A több mint 120 éves épület, melyben a mai napig csak a legelőkelőbb gálákat tartják, nem változott sokat az 1920-as évek fényűző kora óta. A falakat a legdrágább fákból kézzel faragott aranyozott lapok fedik, olykor teret hagyva a stílushoz tökéletes illő márvány oszlopoknak, és a francia tükör terembe illő tükrök sorainak. A terem maga helyet engedhetne három másiknak is, ezzel biztosítva hogy van hely az asztaloknak, tánctérnek, és zenének is, bármilyen alkalomra. Az akusztika több mint tökéletes. Aki belép ebbe a csarnokba azonnal úgy érzi, hogy a mennyekben sem lehet semmi ilyen gazdag és előkelő. A tény nem meglepő tekintve, hogy a terem dizájnja erre lett tervezve.
Elküldtem Hannah-nak a helyszínt. Persze nem volt egyszerű az után, hogy milyen sietősen intézkedtem vele. Nos az ő neve nem volt fontos, csak hogy mindent meg tudjunk oldani. Utána jártam egy kicsit, és biztos vagyok benne, hogy ezt ő maga is megtette. Mostanra tudja, hogy ha valaki szerződik velem, és tartja magát a megállapodáshoz, akkor remekül jár, ha felrúgja… nos vannak könnyebb módok arra, hogy elveszítsd az állásod, még akkor is, ha egy cég élén állsz. Ahogy a megbeszélt időpont közeledett körbe néztem. A gála terem természetesen most is ki volt világítva, és stílusos zene szűrődött ki. A testőrség ami körülvette a helyet ugyan úgy öltönyben volt jelen, mint a vendégek, de láthatóan rosszabb márkával rendelkeztek… legalábbis az én szememet szúrta. Ahogy magamat néztem végig egy erős nosztalgia fogott el, a stílusos öltönyöm, karórám, és nadrágom láttán. Emlékszem az első partimra ebben az épületben. Ha azok akik itt vannak tudnák, hogy a 20-as években milyen elegáns partik voltak itt, és hogy mi volt a végeredményük, többen nem lennének most itt, de ami a 20-as években történt a a 20-as években is maradt. Ahogy az este kilenc egyre közeledett elkezdtem aggódni. Lehet nem kellett volna Rodrickra hagynom a limuzin szerzését. Az tény, hogy a legelegánsabb járművet fogja küldeni, de az nem biztos hogy pontosan fog érkezni. Gyűlölök várakozni, főként ha nincs esélyem arra hogy kiélvezzem azt. Nos legalább van időm finomítani terveimen. Elég sok hasznom lehet még Ms Livingstone-ból ha jól játszom ki a kártyáim.
Nagyon izgulok a ma este miatt, bár a rövidke idő, ami a rendelkezésemre állt, nem hagyott hagyott erre lehetőséget. Délután kicsit hamarabb elkéredzkedtem, és beültem egy fodrászhoz, hogy azért minimálisan megpróbáljam azt a benyomást kelteni, hogy arra a partira vagyok hivatalos. Persze sejtem, hogy akik oda valóak minden valószínűséggel egyből ki fognak szúrni engem, hogy én viszont nem. Pech. Nem nagyon akartam túlzásba vinni a dolgokat, de egy piros ruha egyszerűen szinte könyörgött, hogy vegyem meg. Nem a legjobb választás egy ilyen helyre egy ilyen feltűnő színű ruhát venni, de úgy döntöttem, hogy valószínűleg ez lesz az első és utolsó ilyen rendezvény, amin részt veszek, így hát adjuk meg a módját. Fehérarany lógós fülbevalót választottam magamnak, egy szintén fehérarany karkötőt akasztottam a kezemre, amikor csöngettek. Kicsit meglepődtem, hiszen pontosan tudom a címet és úgy gondoltam, hogy még időben vagyok. Na ja, a nők meg az időérzékük. Kilesve az ablakon egy csodálatos és nagyon hosszú limuzin állt a házam előtt, előtte egy férfivel - aki nem Mr. Radcliff. Hát persze. Furcsa csalódottság lesz úrrá rajtam, én magam sem értem, hogy miért. Gyorsan megigazítom a sminkemet, egy lágy, természetes hatású pirosító, barack színű szemfesték, valamint piros rúzs. Nem vörös, egy fokkal halványabb. Végül is nem én leszek ott a lények, nemde? Felkapom az ezüst, pántos szandálomat, a szintén ezüst táskámat, amibe már beleraktam sminket, sminket és sminket. Oh, és persze zsebkendőt, a lakáskulcsomat, a mobilomat és az irataimat. Ja, meg sminket. Óvatos léptekkel sétálok le az autóhoz, majd üdvözlöm a férfit, aki egyszerűen kinyitja nekem az ajtót, majd már suhanunk is a tökéletes limuzinban a gála helyszínére. Kihasználom a luxus autót és iszok egy pohár pezsgőt, csak hogy kicsit lenyugodjak. Az autó szép lassan begördül az impozáns épület elé, majd az ajtó már nyílik is. Hogy lehet ilyen gyorsan ideérni? Elfogadom a segítségre nyújtott kezet, hogy roppant elegánsan kikászálódjak az autóból, majd kérdő pillantást vetek a sofőrre. Most... csak úgy menjek be? Vagy...
Mikor Hannah megérkezett több régi emlék elevenedett fel. Megannyi bál, még a körül hogy átjöttünk az emberi világba. Megannyi bált láttam, és még többen vettem részt. Nem azok voltak a legérdekesebbek, de azok voltak a legemlékezetesebbek az itt történt 20-as évek béli bálok mellett. A gondolatokat elhessegetem, és oda léptem Hannahhoz. – Remélem kényelmes volt az utazásod. – köszöntöttem őt, majd az egyik karomat felé nyújtottam. – Készen állsz belátást kapni a gazdagok világába? – tettem fel az egyértelmű kérdést.
Kezdőlap
