Kint ültem a teraszféleségen. Amikor idekerültem nem akartam senkivel, és semmivel kapcsolatot létesíteni. Erre két négylábú szőrmóknak csak sikerült mellém furakodnia. Bocsánat, Shere Kan, és Bagira egyáltalán nem nevezhető szőrmóknak, még a végén megsértődnének. Arra meg végképp nincs szükségem, csak miattuk nem kergettem magam őrületbe. Még. Aztán a fene se tudja, elég ideje senyvedek már itt. Nekem is elszakadhat az a bizonyos cérna. Megérzem Bagira busa fejét az ölembe, automatikusan simítok rajta végig.  Néha úgy viselkedik, mint egy kismacska.
- Mi történt? – kérdezem kíváncsian.
- Még semmi..De majd fog, mindennap történik valami, nem? – elégedetten bújik a kezembe, én meg halványan elmosolyodom. Ez az állat tényleg az utolsó mentsváram.
- Itt? Nem nagyon. Kint valószínű, hogy igen. – vonom meg a vállamat. Már teljesen lemondtam arról, hogy valamikor az életben kijutok innen. Rátámadtam, az exférjemre, mert paranoiás lettem. Megérdemeltem, amit kaptam. Ha pedig örökre itt kell maradnom, akkor itt maradok. Legalább megtanultam normálisan rajzolni. Az már megint más kérdés, hogy főbb modelleim, a nagymacskák, vagy éppen Ká a kígyó, bár most nincs itt ő sem, ahogy a tigris se. Viszont Bagira is olyan gyorsan tűnik el a színről, hogy meglepődni sem tudok.
- Ezek szerint valami történni fog.. – indulok el sétálni, mivel mást nem nagyon tudok csinálni. De ahogy beljebb haladok rosszérzés kerülget. Egészen addig, amíg fel nem ismerem azt, aki felém sétál. Biztos vagyok benne, hogy nem engem keres, csupán erre volt dolga..Most nem tudtam, hogy itt van, ha tudtam volna elkerülöm messzire, ahogy szoktam. Számba veszem a lehetőségeket, ám jelen pillanatban sehova nem tudok menni, előre, ahol ő is van. Ahogy odaérek, már kerülöm is ki, lehajtott fejjel.
- Én már megyek is.. – még magamhoz képest is halkan szólalok meg. A francba is, nagyon hiányzik. Erre pedig egyáltalán nem volt szükségem.