Igazából már szinte minden megvolt a költözéshez: a papírokat aláírtam, a kauciót leadtam, a csomagjaink nagy része pedig egy dobozokban várt arra, hogy átszállítsák őket a Ginger B Roadra. De… volt még egy elintézendő dolgom a nagy beköltözés előtt. Oké, igen, ezt még a kaució leadást megelőzően kellett volna, de a srác, akivel amúgy magát az „üzletet megkötöttem” volt olyan szíves felvilágosítani arról, hogy a házinénivel is össze kellene még futnom. Elvégre ő lesz az, akinek majd a lakbért fizetem, továbbá ha nem tetszik neki a pofázmányom, akkor még mindig lesz lehetősége visszadobni a pénzem… és ez talán fordítva is igaz. Jó, igazából nem örültem volna neki, mivel a lakás kifejezetten jól nézett ki, elmondások alapján a szobák jól vannak hangszigetelve, magyarán nem fogok egyszer sem arra ébredni, hogy a szomszédra pont akkor jött rá a fúrhatnék. Az ilyesmi egy hatalmas plusz pont, főleg, hogy az előző lakhelyemen néha arra riadtam fel, hogy a kettővel arrébb lakó bácsika horkol. Nem igazán kellemes ébresztés, higgyétek el nekem.
Oké, mivel az új lakótársakat nem ismertem, így nem vonhattam le nagy következtetéseket, de ahogy a neten utána néztem ott se írtak semmi rosszat a helyről – avagy valaki nagyon odafigyelt a kritikák tisztogatására. Hm, oké, ez utóbbi kicsit paranoiás megjegyzés volt, de azt hiszem az én szakmámban nem meglepő, ha néha kicsit kombinál az ember. A legtöbb történetet kicsit fel kell turbózni, hogy aztán  érdekessé váljon az olvasók számára… vagy legalább a címének színes-szagosnak kell lennie.
Azt hiszem valami ilyesmin gondolkoztam mikor megérkeztem a lakás elé. Késő délután volt már, de még így is elkértem magam a főnöktől, hogy időben a helyszínre érjek. Mert oké, ha Reynarddal való találkáim alkalmával kések, de ilyen háznézős dolgok kapcsán nem a legszerencsésebb, főleg akkor nem, ha az első benyomásról van szó.
Épp ezért mikor benyitottam akkor első utam a porta felé vezetett, hogy bemutatkozzam és elmagyarázzam mi járatban vagyok erre – vagyis, hogy egy bizonyos Yuliya Zubkovával lenne találkozóm és ha minden igaz, akkor vár rám… bár azt nem tudtam, hogy tovább fognak hozzá küldeni, avagy lejön a portához. Lényegében számomra mindegy volt, csak ne várakoztassanak túl sokáig.