Szólnak ugyan történetek arról, hogy a vén boszorkány tanítványt fogadott. Többnyire elárvult, szerencsétlen kislányokat, akiket mostoháik küldtek oda, a csirkelábon forgó kis kunyhójához, abbéli reményükben, hogy így megszabadulhatnak végre tőle. Ezek a mesék persze mind másként végeztek – egyesekben kannibálként írták le az öreg boszorkányt, ki az új fogására készült, vagy épp rabszolgamunkára fogta az elárvult kislányokat. De akadnak olyan befejezések is, ugyanazoknak a történeteknek, melyeknek máshol tragikus és csúnya végük akadt. Olyan befejezések, ahol fontos leckét tanított az árváknak, így azok bosszút állhattak a maguk módján az őket árvává tévő, gonosz, szívtelen, vagy egyszerűen csak önző mostohákon.
Talán ezek azok az emlékek, amik arra motiválták az idős hölgyet, hogy egyáltalán hajlandó legyen foglalkozni a leányzóval. Hogy nem teljesen tehetségtelen, az kétségtelen, elvégre nem kevés kuncsaftot szerzett neki sem, amikor a megbeszéltek szerint a hiszékeny halandókat az ő lakására csábította, kiosztotta a jósnői névjegykártyákat, vagy épp beszámolt nekik csodás képességeiről, amivel cukorbetegségét, vagy halottjának elengedését segítette.
Akárki akármit mond, jó biznisz ez a médiumság, és mindaz, amit Babushka ebben a világban a maga tudományával képvisel. Még mindig ostobaságnak tartja az asztrológiát, a kristálygömb sem több egy szép kavicsnál, ahogy a tarot lapjain sincs más, mint pár szép festmény nyomtatott másolata. De hatást tud kelteni velük, neki pedig ez épp elég.
- Aztán találkoztál-e már jóskártyával, aranyoskám? – tartja az okítást ezen a kellemes délutánon, amit végre kihasználhat arra, hogy a szabadba mehessen. Persze, nem merészkedik le a közeli parkba, ott jóval kisebb a varázsereje, így nála a természet lágy öle nem jelent többet, mint azt, hogy kiülhet a hintaszékre az erkélyén az asztalkája mellé. Azt persze klasszikus, csipkés terítő fedi, meg persze a házi készítésűnek elhazudott sütemények, amiket valójában az egyik kedvenc étterméből rendelt. A tegnapi napot Salem új videójának szerkesztésével töltötte, aligha volt ideje a konyhában tevékenykedni. Christina pedig amúgy is le van soványodva. Nem árt meg neki néhány falat. Hadd higgye persze, a gonosz boszorkány azért készítette ki azt a rengeteg, finom süteményt, hogy jólétével dicsekedjen.
- Az adottságaid megvannak hozzá, az emberek imádják a kuriózumokat, azt hiszik majd, egzotikus vagy. Persze, ha hajlandó vagy megtanulni a cigánykártyát. – a kártyapakli, amit eddig kevergetett, már rongyosra használt. Még évtizedekkel ezelőtt vette egy garázsvásáron, annak idején pedig sok pénzt hozott neki a konyhára ez a befektetése. Mindamellett is, hogy akkoriban a Hivatalnál dolgozott. Az asztalra teríti legyező alakban, az egyes lapok között a távolság éppen megegyezik, mintha túlontúl tökéletes is lenne ezáltal. A hátuk már sok helyen kifakult és kopott persze. Messze nem ez a legszebb kártyapaklija, de a legalkalmasabb arra, ha hatást akar kelteni. A kis tanítványának bizonyára sok kérdése lesz majd. Egyelőre vár persze arra, hogy megmutathassa tudományát számára.
- Kérdezz hát. Mi nyomja a lelkedet? – vág bele a gyakorlati részbe. Mindketten tudják, hogy ez az egész nem több némi szemfényvesztésnél, de hatásosnak biztosan hatásos. A kis gyufaárus lány pedig nem is feltétlenül tehetségtelen ebben. Csak gyakorolnia kell. Aztán pedig még mindig jobb, ha a kezébe veszi sorsa irányítását, és ő tanulja meg, hogy uralkodjon az embereken, ahelyett, hogy őt uralnák ebben a világban, ahol élni kénytelenek.