♔ A híres Kék Róka luxusbárral szemben, a sarkon található Sarki Róka elnevezésének mítoszát a helybéliek a mai napig kutatják. A többség azért mégsem arra gondol, hogy a környék rókaszeretetét tiszteli meg a hely, azt meg végképp nem, hogy a két bár tulajdonosa közös. Míg a Kék VIP kategóriás luxusbár, addig a Sarki olcsó, egyszerű, és a hétvégi rókapopuláció igencsak megnövekszik. Főként fiatal egyetemisták "lakják" a helyet, az átlagember reggeli kávéjának is tökéletes választás, hiszen a rókák egyébként is inkább éjszakai állatok.
A heti hajtás után jól esik egy kis kikapcsolódás, és erre egészen fantasztikus törzshelyünkké vált a Sarki Róka söröző. Nem túl elit hely, de nem is egy lepukkant kocsma, ahova furcsa alakok járnak. Egész jó borokat lehet kapni az alja borok mellett és akár még koktélokat is rendelhetünk, ha úgy tartja kedvünk. És most úgy tartja kedvünk, ugyanis mindenkinek elég nehézkes hete volt, így most kieresztjük a gőzt. Hárman ücsörgünk egy boxban és iszogatjuk a margaretánkat. Egy egyszerű péntek esti csajos bulinak lehetnek a szemtanúi azok, akik kicsit górcső alá vesznek minket. Elegáns megjelenésű húszas években járó csajszik kellemes hangulatban. Egyelőre még csak a harmadik koktélt isszuk, de szinte sejtem, hogy lecsúszik még pár, talán felesek is. De nem baj, ez egy ilyen este és jól érzem magam. Nem öltöztem ki túlságosan, a barátnőim közül én vagyok a legmagasabb beosztásban, és úgy érzem, hogy bulizás közben is hoznom kell az üzletasszony formát: egyszerű farmert viselek, egy fehér topot, egy fekete blézert, melynek az ujjait feltűrtem, pár kiegészítőt, fülbevaló, karkötő, enyhe smink mely rózsássá teszi az arcomat és fényessé az ajkaimat, valamint az egyik általam tervezett magas sarkú cipőt vajszínben. Általában mindig a saját márkáimban lépek ki az utcára, soha nem lehet tudni, hogy éppen hol használhatom ki a saját reklámot. Pontosan ezért van nálam mindig névjegykártya is a zsebkendő és az állandóan csipogó mobil mellett. - Bocs, pisilek. - tápászkodok ki a boxból, magára hagyva barátnőimet, és a mosdó felé indulva a vállamra kapom a táskámat, kicsit felfrissítem a sminkemet is. A mosdóba érve elvégzem a dolgomat, majd a tükörhöz állva kenek fel egy kis szájfényt és vizsgálgatom meg loknik hajamat és az alkoholtól csillogó szememet.
- Ah, zseniális - forgattam meg a szemeimet egy lenge sóhajjal kísérve, és elérkezettnek láttam az időt, hogy felhörpintsem az utolsó előttem lévő, még tequilát tartalmazó pohár tartalmát. Más esetekben ráérős beleéléssel nyalogattam volna a narancsot is, meg a fahéjat a kézfejemről - de jelen esetben csak hanyagul csattant a pohár a kemény asztalon, én pedig ruganyos mozdulatokkal keltem fel a pult mellől. Kissé megbillentem - no igen, ilyenkor teljesen magaménak érzem a kocsma nevét. Minden szőrszálam az ég felé meredt egy pillanatra, ahogy megpróbáltam visszatartani a bennem bujkáló rókát. Na nem a cuki puhaszőrű pamacsot, hanem azt a gusztustalanabb fajtát, hogy enné meg a rosseb. A rosszallásomat kiváltó zeneszám szexuálisan inzultálja a hallójáratomat egyébként is, szóval ez egy tökéletes pillanat arra, hogy angolosan távozzak. Ám mindezek előtt angolosan távozhatna belőlem valami más is - a négy betűs állat helyett a négy betűs, egyéb testnedv például, mert azt olyan kellemetlen beismerni, hogy szívem szerint elhánynám magam. Az nem illik a stílusomhoz. Na de... Majd meglátjuk, hányan lesznek a mosdóban, és ha nem lesz senki, akkor talán... akkor hátha... csalhatok. Aztán úgy tehetek, mintha soha meg sem történt volna. - Nem mond az semmit! - vetem oda a refrént lelkesen éneklő fiatalok csoportjának a wc felé tartó utamon egy hetyke legyintéssel - Az értelmesebbje legalább is... Aú. Miután gyorsan túl tettem magam a nekem jövő asztal okozta traumán, a következő pillanatban már a mosdóajtót löktem be teljes testtel - figyelembe se véve, hogy már van bent rajtam kívül valaki más, aki már a piaszagon keresztül is nősténynek tűnik. Csak homlokráncolva forgolódom, mint egy grillcsirke, és őszintén nem értem, miért nem találom a piszoárokat, és a hiányuk egyre fokozódó frusztrációt ébreszt bennem. Talán jobb lenne mindent egy bokorig tartogatni, négy lábon úgyis minden sokkal biztonságosabb... Ha szólt is hozzám a hölgy, meg sem hallottam - most viszont finoman fogok rá a felkarjaira, hogy mint színpadi kelléket, úgy emeljek rajta, és pakoljam félre, hátha a testével kitakarja azt a kutya-macska rúgta piszoárt.
Éppen a rúzsomat igazítom, valamint egy kis pirosítót is kenek az arcomra, amikor nagy robajjal nyitnak be a wc-be. Egy férfi. Döbbenten fordulok felé. Látom, hogy tántorog, és ahogy közelebb ér, kicsit felhúzom pisze orromat és elfojtok egy fintort. Totál pia szaga van és baromira taszít. Bár maga a csávó nem néz ki rosszul, de... Csávó? - Hé! Bocs, de ez az... - kezdeném, hogy a lány wc és baromira eltévedt, mikor egyszerűen odalép hozzám, megfogja mindkét karomat és egyszerűen... arrébb rak. Csak így, nemes egyszerűséggel felemel és arrébb rak. Mintha valami rongybábú lennék, vagy ilyesmi. - Hé! Mégis mit képzel? Hagyjon békén. Rossz budiban van, érti? - csattanok fel és undorral az arcomon törölgetem le a karomat és ráz ki a hideg. Megkerülöm a csávót, remélem nem kezd el valamelyik mosdókagylóba pisilni, összepakolgatom a smink cuccaimat, és olyan hamar, amilyen hamar csak lehet a táskámba dobálom őket. - Mi történt? - szól ki egy csaj a wc-ből, mire felvonom a szemöldökömet. - Itt egy srác, aki eltévesztette a budit... - morgom félhangosan, és kicsit várakozóan nézek a srácra, hogy vajon kicsámpázik a wcből, vagy tényleg a mosdóba pisil...
Amikor a hölgy kissé magából kikelve először tájékoztat arról, hogy nem vagyok jó helyen, csak komoly arccal és összeráncolt homlokkal meredek rá, mintha most közölte volna, hogy eljött a világvége, vagy mondjuk azt, hogy a Legendák léte nyilvánosságra került és Pinokkió lett az USA elnöke. - Egyetértek! Ez teljességgel elfogadhatatlan! Bólintok halálos komolysággal, függetlenül attól, hogy Grimm szakállára esküszöm, hogy fogalmam sincs, miről beszél. Az állati ösztönök azért még működnek, szóval azt leveszem, hogy fel van háborodva, az egyetértés és a szimpátia pedig a közös érdek és az ép bőr alapja, amikor a róka nem tudja, hogy pontosan mibe keveredett. Nagyszerű! Még több felháborodott nőstény, remélem, többen nincsenek, ám ez alkalommal már hallom is, hogy miről van szó - legalább is én azt hiszem, hogy hallom. - Nem, ez kizárt! Nem vagyok rossz buliban. Engem ide meghívtak. - jelentem ki, és hogy ezt bizonyítsam, jobb kezem mutatóujjával a föld felé bökök, mintha a budi bulijának erre a szent négyzetméterére névre szóló meghívóval rendelkeznék. - Deeee... Meghívhatlak Titeket is. Ismerem a tulajt. Vigyorodom el szélesen. Jobb kezemmel szándékomban áll laza stílusban beletúrni a hajamba, míg a bal tenyeremmel a mosdópult szélére igyekszem támaszkodni - azt azonban senki sem mondta, hogy ennyire ingatag a világ. A könyököm kissé megbicsaklik, aztán megy vele a testem is, kibillentve az egyensúlyomból. Hála a Történetíróknak, megúszom a nyilvános arcra borulást. Kutyaharapást szőrével ugyebár, újabb vigyor, mintha csak így akartam volna, és békítő szándékkal a kezemet nyújtom a hölgy felé, akit az imént - állítása szerint - arrébb tettem. - Én vagyok a Róka. - mutatkozom be úgy, mintha csak azt akarnám sugallni, hogy rólam nevezték el ezt a helyet és a kezem továbbra is határozott udvariassággal meresztem a nő felé - Amúgy Reynard. Fájó szívvel kell bevallanom, hogy igen csak felöntöttem a garatra, szánom-bánom, amiért így berontottam, de kárpótlásul hadd hívjam meg egy italra, és én esküszöm, hogy almalével fogok pertut inni kegyeddel. Ha esetleg valamilyen csoda folytán elfogadja a kézfogást, úgy némileg hosszabb ideig tartom az ujjait a sajátjaim közt, mint indokolt volna. Adnék én kézcsókot is, mert az nagyon művészi, de ebben az állapotban előbb nyelném le könyékig szerencsétlen lány karját, mint hogy egy valamire való kézcsókot adjak.
Kissé fintorogva figyelem a srácot, ahogy lassan derengeni kezd neki, hogy rossz helyen van. Mármint TÉNYLEG rossz helyen. Szegény lány vélhetőleg egészen addig bent fog rostokolni a wc-ben, amíg a srác ki nem megy a wc-ből. Már pedig ahogy elnézem, ez még egy pár percig nem igazán várható. Ahogy a felháborodásomra totál egyet ért, döbbenten és értetlenül meredek rá. Ha tudja, hogy rossz helyen van, akkor miért nem húz el innen és ront be a velünk szemközt lévő ajtón? (amin mellesleg egészen csinos és látható módon pisilget egy róka fiú a piszoárba - vagyis TÖK EGYÉRTELMŰ, hogy melyik a férfi wc). Persze sejtem, hogy tényleg elég részeg, pláne mikor azt kezdi el bizonygatni, hogy őt bizony ide meghívták. Még a földre is mutat, amire elfojtok egy mosolyt. Hát igen, nyilván nem a lány wc-re gondol, hanem a helyre, de azért poénosan jön ki a dolog. - Igen, hogyne. Az a helyzet, hogy ez egy nyílt kocsma, Drágám. Ide bárki bejöhet... - vigasztalom a srácot egy lágy mosollyal. Tényleg eléggé be lehet rúgva. Nem mintha pesztrálgatni szoktam volna srácokat, de ő valahogy olyan kis cuki... Mikor támaszkodni próbál, és egyensúlyát veszti, egy pillanatig azt hiszem, hogy a földön fog kikötni, és nekem kell majd hatalmas izmaimmal újra a lábaira állítanom, de szerencsére nem taknyol el és törli fel a ruhájával a padlót. A kezem már lendül érte, de végül zsebre vágom őket, hogy elfojtsam a mozdulatot. Megcsóválom a fejemet egy lágy mosollyal. - Almalével, mi? Üdv, Hannah. - fogok vele kezet és mutatkozom be én is. Végül is mi történhet? Holnapra úgysem fog emlékezni semmire az estéből, rám meg pláne nem. - Kivinnéd? Ki akarok vége jönni... - jön egy könyörgő, félénk hang a wc-ből, mire megcsóválom a fejem. Buta liba. - Minden oké? - szólok be a fülkébe. Mi történhetett, ami miatt ennyire fél kijönni? - Hogyne, csak... Na, menjetek már! - visít a csaj, én meg vágok egy pofát és belekarolok A Rókába. - Na gyere, igyuk meg azt az almalét. - nevetem el magamat, és hogyha a srác engedi, akkor kitámolygunk vele a pulthoz és valóban két almalét rendelek.
Szinte már a nyelvem hegyén van, hogy további hosszas és valószínűleg értelmetlen vitába szálljak az ifjú hölggyel. Hiszen ha ez egy nyílt kocsma, és bárki bejöhet, akkor miért is volna szerénytelen személyem rossz helyen? Valami azt súgja, hogy felesleges lenne ebbe belemenni. Az értelem, amely néhány tequilával ezelőtt már messze szállt, természetesen felfogná, hogy csupán a WC területéről van szó. Így csupán a gyors témaelterelésre támaszkodom - és persze a mosdókagylóra, bár eléggé szerencsétlenül. Úgy fest, hogy a később Hannahként megismert személyben túltengenek az anyai ösztönök. Hát persze, végül is nőstényről szó lévén elég érthető és logikus, hogy azonnal a szegény és elesett, már-már gyermekded személy védelmére kelne, ha úgy hozná a szükség. De akkor miért érzem úgy, hogy mégsem lelné benne akkora örömét? Amikor elfogadja a kézfogásom, hagyom, hogy az élet, az az emberi valami, ami egyszerre taszít és vonz, átjárjon a bőrünkön át. Ilyenkor mindig elszomorodom kissé. Olyan szép, olyan fiatal és mégis... Az én léptékemmel vizsgálva a helyzetet, csupán néhány kósza esztendő, és már ki se lát majd a ráncai alól. - Hannah... Nahát. Egy anagramma. Finoman villantom ki féloldalasan fehér fogsorom, aztán eleresztem a kezét. Míg ő a másik nőstény hisztériájával van elfoglalva, én némán igyekszem nagyokat nyelni az állott, borzalom és undor szagot árasztó levegőből. Végül is, mégis csak egy mosdóban vagyunk. - Kutya baja. - szólalok meg lemondóan a wc-be zárkózott lányt illetően, hiszen így, némileg tompult érzékeimmel sem probléma megállapítani, hogy senki sincs igazán veszélyben - Én állom! Vagy ülöm... Mindegy. Jegyzem meg az almalével kapcsolatban, és ahogy belém karolva próbálunk kulturált emberek módjára távozni a mosdóból, mindent megteszek azért, hogy kellően peckesen vonuljak - már amennyire ebben az állapotomban lehetséges. - Szóval, Hannah... Most már tegezhetlek? vigyorgok rá a lányra, miután megkaptuk az almaleveket - Igazán restellem, ami a mosdóban történt. Komolyan. Kezdhetjük esetleg elölről? Mint két normális ember, akiket összefújt az esti szél. Elárulod, mivel foglalkozol? Már persze, ha van időd egy idegennel cseverészni, és a kedves hölgytársaságod sem veszi zokon, hogy mellőzniük kell még néhány kósza percig... Félresandítok kissé a vállai felett, elszakadva a tekintetétől. A Napnál is világosabb, hogy melyik asztaltól kelt fel nem sokkal ezelőtt, hogy a privát helyiségekbe vonuljon, még csak magamfajtának sem kell lenni ahhoz, hogy ez egyértelművé váljon. Időközben egyik kezemmel az asztalon könyökölve fürkészem a vonásait, másik kezemet pedig azzal foglalom le, hogy az almaléhez kapott szívószállal játszadozom a pohárban.
Érdekesnek ígérkezik az este, és habár sokan totálisan hülyének gondolnának, hogy leállok beszélgetni egy részeg vadidegen csávóval, én valahogy izgalmasnak tartom. Nem tartom veszélyesnek, hiszen látszik, hogy alig áll a lábán. Inkább afféle védő tündérként tekintek most magamra, aki segít kijózanítani egy fiatal srácot és talán haza is kíséri. Bár ez fordítva szokott lenni, nemde? (No meg persze az is hozzátesz a dologhoz, hogy még így, ketté álló szemmel is egész dögös... De persze ezt csak zárójelben...) A wc hamarosan túl szűknek tűnik, hogy további beszélgetést folytassunk ott, ugyanis az egyik fülkében egy csajszi nyögdécsel és könyörög, hogy ugyan vigyem már ki a srácot a női mosdóból. Kicsit aggódok a lány miatt (is...), hogy nem esett-e valami komolyabb baja, de valamiért most Reynard megjegyzése, miszerint nincs semmi baja, megnyugtat. Érdekes, de valahogy sejtem, hogy tényleg egyszerűen szégyenlős a lány. Talán lepisilte a cipőjét, vagy elkente a rúzsát, esetleg még plusz wc papírra van szüksége. Nem akarok még több eshetőségbe belegondolni, így a bemutatkozás után egyszerűen a srácba karolok és kivezetem a mosdóból. -Most már nyugta lehet a lánynak... - kuncogok magamban, és elképzelem, ahogy kirohan még wc papírért... Lassan megérkezünk a pulthoz és kérek két almalevet. Valóban azt, hiszen miért ne? Oda vagyok a gyümölcs levekért és lehet, hogy nekem sem árt egy kicsit lassítani. - Eddig is tegezhettél volna, nem hiszem, hogy annyival öregebb lennék, mint te... - mosolyodom el titokzatosan. Szinte biztos vagyok benne, hogy én vagyok a fiatalabb. Talán ha fiatalabb lenne, be se engednék ide... - Mint akiket összefújt a szél? Minden nőt almalével veszel le a lábáról? - nevetem el magam és kortyolok a finom nedvűbe. - És még jól is esik. Hihetetlen... - vigyorgok. - Bevallom, egyszer én is betévedtem a fiú wc-be. Persze nem itt. Arra a helyre soha többet nem megyek... - nevetem el magam lágyan és bájosan. Elég érdekes ki baleset volt, habár én nem azért, mert olyan részeg voltam, hogy nem tudtam, merre állok arccal előre... - Valami ázsiai kajáldában voltunk és egyszerűen nem tudtam beazonosítani a jeleket. Aztán gondoltam próba-cseresznye... Hát nem jött össze. - vonom meg a vállam jó kedvűek. Nem látszik rajtam, hogy szégyelném, vagy ilyesmi. Végül is nem volt nagy dolog. - Azt hiszem belefér. Nem én vagyok az első, aki pasi miatt lép le... - jegyzem meg, kicsit titokzatosra véve a mondat utolsó felét, hiszen nem lehet tudni, hogy tényleg "pasi miatt" lépek le és tűnök el, vagy egyszerűen tényleg csak kicsit kijózanítani szeretném a srácot, és utána visszaülök a csajokhoz. - Hogy mivel foglalkozok? Cipőket tervezek és próbálom eladni őket. - vigyorodom el és kicsit oldalra hajtott fejjel mustrálom a srácot, hogy mit szól ehhez. Egy nő, aki cipőket tervez. Milyen eredeti... Figyelem a tekintetét és várom, hogy lenézzen a cipőmre. Egy nő egyből kiszúrná, hogy egyedi a cipő. A férfiakról nem tudok nyilatkozni... -És te ünnepelsz valamit, vagy így telik egy átlagos péntek estéd?
Kezdőlap
//
