életkor: negyvenesnek tűnik nem: nő foglalkozás: biológiai oceanográfus pb: Jennifer Aniston
eredeti név: Dory/Szenilla csoport: legenda lakhely: Fabletown attitűd: actual cinnamon roll
alcsoport: palettás doktorhal
Kívül, belül
♔ Optimista, barátságos és mindig vidám természetű nő. Dory egy jó szándékú dumagép, örök gyerek, sosem fog felnőni igazán. Ez nem azt jelenti, hogy felelőtlen lenne, vagy, hogy nem lehet rá számítani, esetleg azt, hogy érdektelen, de persze a betegsége okán könnyen elromolhatnak a dolgok körülötte; hiába minden jó szándék, képes hatalmas galibákba keveredni a rövid távú memória zavara miatt. De Doryt mindez nem töri le, igyekszik a legjobbat és a legtöbbet kihozni az adott szituációból, hiszen számára az a bizonyos pohár mindig félig tele van. Jókedvű és optimista. Ha időnként mégis lelombozódik, villámgyorsan túlteszi magát rajta. Érzelmei hullámvasútként működnek: gyors váltásokkal fent és lent (de inkább fent). Lelkes, ötletes, vidám és beszédes, viszont felettébb érdekes (időnként kínos vagy kellemetlen) szituációkba keveredik, amikor elfelejt ezt-azt. Igénye van mások közelségére, imádja más emberek társaságát, és imád beszélni és beszélgetni. Bárkivel, bármivel kapcsolatban képes társalogni, ha más nem, felhozza az időjárás témát egy hűtőszekrénynek. Tehát könnyen teremt kapcsolatot, részben azért, mert bármikor szívesen kezdeményez beszélgetést, részben azért, mert kíváncsisága révén minden és mindenki érdekli. Nagy szemekkel-, és mély érdeklődéssel figyel, akármiről is mesélsz neki – az már más kérdés, hogy rövidesen nem fog emlékezni rá(d). Egész nap képes lenne csevegni, be nem áll a szája, képtelen egy pillanatra is csendben maradni. Segítőkész személy, egy szavadba kerül, és – csak és kizárólag! – a jó ügy érdekében, azonnal ugrik, és segít, hogy megvalósítsd akár a lehetetlent is. Cseppet sem rossz szándékú, vagy gonosz; képtelen volna valami rosszat, törvénybe ütközőt tenni, vagy ártani bárkinek is. Szeret énekelni zuhanyzás közben. Minden közeli barátjának becenevet ad - sokszor valami teljesen mást, vadonat újat, mint korábban, mert azt már elfelejtette. Általában a bulik hangadójaként ismerik őt, sőt, kifejezetten ő a buli a buliban! Munkahelyén Dory az, aki lelkesít és motivál másokat a feladat elvégzésére. Nagyon vonzó személyisége van, ugyanakkor a STML miatt Dory társasága taszító is lehet, hiszen mindig, mindent ismételgetni kell, újra, és újra, és újra elmondani neki, míg meg nem jegyzi a dolgokat, vagy akár a neveket (!). Jól mesél, de nyilvánvalóan csak a közelmúltról, és soha nem fogy ki a szavakból. Jó humorérzéke van és nagyon is kimutatja az érzelmeit, ugyanakkor sokszor nem az eszére-, hanem a szívére hallgat, és az érzelmei irányítják. Őszinte és hiszékeny, naiva jellem, könnyen elvonható a figyelme. Kifejezetten szeret önkéntes munkákat vállalni szabadidejében, és mindig valami újfajta időtöltést, hobbit talál ki; kreatív, színes egyéniség. Imádja az embereket és a spontán dolgokat. Nem haragtartó és nagyon rövid idő elteltével kér bocsánatot - egyrészt a személyisége ilyen, másfelől pedig nem akarja elfelejteni a dolgot, amiért bocsánatot akar kérni, ezzel (az elmulasztott bocsánatkéréssel) akár örökre megbántva a másikat -, amennyiben korábban hibázott. Nem magatehetetlen, nem életképtelen, és cseppet sem buta. A munkájában kifejezetten jó, roppantul sok mindent tud a tengerek és az óceánok élővilágáról. Érdekes módon hatalmas a lexikális tudása. Van jogosítványa, ismeri a közlekedési táblákat, a szabályokat, és betartja őket; gyakran vezeti is az ezüst Audiját.
♔ Nem túl magas, törékeny testalkatú, karcsú, madárcsontú nő. Ahhoz képest, hogy első blikkre – meg másodikra is - negyvenesnek tűnik, nagyon is jól tartja magát, alakja és alkata irigylésre méltó; ennek köszönhetően bármit vesz fel, szinte minden jól áll neki. Arca finom rajzolatú, kifejezetten bájos és vidám az ábrázata, még akkor is, amikor nem mosolyog; minden érzelem és gondolat kiül rá, szóval könnyű mimikáiból, vonásaiból, pillantásából olvasni. Cseppet sem fapofa, és nem ismeri a póker arc fogalmát. Bőre napsütötte, bronzos kreol színű, néha, nyaranta még a szeplők is előjönnek az arcán. Testének jobb oldalán, hosszanti vonalban egy heg húzódik végig, amiről fogalma sincs, hogy hogy került oda (egy másik életből hozta magával, medúzák okozták egy grandiózus kaland alkalmával). Lélektükrei azúrkék színűek, mindig barátságosan és élettel telien csillognak. Nagyon szép és kifejezetten kedves és elragadó a mosolya, amit amúgy nagyon gyakran villant meg. Haja általában a szőke valamelyik melegebb tónusú árnyalatában ragyog a napfényben, hosszát azonban bátran váltogatja. Kerüli az extravagáns ruhadarabokat, mégsem észrevehetetlen. Nem gondolja túl az öltözködési stílusát, sokkal inkább jellemző rá az egyszerűség, a természetesség, a kényelem; kifejezetten a letisztult darabok híve. Ruhatára jellegzetes darabjai a kis fekete ruhák, a blézerek (van pár színes darabja, hogy ezekkel dobja fel az esetleg túl egyszerűnek bizonyuló szettjeit), a bőrdzsekik, az egyszínű pólók és blúzok, a farmerek, a tornacipők, a sálak és a napszemüvegek. Általában lazán és kényelmesen öltözik fel, nem híve a magas sarkúknak, de természetesen azokat sem veti meg, ha éppen olyanja van, vagy az alkalom megköveteli. Kedveli a természetes színeket, ugyanakkor az élénk árnyalatokat is előnyben részesíti, mint, amilyen például a korall, a vörös, a sárga vagy a kék. Megjelenése frissességet tükröz, édeskés parfümöt használ. Szó szerint színt visz az életbe. Általában véve változatosabban öltözködik, mint az átlag. Hajlamos feltűnő kiegészítőket és ékszereket hordani, amikkel apró csillogást csempész a letisztult megjelenésébe. Autója, lakása is elüt az átlagtól: mindenhol szereti az élénk árnyalatokat, a kedélyes hangulatot sugárzó elemeket és színeket - főleg a kék dolgokat, és a tengeri motívumokat.
♔ Lapszéli jegyzet: a rövid távú memória segítségével újonnan tanult dolgokat vagyunk képesek egy rövid ideig észben tartani - például megjegyzünk egy telefonszámot addig, amíg leírjuk. A rövid távú memóriában tárolt információ egy részét elfelejtjük, mivel már nincs rá szükségünk, más részét pedig eltároljuk a hosszú távú memóriánkba. Dory nem hanyatlik szellemileg, hiszen a memória zavar, amivel küzd, nem befolyásolja a napi teendőit és nem akadályozza meg a mindennapi életében - például, tudja, hogy vannak szülei, de nem tudja, hogy vesztette el őket. Bizonyos közeli-, vagy távoli emlékek felidézésének képtelenségét jelenti a betegsége. A memória zavar más rendellenességek, például akut stresszállapot, poszttraumás stresszállapot vagy szomatizációs zavar tünete is lehet. Az ilyen jellegű esetek után jellemzően zavarodottság, tanácstalanság, tájékozatlanság figyelhető meg, majd az ezt követő időszakban képtelen a fontos, személyes információk-, vagy akár a saját személyazonosságának a felidézésre. Az elvesztett emlékek általában az öntudat alapvető részeit képezik, az ún. önéletrajzi memória részei, 'ki vagyok, mit csináltam, merre jártam, kivel beszéltem, mit beszéltem' stb. Dory tisztában van azzal, hogy elvesztett bizonyos emlékeket, és olykor-olykor felszínre is törnek ezek az emlékek, de nagyon kuszák, kivehetetlenek. Az emlékhiány kitöltése helyreállítja, folyamatossá teszi a beteg öntudatát, érzéseit. Amint a memória zavar megszűnt, pszichoterápia segítségével Dory megértheti és megoldhatja azt a traumát, konfliktust, ami a rendellenességet kiváltotta.
[A RTMZ-ral kapcsolatos infók forrása a google. Köszi, Google! ♡]
Egyszer volt...
A mesebeli Morro Bay Ékkövében született, a Tengeri Élővilág nevű intézetben. Már a kezdetek kezdete óta rövid távú memóriazavarral küzd, éppen ezért a szülei, Jenny és Charlie, mindenféle módszert bevetettek annak érdekében, hogy emlékezzen dolgokra – hogy kik a szülei, hogy hol lakik, hogy nem mehet az áramlat közelébe – és arra tanították, hogyan boldoguljon az életben a hiányos emlékezetével is a világban. Dory meg akarta lepni az édesanyját, Jennyt egy lila kagylóval, ám egy csőbe sodorta az áramlat, és eltűnt az óceánban. Megpróbálta megkeresni a szüleit, de a memóriazavara ebben igencsak hátráltatta; idővel azt is elfelejtette, hogy tulajdonképpen mit is keres olyan nagy erőkkel. A véletlen, vagy talán a sors sodorta össze egy Pizsi nevű bohóchallal, aki a kisfiát, Némót kereste. Dory természetesen segített neki megtalálni az elveszett halacskát. Kalandos útjuk során átúszták az egész óceánt, találkoztak három cápával, megette őket egy bálna, átúsztak egy medúza rajon – ahol Dory meg is sérült -, végül a Golf Áramlaton utazó teknősök egyikével, Coollal és fiával, Szotyival jutottak el a kikötőbe, ahonnan nem messze meg is találták Némót, egy pelikán, Iszák segítségével. Végül mindhárman visszatértek Pizsi és Némó eredeti lakhelyéül szolgáló Nagy Korallzátonyhoz. Egy évvel később már Dory is e korallzátonynak a lakosa lett, ki tudja, mennyi ideig. Majd, amikor átkerültek az emberek világába, valahogyan elkeveredett Pizsiéktől, és most újra egyedül van a nagyvilágban, és minden emléke újra elveszett. Azzal sincs tisztában, hogy valójában ő egy mesebeli lény, és, hogy át tud változni egy palettás doktorhallá, vagy, hogy tud lélegezni a víz alatt; azt gondolja, hogy ő is ugyanolyan, mint a többi ember, éppen csak képes szót érteni a vízi élőlényekkel (ami számára is nyilván fura és érthetetlen, de eléggé királynak tartja a dolgot).
KÉPESSÉG: • különleges nyelvtudás: képes szót érteni a vízi élőlényekkel - különösen jól beszél cetül. • képes lélegezni a víz alatt, emberi alakjában is: a nagy kékségben is épp úgy élhetne emberként, mint hal a vízben. • képes felvenni 'bestiális' alakját: ami nem más, mint egy kék-sárga-fekete, palettás doktorhal. Rawr!
A Földi lét
A homok jó. Egészen bele is simulok. Az aranyszínű, apró szemcsék, kristályok és gyémántok módjára szikráznak a napfényben, porfelhőként lebegnek körülöttem, akárha briliánsok alkotnák, a végeláthatatlan kékségben. Szinte lebegek a mélységben, mégis érzem a napsugarak melegét, ahogyan a bőrömet cirógatják. A fényt zölden színezik a hínárok magasba szökő száraiból kinyúló levelek, és a zátony koralltelepei ezer színben és árnyalatban reflektálják a kékségbe szökő nyalábokat. Pillantásom megakad egy kagylón. Lila. A víz fodrai játszadoznak a homokban fekvő héjon. Hé, egy kagyló! A kagyló jó. Már éppen nyúlok érte. A lila a kedvenc színe. Meg kell szereznem. Oda kell adnom neki. Hirtelen ránt a feneketlen sötétségbe egy láthatatlan kéz. Többé már nem látom a napsugarak játszadozását, és nem érzem hevüket a testemen sem. Kiabálok, de senki sem hallja. Nincsenek többé hínárok, sem a korallzátony, sem az aranyló homok, sem a lila kagyló – az eddig békés víz bekebelezett. Rengeteg szín jégbe fagyott, zavaros pókhálója mérhetetlenül szomorú.
Zaklatott szendergésemből riadok fel. A színek megvannak – a hálószoba világoskék falai, a bútorok fehér, matt felületei, a kagylós-tengericsillagos-delfines szélcsengő az erkélyajtó előtt, a kaktuszok, aloe-verák és az orchideák az ablakpárkányon. A fények megvannak – a sötétítőfüggönyön keresztül szivárognak be a halovány fénypászmák a szobába, a lakásba. Homok nincs. Tengeri növények nincsenek. Lila kagyló sincs. Különben is, ki látott már lila kagylót? De minek nekem homok, tengeri növények és kagyló? - Csak egy álom volt – hangosan mondom ki -, csak egy álom, Dory – mantrázom tovább, miközben a konyhába megyek, hogy főzzek magamnak egy csésze, erős fekete teát. A hűtőre világoskék post-iteket ragasztottam... valamikor? Áh, mindegy is! A lényeg, hogy jó ötlet volt részemről: szerelők, asztalosok, éttermek, gyors kajáldák telefonszámai. Fontos lehet. Kinyitom a hűtőt. Tök üres. És tökre nem dől ki belőle a hideg. Ennyit a vajas pirítósról – gondolom, lebiggyesztett ajkakkal. Felhívom a szerelőt. Illetve... felhívnám, de ilyenkor, ebben a hajnali órában még nem dolgoznak. Azonnal jegyzetet írok a telefonomba: hívj fel valakit a hűtő miatt! És itt van egy másik jegyzet: Yuliya születésnapja, lsd. naptár app. Yuliya itt lakik a házban, ezt tudom! Meg egy másik jegyzet: tisztító! Nem rémlik, hogy a ruhatisztító környékékén jártam volna mostanában... sőt, ha őszinte akarok lenni, a tegnapi napra sem emlékszem olyan tisztán. A teámat kortyolgatva a telefonomban lévő naptárt böngészem. Talán gyakrabban is megtehetném ezt, és akkor nem hagynék ruhákat a tisztítóban, meg nem felejtenék el születésnapokat sem, és az is könnyen meglehet, hogy reggelire ehetnék vajas pirítóst is. Egyébiránt ide az van még írva, a mai naphoz, hogy egy csoportot fogok vezetni. Egy csoportot. Egy igazi csoportot! Az én csoportomat! De fogalmam sincs, hogy hova megyek velük, mert nem mehetek el a nap közepén az Aquariumból.
A fürdőszobában az egyik, falra szerelt, fehér fából készült szekrényen újabb világoskék színű post-itek: vízvezeték szerelőé, fodrászé, kozmetikusé. A szobám mellett ez az egyik kedvenc helyiségem a lakásban: a falak halványkékek, és fehér, igazinak tűnő tengericsillagok és kagylók vannak a falra ragasztva – nyilvánvalóan nem valódiak, mert nem tenném őket ilyen helyre, nem szakítanám ki őket a természetes élőhelyükből. Mindenféle, színes üvegek: a fal felső harmadában, a kisméretű, keskeny ablak előtt egy másik szélcsengő, sötétkék, lila és sárga, nonfiguratív, csiszolt üvegszilánkokkal, a kád peremén dugóval lezárt üvegek, különböző színű, csíkokba öntött fürdősókkal. Hétköznap viszont nincs időm a hosszú, nyugtató habfürdőzésre – éppen ezért csak zuhanyozok, közben énekelek valami slágert, ami gyakran szól a rádióban.
Fekete farmert húzok, ugyanilyen színű tornacipőt, sötétkék blúzt, és egy sárga sálat, meg a bőrkabátomat. Mielőtt kilépek a bejárati ajtón, észreveszem, hogy a pirítóban maradt a toast kenyér. Összevonom a szemöldökömet. Miért nem ettem meg? Mindegy. Magammal viszem, mert megvajazni most már nincs időm, máskülönben elkések.
Az Audiban egy dalt énekelek – nagy beleéléssel, szinte ültemben, bekötve bulizok a főúton. Fogalmam sincs, hogy mit, de ismerem, és határozottan tetszik.
Belépve a New York Aquariumba, a portán üldögélő nőnek köszönök. - Hahó, Cindy! - Sidney – feleli a nő, a mosoly pedig lefagy az arcomról. - Öhm. Nem – ingatom meg a fejemet. – Dory – integetek, és újra a nőre mosolygok. A szemeit forgatja. Valami rosszat mondtam? - Mindjárt megérkezik a csoportod – recsegi a nő. Csak pislogok rá, mint hal a szatyorban. – Tudod, az általános suliból. Végig kellene vinni őket az intézményben, és megmutatni a kölyköknek, hogy mi fán terem az óceán – magyarázza, a tollat lóbálva a kezében, miközben széles mozdulatokkal mutogat beszéd közben. - Oh. Oké – újra elmosolyodom. Hiszen, mi baj lehetne?
- Hahó! Dory vagyok. Miben segíthetek? – nézek végig a lurkókon, akik az enyémhez hasonlatos, hatalmas, tányér méretű tekintettel néznek rám, mint én rájuk. - Ön tetszik körbevezetni minket? – kérdezi az első sorban álló, hirtelenszőke hajú kisfiú. - Nem tudom – mosolyogva ingatom meg a fejemet és vonogatom a vállamat. A recepciósra nézek a gyerekcsoport mögött, aki lassan bólogat, és a szájával formálja a szót: IGEN. I-G-E-N. IGEEEEEN – közben meg jobbjával a golyóstollat szorongatja, baljával meg int, hogy induljak. – Igen, máris – felelem, aztán észbe kapok, hogy valójában nem hallja. – Erre gyertek. Itt kezdődik a kiállítás, a mindenek kezdetén. A Föld története hozzávetőlegesen 4,567 milliárd évre nyúlik vissza, a protoplanetáris ködből kialakuló Földtől napjainkig. Hogy el tudjunk igazodni az időskálán, egy 24 órás órát fogunk használni, amit beosztunk a Föld életkorára, kezdve 4,567 milliárd évvel ezelőttől, egészen napjainkig. Minden másodperce ennek az órának körülbelül 53 000 évet jelent. A ’Nagy Bumm’ és az univerzum keletkezése megközelítőleg 13,8 milliárd évvel ezelőttre tehető, ez egyenértékű majdnem 3 nappal – tehát két teljes nappal azelőtt történt, hogy a mi beosztott óránk elkezdett ketyegni. 4000-2600 millió évvel ezelőtt, az Archaikum korában alakult ki a földkéreg, az ősóceán és az őslégkör. A hőmérséklet csökkenésével megszilárdult a földfelszín. Amikor a hőmérséklet 100°C alá süllyedt, a vízgőz lecsapódásával kialakult az ősóceán és, körülbelül 2,2-2 milliárd évvel ezelőtt, megjelentek az eukarióták az óceánban. És azóta nincs megállás a lejtőn...
- Ezek a halak rendszerint kettesével élnek egy virágállat, más néven korallpolip ’albérlőiként’. Annyira nem viccesek, hogy bohóchalnak nevezzék őket. Ismertem egyszer egyet, aki eléggé mogorva, legalábbis bohóchalhoz képest mindenképpen, és... – ledermedek. Tátva marad a szám. Narancssárga, fehér és fekete csíkok, foltokká lényegülve táncolnak a szemeim előtt, a nagy kékségben. – És... – az emlékeimben kutatok, de minden túlságosan kusza. A színek összemosódnak a fényekkel és a színekkel. Minden olyan zavaros, kibogozhatatlan, elmondhatatlan, felidézhetetlen. Nem találom a sztori elejét, és nincs meg a vége, de még ilyen-olyan apró részletek sem. Csak a színek.– És – elfelejtettem. Megint elfelejtettem.De mit, Dory? Mit felejtettél el? Nemtudomnemtudomnemtudom. - Elnézést... jól tetszik lenni? – kérdezi valaki, valahol. A fejemben? Egy emlékben? Egy aprócska, narancssárga folt kérdezi? Vagy...? - Hm? – megütközve nézek a kisfiúra. - Azt kérdeztem, hogy jól tetszik lenni? – ő is hasonlóan megütközve néz rám, mint én rá. - Nem. Dory vagyok. Segíthetek valamiben? - mosolygok a körülöttem álló apróságokra.
[Köszönet a wikipédiának a földtörténeti szösszenetért! ♡]
Finomhangolás
♔ CÉLJAIM ♔
Szeretne emlékezni, és soha többé nem akar elfelejteni senkit és semmit sem. Nincsenek világmegváltó tervei a jövőre nézve.
♔ KAPCSOLATAIM ♔
• Marlin/Pizsi • Nemo/Némó • Hank • Charlie és Jenny • Destiny/Sors • Bailey • Anchor/Pöröly, Bruce/Protkó és Chum/Záp • Crush/Cool és Squirt/Szotyi • Mr. Ray/Plecsni tanár úr
♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔
A New York Aquarium-ban dolgozik. Egyrészt megfigyeli a tengeri-, és óceáni élőlényeket, másfelől gondozza őket. Sok víz alatti fotót készít róluk, amik megjelennek az intézmény hivatalos dokumentumaiban, a prospektusokban, az interneten, az Aquarium honlapján. Továbbá idegenvezetést is vállal, vagy az ilyen-olyan eseményeket riport fotókkal illusztrálja. Gyakran ír cikkeket újságoknak a vízi élőlényekkel kapcsolatban, valamint szívügye a Föld vizeinek és élőlényeinek védelme: akár tüntetni is eljár. Szabadidejében önkéntesként dolgozik állat menhelyeken, és hajléktalan szállókon, vagy étel osztásokon.
Adatok
típus: saját forrás: már itt voltam
multi user: Hannibal
A hozzászólást Dory Waters összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 12, 2017 8:52 pm-kor.
Először is amolyan fun fact-ként jegyzem meg, hogy a te avatarod (akiért egyébként plusz pont mert nagyon kedvelem) az én avatarom felesége, ami szerintem vicces és lehet, hogy nem is tudtad! (De ha képeket keresgéltél, akkor lehet feltűnhetett.)
Rátérve a karakterlapra. Nagyon élveztem! Pontosan visszakaptam az a Szenillás érzetet, amit a filmekben is annyira szerettem. Ehhez persze hozzásegített, ahogy végigvezetted Dory egy teljes napját. Kimondottan tetszett, hogy fektettél hangsúlyt a rövidtávú memóriazavar kivesésézésére és azt egy kimondottan érdekes csavarnak találtam, hogy nem emlékszik arra sem, hogy ő egy legenda. Itt ugyan felmerült bennem, hogy vajon a hivatal, hagyna-e szabadon kószálni, tudván, hogy egy időzített bomba vagy, de úgy döntöttem, hogy csak időnként rád néznek. Valaki biztos kedvel téged odafent, szabadon élhetsz az emberek között, nem sok vizet zavarsz. (Hah, nem csak te tudsz halas és vizes szóvicceket írni )
Összességében egy nagyon szerethető és nagyon jól összerakott karaktert hoztál közénk, szükségünk volt egy kis színre a sok depresszív és megalomániás kari közé. Így azt javaslom Ússz és evezz az avatar-, legenda- és képességfoglalók felé. Tudom, hogy nem tudod, hogy legenda vagy, de te is kaphatsz egy 100BP vagy az alatti bűbájt, amiről nyilván megfeledkeztél, hogy van és nem tudván a háttered aligha tudod használni is, ha csak nem véletlenül! (Nyilván nem kötelező, de minden elfogadott karinak jár egy.)
Kezdőlap
)