♔ Kiskoromban azt a végzetes hibát követtem el, hogy bementem a három medve otthonába, ettem az ételükből, beleültem a székükbe, és aludtam az ágyukban. Ennek az lett a vége, hogy hozzád adtak. Elvették a szabadságomat, és végleg hozzátok lettem kötve.
Tisztában is vagy vele, hogy pont azért, nem épp az egyetlen szerelmem vagy, akit a világvégére is követnék, sőt. Annyira ragaszkodsz, szeretsz és túlóvsz engem, hogy az már megőrjít. Talán egy dologgal el is intézhetnénk a dolgot, ha szereznél egy bűbájt, és végre emberi alakban lennél. Én könyörögtem neked, de te sose akartad. Még azt is felajánlottam, hogy megkeresem az árát Fabletown-ban, viszont neked az se volt jó. Semmi se volt jó, legalábbis nem is olyan rég-ig, amikor összevesztünk elég szépen. (Et-ben olvasható a dolog) Mindezek után már jó ideje nem beszéltünk, maximum csak a lázadás elleni megbeszélésen, de ott se sokat.
Ezalatt az idő alatt te elgondolkoztál, és végre rájöttél, hogy tényleg nincs más, mint, hogy emberi alakot vegyél fel. Az egyik városi ismerősöd kisegített pénzzel, és már csak arra vársz, hogy elmenj bűbájt vásárolni, hogy aztán hazaállíthass hozzám az emberi alakodban.

// Nagyjából ennyi lenne az alap sztori, de az et-m elolvasásából jobban kiderülne sok minden a karakterről. Persze nem ragaszkodom teljesen az ott leírtakhoz, de kb szeretném, ha olyan lenne.
Nem feltétlenül mondanám, hogy ebből szerelmi szál lesz, ez majd eldől, vagy megbeszéljük, lehet csak annyi is, hogy végre legaaább jóban lesznek.
Mindenesetre nagyon várom a férjemet, hogy megkeserítse az életemet