♔ Nem csak gyorsan ehetsz, de már gyorsan kávézhatsz is gyakorlatilag minden sarkon. A zöld kávézólánc elengedhetetlen eleme az amerikai létnek, ha nincs legalább egy baristád, aki fejből tudja a neved és ráírja a kis műanyag pohárkádra, akkor valami baj van veled. Ugyancsak alkalmas üzleti megbeszélésekre és elütni az időt a laptop előtt, hiszen van ingyen wifi-jük.
Ruby Hart. A legnehezebb ügyfelem, és most ismét vele kell foglalkoznom. Általában nem zavartatom magam vele, de most nem tudok félre nézni. A szokása, hogy elintézi azokat akik tartoznak neki, túl messzire ment. Három embert tüntetett el, mind több mint százezres tartozással. Nem mintha ők lettek volna az elsők, de három egy hónapban? Vannak határok, még az ő bevételével is ez jelenthet gondot, nem is beszélve arról, hogy mi történik ha a mundi rendőrség őt is elkezdi keresni. Persze képes lenne tenni ellenük valamit egy pontig, de ahány dolgot csinál egy idő után elérne egy határt, ahol nem tud mit tenni, és kikerül a híre, hogy gyanúsítják. Ha nincs jelen az ereje nem ér semmit, éppen ezért nem kellene a hírekbe kerülnie. Most természetesen nála találkozunk. – Elnézést uram. – szólított meg egy valószínűleg új dolgozó. – Miben segíthetek? – A tulajhoz jöttem. Nem vagyok benne biztos hogy vár, de nem ajánlom senkinek hogy a közelben legyen. Valószínűleg nem lesz jó hangulatban a beszélgetésünk után. – mikor megláttam a reakcióját tudtam, hogy már ismeri a dolgok menetét. Remek egy gonddal kevesebb.
A hozzászólást Jeff Radcliff összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 30, 2017 7:56 pm-kor.
A hivatásom New Yorkba szólított a mai napra. Túl vagyok egy izzasztó megbeszélésen, és örömmel jelenthetem, hogy sikerült egy fantasztikusan remek üzletet kötnöm egy igencsak gazdag (és nem mellékesen helyes) üzletemberrel. Furcsa, hogy egy üzletember mit akar egy cipő vállalkozástól, de nem firtattam ezt a kérdést. Adjon pénzt, mi adjuk az ötleteket, és együtt a csúcsra jutunk! A megbeszélés igen fárasztó volt, és a Nap már a horizont alját nyaldossa, mikor kijövök a hatalmas épületből. Egy nem túl forgalmas helyen raktam le a kocsimat, úgyhogy sétálnom kell odáig. Elegánsan riszálom a csípőmet az ezüst színű, egyedi cipőmben, valamint a fekete ceruzaszoknyámban, és a sima fehér blúzomban, amit egy kis fodor dob fel a mellkasomon. Hajamat most egyszerű kontyba fogtam, amiből már kihullott pár rakoncátlan tincs. Kezemben egy fekete aktatáska, amelyben az aláírt hivatalos iratok találhatóak. Büszkén és önelégülten szedem a lábaimat a kocsim felé, amikor is elém toppan egy Starbucks. Sóhajtok egyet, majd magamban elmosolyogva, hog nem tudok ellenállni a csokis kávéjuknak, sétálok be a kávézóba. Szerencsére nem nagy a sor, így csakhamar a kezemben tartom a forró italt, amit úgy imádok, rajta a nevemmel: Hannah. Fizetek, majd ahogy a tárcámat bele akarom csusszantani az aktatáskámba, nekimegyek valakinek, a kávé kirepül a kezemből és az illető felé fröccsen, majd ki is borul: bőven jut a fehér blúzomra, az aktatáskámba, valamint az illetőre előtte/mögöttem. - Uramisten! - sikkantok és lépek hátrébb, majd a blúzommal mit sem törődve, amely kicsit átázott, a papírok után kapok a táskámban. - Basszus, basszus, basszus... - sorolom a káromkodó, ideges szavakat, és egy asztalra gyors mozdultokkal kipakolászom a szerződéseket. A kávés... szerződéseket...
@Hannah Livingstone Amint megláttam a papírokat üzleti módra kapcsoltam. Végig mértem, hogy fel ismerem e, de nem, viszont ismerősnek tűnt. Biztos meséltek nekem róla. Ha nem üzleti ügyekről beszélek az üzlet feleimmel autó pilótára kapcsolok. - Had segítsek. - ajánlottam fel, barátságos hangon, miközben mellé léptem, és kezembe vettem pár iratot, és elkezdtem szét válogatni a használhatót, a túl sérülttől. Több írat volt, amiből mind a két példány menthetetlen volt, de mi egy kis kávé folt a kozmikus hatalomnak? Pillanatok alatt kicseréltem többet, is, de a nála lévő lapok között is vannak a szerződésnek részei. Az én kötegeimet le raktam és az övére néztem. Az első oldalból mind két példány menthetetlen, és a szerződés nem volt kis összeg. - Mondja, hol kötötte a szerződést? Talán tudok segíteni egy extra példány beszerzésével. - mondtam neki miközben elő vettem egy kávé foltos névjegyet, és oda nyújtottam neki.
Szinte pánikrohamot kapva igyekeztem összeszedni magamat. A kávé nem is érdekelt. Ugyan! Az csak egy iszonyatosan finom, gőzölgő koffeincsoda. De mi az a szerződéshez képest? A legjobb (és leghelyesebb) ügyfelünk hónapok óta. Isabella ki fog nyírni, vagy valami hasonlóan kellemetlen dologgal kell majd szembe néznem. Az, hogy leöntöttem magamat, illetve egy másik embert is, az nem is érdekelt, vagy legalábbis még nem jutott el az agyamig. Ahogy az sem, hogy a fiatal pultos srác ledermedve bámulja a kávés blúzomat, és persze azon keresztül a melltartómat és a melleimet. Jelenleg ez sem érdekel túlzottan. Csak a szerződések és a hivatalos papírok. Basszus! Egy férfi - vélhetőleg az, akit sikerült leöntenem - lép mellém, és tart elém pár papírt, amik csodával határos módon nem sérültek meg. - Oh, nagyon köszönöm. És elnézést, látom, hogy... - intek a ruhájára, amiből csöpög a kávé. Bakker, hogy lehetek ennyire nyomorék? Ekkor kezdem észrevenni, és érezni a forróságot a mellkasomon is, és ahogy lenézek, vörös pírfoltok jelennek meg csinos arcomon. Hoppá...A kérdés azonban kicsit kijózanít és értetlenül pislogok a férfire, majd a névjegykártyára. - Hogy mit? Extra példányt? - kérdezek vissza teljesen értetlenül. Ugyan honnan tudna ő... És mégis ki ő... Pillantok le a névjegykártyára. A neve, valamint alatta, hogy bankár. - Elnézést, Mr. Radcliff... De nem hiszem, hogy tudna segíteni ebben. Tényleg elnézést a bénázásomért, de... Azt hiszem lesz egy nagyon kínos telefonbeszélgetésem... - izzadok le, amint feldolgozom: fel kell hívnom az ügyfelet és közölnöm kell vele, hogy iktasson be egy újabb találkozót, mert béna voltam. Bakker!
- Kérem várjon. Elég széles a ügyfél köröm, a környéken minden nagyobb cégnek dolgoztam már, és ha nekik nem, is, barátai, és ellenfeleit mindenképpen. Adjon egy esélyt hogy elintézzem, és ha nem tudom akkor intézze el a hívást, amit el szeretne intézni. Csak az ügyfele nevét kérem, semmi mást. - mondtam miközben professzionális módba kapcsoltam, miközben intettem a pultos irányába, aki azonnal reagált, és nem csak hogy nem bámulta szegény nőt tovább, de neki is kezdett a rendeléseink ismételt elkészítésének.
Fogalmam nincs, ki ez a fószer, de tény, hogy elég furcsa ez az egész szituáció. Leöntöm kávéval, és még csak nem is mérges rám, egyszerűen csak segíteni akar, hogy szerezzen egy extra másolatot a szerződésekről. Hogy mi van?! Ha ezt Isabella meghallja. Elég humoros az egész helyzet, vagy inkább röhejes. Röhejesnek érzem magam. Szorongatom a névjegyet a kezemben, és elgondolkozom. Hogyha tényleg olyan híres ez a férfi, mint mondja magát, és önként felajánlja, hogy segít nekem, hát tegye. Legalább jó esetben megkímél egy kellemetlen és kínos telefonhívástól. Elgondolkodok még pár másodpercig, és végül is arra jutok, hogy hajrá. - Rendben! Ha ennyire ragaszkodik hozzá, elfogadom a segítségét, mert tényleg elég kellemetlen ez az egész. Leülünk? - bökök az asztalra előttünk, ami az egyik falnál foglal helyet, és ki vannak rá teregetve a kávés papírok. Szerencsére csak három darab lett kávés. Micsoda szerencse, hogy azok, amik a földön landoltak nem! - Szóval... Mr. Radcliff. Azt mondja, hogy ismer olyan embereket a közelben, akik el tudják intézni, hogy egyszerűen újra gyártsák ezeket a szerződéseket? Jól értem? - nézek mélyen és kíváncsian a férfi szemébe. Tényleg jó lenne, ha igaz lenne ez az egész. Komolyan, mint egy mesében! - Azt kívánom, bárcsak tényleg tudna segíteni rajtam. Ez annyira kellemetlen és kínos... - mocorgok a széken, még mindig irulva-pirulva.
A szófordulatán egy pillanatra elkanyarodik az arcom, de nem hagyom hogy lássa, és míg mondta, küldtem egy pár üzenetet egy közeli ismerősömnek. - Hidje el, ha hagyja képes vagyok segíteni. Mint tudja az ilyen íratókból mindkét fél kap, de ehhez hasonló esetekben az egyik fél szereti... újra gondolni a megállapodási feltételeket. Több alkalommal is volt olyan hogy ügyfelem már fizetett valamiért, mikor is hasonló dolog történt vele, és a másik fél próbálta előnyösebb helyzetbe hozni magát. Eddig minden alkalommal tudtunk tenni ellene valamit. Ez sem lenne másképpen. - mondtam megnyugtatóan ahogy megjöttek a második kávéink, és a számla rá írva, hogy fizetve. Nem tudom hogy ki ő, de elég nagy összegről szólt a szerződés. Ilyen lehetőséget nem fogok csak úgy nyitva hagyni.
Észre sem vettem, hogy a férfi rendelt még egy kört, és meglepődve nézem, ahogy a kávém ismét az asztalon pihen, rajta ismét a nevemmel: Hannah. Meglepetten, hálás mosollyal biccentek a férfi felé és elhúzom a számat: - Legalább hagyta volna, hogy kifizessem, ha már én öntöttem le magunkat... - nevetem el magam. Elég kellemetlenül érzem magam és természetesen nem kerülte el a figyelmemet a számlán a fizetve címszó. Pech. Figyelek a férfi szavaira, és igencsak érdeklődve hallgatom azokat, amiket mond. Ez természetesen, hogy a másik félnek is van egy eredeti példánya ebből az egész papírtömegből, de azért nem olyan egyszerűen megy a dolog, hogy lefénymásoljuk, azt annyi. Nem tudom, hogy mit akar kihozni ebből az egészből a férfi, de kezd sejleni egy gyanú... - És Ön mit kér ezért cserébe? Mert gondolom nem ingyen vállalná a dolgot... - nézek mélyen a férfi szemébe. Szép lassan kihúzom magam, és felveszem az üzletasszony szerepét. Láthatja, hogyan leszek határozottabb, magabiztosabb, és már nem a kis béna kontyos lány ül előtte, hanem egy üzletasszony, aki komolyan beszél.
Áh szóval a macskának vannak karmai? Remek, a dolgok kezdenek érdekesebbé válni. - Nos első körben a kávé miatt ne aggódjon, személy szerint én voltam a hibás. A mai nap sem volt egyszerű, és tegnap egész éjszaka dolgoztam. Máskor el tudtam volna kerülni. Másodszor pedig félig bűntudat, félig pedig kíváncsiság. Kevés olyan személy van ilyen fontos iratokkal akiről semmit sem tudok. - mondtam, miközben figyeltem arca minden egyes rezdülését. Valamivel meg kell ragadnom, de mi előtt mondhattam volna bármit is felcsörrent a telefonom. - Elnézést. - mondtam és elő is vettem, majd fel is vettem a telefont. - Nem... Már megírtam korábban, olvasd vissza... Starbucks... Holnap délután hat?... Remek. - tettem le a telefont, és nem is vártam a reakciójára, de már folytattam is - Elnézést egy igen csak fontos ügyfelem keresett, de szerencsére gyorsan meg tudtam oldani... hol is tartottam. Áh igen. Ha sikerrel járok, és utána érdeklődni fog az után hogyan is dolgozom, én csak még többet nyerek. - mondtam mikor is egy fiatal srác sétált be egy bevásárló szatyorral, láthatóan keresve valakit, majd oda jött hozzánk. - Elnézést Mr. Radcliff, meghoztam amit kért, gondolom a hölgynek szánta. - mondta miközben letette, én pedig kifizettem. - Igen, és köszönöm a gyors reakciót. Tudtam hogy Adam egy megbízható emberét küldi majd el a dolgokért amiket kértem. - mondtam oda búcsúul a srácnak. - Azt azért nem gondoltam, hogy a saját öccsét küldi. - mondtam Hannah-nak. - Remélem nem ugyan ezt vették meg, és nem csak valamit amit úgy gondoltak jó lesz. Az én nevem sérülne tőle, és remélem nem gondolja udvariatlanságnak, hogy ennyivel előre mentem. Nekem mindenből van tartalék az autómban, de önnek kétlem. És remélem nem érti félre, vagy veszi rossz néven, hogy elintéztem a csere ruhát önnek. - lenézve a szatyorba láttam, hogy egy pontosan ugyan olyan felső és szoknya van benne, de azért kicseréltem őket a megfelelő darabokra hogy biztosra menjek. Nos itt dől el minden. Rossz néven veszi? Örült követőnek tart majd? Vagy csak örülni fog a váltás ruhának, és a mosdóban átöltözik, majd folytathatjuk a dolgokat.
Nagyon érdekes szituáció kezd el kialakulni közöttünk ezzel a furcsa és idegen férfivel. Fellököm, leöntöm a szerződéseimet, és még ő kér bocsánatot és fizet egy újabb kört, valamint valami furcsa ajánlatot tesz. Nagyon bűzlik ez az egész és szinte biztos vagyok benne, hogy nem fogom még elfogadni, hanem megbeszélem Isabellával a dolgot. Tuti ki lesz akadva, hogy hogy lehetek ilyen béna, de úgy gondolom, hogy talán ő még ismerheti is a férfit, hogyha ennyire "nagy alak". A megjegyzésére, miszerint kevés olyan ember van ilyen fontos iratokkal, akiről nem tud, kicsit elgondolkodtat. Ki lehet ez az ember? Valami nagy iparmágnás, aki ismeri egész New York krémjét? Felvonom a szemöldökömet és kicsit kétkedve, értetlenül nézek rá, de végül is mindegy. Hogyha nem kér érte túl nagy árat, akkor akár még bele is egyezhetek, hogy segítsen. Eléggé rombolná a karrieremet ez a kis botlás és ha ő tud valami kellemesebb, kényelmesebb megoldást, kíváncsian várom. Persze szinte biztos vagyok benne, hogy nem ingyen és bérmentve ajánlja fel ezt nekem. Eszembe jut az is, hogy talán a szerződés és a nyereség egy részét akarja, amibe Isabella és a cég biztos nem menne bele. De egyelőre még eléggé sötét víz ez nekem, úgyhogy amikor megszólal a férfi telefonja, természetesen biccentek, hogy semmi gond, és iszogatni kezdem a kávémat, erősen markolva, hogy még véletlenül se csússzon/essen/ugorjon ki a kezemből. Az kéne még, hogy feléledjen, mint a Szépség és a Szörnyetegben, és elkezdjen beszélni meg ugrálni hozzám. A férfi mondatát még fel sem tudtam fogni, amikor egy fiatal srác lép oda hozzánk egy táskával, amiben ruhák vannak. Új, frissen vásárolt, tiszta ruhák. Ahogy rámeredek a srácra, majd a szatyorra, végül Radcliff-re, eszembe jut, hogy úgy igazából mindenki ki van téve az átázott ingem látványának. Még szerencse, hogy a Starbucksba nem sok férfi jár... Bakker! Halálra váltan fehéredek el, majd pirulok el olyan gyorsan, hogy szemmel szinte követhetetlen. A táska felém lendül, én pedig nyekkeni sem tudok. Valamiféle furcsa kérdő mondatot próbálok összerakni a fejemben, de nem igazán sikerül semmit kinyögnöm. Pláne, hogy a fiatal srác is furcsa, érdeklődő tekintet vet a felsőmre. - Köszönöm... - krákogom, majd felállok és szinte rohanva a mosdó felé indulok, ahol gyorsan kihámozok a ruhákat a szatyorból, és átöltözöm. A méret tökéletes, a fazon is éppen illik rám, és talán a szoknya kicsit másmilyen, de valahogy jobb és szebb stílusú, mint az enyém. Hát ez pompás! Ki ez a férfi?! Visszasétálok, most már kicsit komfortosabban érzem magam. - Khmm. - köszörülöm meg zavartan a torkom és igazítok egy kósza tincset a fülem mögé. - Nem is tudom, hogy köszönjem meg ezt a segítséget, nagyon jól jött. Kicsit... Hmm... Meleg volt a kávé. - próbálom valami frappáns humorral elütni a dolgot, sikertelenül. Nagyon zavarban érzem magam, és nem tudom, hogyan reagáljam le ezt az egészet. Ki ez a férfi és mit akar tőlem pontosan? Miért ücsörgök még mindig itt vele, miközben fizeti a kávémat, és hozat nekem új, tiszta ruhát? - Mivel tartozom? - nézek mélyen a szemébe és remélem, hogy most már elmeséli, hogy ki is ő és mit is ajánlj fel nekem - pontosan.
Remek. Féltem hogy rosszul reagálja le, de ahogy haladnak a dolgok, jelenleg minden a kezemre játszik. - Nos egy bár jó szó, egy lehetséges jövőbéli üzlethez remekül hangzik. Külsősként áttekinteni hogy minden rendben van, vagy befektetéseket intézni. A részleteket kidolgozzhatjuk később. - próbáltam nem arra fókuszálni. - A részleteket kidolgozzuk, ha a fő probléma el lesz intézve. A sérült íratok. - emlékeztettem, miért is ülünk itt.
Kicsit kényelmetlenül érzem magam, de mindenképpen komfortosabb, mint az átázott ingemben és szoknyámban ücsörögni. Kellemes érzés, de nem tudom hova tenni ezt a sok kedves gesztust. - Külsősként? Úgy gondolom, hogy értek már annyira az üzlethez, hogy tudjam, hogy ezzel a szerződéssel minden rendben van. Mármint úgy értem szakmailag. Formailag most éppen nem, de... - csattanok fel kicsit sértődötten. Nem hangosan, vagy haragosan, csak egy kicsit határozottabban jegyzem meg a dolgot. - Tehát ezek szerint ismeri Mr. Rodrickot? - szegezem neki a kérdést. Thomas Rodrick nagy tőkével rendelkezik és gyakran fektet be a divatba. Nos, vajon miért? Igen, eléggé vonzódik a divathoz és a megjelenéshez, ami miatt sokan melegnek titulálják. Nem akarok ebben állást foglalni, nem is a szexuális hovatartozása a lényeg, minden esetre remek fotós, remek bevétellel és tőkével. Kíváncsi vagyok, hogy a férfi, aki bankár, honnan is ismeri őt, de végül is nem is ez a lényeg, nem? Mennyire remek lenne, ha valami haveri összejövetelre meghívna, és ott kijavíthatnánk a szerződést...
-Én nem csak erre a szerződésre értettem az ajánlatot, és igen ez a szerződés szerencsére remekül van megírva. Nem meglepő, hiszen Mr. Rodrick a másik fél. Megtanulta hogy megfelelő támaszok nélkül a szerződés tényleg csak egy darab papír. - jegyeztem meg, ahogy elővettem a telefonom. - Jól sejtem, hogy szinte csak most jött el tőle, igaz? - tettem fel a kérdést, miközben tárcsázni kezdtem
Úgy tűnik, hogy a felcsattanó, sértődős hangnemem kicsit elhamarkodott volt, hiszen a férfi úgy gondolta, hogy minden szerződéshez jól jöhet egy plusz szakmai szem. Minimum kettő. Természetesen jó dolog, hogyha van egy magasabb titulusú személy, akihez fordulhatunk segítségért és bőven felettünk jár tapasztalatban. Furcsa, hogy pont egy ilyen emberbe botlottam, talán a Sors fintora. Minden esetre, ha valami jó sül ki ebből az egészből, akkor nem bánom azt a kávés incidenst sem. Úgy tűnik, hogy ő sem, hiszen egy szóval nem említette az egészet, és nem is tűnik haragosnak, morcosnak. Ez kellemesen meglep. Mikor előveszi a telefont és tárcsázni kezd, szinte sejtem, hogy őt hívja. - Igen, de... Most felhívja? És mit fog neki mondani? - emelkedik egy oktávval a hangom, ahogy szinte hisztérikusan igyekszem kideríteni, hogy mit akar csinálni ez az ember. Úristen, talán idehívja? Vagy most találkozunk vele? Legalább a ruhám rendben van. Tágra nyílt szemekkel nézek a férfire, és várakozóan hallgatom a telefon halk kicsengését. Jézusom, mi fog történni? ...
Mikor megláttam a reakcióját szinte azonnal tudtam, hogy mit fogok tenni. Mosolyomat nehéz volt vissza fogni. - Természetesen, elvégre a legrosszabb dolog ami történhet, hogy a papírokért cserébe, Mr Rodric mára kér egy randevút öntől, amit a reakciójából ítélve nem vetne meg. - mondtam, miközben a fülemhez vettem a telefont, és a hívás pillanatokon belül elkezdődött. - Helló, képzeld barátom nem rég bele futottam egy fiatal hölgybe, akivel te csupán az előtte végeztél a szerződésével… - ahogy vártam a túl oldalon elég ijedt válasz fogadott, és próbált kimászni valamiből… majd utána kell néznem később. - Lassíts. Az üzletet még csak most kötöttétek meg és még nem került átutalásra. És egyébként is, engem csak havonta egyszer bérelsz fel hogy ellenőrizzem minden rendben van e, vagy váltanod kell e a gazdasági részét a cégednek, de ez most nem fontos. Behajtanék egy szívességet. - ezt egy fél perc csönd követte. Csupán a lélegzet vételét hallottam a túl oldalon, mi előtt újra megszólalt. - Nos ennek a gyönyörű fiatal lánynak szüksége lenne egy-két extra másolatra a szerződésből egy apróbb baleset után. - persze azonnal bele kezdett, hogy hogyan javítja majd a szerződést. Milyen kiszámítható mundi. - Ne feledd, hogy most az ő érdekeiben járok el. - egy újabb csönd követte a kijelentésem. Meglepő választ kaptam, és mielőtt mondhattam volna rá bármit is lerakta. Persze minden gondot én oldjak meg, mi? Sóhajtottam egyet. - Nos van egy jó hírem, és egy félig rossz hírem. A jó hír, hogy holnapra meg hívott téged Mr Rodric egy kifejezetten elegáns gálára. A rossz hír, hogy meghívás alapú a rendszer, és valakinek aki nem tagja a csoportnak igen csak nehéz jegyet szerezni. Ő is csupán harmadik alkalommal fog részt venni, tehát jelenleg nem tud extra helyet biztosítani önnek korábbi jelzés nélkül. - vettem egy mély levegőt – Én tudok, viszont csupán akkor ha ha egyszerre érkezünk. Nem szükséges együtt, csupán egyszerre. Ha nem felel meg intézhetek későbbre mást, viszont úgy hiszem, hogy minél hamarabb sikerül elintézni az ügyet annál jobb. - látható volt rajtam, hogy nem rajongok a tényért, hogy ezt még bonyolultabban tudom csak megoldani, mint eddig volt. Miért nem lehet egyetlen mundi sem türelmesebb… minden gazdag mundi olyan mint a szultán volt. Könnyű elterelni a figyelmüket, és becsapni őket, miközben elvenni tőlük minden kontrollt a tulajdonuk felett. Gyakran kérdőjelezem meg hogy megfelelő munka kört választottam e...
Csak figyelem és próbálom követni és felfogni az eseményeket. Bejövök kávét inni, leöntöm a ruhámat, a kávé belefolyik a táskámba, a szerződésekre, majd jön egy férfi, aki hipp-hopp hozat nekem új ruhát, és lerendez egy találkozót az ügyféllel egy nagy gálán, hogy készíthessünk másolatokat a szerződésről. Köpni-nyelni nem tudok, szó szerint. Bár ez most lehet, hogy jó is, nem akarom megint összekávézni az új ruhámat. Ja, merthogy az ismeretlen férfi jóvoltából egy újabb latte-t iszogatok. Alapjáraton nem hiszek a véletlenekben, vagy a csodákban, de ez most tényleg olyan, mintha a férfit a Sors küldte volna, vagy egyszerűen csak a kívánságaim teljesülnének sorban. A telefonhívásra csak tátott szájjal nézek és érzem, hogy egyre jobban elpirulok, majd a végére már szinte ég az arcom. Hogy lehetek ekkora bénaság? Nagyon kíváncsi vagyok, hogy reagált Mr. Rodrick a dolgokra, de úgy tűnik, hogy ez a furcsa férfi valóban elintézi nekem ezt az egészet. Fogalmam nincs, hogy mit fog cserébe kérni, de nagyon fontos ez a szerződés... Amikor lerakja a telefont és elmondja, hogy mit sikerült megbeszélnie, csak tátott szájjal meredek rá. - Hát ez... Öhm fantasztikus. Köszönöm! Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen esemény, de... - Wow. Köszönöm. - nem igazán jutok szóhoz, és fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom, vagy reagálnom. Ezért inkább beleiszok a kávémba. - Szóval ez ilyen nagyon elit téma, igaz? Úristen, hát soha nem voltam még ilyen rendezvényen... ~De talán sikerül még egy pár ügyfelet szereznem ~ jut eszembe egy pofátlan gondolat. -És mit kér cserébe ezért a hatalmas segítségért? Egy életre lekötelez. - nevetem el magamat csillogó szemmel, nem is sejtve, hogy a férfi talán komolyan is gondolhatja, és úgy végzem, mint Jázmin: csinos szexrabszolgaként egy bilinccsel a kezemen...
Hatalmas nosztalgia fogott el, míg ott próbálta össze szedni magát végre ismét érezhettem, hogy minden felett kontrollal rendelkezem. Hasonló szituációkat szoktam elérni, de ilyen tisztán már rág nem ment semmi, szóval mikor megkérdezte mi is az ára a segítségemnek nehéz volt megállni, hogy ne haladjam meg a realitás határait. A legprofesszionálisabb arcomat és hangomat vettem elő, mialatt próbáltam barátságosnak tűnni, valami ami csupán azért kivitelezhető, mivel jelenleg milyen fényben is lát. – Nos tekintve hogy ez a szerződés sikeres lesz, azt mondanám, hogy pár jó szó az ön főnökének és betekintés a következő 3 szerződés menetébe, és a pénz biztonságos mozgásábe több mint fair. Természetesen ha sikerülne a gálán összegyűjtenie pár személyt aki támogatja önt, akkor az ő oldalukról igen valószínű hogy látni fogom az eseményeket, és a fietésem miatt nem kell aggódnia, a bérem mindig alkalmazkodik ahhoz hogy kivel üzletek. – feleltem miközben mindent kezdtem lezárni. – Ha szükséges a gálára össze állíthatok egy szerződést, és ön is utánam járhat ha szükségesnek tartja. Itt van a helyszín, bár úgy vélem már hallott róla. Én kilencre terveztem oda érni, ha az nem megfelelő, majd hívjon. – feleltem majd távoztam, és az irodámba mentem, ahol átöltözés után folytattam a munkám.
Egy elit gála! A szívem erőteljesen dobog a mellkasomban, és fogalmam sincs, hogy hogyan is fogom megoldani ezt a rám vár feladatot. De pont ezért izgalmas, hiszen szeretem a kihívásokat és az új feladatokat. Biztos, hogy flottul fog menni minden - hála Radcliffnek. El se hiszem, hogy az utamba sodorta a Sors őt. (Bár, ha nem sodorja az utamba - szó szerint - akkor nem is lenne szükség a szerződések másolatára. Irónia.) Minden esetre a holnapi gáláig majd azért utána fogok nézni ennek a fickónak, hogy valóban olyan megbízható-e, mint mondja, és hogy valóban olyan sok ügyfele van, mint mondja. Persze ha tényleg meg tudja ezt oldani és el tudja intézni (miközben bejuttat egy elit buliba - Wow!), akkor igazából az sem érdekel, ha a másik oldalon egy terrorista szövetkezettel dolgozik. Természetesen szinte biztos vagyok benne, hogy nem ingyen csinálja ezt az egészet, így rá is kérdezek, hogy mit vár cserébe. A következő három szerződést töviről hegyire nyomon akarja követni. Elgondolkozok, és végül rábólintok. Az eljövendőkben nem sok nagy hal van a hálónkban, csupán kisebb ügyletek, támogatók. Persze ezen a gála bőven változtathat, de... - Rendben. 9. Ott leszek. - bólintok határozottan, és ahogy a férfi feláll, követem a tekintetemmel. - Köszönöm, Mr. Radcliff. - sóhajtok egyet és nagyon őszintének hangzik a hangom. Mert úgyis gondolom. Holnap. 9.
//Köszi a játékot, állati volt! ÉS akkor folyt. köv.! //
Kezdőlap
ÉS akkor folyt. köv.! 
//