Egy valami mindig volt minden kedves szó és bók mögött – hátsó szándék. Persze, a közeli barátainkkal, rokonainkkal szemben nem feltétlen, de olykor még akkor is ott lappang valami az elhangzottak mögött. Lehet egyszerűen csak az a cél, hogy megkedveltesse magát az ember, de sok esetben inkább arról van szó, hogy valami nagyobb cél érdekében próbáljuk lekenyerezni a másikat. Én se vagyok különb, épp ezért nem kertelek ebben a témában – bár nem állt szándékomban akkor és ott ráborítani a vizes lepedőt beszélgetőtársamra, ezért eme mély eszmefuttatásom vele nem osztottam meg.
- Micsoda bók, mindjárt elpirulok - vigyorodtam el, inkább elvicceltem a dolgot, semmit komolyabb piedesztálra próbáltam volna emelni magam.
A kérdésre azért némileg felvontam a szemöldököm. Általában én magam is két típusú embert ismertem: azokat, akik kifejezetten elégedettek voltak a dolgok ilyetén alakulásával, hiszen sikerült a maguk javára fordítani a helyzetet, na meg azokat, akik a mai napig felemlegették a régi időket és vágytak a visszatérésre. Én akaratlanul is az utóbbi csoportba tartoztam, elvégre egy nincstelen senkiként kerültem át az új világba és már az is idő volt, hogy erre a szintre felküzdjem magam, ahol akkor épp tartottam. De… mennyire kifizetődő, ha saját elgondolásaimba bevezetem Mr. Radcliffet? Nos… végül úgy döntöttem kockáztatok.
- Nos… szerény személyem is inkább visszatérne oda, ahonnan jöttünk, már ha maradt az otthonunkból valami. Elég széles információhálózattal rendelkezem, de arról még nekem magamnak se sikerült bármiféle nyúlfarknyi szösszenetet összeszedni, hogy távozásunk óta mi történt odaát. Arra pedig nem akarok gondolni, hogy milyen kellemetlen lenne az a bizonyos sok hűhó semmiért - ha otthon egy romokban lévő leharcolt vár és egy üres kincstár volna, akkor tulajdonképpen ott tartanék, ahol most is. Avagy inkább mondhatni a nullánál is kevesebbnél.
Kezdőlap
Téma: 
Tárgy: