♔ Avagy a gazdagok és felső középosztálybeliek étterme. Minden megvan itt, ami ahhoz kell, hogy az ember fontosnak érezze magát: az udvariasan hajbókoló pincérektől a hatalmas üvegcsilláron át a csillagászati árakig. Itt bizony el vagy veszve, ha nem tudod, mire való a 3 kanalad, 4 villád és 5 késed. Csak viszonyítási alapul, a legdrágább pezsgőjük több százezer dolláros nagyságrendben mozog.

A megbeszélést nem volt túl nehéz elintézni Ms Hopkins-szal. Természetesen ha az ügyfelem tudta volna, hogy milyen céllal is egyeztem bele kérésébe, talán soha  sem kért volna meg rá. Több alkalommal is figyelmeztettem, hogy ha így halad találok valakit a helyére, de nem hallgatott, és abban a pillanatban, hogy a rendőrség elfogta, a helyére lépő ügyfelem jelentkezett is. Most már csak biztosra kell mennem, a sárkány teljes haragját rá fogja uszítani.
Természetesen ostoba sem voltam, a bizonyítékok amiket hoztam igen csak kényesek, és ha nem sikerül a megfelelő hangulatot megteremtenem, akkor könnyen előfordulhat, hogy én kerülök az átkok rossz oldalára. Ugyan meg halni nem tudok, nem vagyok olyan ostoba hogy feldühítsek valakit akit erőben magamhoz legközelebb látok, leszámítva a hivatal dolgozóit természetesen. A különbség annyi hogy a hölgyet akire várok tisztelem, míg a hivatal dolgozóit… nos örülhetnek, hogy nincs nálam a lámpám.
A találkozó hely oly grandiózus, mint a személy akivel találkozom. Itt és most nincs helye játékoknak, legalábbis nem többnek, mint ami szükséges. Nem ez az első találkozásom a veszélyes nőszeméllyel, de ez az első, mikor egy korábbi ügyfelem ellen nyújtok bizonyítékot neki. Volt már, hogy próbáltam lenyugtatni, hogy egy ügyfelemnek legyen esélye ellene, akkor is ha csupán ritkán volt olyan szituáció amikor erre képes voltam a személyek igen csak egyedi ízlésük nők terén meglehetetlenítve azt. Más esetekben viszont éppen hogy bizonyítékkal ruháztam fel, hogy egy ügyfelemet a helyét be tudjam biztosítani. Mind ketten jobban kedveltük azt a szituációt.
Szerencsétlenségemre tisztában volt vele, hogy az egyik személy akit börtönbe próbál juttatni az ügyfelem, így azzal a gondolattal jöhet, hogy ki akarom menteni azt a mihaszna semmirekellőt, és pontosan ezért rendeltem egy üveg vörösbort, melyről tudtam kedveli, hűtve. Hangulatától függően talán rájön, hogy minden alkalommal, mikor egy személy ellen voltunk vörös borral vártam, míg fordított szituációban fehérrel, de erősen kételkedtem benne.
Egy dolog biztos. Nem ez lesz az első eset, hogy egy sárkánnyal üzletelek, és nem is az utolsó. Gondolataim, és tereim menetéből csupán az zökkentett ki, hogy szemem sarkából megpillantottam őt. A mundiknak fel sem tűnt, kinek a jelenlétében vannak. Én magam pedig próbáltam rájönni milyen hangulatban is van, de próbálkozásom sikertelen volt. Nos hamarosan úgy is megtapasztalom.
– Ms Hopkins. Öröm önnel ismét találkozni. – köszöntöttem, miközben a székét az illemnek megfelelően kihúztam neki, és mosolyogtam rá… nos inkább az ahhoz legközelebb álló általam elérhető arcom mutattam neki.