♔ Jellem, viselkedés:
A világ roppant egyszerű számomra, hiszen minden csak a csínytevésről, és a köztes időkről. Soha nem foglalkozok olyannal, hogy mi helyes, vagy mi helytelen, bár egyszer valaki már megpróbálta elmagyarázni, hogy az nem helyes, hogy ártatlan védtelen népekre lövöldözök szögbelövővel, mert megsérülhetnek vagy valami rosszabb. Bár nem értem, hogy miért baj, ha megsérülnek? Attól csak még viccesebb, ahogyan sikoltoznak. Voltak olyanok, akik jöttek nekem olyan badarságokkal, hogy én sem élvezem, ha megsérülök. Persze amikor erre azt felelem, hogy én sem sopánkodok, ha rám lőnek, vagy megkergetnek a vasvillával, akkor csak megint valami bölcsességről beszélnek nekem. Úgyhogy szerintem az emberek és a meselények is csak túlbonyolítják az életüket holmi szabályokkal, meg valami lelkiismerettel.
Volt olyan is aki a kemény munkáról kezdett el nekem beszélni, meg hogy milyen jó dolog ha vannak tartalékaink. De minek? Mindig van kaja a kukákban, de ha nincs, akkor lehet találni egy kis fakérget, vagy autógumit. Itt megjegyezném, hogy az autóguminak ugyan olyan az íze, mint a kátránynak, de kátrányt nehezebb megenni. Ha folyékony, akkor túl meleg, ha hideg, akkor túl kemény. Szóval én inkább az autógumit választom.
Máskor valaki azt mondta, hogy a lopás rossz dolog, de kérdem én, panaszkodtam –e már azért mert valaki elvett tőlem valamit? Na jó igen, de  annyira nem érdekelt a dolog.
Azt viszont már megfigyeltem, hogy ha hangosan kimondom azt a szót, hogy unatkozom, akkor rendszerint összerezzenek körülöttem, akik ismernek. Pedig  akkor kezdődnek az igazi mókák…


   ♔ Kinézet:
Apám mindig is azt mondta, hogy mi vagyunk a legszebb teremtmények a világon, s a manók a folyó túloldalán ocsmányak, akik állandóan virágszirmokat festenek, meg magvakat szórnak, és hasonló unalmas dolgokat csinálnak. Lehet, hogy az anyám mondta, soha nem tudtam a nemünket eldönteni, ahogy azt is csak az ő elmondásuk alapján tudom, hogy hím vagyok. Egyszer az egyik bátyámnak beadták a többiek, hogy én nőstény vagyok, mondanom sem kell mennyire rossza arra ébredni, hogy mászik rád… Szóval mi szépek vagyunk, de ha igazán rondát akartok látni, akkor keressétek meg a nagypapát. De ha elvonatkoztatunk ezektől a fogalmaktól, hogy szép, csúnya, ronda, ocsmány, júj mi ez? Akkor a 17,273 cm es magasságom átlagosnak mondható a családomban. Bár az 1,147 kg os súlyommal erősen pocakosnak mondanak. Hogy honnét tudom ilyen pontosan ezeket az értékeket? A válasz egyszerű, megmértük még 1954 –ben, amikor összevesztem a húgommal, hogy ki a nagyobb. A mérlegre is felraktunk 1,1 kg-nyi súlyt, s egy kicsit kibillent, szóval 1,1 + egy kicsit. Szóval 1,147 kg. A zöldes bőröm szerintem nem érdemes említeni semmit, mivel természetes hogy ilyen a bőröm, viszont szép nagy hegyes elálló füleim vannak.  Rozsdabarna gombszemeim szinte mindent látnak, kivéve, amit nem. Viszont nagy mázlim, hogy orrom az nincs, így nem zavarnak a szagok a csatornában. Hosszú vékony karjaim karmokba végződnek, bár harcra alkalmatlanok, de a kaja marcangolására megfelelőek. A lábaim rövidek, de meglehetősen fürge vagyok, bár egy embert nem vagyok képes lefutni velük. Egyetlen szőrzetem a fekete hajam, amit hol copfban, hol szabadon lengve hagyok. Általában valami rongyot hordok felsőként, viszont a barna nadrágomat és a csúcsos kalapomat pótolom, amint lehetséges, ha elveszett, vagy tönkrement.

Egyszer volt, hol nem volt túl az Óperencián, túl az Üveghegyeken, túl azon ahol már az a bizonyos kurta farkú malac sem túr, van vagy volt egy erdő. Igen az a híres kerek erdő. Ennek a kerek erdő egy szegletében (bár tudjuk, hogy kerek, szóval egy részén) van egy falu, s nem olyan messze a falutól van egy város, a kettő között pedig egy folyó, amin egy kőhíd ível át. Ennek a kőhídnak a lábazatánál van egy kis barlang, ahol olyan kis csíntalan „manók” laktak, akik nem riadtak vissza semmilyen gonosz tréfától. Előszeretettel fűrészelték ketté a szekerek tengelyeit, vagy csavarozták le a malom szélfogóit, hogy szél elfújja azt, mint egy frízbit. De szívesen potyogtattak dolgokat mások fejére. Általában az emberek mindig csak a csínytevéseikről emlékeznek meg róluk, s hogy mi mindent tettek tönkre már megint ezek a haszontalanok. Pedig valójában ügyes ezermesterek, akik szeretnek barkácsolni, bár a tudásukat többet használják pusztításra, mint építésre.

   KÉPESSÉGEK:
Eltűnés: Képes egy pillanatra láthatatlanná válni (1-2 másodpercre). Ez Meseországban még pont elég volt, hogy lerázzunk valakit, de ideát már nem annyira valós, hogy ha eltűnik pár másodpercre, akkor felhagynak a kereséssel, és megúsztam.
Lehetetlen csíny: Csínytevés közben nem vonatkoznak rá a természeti törvények (gravitáció, szél, stb), ezért nem esik le (nem fújja le a szél) a repülőgép szárnyáról 9 000 méter magasságban, vagy képes megállni a víz felszínén, hogy megfúrjon egy hajót, vagy akár képes felsétálni/mászni a falon.
A Gremlin érintése: Ez egyfajta átok (de nem oldható fel), amelyet a földi létben fedeztek fel.  Ha hozzáér bármilyen elektromos dologhoz, az nagy valószínűséggel meghibásodik, tönkre megy, furcsán viselkedik stb. Kockadobás dönt (5-6 valami történik), ha folyamatosan fogja, akkor körönként. Pl.: felkapcsolja a villanyt, így van esély arra, hogy az izzó szétdurran, stb. Ezt mindig ki kell játszani. Ez persze a mai világban elég nagy átok, hiszen minden kocsiban, járműben is van elektronika. Felszáll a buszra, s elég hamar le tud robbanni… Tv-t is csak akkor tud biztonságosan nézni, ha valaki kapcsolgat.
Murphey védelem: Védett az elektromossággal szemben, ha azt a saját képessége/átka generálta, illetve csínytevés közben. bemászhat a szigetelen magasfeszültségű kábelek közé, s nem lesz baja, de egy mágus villámcsapásától már nem védi meg.

Túlélni, és élvezni az életet, akár mások kárára is.

Bárki a kerek erdő környékéről, vagy akár az is megeshet, hogy már itt tréfáltam meg.

Egy jó kis csínyre mindig kapható vagyok.