Tisztában vagyok a megbeszélt időponttal, de nem különösebben teszek semmifelé előkészületet. Nem úgy festek mintha a helyzet magaslatán lennék egyébként, a depresszió nem jó cimbora és a beszállítómat meg már egy hete lecsukták, szóval jóideje vagyok minden nélkül. Oké, az üres vodkás és gin-es üvegeket aligha számítom bele a tudatmódosításba, az az általános elmeállapot része. De azok valóban megtalálhatók változatos helyeken a lakásban.
Kialvatlannak tűnök, amit a méretes karikákból könnyen meg is lehet állapítani, nem túl fényes alaphangulatomnak köszönhetően pedig még a tisztességes felöltözésre sem volt elég lelkierőm. Egy fekete fürdőköpenyt viselek. Fölötte borostát és kusza, fekete hajat, alatta pedig szőrös lábszárat és nyuszis mamuszt. Az utóbbi fontos eleme a megjelenésemnek, mert halvány fogalmam sincs honnan vakartam elő. Azt tudom, hogy fázott a lábam, aztán melege volt, aztán fázott megint aztán valamelyik ilyen altáji menopauzás hullámomban már ott volt. Vagy húsz percig bambultam rájuk tv nézés közben, ahogy a dohányzóasztalon hevertek a nyulas lábaim, mire regisztráltam. Aztán vállat vontam és azóta is úgy vagyok.
Ha kívülről látnám magam, valószínűleg csupán pofán vágnám magam. Általában nem ilyen vagyok, de megvannak a hullámvölgyeim. Főleg ha semmit sem tudok felszippantani, hogy elterelje a gondolataimat. Itt jön a képbe Tinder, akinek érdekes módon olyan neve van, mint a társkeresőnek. Hát ezért őt nehezebb volt megtalálni, de az elejétől fogva tudtam, hogy nem fogok lehorgonyozni egy piti kis dílernél. Annyi pénzem van, hogy mindenből futja a legjobbra, szeretek köztudomásban lenni és szeretem ha én is tudok másokról. Nem mintha sok értelme lenne, elég csak rám nézni, beadhattam volna a derekam napokkal ez előtt, de iszonyat kemény fejű vagyok és ha én elhatároztam, hogy a drogkartell fejével üzletelek, akkor azzal üzletelek. Ez olyan, mint márkás ruhákat venni. Általában jobbak, de tegyük fel, hogy meg lehet kapni uguyanazt csak márka nélkül olcsón. Én akkor is a márkásat venném. Abban van valami jelentőségteljes, ad egy kicsike sugallatot a társadalomban betöltött helyéről az embernek és ha már másom nincs, akkor én bizony bebetonozom az én helyemet. Vagy aranyozom....stílszerűen.
A kopogás hallatán nem sietem el az ajtónyitást. Főleg azért nem mert a nappali nagy és keresztül kell rajta sétálnom és mint említettem nem én vagyok a fittség mintaképe éppen. A kezemen természetesen ott van a fekete kesztyűm, azzal fogok rá a kilincsre és nyitom ki az ajtót.
Pár másodpercig csak nézek a lányra. Igazából nem tudom mire számítottam, vagy egyáltalán számítottam-e bármire. Csak a legátlagosabb beletörődéssel futtatom végig a tekintetem rajta, majd sarkon fordulok - természetesen az ajtó nyitva marad - és megindulok vissza a nappali felé.
- Érezd magad otthon. - Jegyzem meg kissé rekedtes hangon. A lakásban áll a cigaretta füst, kissé kupi is van,a legtöbb fényt pedig a nagyképernyős tv lenémított adása szolgáltatja. Valami akciófilm megy. Így is szemet szúrhatnak itt-ott az "aranyozott" dísztárgyak, mint hamutál, óra, de az egyik sarokban egy kutya is van ugatásra kész pozícióba fagyva. Sajnos ezt szó szerint kell érteni, ő egy baleset volt, nem egy művész elméjéből pattant ki.