Van abban valami gyermekien bájos, amikor kint fekszem a vaskos pázsiton, a napsütésben, és egy pillangó száll hegyes, fekete orrom végére. A levegőnek nyár illata van, a szél kedvesen borzolja a bundám, nem messze tőlem pedig a Farmon dolgozó földművesek fáradt és fájdalmas nyögései zengenek fel. Szinte már mosolyogva pillantok a munkás, dolgozó társaim felé, olykor-olykor tanácsokkal ellátva őket arról, hogy szerintem hogyan kellene helyesen és hatékonyan kapálni. Az az ártatlanság a hangomban! Az a jóindulat! És olyan jó, hogy mind tudjuk, hogy voltaképpen leszarom a lepkét, meg a természet ébredését, és csak őket járok ide zrikálni, amikor nincs jobb dolgom. Ők pedig nem tehetnek ellene semmit.

Különben is, magam is dolgozó róka volnék. Az pedig újfent nem az én hibám, hogy amíg valaki arra adta a patáját, hogy látástól Mikulásig húzza az ekét, addig én inkább a Hivatalnál töltök be Jogi Képviselői szerepet. Csak hát amennyi bűnügy, pereskedés meg bírósági eljárás folyik, nem halok bele a munkába. Ez SEM az én hibám. Kezdjetek el gyilkolászni! Kezdjetek el lopkodni, csalni és rongálni, akkor nekem is több dolgom lesz azzal, hogy kimentsem a hátsótokat a Hivatal kezei közül. Tehát, ott tartottam, hogy nyári szellő...

Sokszor elalszom nap közben. Éjszaka, amikor felébredek, a legtöbben már húzzák a saját bőrüket, így magamban portyázhatok. Törvénykezés ide vagy oda, látom, miként néznek rám a legtöbben, ezért mindenkinek kellemesebb, ha nem nagyon időzünk egymás társaságában. Én sem igazán rajongok a romantikáért, meg hát, nem teremtettek Hercegnek sem, nem kenyerem az ilyesmi. Néhányan tudják, hogy ha igazán elhatározom magam, akkor nem csak hogy jó társaság vagyok, de megbízható is. Hát mi az, ha nem hősiesség és lojalitás, hogy Sír Kánnal szemben is majdnem ott hagytam a fogam, hogy Snowt megmentsem? A Szőke Herceg mit is csinált? Ja, megcsókolta, tényleg.

Ezért is tanyázom a Farmon. Persze néha engem is elragad a vágy a két lábon járás felé, ilyenkor általában New Yorkban lógatom mindkét tappancsom, és olyan emberi kapcsolatokat keresek, ahol nem kell magyaráznom a bizonyítványomat, és nem kell onnan kezdenem, hogy "tudod, az már régen volt". Persze a szemem és a fülem állandóan nyitva van. Szeretek képben lenni azzal kapcsolatban, hogy mi történik körülöttem. Olykor-olykor benézek a Hivatalba is. Egyrészt, mert papíron az a munkahelyem, másrészt ha a Fal Füle szabadságon van, önként és dalolva veszem át a helyét. Grimm szakállára, hogy egy "mi újság?" kérdésből mennyi mindent tudhat meg az ember! Szagok, gesztusok, hangsúly, szóhasználat... Óvatos duhaj vagyok. Sosem tolakodom. Nem vagyok hülye, tudom, hogy kik jelentenek veszélyt, velük aztán végképp nyájas vagyok, és az illendő két lépés távolságból önként csinálok tizenkettőt, hogy véletlenül se.

Én megint elaludtam, a Nap már megint lement. A munkások - legnagyobb bánatomra - már rég összezuhantak a kimerültségtől. Pedig a kedvenc részem az, amikor szól a harang, ők pedig bevonulnak. Előfordul, hogy addig kocogok mellettük, amíg valamelyik fel nem akar rúgni - ilyenkor szelíden emlékeztetem őket arra, hogy az ilyesmivel csak tovább nyújtanák az időt, amit egymás társaságában vagyunk kénytelenek tölteni. Motivációs tréner! Igen! Motivációs tréner is vagyok.
Két választásom van. Beugorhatok a Brémaiba harapni valamit vagy vadászom. Hangulat kérdése. Szeretem egyébként a művészeteket, szóval ha műsor van, mindenképp ott a helyem. A kedvencem az, amikor komédiát ad elő valaki. Ami sokkal többször megesik, mint amennyiszer szánják, de az is lehet, hogy csak én vagyok túl kritikus. Ma a Hold magasan jár, azt mondják, sajtból van. Sajt. Megrázom a bundám, mintha csak le akarnám pergetni magamról a múlt emlékeit, és csak még éhesebb leszek. Fintorgó morranással fordítok hátat a Farm központi területének. Ma éjjel azért sem más kenyerét fogom felfalni. Vadászni indulok.