HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Karaktercsere

Karakternév:


Jelszó:



írta:  Vendég
Szomb. Szept. 30, 2017 10:23 pm
írta:  Snow White
Vas. Szept. 17, 2017 9:01 pm
írta:  Vendég
Vas. Szept. 10, 2017 2:18 pm
írta:  Snow White
Szer. Aug. 30, 2017 3:20 pm
írta:  Jeff Radcliff
Hétf. Aug. 28, 2017 6:49 pm
írta:  Vendég
Szer. Aug. 23, 2017 3:30 pm
írta:  Eloise McMittens
Kedd Aug. 15, 2017 5:32 pm
írta:  Robin Rot
Hétf. Aug. 14, 2017 5:37 pm
írta:  Snow White
Vas. Júl. 30, 2017 2:20 am
írta:  Vendég
Kedd Júl. 25, 2017 2:11 pm

Share | .


 

 Yuliya „Közösnéni” Zubkova

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Yuliya Zubkova
the hero of this fable
avatar
Boszorkány ♔

♔ HSZ : 21
♔ Hely : Fabletown
♔ Munka : Nyugdíjas / Macskásvideós / EzoMami
♔ Avatar : Una Stubbs
Silently judging you
♔ Bűbájpontok : 10
Yuliya „Közösnéni” Zubkova // Szomb. Május 06, 2017 4:29 pm

Yuliya Zubkova
Egyszer volt egy barátom, de a kötél elszakadt, így megszökött.


életkor: 70
nem: nő
foglalkozás: nyugdíjas/médium/macskásvideós
pb: Una Stubbs
eredeti név: Baba Yaga
csoport: Legenda
lakhely: Fabletown
attitűd: semleges

alcsoport: boszorkány

Kívül, belül
♔ Vasfogait már rég lecserélte valami jobbra, valami fehérebbre – a modern világ nem csak kényelmet, de jobb életszínvonalat is biztosít számára, ő pedig határozottan élvezi ezt. Hosszúkás, ráncokkal szőtt arcán ritkán kapni el egy-egy mosolyt, általában úgy sincs olyan szerencséd, hogy érezhető jókedvében lásd. Makulátlan öltözéke szofisztikáltságot mutat, ő az a tipikusan jól öltözött, pedáns nagyasszony, akinek jelenléte is elég, hogy tiszteletet, de legalább tartást vívjon ki másokból. Bár persze mindig vannak pimaszkodók…
♔ Ábrázolták már olyan orral, mely mérete a Bazilika kilincsével vetekszik, bibircsókokkal tarkított, rusnya arccal, éles fogakkal, és akkora végtagokkal, hogy az egész házát kitölti, s így is kuporognia kell odabent, azonban Yuliya köszöni szépen, teljesen normális. Csimbókokká összeállt hajkorona helyett egyenesre vágott, festett frizura keretezi egyébként karakánságról árulkodó arcát, s még ha a kor mély barázdákkal is szántotta fel bőrének minden felületét, bibircsókoknak nyoma sehol. Bár végtagjai valóban hosszúak kissé, és ujjai is csontosak, de egy teljesen normális, nagyvárosi, idős hölgynek tűnik.
♔ Nagyvárosi. Nem pedig az a tipikus, káposztaszagú nagyi, és még az úgynevezett „banyatank” sem kötelező kelléke, mióta elkezdte a modern kor legfantasztikusabb vívmányát, az internetet használni, persze még elég ügyetlenül. Így ha nem muszáj, ki se kell tennie a lábát a lakásából, hiszen még az étel is házhoz jön.
♔ Szólnak róla történetek, melyben vén, gyermeken csámcsogó szipirtyó, meg olyanok is, ahol bölcs útmutató. Yuliya viszont se nem fekete, se nem fehér. Tud ám házsártos lenni, az kétségtelen, s nehezen viseli, ha gyerekek hangoskodnak a közeli játszótéren, de aki az eredendő gonoszt keresi benne, az csalódni fog. Nem több ő, mint egy idős hölgy, egy tisztességes adófizető.


Egyszer volt...

Oz szláv folklór legendás alakja tulelte az évszázadokat, holott kevés yrasbely anyag maradt fent erről a szereplőről, kynek történetey zadurol zadureo keringetek, a korchoz ees uj ydeológiákhoz folton foluast igazodva. Amikeppen pediglen oz mesék ys waltoztak kerülötte, így változa Baba Yaga alakja ys, hajdani, Gaiát megtestesito, Istennői zerepétől megfoctották, zárták chúf, vasfogu boszorkan testhének tömlöchébe, ki germek et eszik s vérük hörpül, mojd vált az pagony mogányos Tudorává, ki vtmutatást, tanálcsot nyúlta myndazoknak, kik eltéwednek. Sőt, hallani oly thörténetekről is, melyiek nem egy, de egyszerre hárum Baba Yagáról zámolnak be. Hárum testvírről, kyk wgyanazt a nevet viselik, néhol ugyanolyan korbúl és zellemiségbűl tündökölnék, másut pediglen a szűz, a mater, és az öregbü szüle zerepét felöltve képviselyk ugyanazt azon entitást. S bár meg halhat egykük tűz átal, a másyk kettőt akkur a víz wizi el. Sebik azonban beforr, az élet uisszatérjen belejük, hamuikbol feltámad, hisz Baba Yaga az élet vize és a halál védelmeze.
Oz történtek eltérnek, hol csimotát rémyztgető, konibál, gonozh bozorkán, ky egenesen az Belzebub öregb anyja, hol pediglen bülcs tanáchadó, naghatalmu, üdő nagyasszony, ky megháláló kedvüsséget. Remtheként él, berek zéli kunhója ajtaju ninch, a visko pediglen ualódi csirkelábakun forog, igy bármikorth elsetalhot helyeről, s oly magasbu leledzik, távunnan is látni. A kerítést meglátwán a legvakmervbbek is inába szállna merszük, hisz rendzerint karóbele huzott koponák dizitik azth – azon cölöpüköt kivéue, ahol az főhős fejét várják. Mozsarával repülni tud, seprejével pediglen eltünteti muga után az nyomokat, az haldoklokat és a choltakat pediglen megzólítandá, s ha kell, magához láncolá. Hatalmas varásának ereje itt, a kunyhonal ospontosul; életnek és halálnak urae ő, valoságé és illuzióé, Jstennoe az elemeknek, az emberi akarat megchajlik elottee, pillanthasa pediglen wgy chirlik, megchajlik a mult, oz yelen és a jövű, nym maradhat elettee titkok tehat. Orzoeje az Élet és a Halal forrasa, mely mynden seppje írtékes. Hatalma azonbun megcsappon, minél távodad és távoldad kerül uarázslatos, ayto nélküli kunhójától, melybe csak egy mondóka elmondása után („Fordítsad hátad oz erdőnek, s néz felémbe!”) nerchet a barangolo bebochájtást. Az vas pediglen pajzsa lehet árto bűbáyainak, mojdnem annyira, amennyire a tizta ziw. Merth az igazán mokulatlan lelkek semylen gonozhsága num képes ártani.


KÉPESSÉG:

Isten: Nem lehet szépíteni, Baba Yaga nem egyszerű boszorkány, de egyenesen Istennő. Mindaddig, míg el nem hagyja persze a legfelső emeleti, kényelmes lakását. Mindaddig, amíg azon a helyen tartózkodik, hatalma gyakorlatilag korlátlan, s változatos, mágikus tárházzal változtathatja pokollá, vagy földi paradicsommá a hozzá érkezők életét. Legyen szó halálos beteg gyógyításáról, fájdalmainak enyhítéséről, ősi átkok megtöréséről, a jövő fürkészéséről, alakváltásról, vagy életek kioltásáról, semmi sem lehetetlen.
A küszöböt átlépve hatalma azonban máris csökken, s minél messzebb kerül a lakástól, annál kevesebb mágiát használhat. Ha a háztömböt a meggyógyított haldokló elhagyja, ismét beteg lesz, a megszüntetett átok is visszatér, legfeljebb idejüket tolja ki kissé, de még a holtak is visszatérnek, ha van még testük, mely visszavárja őket.
Továbbá, ártó varázslatokkal nem tud hatni azokra, akiknek tiszta a szívük. A vas anyaga pedig elnyeli a legtöbb bűbáját.

Repülés: Míg a többi, tisztességes boszorkánynak seprűje van e célra, ő egy mozsárba ülve képes köröket tenni a város felett. Hallottatok azokról a mesékről a repülő csészealjakról, nem? Ezek azért alakultak ki, mert éppen nem volt nála a seprűje, amivel eltakaríthatja a nyomokat maga után, s elfeledtetheti látványát azokkal, akik meglátták. Ezeket a tárgyakat azonban pár évtizeddel ezelőtt a Hivatal elkobozta, jelenleg az ő birtokukban van.

Szláv-szaglás: Kiszagolja, ha szláv nemzetiségű van a közelében. Akár lakáson kívül is.


A Földi lét
Minden elrendezett az újabb kuncsaft fogadására. A lány, akit otthonába vár, talán nem is sejti, hogy ez alkalommal nem csak egy újabb kamu-jóssal van dolga, ámbár Yuliya Zubkova, hiszen ebben a világban így ismerik őt, nem is kíván többet nyújtani számára, mint amit a rémunalmas és rémesen röhejes, magukat boszorkánymesternek meg varázslónak kinyilvánító halandók művelnek a mindenféle ezo műsorokban. Azok, akik ezekhez az emberekhez fordulnak, viszont nem csak hiszékenyek, hanem segítségre, útmutatásra is szükségük van. S persze műsorra, showra, és az érzésre, miszerint az élet nem csak abból áll, hogy dolgozol és adókat fizetsz, a lélek pedig többet ér, mint a porhüvely, melybe beleszülettél.
Neki pedig pénzre van szüksége, hogy fent tarthassa jelenlegi életszínvonalát. Még számlát is ad, a valódi varázslatok pedig nem akkor történnek, mikor tömjénfüsttől eltelve, mély transzot szimulálva, latin szavakat kántálva ígéri meg a sokadik tinilánynak, hogy elképzelt átkát ezennel feloldozta. A Hivatalnak pedig így egy rossz szava sem lehet. A lakást elnézve pedig úgy tűnhet, az üzlete valóban jövedelmező. Ki gondolná, hogy pár, tibeti hangtál megszólaltatásával, és néhány tucat, internetre feltöltött macskás videóval ilyen jól ki lehet egészíteni azt a csekélyke nyugdíjat?
- Mesélj. Magadtól jöttél tán, vagy ideküldtek? – tárja ki az alig egy szobás-egy nappalis, pár négyzetméteres lakás ajtaját. A lány, alig húszas évei közepén, bátortalanul méregeti a boszorkányt. Teljesen hétköznapi jelenség a kis táskájával és szögletes szemüvegével, kit inkább képzelsz valami unalmas, telefonszolgáltatós pult mögé asszisztensként az egyik plázába, mintsem egy ezoterapeuta nappalijába valónak. Persze a legtöbben, akik felkeresik Yuliya szolgáltatásait, nem többek átlag embereknél, akik pár bíztató szóra és komfortra vágynak. Útmutatásra, ha úgy tetszik. Míg azokban az időkben pedig, amikor az erdő mélyén bújt el az emberek elől, a rengetegből kivezető utat mutatta meg, most másfajta krízisekben segít. Kellő ellenszolgáltatás fejében persze.
- Magamtól jöttem, asszonyom. – hangja elcsuklik egy ponton, s kerüli a szemkontaktust is. Helyette félszegen szorongatja azt az apró, virágmintás táskát, amivel érkezett.
- Nem tudom, kihez fordulhatnék. Tudom, hogy maga viszont más, mint a többi. Tudom, hogy ha valaki segíthet, akkor az csakis maga lehet! Azt mondják, csak magához fordulhatok, ha… – keresi a szavakat, hangja azonban elcsuklik. Márványos tekintetét a boszorkányra emeli. – Kérem! Segítsen! – könyörög magának bebocsájtást. Yuliya egy rezignált sóhaj kíséretével utat enged neki a nappali felé.
A kerek, üveg dohányzóasztalt valami horoszkópmintás kendő fedi, a helyiség más pontjain pedig szintén a jellemzően ezoterikus kellélek és díszítőelemek burjánzanak, épp oly gyakorisággal, mint a minden szekrény, polc, és egyéb felületekre kihelyezett szobanövények. Az erdőt hátrahagyta, itt, Fabletownban pedig nem kívánta mondjuk a Central Parkba száműzetni magát. Kompromisszumot kellett kötnie a Hivatallal is, hiszen még sem randalírozhat csirkelábakon forgó kunyhóban a város közepén. Kénytelen volt asszimilálódni a közönséges emberek közé. Ámde amit ők nem tudnak, hogy azok a csirkelábak mélyen az épület alapkövébe ágyazódtak, így biztosítva számára a korlátlan hatalmat. Mindaddig, míg az épületet, de főleg saját, néhány négyzetméteres lakását el nem hagyja. Hála az internet korának pedig, már az is igen ritka, ha egyáltalán ki kell dugnia az orrát saját küszöbén. Legfeljebb akkor, amikor kifizeti a fiút a kedvenc házhozszállítós étterméből, és busásan megjutalmazza borravalóval. Feltéve, ha még melegen hozza az ételt, és még kedves is vele.
- Miben segíthetek? – foglal helyet kedvenc foteljében, amit még a múlt héten rendelt az Ikeából. Kemény harc volt persze felhozatni a legfelső emeletre, szomszédjai nem lehettek elragadtatva attól, hogy gyakorlatilag közlekedni sem lehetett a munkások miatt, mert a „közös néni” már megint vásárolt. Cserébe egy hónapig engedni fogja, hogy a lift is kellőképpen működjön számukra is, és tudják használni, mit akarhatnak még? Az emberi világ valamelyest rákényszerítette arra, hogy felhagyjon hajdani, remete létével, mindez viszont szükségszerű, ha cserébe viszont arra gondol, az a rengeteg költségvetés sokkal könnyebb, ha megosztja a terheket másokkal. Úgy, mint a szemétszállítás, a felújítások, a fűtés meg a vízdíj, karbantartások, s persze a portaszolgálat. Fáradalmait, amit ezek könyvelése okoz, a közvetlenül alatta lakó, ázsiai szomszédja rendszerint azzal jutalmazza, hogy seprűjével felkopog számára, amit általában azzal viszonoz a boszorkány, hogy hajnali kettőkor kezd bele a porszívózásba. Szóval teljes a béke és az idill.
- Tudja… – kezd bele a fiatal lány monológjába, miután helyet foglal egy másik fotelben. A behúzott függönyök miatt talán, de kissé fullasztónak érzi a környezetet, pedig kivételesen valamelyik olcsó füstölő sem ködösíti be a lakást. Az amúgy sem több egy kötelező show elemnél. - …néhány éve elvesztettem valakit. A húgomat, és nagyon hiányzik. Arra gondoltam, maga talán… Hallottam történeteket, hogy…
- Hogy én mi? Beszélni akar vele? – szól közbe Yuliya, a helyeslő, reménykedő tekintet helyett azonban szigorú, határozott pillantással találkozik.
- Nem. – válaszol hűvösen, kezei pedig kinyitják azt az apró, hordhatatlannak tűnő, táskának gúnyolt tárcát. – Ellenben segíthetne megszabadulni ettől. – barnára lakkozott végű ujjai a táskában matatnak, mígnem ki nem vesz belőle egy gyűrött fényképet. Csak egy közönséges fénykép, semmi több, melyen a két testvér egymást vállvetve áll egy hajó fedélzetén, valahol a nyílt tengeren. Talán egy nyaraláskor készülhetett.
- Mióta eltemettük, próbálok nem gondolni rá. Kidobtam és kitöröltem mindent, ami rá emlékeztet, ez a fénykép viszont mindig visszatalál. Felgyújthatom, széttéphetem, de el nem pusztíthatom. Másnap ugyanúgy ott találom az asztalomon. – odaadja a polaroid képet a boszorkánynak, mint aki látni sem bírja. Yuliya megigazítja a kerek okulárét orrán, hogy alaposabban szemügyre vegye a képet, de azon semmi kirívót nem talál. Csak egy közönséges kép, két emberről, két testvérről, akik együtt nyaraltak valahol a tengeren. Az ő szeme azonban többet is lát ebben a lakásban, mint amit egy közönséges halandó, az ő érintése pedig többet is érez, mint azoké, akik nem tudják, hogyan manipulálják a valóság fonalát.
- Különös módja ez a gyásznak. – szemét le sem veszi a képről, miközben belekortyol a teájába. - Botor dolog viszont, hogy démonaid gyászod mögé rejted, leányom. Mit akarsz ennyire elrejteni? – cseverésző hangneme mögé bújik ugyan, de nem leplezi megérzését, melyet hamarosan úgyis tudtára ad majd. Leteszi a csészét a dohányzóasztalra, tölt egy üresbe a teából vendégének, majd az ablakpárkányról leskelődő, fekete macskához lép, kezében azzal a fényképben, melynek eltüntetését kérték tőle. A kuncsaftja ugyan nem láthatja, vagy nem gondolhatja jelentősnek, mikor az asszony egyik ujjával végigsimít valamelyik kedvenc szobanövényén, melynek egyik tüskéje felsérti ujján a bőrt.
- Mindenki gyásza másmilyen. – kevergeti a felkínált teát a fiatal lány. - Akkor dolgozom fel a legjobban, ha nem gondolok rá. Kevésbé érzed a hiányát, ha nincs, mi emlékeztessen. De ez a fénykép… – elhalkul, bár a teához a kevergetésen túl még hozzá se nyúlt.
- Azt mondják, maga viszont segíteni tud. Segített azoknak, akik magához fordultak. Nem érdekel, tényleg szellemeket idézett vagy sem, de mindannyian megnyugodtak. Én sem vágyom másra. Csak békére, nyugalomra. Kérem, könyörgöm, mondja, hogy tud segíteni! – szinte remeg a kezében a csésze, hallani, ahogyan aprókat ütközik a hozzá tartozó tányérkával. Tudhatta volna a vén boszorkány, hogy a másik szettet kellett volna előkészítenie. Hiszen ez a kedvence. Még a végén összetörik itt neki.
- Tudok segíteni. – emeli a beszivárgó napfény felé a fényképet, aminek felszínét kissé megfestette saját, tulajdon vérével, mely nemrégiben kiserkent csontos, vén ujjaiból. A kép azonban megváltozott. Varázslatos módon, de az emberek megmozdultak rajta. Újra és újra lejátszódik egy jelenet, mintha csak élőképre, egy videóra váltottak volna, amit mindig újra elindítanak. A macskára pillantva keskeny ajkai halvány, ám semmi jót magával nem hordozó mosolyra húzódnak. Különleges alkalom az ilyen, mikor valaki nem tiszta szívétől hajtva érkezik hozzá, hanem valami más ösztönözte. Ez esetben talán a félelem és az elkeseredettség.
- Tudok segíteni, és elpusztítom a fényképét. De persze mindennek ára van. – fordul vissza felé, a képet még mindig kezében tartva, s immáron legalább tizedjére nézi végig azt, ahogyan az előtte ülő, fiatal nő a habokba löki testvérét. Hogy mi volt ennek az előzménye? A motiváció? Cselekvésének indoka? Féltékenység, gyűlölet, téboly… bármelyik lehet, de teljesen mindegy is. A nő saját bűntudatának és tettének emlékeztetője ez a fénykép, mely folyton visszatér hozzá. A világ pedig igazságot követel, és talán épp ezért sodorta őt éppen a hírhedt Baba Yaga otthonába. De ezt a fiatal lány még nem tudja.
- Mennyi? – érintetlen csészéjét kapkodva visszarakja az asztalra, s ismét táskanyitás hangját hallani, ahogyan a magával hozott készpénzt keresi. Pedig biztosítéka sincs arra, hogy akit felkeresett, valóban tudná a dolgát. Csak egy öreglány, aki mindenféle horoszkópok elkészítésével egészíti ki nyugdíját. A rengeteg „szakember” közül viszont, akit felkeresett, ő az egyetlen, aki azt mondta, hogy tud segíteni. Benne pedig az a különös érzés támadt, hogy nem fog ebben hazudni. Nem fogja cserbenhagyni kérésével. Nem fogja magára hagyni emlékeivel.
- Tedd el a tárcád, aranyoskám. – a boszorkány az egyik szekrény mellé lép, melyben normális emberek a válogatott, francia boraikat tárolják. Az övé azonban olyan kellékekkel van tele, amit a legkitartóbb vudu praktizáló is megirigyelne. A többi, díszként kirakott holmitól ellentétben ezek azonban jóval valódibbnak, életszagúbbnak, de egyben félelmetesebbnek is tűnnek. Egy igencsak igazinak kinéző koponya mögül előkapar egy apró tégelyt, ami valami rézszínű port tartalmaz, egy fém, de nem vas tálra pedig egy kör alakban kiszórja annak tartalmát, miközben beszél. A fényképet a közepére teszi, s gondoskodik arról, hogy a kuncsaftja ne lássa azon az elváltozást.
- Nem lesz rá szükség. A varázslat másféle áldozatot kíván. Valamit, mely nem evilági, hiszen a tudat, mellyel együtt élsz, a súly, amit magaddal cipelsz, aranyban és dollárban nem mérhető. – valamiféle szárított füveket helyez el a képen, melyek nagyrészt eltakarják a szcenáriót, bár Yuliya gyanítja, az a gyilkosság nem éppen úgy történt, ahogyan azt a képen látni. Nem más ez a kép, mint bűntudatának manifesztációja, egy egyszerű illusztrációja annak, amit a múltban a hozzá forduló nő rejteget.
- Utoljára van esélyed arra, hogy elemeld a képet, kisétálj az ajtón, és együtt élj vele. – óvatosan megemeli két, csontos kezével a tálat, egyik gyűrűje élesen koppan annak alján, majd a dohányzóasztalra teríti azt. A nő azonban hallgat, hallgatásával pedig beleegyezik a kép pusztulásába, s minden következménybe, mely ezzel járhat. Feszülten figyeli a boszorkány arcát, szinte rá se pillant a fényképre, melynek elpusztítását kérte. Kívánsága pedig beteljesül tehát.
Az idegen nyelvű, különös szavakból aligha ért bármit is, csupán abban biztos, hogy valamilyen szláv nyelven van. Nem tart soká, míg – a jelek szerint gyufa, öngyújtó, vagy bármilyen más eszköz használata nélkül – felgyullad előbb a por, ami a fém tálcában körülöleli a démoni fényképet, majd a szárított növények terjesztenek különös, szúró szagot égésükkel, végül pedig a fénykép is hamuvá változik. Bárhogyan is csinálja az öreg, vagy nagyon ért a látványhoz, és remek bűvésztrükkjei vannak, vagy valóban kiváló abban, amit csinál. De a fiatal nőt ez nem is érdekli. Arcizmai elernyednek, mikor azt érzi, hogy biztonságban van, mintha egy hatalmas tehertől szabadulna meg lelke. Nincs többé szüksége a bűntudatra, mely mindeddig éveken át emésztette.
- Köszönöm. Akkor nem találom még egyszer azt a képet reggel az asztalomon? – felágaskodik a fotelből, hiszen már nincs szüksége a boszorkányra tovább. Felesleges továbbá itt időzítenie. Különben is kirázza a hideg ettől a helytől.
- Nem. – feleli neki Yuliya. – Azonban soha többé nem készülhet rólad semmilyen felvétel. Minden kép, mely rólad készül, újra és újra felidézi majd azt a pillanatot, mikor megszabadultál attól, kivel egy vérben osztozol. A téged kísértő bűntudatot elpusztíthattam, az árát azonban Neked kell megfizetni. Távozz otthonomból, nem látok gyilkosokat szívesen! – int egyet kezével, mire a bejárati ajtó kicsapja magát, láthatatlan kezek pedig megragadják vendégét a karjánál, vállánál, derekánál, hajánál és bokájánál, s táskástul együtt rakják ki az alig pár négyzetméteres lakásból, kényszerítik bele a csodával határos módon már használatra kész liftbe, hogy mihamarabb eltávozzon innen. Újabbat int kezével, hogy az ajtó azonnal kulcsra zárja magát, attól pedig igazán nem fél, hogy a gyilkosa majd bárkinek is mesélne majd róla. Ugyan, ki hinne neki?
- Azért igazán elfogadhattad volna a pénzt. – fűzi hozzá mondanivalóját a rövid szőrű fekete macska, mielőtt jelenlegi helyéről átmászna inkább a jóval melegebb és kényelmesebb radiátorra. Bár azt Salem sem tagadhatja, hogy ennél nagyobb büntetést még a Hivatal és a rendőrök sem szabhattak volna ki rá. Hisz olyan világban élünk, ahol a kamerák mindenhol téged figyelnek.


Finomhangolás


♔ CÉLJAIM ♔

Saját kényelmem mindennél jobban érdekel, amióta pedig megtanultam, hogy nem a facebookba kell beírnom, ha horgolásmintát akarok keresni, már jobban is keresek. Köszönhetően a macskás videóknak (Lelkisegély Salemmel címen futtatok műsort), és kiterjedt kuncsaftlistámnak. Jó lenne visszaszerezni a Hivataltól az elkobzott varázstárgyaim, de persze legfontosabb célom, hogy úgy éljem lehető legkényelmesebben az életem, hogy ki se kelljen tennem a lábamat a lakásból.


♔ KAPCSOLATAIM ♔

A különböző történetekbeli segítőim (a három lovas, macskák, kutyák, fák, kerítések), bár velük még nem találkoztam újra ebben a világban. Salem, a macska, akit a Farm elől rejtegetek. Szomszédaim, akik minden bizonnyal nagyon szeretnek, ha újabb felújítási terveket és szabályokat küldök nekik.


♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔

Illegális varázshasználó, vagy csak kamu ezojós? Döntsd el te, látogass meg, és meglátod, mucikám.


Adatok

típus: saját
forrás: eredeti mesék alapján, teljesen saját elképzelés, nem azonos a canon, képregénybeli másával
főkarakter
user: Clar


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Reynard T. Fox
the hero of this fable
avatar
Alakváltó ♔
Admin ♔

♔ HSZ : 51
♔ Hely : A Farm
♔ Munka : Hivatali jogi képviselő
♔ Avatar : Joe Dempsie

♔ Bűbájpontok : 6
Re: Yuliya „Közösnéni” Zubkova // Szomb. Május 06, 2017 11:10 pm

Elfogadva!

♔ csókolom, néni... ._. ♔

Lapos kúszásban közeledek, mert hát ugye, minél közelebb vagyok, annál rosszabbul járhat a vörös pofázmányom, de azért gondoltam, megpróbálok néhány dicsérő szóval közelebb somfordálni, hátha bejön. Meg nem tudom, Salem mennyire bírja a rókákat, én meg óvatos állat vagyok, ugye.

Remélem, hogy ebből a kis bevezetőből kellően átjött, hogy mennyire el voltam ragadtatva az Előtörténetedtől, és hogy mennyire átjött az egész karakter. De annyira átjött, hogy szinte hallottam, ahogy kopogtat. És egy kicsit meg is ijedtem. Összességében letaglózott a hangulat, és az a finom, polgári nénis jellegű finomság, ami mögött a világ egyik legnagyobb hatalma hullámzik csendesen. A képesség leírása is zseniális, csak hatvanhat ötletünk lett Főkolomposilag minderre, szóval sikerült megihletned Very Happy Az Egyszer volt részhez pedig emelem a kalapom! Én megmondom őszintén, hogy rágúgliztam, hátha csak bemásoltad, de nem. Nem tetted. Jesszusom!

A választott foglalkozás is fenomenális, sírva röhögtem a Salemes youtube csatornán. Én tuti feliratkoztam rád, mivel megnyert magának mind Yuliya boszi, mind pedig a Vasorrú bába. Úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót...

Kérlek foglalj avatart, legendát és képességet. Ha szükséged van ezek után egy elfekvő bűbájra, úgy most van lehetőséged választani 1 darabot, legfeljebb 100 Bűbájpont értékben, és megírni nekem azzal együtt, hogy megkezded-e most a felhasználást, avagy sem.

Kezi'csókolom ._.








*rajong*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Yuliya „Közösnéni” Zubkova

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♔ Fabletown FRPG ♔ :: Guidebook :: Elfogadott karakterek :: Legendák-