Érdekel, hogy szereztem a sebhelyeimet? -Néztem a félelemtől térde rogyott férfi szemébe, miközben késemet szájába dugtam, embereim pedig a hátam mögött nevetve, gúnyolódva fogadták ezt. A férfi nem válaszolt, csak könyörgött az életéért. Téged nem is érdekel, igaz? - Mondtam sértődött hangon majd egy gyors vágással elhallgattattam.
A férfi hasonlított az én világom béli rendőrkapitányra akinek savat rejtettem az italába. Haha..régi szép idők. De vajon, hogy jutottam eddig? Magam sem tudom már, de talán nem is túl nagy baj.
Az emlékek veszélyesek. Jobb szeretem én írni a történetem, szeretek újítani. Viszont az biztos, hogy már nem Gothamben vagyok..vagy ez csak egy újabb hallucináció és még most is Arkhamben vagyok? Nem, arra nem sok esély van, bár örülnék neki.
Rég nem láttam már öreg barátomat Batmant! Ó, Batman..az egyik pillanatban egy ütést éreztem az arcomon aztán minden elsötétült.
Aztán ennek a furcsa városnak a szélén találtam magam.
Hasonló mint Gotham de mégis..New York. Milyen kár lenne..ha valaki..csak úgy felégetné az egészet!? Ó igen, hosszú tervek veszik most kezdetét. De valahogy meg kéne majd találnom Harleyt is. Remélem ő is valahogy idekeveredett. Ha nem is, megtalálom módját, hogy idehozzam. Az első napomon az utcán mindenki megbámult és a kisgyerekek sírva szaladtak el előlem. Kezdtem magam otthon érezni. Valaki sajnos (vagy nem sajnos?) kihívta rám a rendőröket. Mikor kiértek autójuk és öltözetük nem volt sokkal másabb mint amit megszoktak. Szerencsétlenek be akartak vinni közérem sértésért. Az egyik rendőr elég közel megállt hozzám.
Cinikus félmosolyt öltöttem arcomra és kikaptam tartójából a pisztolyát, majd ellöktem magamtól és hasba lőttem. A másik rendőr még éppen le tudott bújni az autó mögé fedezékbe. Én eldobtam a fegyvert és megadtam magam. Látszólagosan persze. Mikor a rendőr gyorsan felém kezdett futni és bilincselésre készült, az öltönyömben lévő virágból kilőttem rá egy adag savat. Milyen kár, hogy a nagy része az arcában landolt kis növésének hála. Az utcán kitört egy kisebb káosz és mindenki menekülésre fogta mikor hangos nevetésben törtem ki és felemelve újra a pisztolyt a levegőbe lőttem párat. Beültem az autóba amíg egy sötét sikátorba hajtottam, és az estéből hirtelen éjszaka lett. Amint kiszálltam az autóból kinyújtóztattam végtagjaimat és nagy mosollyal elindultam a sötétbe.
Pár drogos és hajléktalan keresztezte utamat akik vascsövekkel próbáltak engem kirabolni, és megtámadni. Máris meggondolták magukat amikor fegyveremet rájuk szegeztem. Ennél a pontnál kezdődik kalandom ebben az új világban. Elmagyaráztam nekik, hogy lehetnének ennek a városnak az urai, könnyen, gazdagon. Nem kellett sokáig győzködni őket. Ők elmondták más barátaiknak, és azok is tovább. Visszaültem az autóba de amint kihajtottam, a sarkon már rendőrautók vettek körbe. Sajnálatos módon gyorsabb fegyvereik is voltak a pisztolynál. Szitává lőtték az autót velem együtt. Ami még engem is meglepett, hogy ezt mind túléltem. Bőröm lassan, de látszólagosan regenerálódni kezdett. Kihasználva ezt halottnak tettem magam amíg az egyik rendőr oda nem ért az autóhoz, hogy megállapítsa tényleges halálomat. A pisztolyt amit már bekészítettem jobb kezembe a fejéhez nyomtam, és túszul ejtettem. Ott álltam középen egy tússzal, fegyverrel a fejéhez szegezve hat autó és legalább tizenhat fegyveres rendőr között. És akkor megtörtént amire már régóta vártam. Az egyik háztetőről egy fekete köpenyes, denevérruhás ember ugrott le. Számat hatalmas mosolyra húztam és szemébe néztem az éjszaka hősének, miközben meghúztam pisztolyom ravaszát a rendőr fejénél. Aztán először a jobb oldalamon lévő rendőrt lőttem meg, a bal oldalit pedig csak vállon sikerült eltalálnom, mert már a hasamban éreztem az újabb fegyver lövedékeket. Az előző taktikát alkalmazva a földre estem és ismét halottnak tettetem magam. Batman gyors léptekkel odalépett hozzám és felém hajolt. Nagyra nyitottam szemeimet és széles mosolyra húztam számat, majd felpattantam és átgurultam a szét lőtt autómon.
Már kezdtelek hiányolni, barátom! -mondtam nevetve. -Kár, hogy máskor kell megünnepelnünk kellemes találkozásunkat! -szóltam hozzá, és öltönyömből elővettem egy füstgránátot, aminek a szokásosnál kicsit nagyobb füstje volt, mint a többinek. Mire a köd eloszlott már csak hűlt helyemet találták. Nem tudom a rendőrök mit csináltak ezután Batmannel, de túlzottan nem is nagyon érdekel. Úgyis találkozni fogok még vele. Sebeim kezdtek begyógyulni, de eléggé megviselt ez az egész, és egy Woodlands luxus apartman nevű hely mellett mentem el és fordultam be egy újabb sötét sikátorba. Itt egy tépett kanapé terült el..én pedig közvetlen rá. Mintha fejbe vágtak volna, úgy zuhantam le oda. Reggel arra ébredtem, hogy újdonsült embereim ébresztenek. Eléggé meggyarapodtak tegnap óta, sérüléseimnek pedig már nyoma sem maradt. Azt mondták, hogy pár napja egy bohóc ruhában lévő nőt az egyik közeli elmegyógyintézetbe szállították.
Rögtön tudtam, hogy ez nem lehet más mint Harley. Nem meglepő, de váratlan módon néhányuknál volt lőfegyver. Így hát nemes egyszerűséggel az elmegyógyintézet felé vettük az irányunkat. Mondanom sem kell mi történt. A legtöbb ápoló meghalt amelyik ellenállt. Talán páran túlélhették, de nem túlzottan érdekel a sorsuk. Az összes beteget kiengedtük akik csatlakoztak hozzánk.
Harley szobája volt az utolsó ami maradt. Könnyes szemmel, sikítva ugrott a nyakamba. Én  viszonoztam ölelését, és rövid ideig tartó csókját. Szerencsére felszerelése még nem az értékmegőrzőn volt, így gyorsan átöltözött megszokott ruháiba. Egyetlen ember maradt már csak az épületben. Az igazgató. Érte személyesen mentem (mentünk) el. Sok ellenállást nem tanúsított, csak térde rogyott és könnyes szemekkel könyörgött életéért. Én letérdeltem mellé, késemet a szájába dugtam, és nos..tudjátok.
Az igazgató szobájában lévő széfben rengeteg pénz volt elrejtve.
Balszerencséjére a kulcs ott volt a zsebében, így könnyedén hozzájutottam. Fogva a rengeteg pénzt, az embereimet és Harleyt egy új jövő felé indultam el. Elfoglaltunk egy nagyobb bárt ahol berendezkedtünk. A kiérkező rendőröket lefizettük, hogy ne zaklassák a helyet. Azt persze nem tudják, hogy én vagyok a vezetőjük, és ha rajtam múlik ez így is fog maradni. Úgy gondolom most fognak elkezdődni New York legnagyobb bűntényei, mert a mostani békés életnek ezennel vége! Mától mindenki veszélyben lesz! Minden égni fog!