♔ A második emeleti lakás az egyik legjobban hangszigetelt az épületben, noha a tulajdonos leginkább fülessel rohangál bent. Ide nem járnak vendégek, pedig lehet fel kéne őket mosni. Hi-tech lakás, minden ponton látszódik, hogy egy gamer él itt. Van egy külön szoba az elektromos cigaretta szentélynek is.
- Nincs is semmi baj a hangommal. Kedves, csak néha jégtáblát lehetne vele karcolni. – tárom szét picit a karomat, ez van. - Igen, az még átmegy a rostámon. Amúgy is a nugátos a kedvencem, ha csokiról van szó. – vallom be nagy nehezen a kedvenc csokim. – Kislány? – nézek rá nagy szemekkel, és totálisan felháborodva. - Ne kezd el a szent beszédet. Nem vagyok rá kíváncsi. Mintha Clare-t hallanám. – ingatom meg a fejem, na igen, le se tudja tagadni. De meg kell valljam, hogy sokkal jobbat akarok vele csinálni, mint ez a zombis játék, amit majd egyszer megtanulok játszani. Tagadhatom, viszont sóvárgok utána, ahogy ő is utánam, ráérek később gyűlölni. Kicsit felfüggeszthetem a dolgot. Elégedett morranást hallatok, amikor a keze derekamon állapodik meg. Most még a pólóját is épségben veszem le róla.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening (korhatár, yo)
- Ehh, jogos, megadom. - rántom meg a vállaimat, mert mindkettőnknél van egy pont. Ez a különbség kettőnk között. - Akkor holnap már azt viszem magammal munkába is és mindketten boldogok lehetünk. - hátradőlnék, de a puffnak okkal puff a neve. - Az bizony, okos, aranyos kislány. - gügyögök. - Rohadék dolog a genetika, igaz? - nevetek fel arra, hogy olyan volt, mintha a lányunk hallaná. Egészen megváltoztak a ma esti terveim. Benne van ő is, meg pár bútor darab, a ruházat mennyiségének csökkentése. Ráér majd Dead Rising-olni, most más rising, ha érthető mire gondolok. Egy kis testmozgás ránk fér. A morranására kicsit belekapok az alsó ajkába és megfosztom a blúzától, miután ő csúnya lépéselőnybe kerül velem szemben az elhárítandó akadályok frontján.
- A vád visszavonul? – kérdezem felvont szemöldökkel, jelezvén, hogy nincs kedvem tovább folytatni ezt a témát. - Igen, boldogok leszünk.. – forgatom meg látványosan a szemem, ha neki ennyi kell a boldogsághoz. Nem is reagálok a gügyögésére, nem hagyom magam felbosszantani. - Az hát, de kár lenne tagadni, jobb, hogy rád ütött, mint rám. – vonom meg a vállamat könnyedén. Még akkor is, ha elég nehéz néha, olyan aranyos, és naiv a lányom, még mindig. Kissé győzedelmes vigyorral nézek rá, na igen, ha öltönyben flangálna itthon is, több dolgom lenne, a vetkőztetésével, de így. A kis harapására, megmutatom milyen éles még a karmom, ó, ige kicakkozom ma még, ez biztos.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening (korhatár, yo)
- A vád visszavonul. -bólintok egyet és elenged a témát, jóóó messzire. - Egész nap nugátos csokira fogsz tikkelni. - kuncogok, ahogy közlöm vele, hogy miért is. A próbaüzem során két ember vett egy-egy tábla nugátos csokit a környezetemben. - Alig várom, hogy megismerhessem őt. - szusszanok egyet. Csak futólag volt hozzá szerencsém, de kitűnő ügyvéd. Reménykedem. De komolyan. Az ő vigyora diadalmas, az enyém édes kínokat ígér. A melltartóját csatolom ki, mikor a hátamra karmol már, én pedig a nyakába szusszanok, hogy végigcsókoljam ott is, egészen a kebleihez haladva. Ma este egészen biztosan csíkos leszek. Az a csíkos ami után az ing egy kimondottan fájdalmas élmény...
Bólintok egyet, tényleg örülök, hogy nem firtatjuk tovább ezt az egészet, mert tényleg nem érdekelne, hogy itt van nála a gépem, pedig dolgoznom kellene. - Lesz nálam csoki, minden reggel veszek. Nincs probléma, fújhatod a gőzt. – nevezhetem magam zugevőnek, mert mások előtt nem eszem édességet, bezzeg egyedül..képes vagyok egy doboz jégkrémet is megenni olvasás közben. - Remélhetőleg nem lesz hatalmas baj.. – sóhajtok fel kicsit, aggódok..hogyne aggódnék, eddig titokban tartottam, de ideje megtudni ki az apja. Bár elég hamar elfelejtem, hogy aggódnom kéne. Nem tehetek róla, az a célom most, hogy őrületbe kergessem azt a férfit, akibe egyszer nagyon régen szerelmes voltam. Főleg, hogy nem tetszik a mosolya, ismerem már, könyörögni fogunk egymásnak. Izgatottan mocorgok az ölében, egyik kezemmel meg a hajába túrok, és markolok kissé erősebben.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening (korhatár, yo)
- Hogy mi? És még miért nem láttalak csokin nyammogni? Félsz, hogy valaki bírálna? - ezt mondjuk bagoly mondja verébnek, mert én meg egy egész életstílust rejtegetek itt a négy fal között. Meg a táskámban, ha leveszem a Switch-et a dokkolóról. - Ne aggódd túl, légy oly kedves. Ha előre rástresszelsz abból sosem sül ki semmi jó. Csak... Bízz Clare-ben.- még nem tudtam a mondat elején, hogy hol kötök ki, sőt majdnem azt mondtam, hogy bízzon bennem, de rájöttem, hogy hatalmas blődség lett volna. Ám, kinek kell az aggodalom, mikor vannak megannyi... érdekes és izgalmas tájak itt, én pedig nem fogok térképet kérni sem, mert most úgy érzem, hogy otthon vagyok. Tudom, hogy gyakorlatilag ez igaz, de képletesen is. Halk nyögéssel haladok lejjebb a nadrágja zipzárjához, de a mocorgása egy kicsit megtorpant és kis keze a hajamban. Megborzongok a kezei alatt és kénytelen vagyok egy elégedetlen hangocskával jelezni neki, hogy ezt nem a puffon fogjuk folytatni. Felkapom őt, de csak három lépéssel arrébb a kanapén terítem el, hogy végre kiszabadítsam a szemtelen nadrágtól.
- Mert akkor eszem, amikor senki nem lát. Nem szoktam félni, meg egyébként is azt csinálok, amit akarok. Oké, zugevő vagyok, ha édességről van szó. – vallok színt, amúgy meg egy szava se lehetne, ő se mutogatja mindenkinek mekkora kocka. - Benne bízom.. – azt már nem teszem, hozzá, hogy magamban annyira nem. Meg amúgy is, inkább mással vezetem le a feszültséget. Egy kis időre pedig a gyűlöletem is félre tudom rakni. Holnaptól jobban utálhatom, már megéri szórakozni. Apró kuncogással értékelem az elégedetlenségét. Na igen, egészen idáig én voltam előnyben ruha szempontjából, aztán a kanapéra kerültem, és egálban lettünk. Vigyorogva húzom vissza magamhoz egy csókra, addig meg a ki kezemmel ügyeskedem.
i don't believe a word you say, but i can't stop listening (korhatár, yo)
- Gondoltam, hogy van valami piszkos kis titkod neked is, nem csak nekem. - kuncogok a vallomására, ami már-már úgy cirógatja a hallójáratom, mint egy szerelmi vallomás. Ha bár nem biztos... Eh. - Akkor jó. - ha mi magunkban nem bízunk, akkor legalább a leszármazottunkban, ugye? Noha nekem még van mit bepótolnom vele, azért remélem, hogy valami sikerül is a hadi tervből. Bár van ami kisiklathatja a vágyálmainkat: mi magunk. Pontosítva, az amire készülünk... Finoman a nyakára harapok a kuncogást hallva, de van egy gyanúm, hogy nem azt az eredményt érem el, amit terveztem. Mélyre húzom a levegőt, ahogy megérzem a kezecskéjét, de ahelyett, hogy elkapnám a csuklóját, inkább még vérmesebb iramban hámozom ki a nadrágból és türelmetlenül szaggatom le a fehérneműt róla, mert nem vagyok abban az állapotban, hogy értékeljem. De az ajkairól feszítővassal sem lehetne levakarna.
- Nekem csak azok vannak. – szusszanok fel kissé nevetősen. De a csoki evésemet tényleg nem tudja senki, kivéve a boltos kis hölgy, mivel mindig ugyanoda járok. Nem tehetek róla, csak nála van olyan nugátos csoki, amit képes vagyok megenni. Bólintással nyugtázom, az ő nyugtázást. A lányomban megbízom, talán ő az egyetlen személy, aki ezt élvezheti, noha mostanság sok borsot tör az orrom alá. Főleg a tárgyalóteremben, de piszok jó ügyvéd, akkor is. De persze az, amire éppen készülünk el is ronthatja az egész család összeborulós dolgot, és igen, én ronthatom el, mert egy szeszélyes dög vagyok. Most viszont túlságosan is élvezem. Naná, hogy élvezem, mivel ideiglenesen félretettem az utálatomat, és úgy látszik ő is. Csak vigyorogni tudok ahogy megérzem a kis harapását, ha ezt büntetésnek szánta akkor elszámolta magát. A fehérneműm eltépését viszont nem hagyom megtorlatlanul, néha egész jól jön, ha sárkány vagy, mint most, mert cafatokban szedem le róla a boxert.
Kezdőlap
