1 találat

- Reméltem, hogy nem okozok csalódást – mosolyodtam el, ami a bejelentésére még szélesebbé vált.
- Micsoda gavallér – tettem még hozzá, majd helyet foglaltam. Láttam rajta, hogy el akarja kerülni a felesleges tiszteletköröket, amit annyira nem is bántam, elvégre minél gyorsabban letudjuk ezt az ügyet, annál gyorsabban jutok értékes infókhoz. Vagyis csak remélni mertem, hogy amit megtudok, az értékes lesz.
Az újság eladási száma kapcsán kicsit azért megemelkedett a szemöldököm, elvégre a főnökeim orrára nem kötöttem, hogy vannak még plusz elfoglaltságaim is azon felül, hogy nekik írok csodálatos cikkeket – na meg tegyük hozzá azt a kis apróságot is, hogy mindenki tisztában volt a cenzúra fogalmával. Az érdekesebb infók sose kerültek a lapokba, elvégre valaki kiadás előtt mindig eltusolta az ilyen híreket, rosszabb esetben még el is hallgattatta valamilyen módon a szivárogtatót.
Épp ezért, saját testi épségem érdekében én is tudtam, hogy mi az, amit megmutatok a főszerkesztőnek és mi az, amit piacra dobok és elsusmutolok másoknak jó pénzért. Nincs akkora anyagi keretem, hogy testőrt béreljek magam mellé, azok az idők már elég rég elmúltak.
Mindenesetre ezt nem tettem szóvá, inkább csak elkezdtem átnyálazni a dossziét, miközben azért az itallapra is rá-rá lestem, elvégre ha már kávézóban vagyunk, inni is kellene valamit.
Így mikor jöttek a rendelésért, én kértem magamnak valami madártejes kávés csodát, hogy aztán megint az iratokat bújjam.
- Érdekes – mormogtam az orrom alatt, ahogy haladtam a dolgokkal. Volt ott néhány szaftos infó, de az volt a nagy kérdés, hogy nekem ez mibe fog fájni, elvégre a két szép szememért senki se lep meg ilyen típusú dolgokkal. Mármint… azért a szemem világát nem is adnám némi információért.