor most már játszok is vele. - Talán. – susogom az ajkaira, mielőtt viszonoznám a csókját ugyanolyan intenzivitással. Ó, igen nekem most ment el az eszem, vagy már akkor elment, amikor bekopogtam hozzá.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening
- A te hangoddal nehezen működik amit éppen el akarsz érni, de értem. - húzom el a szám kicsit. Veszélyes vizeken navigál. - A nugát még átmegy a rostádon? Mert az az új kedvencem és francia import az aroma... - ráncolom a homlokom. - Okos kislány. - vigyorodom el halál szemtelenül. - Inkább úgy csinálok, mint aki meg akarja ezt változtatni, mert hisz benned? - velem is tökéletesen tudott kooperálni, most miért nem megy? Ó, mert gyűlöl, oké. Csak halkan morgok mérges dög módjára a szavaira, ezt nem szóban szeretném már vele lejátszani. El tud képzelni egy vezetékes telefont, aminek a kagyló részén vannak a gombok? Bumm, akkor megvan mire gondoltam. Ha villanykörte lennék, akkor most ragyognék, úgy szikráznak az érzékszerveim is. Még csak féket sem próbálok kötni a sóvárgásomra. A bal kezem hevesen a hajába túr, a jobb pedig a derekára markol.
Kezdőlap
