♔ Közvetlenül a bárpulttal szemben a biliárdasztal remek lehetőséget nyújt az idő eltöltésére. A játéknak külön ára nincs, minden fogyasztó vendég jogosult a használatára.
Már elegem volt az ücsörgésből, és az egyedüli edzésből. Ki kellett lépnem a nagyvilágba. Utam természetesen nem vitt messzire, csak az egyik helyi bárba. Nem drága a hely, sőt kifejezetten olcsó, és emellett még szórakozás is van. Mióta a földre jöttem kevés sport fogott le. Box, de az túl szabályszerű, és biliárd, mert hát remek kikapcsolás, de komolyan is lehet játszani. Nem igazán tudom, hogy tétre játszam vagy sem. Majd az ellenfelem eldönti. Nem voltunk sokan, és az asztal szabad volt, így oda sétáltam, feelállítottam a golyókat, majd körbe néztem. Valyon ma kivel játszom? - Érdekel bárkit egy barátságos biliárd játszma? - kérdeztem a hangulattal nem törődve, de azért olyan hangerővel, hogy ne zavarjak meg senkit. Nem mondtam soha hogy zseni vagyok, de annyira hülye sem vagyok, hogy egy bunyót indítsak.
A bárpultnál ücsörögve nyelem a harmadik sörömet. Igen tudom, nem túl stílszerű, és nem illik hozzám, de hé! Nem vagyok szolgálatban, oké?! Szóval már kezdem érezni a jó létet, meg a fura zenét, amit valamelyik fiatal rakhatott be. Miért nem valami ac/dc, vagy ilyesmi? Pörgősebb zene kellene ide. Felkortyolom az utolsó sörömet, majd egy újabban kérek, és felállva a zenegéphez sétálok. Bedobok pár aprót, majd egy rockosabb dallamot nyomok be az ósdi gépen. Nem valami friss a választék, de pont ezt szeretem. Tökéletesen passzol az egyszerű farmerhez, bakancshoz, ami a lábamon feszít, a sima szürke pólómhoz, melyben dagadnak az izmaim és a kis pocakom, és a fekete bőrkabátomhoz. - Thunderstruck! Na-na-na-na-na...! - dalolászom vagányan vigyorogva és úgy battyogok vissza a pulthoz, ahol ott vár az új üveg sör, finoman behűtve, ahogy szeretem. Biccentek egyet a pultosnak, amikor is a távolból biliárd játszmára hallok felkérést. - Na, egy ilyen ütős zenéhez ütős játék kell! - szólalok fel vigyorogva, és oda is slattyogok az asztalhoz. Végigmérem a férfit és megállapítom magamban, hogy nem tűnik valami veszélyes embernek és vélhetőleg ő tudja, hogy ki vagyok. Vagy ha nem, az még jobb. - Gyerünk! - biccentek a srácnak vigyorogva, miközben belekortyolok a sörömbe, és intek a pultosnak, hogy hozzon neki is egyet. Mire felállítja a golyókat, talán meg is érkezik az ital az asztal azon oldalára, ahol ő áll.
A felkérésemet egy magas izmos férfi fogadta el. Ismerős volt. Edzett alkat, láthatóan szeret bunyózni, és könnyedén megilyeszthet bárkit az arcával. Tetszik a kihívás, bár ha a otthon lénnénk valószínűleg ellenségek lennénk. Befelyeztem a felállítást, majd félre tettem 20 $-t, és elővettem egy érmét is. - Remélem nem félsz egy kis téttől. - mondtam egy kihívó mosollyal, mielőtt válaszolt volna viszont folytattam. - Fej vagy írás? A nyertes kezd.
Odasétálva az asztalhoz felmérem a férfit és látom, hogy ő is vet rám pár pillantást. Elvigyorodok, afféle haveri, de kicsit ijesztő stílusban és kicsit megfeszítem az izmaimat. Azért érezze, hogy ki itt a főnök, habár rajta is látszik, hogy szeret edzeni. Hálisten nem verekedésre invitált, abban ugyanis lehet, hogy most veszítenék ennyi sör után... Erre igyekszem nem is gondolni. Elkapom pár kíváncsi tekintetet, majd intek a pultosnak, hogy hozzon már egy sört a pajtásomnak is, aki szép lassan felteszi a golyókat, majd egy húszast dob az asztalra tétként. Felvonom a szemöldökömet, majd megvonom a vállamat. - Végül is, miért ne? - vigyorodom el, és a zsebemből én is előhalászok egy gyűrött, kopott húszast. Telik rá, csak nem mutatom. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy honnan jött a pénz és mennyi van még ott. - Fej. Mindig a fej! - tenyerelek rá határozottan az asztalra és várom, hogy az érme forogjon, majd le is essen, remélhetőleg az általam mondott irányba. Amíg pörög az érme, lazán beleiszok a sörömbe, majd megdörzsölöm a kezemet és kíváncsian húzom magamhoz az egyik dákót, lökésre készen, ha én nyernék.
- Fej. Mindig fej! - felelte, mire kissé rosszul esett. Én is a fejet szoktam választani, de a hülyék szerencséje csak vele lesz. Fel dobom az érmét, ami az asztal sarkára esik, és kezd el pörögni. Mind ketten feszülten nézzük az érmét, és ahogy az idő lassan lelassul... és a fejen áll meg. - Nos úgy látszik a kihívott kezd. - mondtam, majd hátra léptem egyet, hogy az asztalhoz engedjem. Lássuk milyen jó játékos is ő. Amíg figyeltem bele ittam a sörbe. Nem rossz választás. Nem igazán ittam még ebben a világban sok sört, de jobb az átlagnál. Hiányzik a régi világ söre.
Az érme feldobásra kerül, én pedig lazán figyelek. Egy pillantást vetek a srác arcára, aki feszülten nézi az érmét. Elfojtok egy mosolyt, és lenyelem az előbb számba vett korty sört. Végül amikor az érme lágy hanggal az asztalon marad, látom, hogy fej lett a vége. Szétterül az arcomon egy vigyor, egy újabb korty, majd összedörzsölöm a tenyereimet. - Na, lássuk, mink van. - vigyorgok, mintha valami aranyat rejtenének a golyók. Átmegyek a fehér golyó mögé, lassan lehajolok, becélzom a középső golyót, majd egy erőteljes lökéssel megküldöm a fehér golyót a többi golyó irányába. Jó nagyot csattan a két golyó, és szétterülnek az asztalon, egy csíkos pedig az egyik lyukba bele is szalad. - Csíkos. Azt szeretem. - nézek a srác felé kacsintva, majd lökök még egyet, de az neki csapódik az asztal szélének. Megvonom a vállam, majd ismét a zenegéphez sétálok, miközben várom, hogy ő lökjön. Egy újabb szám, egy újabb ac/dc számot nyomok be, majd visszasétálva figyelem, hogy mi lett a golyókkal a távol létemben.
Miután elment feltérképeztem a terepet. Két golyó volt közel, egy sima és egy csíkos. Meglöktem a simát, ami azonnal be is ment. Remek kezdés., viszont két csíkos közé került a fehér, és esélyem sincs kiszedni onnan úgy hogy le is küldjek egy simát. Nos ha így állunk ideje célpontot keresni... Míg felmértem mindent meghallottam egy remek ac/dc számot. Remek ízlés... annyira nem tolok ki vele. Meglöktem a golyót egy hasonló pozícióba, de neki van esélye találni egy csíkost amit be lökhet. Minden rajta áll. - Lássuk milyen jó játékos vagy.
Visszatérve az asztalhoz gyorsan felmérem a helyzetet, hogy mit sikerült produkálnia a srácnak. Megszámolgatva a golyókat látom, hogy sikerült belöknie egy telit, de a következő lökése nem igazán sikerült, így most én jövök. Lerakom a sörömet a közeli asztalra, és a pénzünkre nézek. 20 dollár. Nem sok, de azért nem is kéne elvesztegetni csak úgy. ~Szedd össze magad Shr... Scott!~emlékeztetem magam az emberi nevemre. Fura ez a kettősség, alkoholos állapotban gyakran előjön a dolog. Szerencsére annyira nem vagyok gyökér, hogy el is áruljam a kilétemet, vagy ilyesmi. A golyókra koncentrálva belökök egy csíkosat, és egész jó helyzetbe hozom a fehér golyót egy újabb lyukhoz, de úgy tűnik a sör már kezd megártani. A golyó félregurul, és éppen a lyuk előtt pár centivel áll meg. - Basszus! - csapok az asztalra morcosan, mire a golyó lassan megindul, és begurul a lyukba. Döbbenten figyelem, majd a srácra nézek és bocsánat kérően elhúzom a számat. - Bocs, haver... Ez nem volt szándékos...
Gyorsan felmérem a terepet. Láthatóan előnyöm van mivel már megütötte az ital. Ez nem járja. Lehúztam a sörömet, intettem a pultosnak hogy hozzon még egyet, és valami erősebbet is, majd partneremre néztem. - Egy lövést elnézek, elvégre te már itt vagy egy ideje. Rajtad áll, hogy löksz e még egyet, vagy átadod e vagy löksz még egyet. - mondtam komoly, de barátságos tekintettel. - De ne szokj hozzá, hamarosan egy cipőben evezünk. - azzal lehúztam a scotchom, és bele kortsoltam a sörömbe, várva a reakcióját. ~ Lovag voltam az istenért, csak fer játékot játszom! ~
Valóban kezdem érezni már kicsit a fejemet, a négy üveg sör azért a nagy darab embereknek is megárt és érezhető lesz a mozgáskoordinációjukon. De hé, szabadnapom van! Senki nem szólhat be és nem is teszik. Tisztelnek, hiszen védem az életüket, vagy mi a szösz... A lövés egész jól sikerül. Az első. A másodikat azonban kicsit elhibázom, és a dühtől az asztalra csapok, csak túlságosan is durván, így a golyó egyszerűen megindul és begurul. Döbbenten figyelem a lágyan guruló golyót, majd hallgatom a hangját, ahogy lecsattan, majd legurul a lyukba. A francba! Kicsit ideges vigyorral nézek a srác felé. Abszolút nem volt direkt, teljesen véletlen volt, csak az indul az, amit nem nagyon tudok féken tartani már négy sör után. Szerencsére azonban egy lovagias emberrel hozott össze a Sors, végtére is baráti játszmáról volt szó. Hálás pillantást vetek rá és természetesen intek, hogy lökjön most ő. Baromi nagy bunkóság lenne, hogyha most még löknék még egyet...
Nos a második csapás majdnem sok volt, de láttam az arcán a döbbentséget... harag problémák? Remek. Nos legalább átadta a lökést, szóval ezt még hagyom, de a következőre vissza helyeem a golyót. - Szerencse hogy csak kikapcsolódni jöttem. - jegyeztem meg hangosan hogy tudja, ellőtte az utolsó esélyét. Becélzok egy simát, ami közel van az egyik lyukhoz, és nem csak hogy bemegy, de a fehér három fal érintés után egy másikat is leküld. - Ha nem csaptál volna az asztalra, ez nem ment volna ilyen jól. - jegyeztem meg, majd löktem mégegyet. Megint be megy. ~4 3 az én javamra, de innen nem tudok megint belökni semmit... de mást tudok csinálni. ~ ezzel ellöktem a golyót egy nehezebb pozícióba, érintve egy sima golyót.
Az apró megjegyzésére csak felvonom a szemöldökömet. Szóval csak kikapcsolódni.. Nyilván, ha komoly meccs lenne, én sem négy sörrel a gyomromban és a torkomban állnék le játszani, de ezt inkább nem jegyzem meg és nem teszem hozzá hangosan a megjegyzéséhez. Apró baki a részemről, szerencsére egész jól reagálta le, csak ne húzogassa az agyamat még egy darabig, mert akkor itt hagyom a francba, az biztos... Figyelem, ahogy a férfi lök, majd be is küld két golyót a lyukba. Nocsak, egész jól megy neki. Tény, hogy tudok biliárdozni, de nem ilyen állapotban, és nem akkor, hogyha felidegesítenek. De persze én csesztem el, úgyhogy ezzel próbálom nyugtatni magamat. - Biztos vagyok benne... - dünnyögöm az üvegembe, majd egy újabb korty után ismét én jövök. Elég szar helyzetbe hozta a fehér golyót, és egy kis fejtörés következik. Lassan körbejárom az asztalt, igyekszem gyorsan felmérni a helyzetet, majd végül találok egy jó kis pozíciót. Ellököm a fehéret, és habár nem talál csíkos golyót, telit sem úgyhogy egész jól kihoztam a dolgot.Hátrébb lépek az asztaltól, és az egyik bárszékre ülve figyelem a papast, hogy most mit lök. Asszem vesztésre állok. De kit izgat?
A meccs kezd érdekesebb lenni. Kezdi kontrollálni magát, ami remek. Megint én jöttem. Nem a legjobb pozíció, de hát ő sem onnan kezdett. Mi közben felmértem az asztalt megittam a söröm, és kértem mégegyet. Löktem egyet, és be is ment, és nem is került a golyó rossz helyre, de kezdtem érezni az alkohol hatását. Remek, mostmár jobban fogom érezni magam, ha nyerek. Löktem egyet, de nem ment be. Nem is érdekelt. Elővettem egy érmét, és egy újabb számot kértem. Egy újabb ac/dc számot, mire valaki oda sétált a géphez és váltani akart. - Ha egy gagyi számot választasz akkor megbánod. Ha nem miattam, akkor a játék partnerem miatt. - bólintottam felé, mi előtt vissza sétáltam. Nem hallottam puffanást, szóval nem csapott az asztalra. Remek.
A srác egész jól bánik a dákóval, csak figyelem, ahogy helyezkedik, gurítja be a golyókat a lyukba, és tüntet el egyre több telit. Lassan már tényleg tiszta sor, hogy vesztésre állok, ami elég kényelmetlen helyzetbe hoz. Kéne az a húszas, na... Amikor végül én jövök, határozottan szállok le a székről. Lassan kortyolok a sörömből egy utolsót, majd az asztalhoz sétál és ismét végignézek rajta. Egész jó helyen állnak a golyóim, és amíg a srác eltűnik mellőlem, kettőt is beküldök egy-egy lyukba. A megjegyzésére elvigyorodok, és hátranézek, hogy kinek is szólt be, majd ki is húzom magam, hogy tényleg egyértelmű legyen: nehogy valami nyálas szar legyen a következő szám, mert valakinek beleütöm a fejét a gépbe. Kellemetlen és csúnya dolog tudom, de azért na... Vannak igényeim zene terén. Még egy golyót eltüntetek az asztalról, és hamarosan már csak eg csíkos, egy teli, meg a varázslatos fekete golyó marad az asztalon. No meg persze a fehér. - Nocsak. Úgy tűnik elég szoros lett ez a meccs. - lépek hátrébb, helyet adva a férfinak, hogy lökjön. Lehetőleg rosszul. De tényleg. Légyszi! A zenegépben végül egy Bon Jovi szám szólal meg, mire csak biccentek és intek az illetőnek, aki berakta egy széles vigyorral. - Maradhat!
Az asztal szépen állt. Csak érdemes győzelem, vagy vereség lesz ez a meccs. Alaposan felmérek mindent, miközben legurítok egy utolsó sört, és hagyom hogy a zene üteme vigyen magával, de megállom hogy táncoljak, majd lövök... Az utolsó golyó bemegy. Már csak a varázylatos fekete van hátra. Szoros meccs. Lökök mégegyet, de pont akkor, mikor ugrik egyet a zene... sérült a bakelit. A fehér közel gurul a feketéhez, koccan, és... - Te jössz. - feleltem partneremnek, mikor a fekete megállta az egyik lyuk sarkán. Szinte a zsebében van a győzelem.
A zene betölti a kocsmát, és kezd átszellemülni a hangulat. Páran már rendesen becsípve hangosabban kezdenek el beszélgetni, páran pedig hazafelé veszik az irányt. Sejthető, hogy kik szabadok, és kiket vár otthon a család. Balekok... Figyelem az asztalt, már nagyon a játék végén járunk, már csak pár lökés. Persze van, hogy ez a rész hosszabb, mint az előtte lévő "színes", amikor még csak a sima golyókat kell a helyükre bökdösni. Most már a fekete golyó a tét, hiszen szerencsére nekem is sikerül belöknöm a megfelelő golyót az egyik lyukba. Most már tényleg csak két golyó pihen az asztalon: egy fehér, és egy fekete. - Na most ugrik a majom a vízbe... - vigyorgok egyet, lehúzom az utolsó korty sörömet, az üveget az egyik asztalra teszem, majd ráhajolok az asztalra. Éles koncentrálás, megfontolt mozdulatok, majd lökök és... ... nyerek. A fekete golyó pont abba a lyukba gurul bele, amelyikbe kell neki, és a fehér is gurul utána elegánsan, mint aki tudja, hogy a nyertessel van. - Háh! - vakkantok fel vigyorogva, majd a kezemet nyújtom a srác felé. - Szoros küzdelem volt, kössz a játékot, haver! - biccentek felé tisztelettudóan, hiszen tényleg élveztem az estét. Legalább volt benne valami izgalom, nem csak támasztottam a pultot és a pultossal beszélgettem egész este. Felmarkolom a lóvét, vigyorogva zsebre dugom és egy pacsi után elhúzom a csíkot. De előtte még rendelek egy scothot a srácnak, legalább annak ha örüljön és megkérem a pultost, hogy tudakolja már ki, hogy ki volt ő...
//Köszi a játékot nagyon élveztem! *-* Majd máskor is! //
A játszma után leültem az egyik assztalhoz, és elfogyasztottam az italaim, miközben elővettem Arondight-ot és megéleztem. Szeretem karban tartani. Majd el is raktam. Remek, hogy erre a célra van egy zsebem. Nem akarom mindenkinek mutogatni mivel járkálok. Ha más látta volna azt hitte volna készülök levadászni korábbi partnerem. De ez messze van az igazságtól. Remekül éreztem magam a játszma közben, így mikor minden italom elfogyott a pultoshoz mentem. - Akivel játszottam törzsvendég? - kérdeztem rá, mire bólintott. - Remek, ha jönne megint adja át neki egyet. - nyújtottam a névjegyem. - Én elfelejtettem neki adni egyet. A másiokat tartsa meg nyugodtan. Ki tudja szüksége lesz e rá. - mondtam mielőtt fizettem, és távoztam. ~ Van egy olyan érzésem hogy visszatérő vendég leszek... ~
// A magam részéről is lezártam. Remélem még össze "ülünk" játszani még így //
Kezdőlap
//