♔ Az épület másik liftje évek óta nem üzemel, az ötödik emeleten ragadt, ajtaja pedig nehezen nyílik. Valamiért azonban mindig elkerüli a javítást, pedig szerelő is látta már - igaz, ő a javítása helyett üvegházat csinált belőle gyógynövények termesztéséhez.
Boldogan léptem ki a lakásom ajtaján, a mini öntözőkannámmal, hogy meglocsolgassam a zöld növényt. Néhány bokrot már le is szüreteltem reggel, olyan csodálatosan nőnek. Legalább van egy kis plusz bevételi forrásom is. Nem mintha Linket nem kopasztanám meg rendesen,viszont a füves pénzt a gyerekeknek szoktam elrakni. Igazi mintaanya vagyok, ugye? Még az apjukat se ismerik, én meg csak egy távoli ismerős vagyok a nevelőanyjuknak, bonyolult az egész, és lassan beleőrülök. Dúdolva öntözöm meg a macskamentát is. Valamivel az itt lakó rendőrt is le kell fizetni. Úgy fordulok hátra, mint akibe bolhacsípett, a Jégkirálynő se képes ilyen hűvösséget árasztani magából, mint Link. Mosolyt erőltetek az arcomra, pontos, mint mindig. - Link. – biccentek neki.
Egy két percig doboltam a kormányon mielőtt rávettem volna magam arra, hogy kiszálljak a kocsiból. Nem akartam korán érkezni, erre tessék. A portás beenged, bár nem tudom, hogy tudja, hogy Zelda mivel keresi a kenyerét. Lehet udvarlónak néz... Könnyedén veszem a lépcsősort, mintha a lábizmaimba égett volna az ilyesmi fizikai terhelés. Közben kitalálom, hogy miért is érkeztem korábban. Elnéztem az órát. Ennyi az egész. Ahogy felérek, úgy ér a felismerés, hogy az a liftajtó... az bizony általában zárva szokott lenni. Síri csendben, mint valami elcseszett lepedőutánzat lopakodok mögé és támaszkodok meg a liftajtónál. Felvonom a szemöldököm a reakciójára a közelségemre. Pedig nem is búztam rá. - Zelda. - viszonozom a biccentést, majd körülnézek. - Lenyűgöző hobbid van. - megáll a tekintetem egy pillanatra a macskamentán. Ó, drogos a zsaru, milyen király... - Az indica jónak tűnik.
Még dúdolgatok is, annyira mondjuk még nem ment el az eszem, hogy felolvassak a növényeknek, bár megtenném, ha attól még jobbak lennének. Viszont így sem kell panaszkodnom. Főleg, hogy a legjobb drogkereső zsarut is lefizetem. Bár a múltkor kijelentette, hogy amint belép az ajtón nem érdekli mit csinálunk itt, mert a munkaideje lejárt. - Mindenkinek kell valami hobbi, ez pedig egy igen jövedelmező. – vonom meg könnyedén a vállamat. – Ma már szedtem le termést, de a múlt heti jobb lett, nem kell mondanod, majd adok, mint mindig. – legyintek egyet egy sóhajjal.
Hm. Egészen másmilyen Zelda kertészkedés közben. Elég régóta vagyok a törzsvendége és ha belegondolok, hogy sosem engedett annyira közel magához, hogy láthassam ezt a felét... Azt hiszem ma sértettségből is kevesebbet fogok fizetni. A hercegnő ugyanis láthatóan jobb anyagi helyzetben van, mint amit elárul magáról általában. Főleg, ha több pénzt akar belőlem kicsikarni. Én pedig nem emlékszem a szerződésünkben egy olyan pontra sem, ahol amúgy az egyetlen anyagi módosító tényező az infláció, amit mindig belekalkulálok. Egy kicsit átverve érzem magam. De az az indica akkor is méltó egy tekerésre. -Próbáld ki a sorozatgyilkosságot. Az legalább izgalmas. - tekintek rá kihívóan. Ó, de utálja ha arról beszélek, hogy megöltem valakiket. Nem tudom miért. - Mit szólnál, ha kivételesen együtt szívnánk? Úgy érzem, hogy elég régóta fizetek a szexért, hogy túl essünk ezen is.
Sejtettem, hogy előbb vagy utóbb kiderül az én kis titkom, hogy nem ő a legfőbb megélhetési formám. De tény, két gyereket titokban pénzelek, és nekem is meg kell élnem. Az meg nem menne, ha csak őt kopasztanám meg. Persze még nem szükséges tudnia a gyerekeiről sem, majd, ha megint normális lesz. Megforgatom a szemem a kijelentésére. Egyetlen egy helyzetben ölnék, védelemből. – Biztosan az. Bár engem nem igazán érdekel, és kímélj meg a részletektől is. – jegyzem meg szigorúan, utálom, ha ecsetelni kezdi, hogy kit hogyan, és miért ölt meg..Baromira hiányzik a régi Link. – Ugyan már eddig azt se tudtad, hogy saját magam termesztem… De legyen. – ó, igen már előre csináltam pár dagi adagot.. – Parancsolj. – nyújtom át neki az egyiket.
Nem is rejtegetem a sértődöttséget az arcomról. Ez egyértelműen több, mint amit saját felhasználásra termesztene. Nem fizetek így is eleget neki? Mire kellhet neki még több pénz? Meg különben is akkor miért kér néha erre-arra többet? Hercegnő... meg a seggem partját. Állítólag ez a pénztárca keselyű uralkodott abból a világból, amiből ide kerültem. És akkor még vannak valakinek is kérdései azzal kapcsolatban, hogy miért nem hiszem el azt sem olykor, ha kérdez? - Ahogy óhajtja, felség. Nem az én veszteségem. - vonom meg a vállam halál unottan. Ez a nő született hangulatgyilkos. - Nevezd fájdalomdíjnak akkor felőlem. De ha már így lebuktattalak, akkor is jár ennyi. - kicsit szúrósabban nézek rá, mint szeretném. Kell nekem egy adag indica. Spirálisan akarok lecsihadni. - Köszönöm szépen. - veszem át, majd tartom neki a gyújtót, hogy meggyújthassa a magáét, majd én is a sajátom.
Tudom, hogy megsértődött, mert most még nem is rejtegeti előlem. Na meg ismerem már, mint a tenyerem, még akkor is, ha nem hiszi ezt el. De nem mondhatom el neki, hogy miért kell az extra pénz, nem tudom mit csinálni a két gyerekkel. Semmi jót, ebben biztos vagyok. Sőt, ha nem velük csinál valamit, akkor velem. Tényleg nem tudom, a sötétben tapogatódzom. - Ne hívj felségnek, főleg ne gúnytól csöpögő hangon. Nem vagyok már az. És ez nem veszteség. – rázom meg a fejem kicsit. – Ha kérdezted volna akkor simán elmondom. Úgyhogy jogtalanul hisztizel. – jegyzem meg félredöntött fejjel, végül csak átadom neki az anyagot. Én ugyan nem fogom megakadályozni, hogy jól legyen, ha ez kell neki, akkor ez. – Nagyon szívesen.. – mélyet slukkolok belőle miután meggyújtja. Remélem hamarosan eljutunk oda, hogy újra normális legyen, mert lassan én őrülök meg. - Amúgy meg nemcsak ilyeneket termesztek, van tárkony, kakukkfű, zsálya, levendula.. -