KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Karaktercsere

Karakternév:


Jelszó:



írta:  Vendég
Szomb. Szept. 30, 2017 10:23 pm
írta:  Snow White
Vas. Szept. 17, 2017 9:01 pm
írta:  Vendég
Vas. Szept. 10, 2017 2:18 pm
írta:  Snow White
Szer. Aug. 30, 2017 3:20 pm
írta:  Jeff Radcliff
Hétf. Aug. 28, 2017 6:49 pm
írta:  Vendég
Szer. Aug. 23, 2017 3:30 pm
írta:  Eloise McMittens
Kedd Aug. 15, 2017 5:32 pm
írta:  Robin Rot
Hétf. Aug. 14, 2017 5:37 pm
írta:  Snow White
Vas. Júl. 30, 2017 2:20 am
írta:  Vendég
Kedd Júl. 25, 2017 2:11 pm

Megosztás

Knights Of Malta Hospital Empty
Knights Of Malta Hospital Empty
Knights Of Malta Hospital Empty
Knights Of Malta Hospital Empty
Knights Of Malta Hospital Empty
Knights Of Malta Hospital Empty
Knights Of Malta Hospital Empty
Knights Of Malta Hospital Empty
Knights Of Malta Hospital Empty
Knights Of Malta Hospital Empty
 

 Knights Of Malta Hospital

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
The Storyteller
the hero of this fable
The Storyteller
Admin ♔

♔ HSZ : 205
♔ Kor : 34
♔ Hely : Dimenziók közt
♔ Munka : Beleszól ebbe-abba
♔ Bűbájpontok : 81
Knights Of Malta Hospital // Szomb. Márc. 04, 2017 8:01 pm

A Kórház

♔ A Legendák által alapított kórházban civileket is kezelnek, azonban egy komplett emelet csak számukra van fenntartva - biztonsági szolgálat ügyel arra, hogy ide egyetlen ember se tehesse be a lábát.

Vissza az elejére Go down
James Hook
the hero of this fable
James Hook
Kapitány ♔

♔ HSZ : 7
♔ Hely : Fabletown vizei~
♔ Munka : Orvos & képviselő
♔ Avatar : Gaspard Ulliel
What will we do with a drunken whaler...?
♔ Bűbájpontok : 6
Drágaságom // Szomb. Ápr. 22, 2017 12:21 am

Mr.Goldman & Dr. Hook
Drágaságom..

Az utóbbi időben mintha sikerült volna egy nem kívánt orális függőséget kialakítanom - természetesen a cigarettára gondolok, mielőtt a túl élénk és minden racionalitást nélkülöző fantázia másra ragadtatná magát. Úgy állok itt, mint egy fiatal, teremtésre kész isten, ahogy a filozófia jegyezné a csodás alakomat, mert nem kétlem, hogy sok jelenlévőnek okoz némi esztétikai kielégülést a látványom, legalább ez kárpótol, ha már rá nem gyújthatok. Pedig úgy bizonyára sokkal könnyebben találnám meg az egyenlet megoldását, de jobb híján csak a tollam rágom, és összeszűkült pupillával méregetem a most szobor paramétereit. Kétségtelenül ritka eset, néhány kollégám szerint egyenesen visszafordíthatatlan, és minden perc, amit itt eltöltök, csak megfoszt a kis sonkás szendvicsemtől és kávémtól, amit sztereotip orvos módjára az asztalomra hajolva költhetnék el, latin kifejezéseket mormolva az őrület biztos jeleként. Ha engem kérdeznek - és bölcsen nem teszik, mert sonkás szendvics és kávé foglalja el a szájüregüket és a nyelőcsövüket - a lány nem egy lezárt könyv utolsó oldala, sokkal inkább egy új könyvtár első kötetének bekezdése.

Előrelépek, valódi bőrrel borított ujjaim az archoz érnek, a felület simasága előcsal belőlem is némi elismerést, a rajta játszó fény szinte álomszerű.. de nem kétlem, hogy visszafordítható a folyamat. Nem mintha nem hinnék a varázslatban és a csodákban, de rég megtanultam, hogy felesleges a segítségükre várakozva elszalasztani az elme fonalát a labirintusban: és ki érhetné utol, ha nem én? Halkan pattan néhány hangnyit a szerkezet, amikor a másik kézfejem is a szoborhoz ér, testhő természetesen nem tapasztalható, egyéb életjelek sem. Tömör, masszív aranytömb alkotja a tagjait, bár valóságos pazarlás ebből kifaragni az emberi testet...
Mégis lenyűgöző valahol, akár az én kezem. Mindkét esetre azt mondták, hogy reménytelen, elvégre lehetetlen pontosan rekonstruálni az idegek munkáját a bőrben mélyen, lehetetlen pontosan kizárni a fantomfájdalom hasogatását erős tudatmódosítók nélkül - és éppen ezért lehetek én az egyetlen, aki csodát tehet ósdi pálcák nélkül is. A kudarc persze lehetséges, de nem számolok vele, elvégre rólam van szó.. És nem minden igazán arany, ami fénylik.

Az ebédszünet tökéletes apropó arra, hogy beletekintsek az előttem itt jártak által feljegyzett kórlapokba - mennyi hanyag kézírás, mennyi pazarlás. Ők ilyesmivel erőszakolhatják a jobb sorsra érdemes szemeimet, én meg rá sem gyújthatok, mikor ez nyilvánvalóan egyetlen jelenlévőt sem zavarna.. kétlem, hogy a kisasszony erre mászna le a piedesztálról, bár kétségkívül újszerű és alternatív gyógymód lenne a felháborodás általi javulás. Mindig utáltam a macskakaparást, már Pán társaságában is - igénytelenséget jelez, nem elfoglaltságot. De lássuk,
akad-e bármi használható egy grafológus megríkatásán kívül...?
Pontosan 13.45-kor léptek ütik meg a fülem, de egyelőre nem foglalkozom velük, elvégre a folyosón boldog-boldogtalan kiélheti a feles energiáit, ez nem akadályoz a munkámban - még el is mosolyodom, az idő pontos idézése olcsó kis dopaminnal pezsdíti az agyam, úgyhogy valóban nem törődöm a belépővel, talán még akkor sem, amikor már akár szándékai szerint az aurámig hatolt - akár ő, akár a tekintete.







Heads or...  Tails? ♔ ©

Vissza az elejére Go down
Jonathan Goldman
the hero of this fable
Jonathan Goldman
Király ♔
A Róka jobb füle ♔

♔ HSZ : 47
♔ Avatar : Justin Theroux
Knights Of Malta Hospital Giphy
♔ Bűbájpontok : 9
Re: Knights Of Malta Hospital // Szomb. Ápr. 22, 2017 10:31 am

Mr Goldman & Dr Hook
...



Az évek folyamán már egészen rutinná váltak ezek a látogatások. Mindennek megvan a maga menete, mint hogy saját magam vezetek el a kórházig és nem veszem igénybe a sofőr segítségét. Ő amúgy is csak arra van, hogy hazavigyen, amikor valahol öntudatlanul vagyok. Rendes fickó, jól megfizetem, hogy rendes legyen egyébként. Az odaúton megállok a virágárusnál, ahol természetesen nem árulnak pipacsokat, mondván azok réti virágok, de "súlyos pénzekért" csak kimennek minden alkalommal a susnyásba és szednek nekem párat. Az egész kimondottan gépies, nem is tudom már, hogy tényleg menni akarok, kötelességtudatból teszem vagy már csak megszokás és nem is tudnék mit kezdeni magammal az elkövetkező két órában, ha nem ezt csinálnám. Ettől persze még rosszabbúl érzem magam a bőrömben persze.
Némi matatást követően a kesztyűtartóban meg is találom a kis fehér tasakot, a zsebemben jobb helye lesz. Ott mindig jobb helye van, amikor eluralkodik rajtam az önutálat. Természetesen a kórház parkolójában a rokkant parkolóba állok. Nem fogok elsétálni a többi parkolóhelyhez, mint a maradék idióta. Ki is teszem a rokkant jelzést, amit internetről vettem, ez az én saját vip helyem. Közelebb állok a kórházhoz, mint némelyik orvos.

Pontosan tudom, hogy melyik kórteremben van a lányom, de az első kanyar a mellékhelyiségbe vezet. A pipacsokat leteszem a mosdóra, én pedig megállok a tükör előtt. Nem nézek ki annyira vészesen, az öltöny segít ebben. Pár tincset a helyükre fésülök a fejem búbján az ujjbegyeimmel. Nem mintha a lányom látna engem, vagy érzékelné, hogy itt vagyok, inkább az ő tiszteletére csinálom csak.
Kisújjammal belenyúlok a kis fehér poros zacskóba, orromhoz emelem a kilapátolt adagot, egy szipp, két szipp, ínybe bedörzsöl. Ez az én fájdalomcsillapítóm. Csillapítja a belső fájdalmakat. Zacskó megy vissza a zsebbe, kezet mosok és a pipacsokkal elhagyom a mellékhelyiséget, hogy megérkezzek a következő és egyben végső állomásomhoz, a kórteremhez.
Nem kopogok, nekem ide nem kell, egyszerűen csak belépek. Egyébként teljesen automatikusan csukom be az ajtót és csak amikor elfordulok tőle veszem észre, hogy a lányomon kívül más is tartózkodik a szobában. Hosszú másodpercekig nem is szólok semmit, csak nézem, ahogy vizsgálgatja a férfi az aranyszobrot.
- Nem fog megmozdulni ha arra vár. Tömör arany. - Jelentem ki unottan, már rég megtanultam nem reménykedni a fehér köpenyesekben. Tekintetem a férfi műkezére siklik, nem mondom, hogy be tudom azonosítani, nem nézek meséket. Az biztos, hogy legenda, erre a szintre embereket nem engednek be. Nálam legfeljebb a fekete kesztyűs kezek, vagy a lányom kórlapja lehet árulkodó. "Kórtörténet: Midas touch"
A vázás egyike felé veszem az irányt végül, kiveszem a leghervadtabb kórót, ami a szemetesben végzi és beleállítom a friss adag virágot.



©

Vissza az elejére Go down
James Hook
the hero of this fable
James Hook
Kapitány ♔

♔ HSZ : 7
♔ Hely : Fabletown vizei~
♔ Munka : Orvos & képviselő
♔ Avatar : Gaspard Ulliel
What will we do with a drunken whaler...?
♔ Bűbájpontok : 6
Re: Knights Of Malta Hospital // Szomb. Ápr. 22, 2017 1:02 pm

Mr.Goldman & Dr. Hook
Drágaságom..

Ó, az aggódó apa, minden nagyszerű és kevésbé olvasatlan dráma egyik kulcsfigurája - egy egészen rövid másodpercig olyan érzésem is támad, mintha az enyém lenne, valószínűleg ő is valami hasonló megjegyzést tenne, bár nem ilyen semleges hangnemben. A kedvenc szórakozásai közé tartozott, hogy a külső és belső, vélt vagy valós tulajdonságaimat méltassa, legalábbis addig a pontig, amíg el nem kezdtek tünedezni az imádott órái.. akkor már érthető módon ez foglalta le, és ki hibáztatná érte? Néhányuk darabokban került elő, valóságos mészárlás hátrahagyott csonkjaiként, és az én akkor még angyali arcom nem válaszolt x pofon után sem. Nem kétlem, hogy a belépő épp ugyanazt az ártatlanságot látja a vonásaimban, melyeket a hófehér köpeny, a szinte mesebeli palást kölcsönöz nekik, mert sajnos az eredeti mosolyom egy pár összetört órával ezelőtt elhagytam..

- Nem, uram, nem számítottam semmi ilyesmire. A lehetséges gyógymódot kerestem. - nehezen, de elszakítom a tekintetem a felületről, és a most már nagyon ismerős férfire nézek. Ha éppen nem lennék kellően jól értesült, a kesztyű és a jelenlét elárulná úgyis, kihez van szerencsém, és neki sem kell sokáig gondolkoznia, ha a nevem is észreveszi a köpeny mellrészén. Komoly derültség forrása, hogy éppen én választottam ezt a hivatást, de én vagyok a legjobb, és nincs szükség felesleges szerénykedésre ezen a téren, így mára visszafogják a gyakornokaikat is, ha esetleg gyermeteg módon a kezem, és nem a szakmai előmenetelem lenne az első benyomás velem kapcsolatban. Mindig utáltam ezt a korrektséget, ami áthatja a légkört, ami sajnálkozásba fojtja a saját depresszióját, mintha néhány közhelytől osztoznánk egy kollektív fájdalomtesten.. Ezt én értem el, és igényt tartok minden pozitív és negatív aspektusára. Nos, de kissé elkalandoztam..
- Az imént olvastam a kollégáim értekezéseit, de nem ez lenne az első és utolsó alkalom, hogy tévedtek valamivel kapcsolatban. - magam sem teljesen értem, miért, de halványan elmosolyodom, mikor a szemkontaktust keresem. Nincs a gesztusban igazán semmi empatikus, de a lehetőség, hogy ismét bizonyítsak, még ha leginkább magamnak, euforikusan perzseli a nyelőcsövem, és ez kielégítőbb bármilyen sonkás szendvics és kávé kombinációjánál - Nem hiszek a lehetetlenekben, Mr. Goldman, és önnek sem kellene.
Mintegy bizonyítékként a kezem apró kattanásai is becsatlakoznak a beszélgetésbe..  







Heads or...  Tails? ♔ ©

Vissza az elejére Go down
Jonathan Goldman
the hero of this fable
Jonathan Goldman
Király ♔
A Róka jobb füle ♔

♔ HSZ : 47
♔ Avatar : Justin Theroux
Knights Of Malta Hospital Giphy
♔ Bűbájpontok : 9
Re: Knights Of Malta Hospital // Vas. Ápr. 23, 2017 11:53 pm

Mr Goldman & Dr Hook
...



Csak értőn és némileg érdektelenül hümmentek a megjegyzésére, miszerint a gyógymódot keresi. Amúgy is elvagyok a virágcserével, amit nagy műgonddal el is rendezek a vázában. Nem mintha számítana, akárcsak a megjegyzés. Sokan keresték már azt a bizonyos gyógymódot, az élükön velem aztán elég csak körbenézni, hova jutottunk. Amúgy nem sokkol különösebben, hogy Hook-nak hívják a névtábla alapján. Láttunk már furcsa dolgokat Fabletown-ban, mint a Hófehér nőt a polgármester helyettesi székben, az ő fönökéről nem is beszélve.
A másikra pillantok, amikor ismét megszólal, de nem úgy fest, mintha túl sok figyelmet áldoznék a szavainak, tekintetem át is kúszik az ablakra és megindulok felé elsétálva a lányom aranyszobra és Hook mellett. Természetesen ettől függetlenül mindent hallok.
Nem én vagyok a legjobb emberismerő a világon, így nem feltétlenül tudom megmondani, hogy a beszélő mennyire is érez együtt velem, vagy mennyire hajt a szimpátiámra és arra, hogy egy kicsit finanszírozzam. Persze egyik opciót sem vetem el, de őszintén szólva nem nagyon hatnak rám a szavai. Többek között azért sem, mert nem miatta jöttem. Ha olyan emberekkel akarnék beszélgetni, akik okosnak hiszik magukat, akkor a politikai pályán maradtam volna. Már ha az uralkodás politikai pályának nevezhető, de dettó úgy beszél, mint a tenyérbemászó tanácsadóim annak idején.
Én pedig kitárom az ablakot, továbbra is háttal neki, így nem láthatja, ahogy előkerül a cigarettás dobozom, kipöckölök belőle egy szálat és a dobozt a számhoz emelve ajkaimmal kihúzom a választott koporsószeget. Csak ezt követően fordulok vissza hozzá.
- Először is... felejtsük el az urazást, meg a Mr Goldmant. - Kezdek bele a mondanómba, csak addig tartok egy kis szünetet, amíg meggyújtom a cigarettám végét, háttal az ablakpárkánynak dőlve. Valóban, nem ez az első eset, hogy itt cigizek, fizetek eleget a privát kórteremért, hogy ezt megengedhessem magamnak. Ujjaim között tartva a cigarettát tekintek rá ismét.
- Jon. Én meg nem foglak Dr. Hookozni, mert az paradoxon. A paradoxonok összezavarnak. Nem érdekel a kollégáid véleménye sem, sem az, hogy mikor miben hibáztak. Azt akarom, hogy gyere ide mellém, tedd félre, amit ki tudja hol tanultál és nézz rá... Mit látsz? - Nem tudom hova igyekszem ezzel a gondolattal, de időnként olyan bölcsnek érzem magam, hogy majd csak kinövi magát. Így első blikkre nem gonodolom Hook-ot hülyének, de láttam épp elég színjátékot, meg mázat, hogy az teljesen hidegen hagyjon. Aztán persze fent tartom a vélemányem megváltoztatásának jogát. Közben pedig füst kifúj.



©

Vissza az elejére Go down
James Hook
the hero of this fable
James Hook
Kapitány ♔

♔ HSZ : 7
♔ Hely : Fabletown vizei~
♔ Munka : Orvos & képviselő
♔ Avatar : Gaspard Ulliel
What will we do with a drunken whaler...?
♔ Bűbájpontok : 6
Re: Knights Of Malta Hospital // Hétf. Ápr. 24, 2017 2:06 pm

Mr.Goldman & Dr. Hook
Drágaságom..

Az eseteim - legyenek bármelyik világból - hajlamosak úgy gondolni, hogy a diplomám olyan szociális kötelességeket is von maga után, minthogy mindig tökéletesen azt és úgy mellékeljem a gyógyítás mellé, amit szeretnének, ezt persze egy gyóntató rutinjával meghintve tegyem, különben rossz orvos vagyok. Eleinte volt bennem valami kényszer arra, hogy eleget tegyek ennek, de relatíve nehéz optimálisan viselkedni, amennyiben mondjuk épp egy gyógyíthatatlan betegségről, haldoklásról, vagy bármi hasonlóan szívderítőről van szó: ezt egész egyszerűen lehetetlen így végrehajtani. Morális dilemma ez, és biztosan nagyon kényelmes erről egy jó pohár ital felett merengeni, de számomra ez egy munkakörülmény, és most a legkevésbé sem örülök vagy vagyok meglepődve, hogy régi ismerősként üdvözölhetem.

Fabletown egy emberi fertő, és igen, direkt fogalmaztam így. Volt idő, amikor úgy gondoltam, a tabula rasa lehetősége nagyobb varázslat, mint egy addigra megszokott repülő kalózhajó, de elég pár hónapot eltölteni ezeken az utcákon ahhoz, hogy erőt vegyen rajtunk a Pánság.. ez a szociális mocsár, ami magához ragaszt, ha egyetlen lépést is tettünk benne. A kötelező szociális hanyatlás, ami először a köreinket érinti - mert nem kell részleteznem, hogy az elithez tartozom, erről készséggel mesél az órám, a tartásom - előbb-utóbb leszivárog a Pán-félékhez is, és ők rögtön úgy tesznek, mintha az életből kiábrándulni nagyon is jó okuk lenne.. Goldman is épp ilyen, még ha jobb körülmények között is. Szörnyen kiábrándító, de nem Fabletown, hanem a lakói, és előbb lennék öngyilkos, minthogy néhány kényelmes beszélgetésen túl is magaménak valljam ezt az esszenciát..
- A pontosság a királyok udvariassága.. az lovagoké pedig ez, Jonathan. - állapítom meg egy laza mosoly ölelésében, mert ha ő így szeretné inni a beszélgetésünket, én nem fogok tiltakozni ellene. Valószínűleg bennem is működik a reflex, hogy ha ez a köpeny éri a vállamat, óhatatlanul meg akarok felelni neki, mert ha történetesen egy dramaturgiailag elengedhetetlenül füstös helyiségben találkoztunk volna néhány kalashnikov sorsáról értekezni, biztosan nem így köszöntöm. Jó esélyek mutatkoznak rá, hogy sehogy máshogy sem..

Nyelek egyet, amikor rágyújt, bár ennek ugye semmi köze a nem is létező orvosi aggályaimhoz, miszerint az épületben tilos dohányozni - még ha valahol nevetségesnek is tartom ezt az életunt pózt, amibe vágja magát, ő tényleg megteheti, hogy itt cigarettázzon velem ellentétben. A nikotin hiánya néhány halk köhintésre ingerel, és csak az állít meg abban, hogy ezután mégis polgári engedetlenségre ragadtassam magam, hogy valószínűleg ez az egyetlen, ami még elválaszt ettől a fertőtől, amit nevezhetnénk akár társadalmi depressziónak is: megtehetném, hogy pusztán az anyagi javakra támaszkodva én is kilépek a hétköznapok szabályai közül, hódolok a kedvenceimnek, mint a kis fogaskerekek idomítása és a hajózás, de nekem még vannak céljaim.
- A paradoxon egészen mást jelent.. legalábbis logikai értelemben egészen biztosan. - leteszem a használhatatlan jegyzeteket a helyükre, ahol még egy ideig tehetnek úgy, mintha fontos feladatot látnának el, és a vendég felé fordulok, mielőtt ráérős léptekkel elindulnék felé - És én sem különösebben ragaszkodom a titulusomhoz.. jelen helyzetben teljesen mindegy, milyen diploma dekorálja vagy foglalja a falam.
Hogy mit látok? Egy lehetőséget, egy esetet, egy feladatot, amit még senki nem oldott meg előttem, és ez azon kevés vonzások közé tartozik, amely még egyben tartja a lelkem, a jelenlévővel ellentétben. Mintha egy francos Nagy Gatsby fejezet lennénk, legalábbis ez az érzésem, ahogy leülök mellé, és jóleső mély levegővel adózom a dohányfüst imádatának.

- Valamit, ami túlmutat az ebédszünetemen, és az elkövetkező ebédszüneteimen. Relatíve ritkán érnek komoly kihívások, miközben mindenki másnak megfelel ez az állapot, engem inkább megijeszt.. és most jó ideig nem kell felkapcsolt lámpával aludnom, ha érted, mire gondolok. - fogalmam sincs, örül-e a válaszának, de nem is az én dolgom, hogy boldoggá tegyem, vagy hosszútávon szórakoztassam. Szinte várom már, mikor kerül elő egy pofátlanul drága ital valamelyikünk zakójából, mikor halljuk majd Daisy pénzben égő nevetését, és további, közhelyeknek is közhelyes elemek, amelyek ennek a világnak a sajátjai. Csakhogy Daisy ezúttal úgy döntött, hogy maga válik arannyá, és engem akkor is érdekel, hogyan csinálta, ha az apja perceken belül utána küld a vélt vagy valós pofátlanságom miatt...
Pedig igazán kár lenne a sármos fizimiskámért, még ha aranyba is öntenénk.







Heads or...  Tails? ♔ ©

Vissza az elejére Go down
Jonathan Goldman
the hero of this fable
Jonathan Goldman
Király ♔
A Róka jobb füle ♔

♔ HSZ : 47
♔ Avatar : Justin Theroux
Knights Of Malta Hospital Giphy
♔ Bűbájpontok : 9
Re: Knights Of Malta Hospital // Kedd Ápr. 25, 2017 11:57 am

Mr Goldman & Dr Hook
...



Valószínűleg két teljesen különböző ember lehetünk Hook-kal, tekintve, hogy én keserű, kényelmetlen, negatív és érdektelen vagyok. Gyakran a társaságom is hasonló leírást kap. Az optimizmus bosszant, valószínűleg azért mert nem értem. Most komolyan, többszáz éve itt vagyok, már azzal is nehéz volt annak idején megbírkózni, hogy egyik pillanatban király vagyok egy legendás világban, aztán itt találom magam, ahol bújkálnom kell. Hát még a farm, ahol napi szinten kellett féltenem az életemet. Ha bárki azt mondja, hogy nézzem valaminek a jó oldalát a dolgoknak, vagy az életnek van értéke, akkor esküszöm lekerül a kesztyű. Mondhatjuk, hogy állandó depresszióban vagyok és hanyagolok vele pszichiáterhez menni, de ez már csak az én magánügyem. Megjátszani, hogy az élet szép és tele van lehetőséggel viszont nem fogom.
- Mutass egyet. - Vonom fel szemöldökeimet megjátszott meglepettséggel. Természetesen úgy értem, hogy lovagot. Én nem ismerek egyet sem, sőt mi több, meg vagyok róla győződve, hogy lovagok csak a mesékben vannak. Ha valaki csak szemezget a tetszetős archetípusok erényeiből, az még nem tesz senkit azzá. Ez alapján én is lehetek lovag, király, úriember, őrült, seggfej...stb...
Nem nagyon tetszik egyébként ahová ez a beszélgetés tart. Filozofálással nincs bajom, de ha azt mondják nincs igazam valamiben, akkor aztán végképp nem tudok tenni semmit azzal. Mármint... én nem fogok nekiállni vitázni, mert összességében teljesen hidegen hagy kinek van igaza. Ebben a világban senki sem kap érmet, jutalmat vagy fele királyságot azért, mert mondjuk kitartó, vagy igazat beszél, szóval felesleges is energiát pazarolni az én meglátásom szerint.
- Kalóz... orvos? Nem...? - Mindkét kezem némileg felemelem magam előtt imitálva egy két karú mérleg két felét. Csak én vagyok, aki látja az ellentétet ebben? Ha igen, akkor ez így marad, ez csak egy kósza kísérlet rávilágítani az ellentétre, ha nem hajlandó meglátni, akkor nem fogok ezen rugózni hosszabb távon. Inkább tovább szívok még egyet a cigarettából miközben tekintetem némileg elkalandozik a lányom felé. Hook eközben mellém sétál és betársul az ablakpárkánynál, amire különösebben nem reagálok tekintve, hogy én mondtam neki, hogy így tegyen. Az se jut eszembe, hogy megkínáljam, mindenki meg tudja venni a saját cigijét, aki dohányozni akar.
A válaszát csendben, kissé lehorgasztott fejjel hallgatom, de arcomra kiül a gondolkozó kifejezés, bár nehéz lenne megmondani, hogy mit gondolok a hallottakról. Igazából én sem tudom, hogy mit gondoljak. Kissé ködös tekintettel nézek rá, ugyebár mellettem van, így jóval közelebbről, mint eddig. Némi értetlenség is vegyül a kifejezésembe.
- Te furcsa vagy. Nem is tudnám megmondani melyikünk van jobban elcseszve. - És ezt a gondolatot nem is folytatom. Ha szeretné hallani, miért mondom, akkor tud kérdezni. Annyira nem szeretem hallani a hangom, hogy én itt most nekiálljak a kifejteni a világszemléletem magamtól.



©



A hozzászólást Jonathan Goldman összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 30, 2017 12:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
James Hook
the hero of this fable
James Hook
Kapitány ♔

♔ HSZ : 7
♔ Hely : Fabletown vizei~
♔ Munka : Orvos & képviselő
♔ Avatar : Gaspard Ulliel
What will we do with a drunken whaler...?
♔ Bűbájpontok : 6
Re: Knights Of Malta Hospital // Csüt. Ápr. 27, 2017 12:38 am

Mr.Goldman & Dr. Hook
Drágaságom..

Mutassak egyet.. na, az emberekkel való beszélgetésnek megvan az az eleganciája, hogy az ő szájukból az ilyen fordulatok kizárólag a beszélgetés színesítésére szolgálnak, és egész nyugodtan viccelhetek velük, hogy igen, bizony én vagyok az a bizonyos kalóz, legfeljebb arra jutnak, hogy nem azonos a humorérzékünk - de itt minden olyan súllyal esik a latba, mintha kizárólag királydrámákban társalognánk, ahol még a vessző is önálló karakter. Valóságos rigor mortis vagyunk.
- Definiáld a lovagot.. morális értelemben az, vagy a stílusérzéke rozsdásodott be kissé? Fallikus szimbólumot szorongat,
vagy egészségtelenül vonzódik a lovakhoz...?
- már-már a Kalapost idézi a féktelen humorom, csak vele ellentétben nem tettem az identitásom részévé néhány divatjamúlt fejfedőt. Micsoda egyediség, nem igaz? Az őrület mindjárt elveszti minden romantikus báját, ha kezelni is tudod.. - Miért, vajon a kalózok között nem voltak orvosok? Vagy nem épp az látja be az egészségügy jelentőségét,
aki már kénytelen volt csalódni benne? Végül is, pengék itt is vannak,
időnként vér is folyik..

Mosolygok a talán feszengésén - végül is ő annak idején egy olyan székben foglalt helyet, ahonnan nem látni el a tengerig, miért gondolna erre? Nem mintha mosdatni akarnám magam, ha ismerném Hádész itteni kivetülését, bizonyára emlékeztetném, hogy tartozik legalább egy kellemes itallal, amiért olyan mértékben gyarapítottam az alattvalóit, de ettől még képes vagyok az ellenkező végletre is. Néhány kollégám kezdetben úgy vélte, az egyik kézfejem hiánya majd megmutatkozik a munkámban, de egyrészt ők már elhallgattak, másrészt legfeljebb a tapintást nélkülözöm, de az övékkel ellentétben sosem remegnek meg az ujjaim...
Igen, én tudom a legjobban, hogyan múlnak a percek és milyen drágák azok, így ezt megünneplendő én is rágyújtok. Ördög vigye a sonkás szendvicset és kávét...!
- Élő legendák vagyunk egy olyan világban, ahol mesének tartanak.. Nem, szerintem teljesen normálisak vagyunk a körülményekhez képest.
 







Heads or...  Tails? ♔ ©

Vissza az elejére Go down
Jonathan Goldman
the hero of this fable
Jonathan Goldman
Király ♔
A Róka jobb füle ♔

♔ HSZ : 47
♔ Avatar : Justin Theroux
Knights Of Malta Hospital Giphy
♔ Bűbájpontok : 9
Re: Knights Of Malta Hospital // Vas. Ápr. 30, 2017 2:10 pm

Mr Goldman & Dr Hook
...



Ha bele akar menni a filozófiájába a dolgoknak és le akar gyűrni szócsatában, akkor bizony szükségem lenne valami alkoholra is, hogy rendesen belemenjek. Az a gond, hogy így túlságosan pehelysúlyú ellenfél vagyok tekintve, hogy engem teljesen hidegen hagy, hogy a végén kinek van igaza miben. De jól csavarja a szabakat, ha nem lennék egy kicsit lezsibbadva, akkor könnyen lehet, hogy már-már idegesítene, de jelenleg nem veszem észre, hogy ugyanazt a kérdéskört járjuk körbe. Csak élvezem a cigimet, az ablakom befúvó szellőt és meglepő módon a társaságot. Ez azért is meglepő, mert általában a látogatásaim magányosak, kicsit megkönnyezem a régi hibáimat, aztán visszamegyek újakat elkövetni, de most kimondottan elvagyok a műsorváltozással.
- Te hogy használtad? - Válaszolok kérdésre kérdéssel, mert szerintem az övének aligha van létjogosultsága. Ő ejtette ki először a száján, én csak azóta rugózok rajta. Meg vagyok róla győződve, hogy valamilyen szinten mindketten távol állunk a morális lovagiasságtól és csak ezt akarom kihúzni belőle. Lehúzni valakit a saját nyomorult szintedre mindig valamilyen szinten jól esik. Kevésbé érződik magányosnak a lét.
- Őszintén...? Halvány fogalmam sincs. - Épp csak súgom, ami ad egy fajta extra nyomatékot az egésznek, mintha egyszerre azt is mondanám, hogy "de nem is érdekel." - De elnézésedet kérem, ha megsértettem az érzéseidet. - Teszem hozzá még mielőtt egy újabbat szívnék a cigarettámból. Érezhetően nem egy őszinte bocsánatkérésről beszélünk, csak nem akarom elijeszteni a társaságom azzal, hogy bunkó vagyok. A bunkóságot megtartom a félkegyelműeknek és azoknak, akik csuklóból idegesítenek. Persze alapjáraton így sem vagyok a legkedvesebb, de igazából van az a pénz, hogy sekihez sem kell kedvesnek lenni. Én már csak tudom.
Kicsit belevakarok a hajamba, ezzel némileg összekuszálva a szálakat, amíg hallgatom. Nem tudom, erre mit mondhatnék. Igaz. Meg nem is. Én nem érzem magam teljesen normálisnak.
- Tudod... néha, amikor jövök látogatni, felállok erre az ablakpárkányra és csak nézek lefelé, azon tűnődve, hogy a zuhanás vajon kitörölne-e a legendák közül. - Tényközlés és ennél több érzelem nem is vegyül bele. Tényleg szoktam ezt csinálni és bár akkor sokkal több kokain vagy alkohol van bennem, de mindig emlékszem utána és mindig átkozom, hogy nem tettem meg. - Szerintem akkor kettőnk közül csak te vagy normális. - Teszem hozzá, ahogy ránézek a mellettem lévőre kissé felvont szemöldökkel és egy leheletnyi mosollyal. Nem érzem egyébként belsőségesnek az információt, mindenki, aki ismert a farmról tudja, hogy próbáltam már öngyilkos lenni, megvan bennem a tendencia és ezt nem tagadom.



©

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
the hero of this fable
♔ ♔

Re: Knights Of Malta Hospital //

Vissza az elejére Go down
 

Knights Of Malta Hospital

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♔ Fabletown FRPG ♔ :: Játéktér :: New York :: Szolgáltatás & Kereskedelem-