Az éjszaka csendes. Már én sem zajongok, bár igyekeztem minél halkabban befejezni a tiszta ruhák hajtogatását. Hozzászoktam, hogy Cicó lefekvése után még rendbe teszem a háztartást kicsit, pedig már nem muszáj ezt tennem, de a régi időkre emlékeztet a kései munka. Igaz, már sokkal kevesebb a feladat, mióta csak ketten maradtunk. El se hiszem, milyen kegyetlenül itt hagytak minket! Minden egyes dolgozó a kastélyból. Főleg a másik két szolgálólány, akik – tegyük hozzá, nem éppen hűségesen! – Cicót szolgálták, segítették őt a mindennapjaiban. Nem is értem, hogyan voltak képesek felkerekedni és új életet kezdeni, mikor ő nekik is milyen jó volt Cicó mellett! Mit kezdenek egymaguk ebben a nagy és idegen világban? Fogalmuk sincs semmiről! Azon kívül, hogy tudnak port törölni, ruhát mosni, hajat fésülni, semmi máshoz nem értenek. Nem tudják beosztani a pénzük, nem tudnak vásárolni, ha valami elromlik, állhatnak felette összezavarodva. A kastélyban elvégezték a dolgukat, a többi pedig az ölükbe hullott, most már mindent maguknak kell kiötölni. Egyedül csupán önmagukra számíthatnak. Hirtelen minden annyira rossz lett, annyira megemészthetetlen, erkölcstelen. Annyi gerinctelen, rosszindulatú alak sétálgat köztünk, akik a markukba kacagnak, miközben megrontják a nemes lelkűeket, az óvatlanokat, mint például Cicót. Ártatlan arccal róják az utcákat, azokat, amelyeket én is mindennap használok, s akármikor megpróbálhatnak valami csábító ajánlattal az ő oldalukra állítani.
Ezért próbálom a jót, a tisztát, a pozitivitást, a vidámságot képviselni. Hiszek benne, hogy nem maradtam egyedül, és mások is hasonlóan ellenzik ezt az elkorcsosult világot. Mások sem szeretnék, ha a minden jó, ha a vége jó üres kifejezéssé válna. Példát akarok mutatni Fabletown és a Farm lakóinak, hogy így is túl lehet élni, noha rögös ez az út. A kompromisszum, a békés együttélés a helyes, nem kell piszkos eszközökhöz nyúlni. Mindig van másik választás is. Nem kell az elítélendő tetteket tiszta köntösbe bújtatni, és elfogadhatónak tüntetni fel.
Ezt próbálom megértetni Cicóval is. Tudom, hogy most az élete nem túl rózsás újfent. A takarításon kívül szinte minden rászakadt, mert míg én a bejárónősködéssel éppen, hogy hazahozok némi pénzt, ő rengeteget keres, hogy fedezze a kiadásainkat. Ő jobban érti, hogyan működik ez a világ, de véleményem szerint átesett a ló túloldalára, és helytelen módszerrel szeretné fenntartani a megélhetésünket.
Emellé persze most éppen az exférjével is problémái vannak. Súlyos problémák. Én azonban teljes biztonsággal merem állítani, hogy Cicó ráébred, hogy mennyire szeretik egymást a kedvesével, és újra egymáséi lesznek. Mert mindig a boldogságnak kell nyernie. Milyen világ is lenne, ahol a rossz győzne?

Reggel egy kupac illatos ruha mellett kelek. Néha elbóbiskolok, mielőtt a feladatok végére juthatnék, de mivel hamar kivet az ágy, ez esetben a fotel, Cicó előtt kelek. Az énekes madarak sem kezdtek még bele trillázó dallamaikba. Sebesen összekapom magam, az árván maradt két-három göncöt is pedánsan összehajtom, majd a konyhába sietek, hogy főzzek egy kis kávét. Szívesen készítenék egy jó reggelit is, de a konyhaművészetem a szenessé vált tojásig terjed, és az a múltkori eset a sütikkel... Nem akarom elrontani Cicó kedvét. Szép ez a reggel is. Sőt, gyönyörű! Itt alszik mélyen Cicó a szobában, van hol laknunk, van ételünk-italunk, meg van mindenünk, ha szűkösen, de akkor is. Nem vagyunk már macskák, és szabadok vagyok. Végre mind a ketten szabadok vagyok. Az új akadályokat is legyőzzük majd. Tudom, hiszem, bízom.