Már későre járt, amikor megtaláltam... közvetlenül a Woodlands lépcsőjén.
~Édes Mesélőm, azok a fenn akadt szemek?! Mégis mit tegyek? Kihez forduljak ezzel?!~ Töprengtem el az első sokk után. Azonnal kerítettem egy kabátot Grimble-től és ráterítettem, remélve senki sem veszi rajtam kívül észre mi van alatta amíg szerzek segítséget. ~De kiben bízhatnék meg?~ Gyilkosság történt Fabletown városában, mióta megalapítottuk a várost az első; és tudtam, hogy ki jelenleg az egyetlen ember vagyis fabula, akivel ezt mielőbb közölnöm kell. Azonnal visszasiettem az épületbe, és a liftbe szállva meg sem álltam a sheriff apartmanjáig, ahol előbb kopogtam, majd csöngettem is. Reméltem, hogy itthon találom Bigby Wolf-ot; hiszen ilyenkor a pihenő idejét tölti elvileg. Idegesen toporogtam az ajtóban, várva hogy a férfi ajtót nyisson végre. Szorított az idő, a nyomás és a feszültség egyre csak nőtt rajtam és féltem elszalasztom az esetleges gyilkost a késlekedés miatt.

Fabletown több szempontból különleges minden hazátlan fabula számára. Itt a Hazaföldről való kényszerű távozás után mindenki tiszta lappal kezdhetett, eltöröltük vagy inkább fátylat borítottunk a múltbéli ballépésekre. Régi gonosztevők kezdhettek itt új életet, így eshetett meg hogy a Nagy Gonosz Farkas - kinek a mai napig rettegik a nevét a legtöbben - lett a város (köz)biztonságának őre. Neki elég tekintélye volt, eléggé féltek a múltja okán tőle mások ahhoz, hogy egy-egy intézkedés közben ne kérdőjelezzék meg mit és legfőképpen miért tesz. Ha intézkednie kellett, így tudta biztosítani a rendet és a törékeny békét... egészen mostanáig. Az ajtó nyílik, én pedig időt sem hagyok a farkasnak felesleges kérdésekre.
- Azonnal ki kell, hogy gyere velem a Woodlands udvarára Bigby! - Hangom egyszerre felszólító és sürgető, arcomra kiül minden korábbinál inkább zaklatottságom, mégis igyekszem tartani magam; elvégre a polgármester távollétében én látom el a Hivatal képviseletét.

Szó nélkül érünk a lifttel le, majd sétálunk ki az épületből; nem vagyok most beszédes kedvemben, különben sem szeretném ha ez illetéktelen fülekbe jutna és pletykák kelnének szárnyra még azelőtt, hogy kideríthetnénk mi is folyik itt. Odakint megállok a lépcsőnél lévő kabát mellett és hagyom had rántsa le a leplet a fejről a férfi. Szegény lány, égnek meredt szeme, a tekintete a semmibe fókuszálva veszik tova. Nem is szívesen nézek oda - épp elég volt egyszer látnom, amikor megtaláltam -, így inkább beszélni kezdek.
- Én nem láttam semmit. Fogalmam sincsen, hogy ki tehette vagy, hogy lehet ez a rejtélyes lány ki lehet. Én nem... nem is ismerem Bigby. Én csak... csak megtaláltam. Itt hevert a lépcsőn, a szemei fenn akadva! Nem hagyhattam csak így itt heverni, így... így letakartam Grimble kabátjával, hogy ne vegye senki más észre és azonnal a keresésedre indultam! Nem nyúltam semmihez! - Igyekeztem összeszedni a gondolataimat, miközben mégis egyre inkább kérlelő és kétség beesett volt a hangom; nyoma sem volt benne a korábbi hivatalos és parancsoló hangnemnek.

Miközben figyeltem a dohányozni kezdő Bigbyt idegesen fontam egyik karomat a másikba, mintha azzal védelmezhetném magam bármi rossztól is ami történt. Egyik lábamról a másikra álltam, türelmetlenségemet és a belőlem áradó feszültséget szinte tapintani lehetett a levegőben. Tudtam, hogy érzi rajtam valami baj van. Nem értettem, hogy mire vár. ~Lélekben rákészül talán?!~ Fogalmam sem volt, de amikor végre ismét megmozdult a sheriff egyből, határozottan lépett oda és rántotta le egyetlen gyors mozdulattal a fejről a kabátot, mely eltakarta a borzalmas látványt a kíváncsiskodó szempároktól. Ismét látni borzalmas volt, erővel kellett kényszerítenem magamat, hogy ne nézzek másfelé. De úgy tűnt, ezúttal Bigby is megütközik a látványon nem csak jómagam. ~Nocsak, a Nagy Gonosz Farkast is képes még bármi mellbe vágni?~

- Egy prostituált. - Megütköztem a szavain. A szó úgy mart a belém, hogy szinte már fizikailag okozott fájdalmat. Magam sem értettem miért, de úgy éreztem mintha most vágott volna a sheriff gyomorszájon.
- Ismerted? Nem egy mundi ugye? - Kérdeztem félve. - Kicsoda? Azt hittem ismerek mindenkit Fabletownban. - Mondtam ki hangosan a gondolataimat, de rögtön el is szégyelltem magamat; hiszen ez nyilvánvalóan nem igaz. Olyannyira csak a munkával, a Hivatallal voltam elfoglalva hogy teljesen elfelejtkeztem a fabulákról. Pedig ők alkotják a közösségünk alapját, az én dolgom lenne törődni velük és a jólétükért felelni. ~Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.~ Nem tudom mi történt, de ki kell derítenünk.

- Üzenni? Nekünk? Ki csinálna ilyet? Valaki közülünk tette? - Rengeteg kérdés merült fel bennem és egyik baljóslatúbb jövőt vetített elő a másiknál. A kérdések csak úgy záporoztak belőlem, s egyszer csak azt veszem észre, hogy Bigby meleg, mogyoróbarna szemei rám szegeződnek. Egy pillanatra muszáj pislognom párat, míg sikerül agyamig eljutnia a szavainak. Nagyot sóhajtok, hajamat a homlokom elől hátratűröm. - Rendben, körülnézek. Nincs sok időnk míg az emberek felbukkannak. - Mondom és igazából megkönnyebbülök amiért nem kell végignéznem amint elkezdi vizsgálgatni a lány maradványait. ~Vajon a többi része merre lehet?~ Óhatatlanul is megborzongok a dologtól, hogy valahol odakint a lány teste kifacsarodott pózban fekszik.

Lassan odébb tipegtem a körömcipőmben, egyáltalán nem sietve el a dolgot és a környéket kémleltem. Nem láttam elsőre semmi szokatlant, majd valami kékes dolgot vettem észre a hold fényénél, ami elütött a szürke betontól.
- Mi a...? Bigby, azt hiszem... azt hiszem találtam valamit! - Szóltam hátra a vállam fölött, lehajolva az anyagdarabért; ám félúton megálltam. Én nem értek a helyszíneléshez, nem vagyok nyomozó. Talán nem kéne tönkre tennem a nyomokat, ehhez Ő ért jobban. Nem sokkal messzebb a szövetdarab mellett valami sötéten foltokban színezte el a járda kövezetét. - Az... az csak nem... ? - Nem mertem kimondani, hogy vér; de szerintem mindketten tudtuk, hogy arra célzok. Persze amilyen szerencsém van, Bigby épp ugyanakkor bukkan valami nyomra  mint én. - Mit találtál? - Kérdezem, most már visszasétálva hozzá.

Egy szalagot szorongat, amire egy gyűrű van kötve. Hiába fogtam a kezembe, ahogy a sheriff átadta; nem mentem sokra vele. Egy számomra ismeretlen szimbólum volt vésve bele. - Gyűrű? Szimbólum? Sajnálom, de nem ismerem. - Úgy éreztem, semmi hasznomat nem veszi. A tudásom a fabulákról - melyre oly büszke voltam mindig is - úgy tűnt, most csődöt mond. - Sajnálom, ez csak... túl szürreális. - Kellett volna néhány perc... óra, míg összeszedhetem magam. De most minden másodperc számított, nem volt idő ilyesmire. Azonnal kellett cselekednünk, amíg nem késő. - Mit akarsz tenni? El kéne vinnünk, mielőtt bárki felbukkanna. Az irodában többet fogunk tudni bent van a könyvekben biztosra veszem. Van bármi ötleted mi folyik itt? Beszélnem kell a polgármesterrel, tudnia kell erről. Vidd el Dr. Swineheart-hoz, nézze meg. Utána találkozunk az irodában. - Megint kezdek csapongóvá válni, ahogy az izgatottság úrrá lesz rajtam.