Isabelle Percival
A beauty but a funny girl, she really is a funny girl, that Belle!
életkor: Több száz (20) nem: nő foglalkozás: könyvesbolti eladó pb: Camila Mendes | | eredeti név: Szépség csoport: legenda lakhely: Fabletown attitűd: jó |
alcsoport: Legenda
Kívül, belül
♔ Alapjáraton rendkívül erős és rettenthetetlen személyiségnek mondhatom magam. Kiállok a saját igazamért, a saját gondolataimért is véleményemért. Nehéz eltéríteni az egyenes és józan gondolkozástól, nem befolyásolhat semmiféle nem racionális érvelés. Makacsnak tűnhetek, de engedek, ha az érvek az elengedés mellett szólnak.
Szeretetteljes vagyok és kitartó. Vannak dolgok, amikről nem tudok, s nem is fogok lemondani. Szokták mondani, ha a házban elromlik a csap, megjavítjuk a csapot, nem új házat veszünk. Ez a hosszú, évszázadokba nyúló házasság titka, ha tőlem kérdezitek. Hogy megjavítjuk a problémákat, vagy elfogadjuk azokat, amiken nem tudunk változtatni. A hirtelen királyi pompából kiesés megrengetett minket is, de szerelmünk erősebb volt, mint a pénzvágy. Nem létezik olyan történés, ami elválaszthatna a férjemtől. Mivel, ha vannak dolgok, amikbe érdemes életem végéig kapaszkodnom, az egyik biztosan a házasságom.
Okosnak mondhatom magam. A folyamatos könyvekből befolyó információ megragad a fejemben, ezzel a szókincsem és tudásom tárháza is elég bő. Talán elavultnak hangozhat, de imádok olvasni. Mindenféle könyvet, de leginkább a tündérmesék a kedvenceim. Gyorsolvasó is vagyok, így akár egy nap alatt kivégzek könnyedén egy könyvet, vagy kettőt, ha rövidebbek. Utána erőszeretettel sírok, hogy miért végeztem ki ilyen hamar. De hát ilyenek az irományok. A legtöbb olvastatja magát. Ezért a tudásért is érzem szabadnak azt, hogy Szőkét kioktassam, ha úgy viselkedik, mintha káposzta lenne az agya helyén. Ezért is megy könnyedén a könyvesbolti munka. A könyvek megnyugtatnak, megmozgatják a fantáziám, és csak boldoggá tesznek.
Álmodozó vagyok. Ez persze megint a kitalált sztoriknak köszönhető, mivel annyi szerelmes regényt olvastam, hogy szeretném a sajátomat megélni. De hát... Nekem egész különleges, nem? Az életem tündérmeséje a világ legszebb története.
Gondoskodó vagyok. A végletekig elmegyek, ha a szeretteimről van szó. A széltől is meg szeretném óvni őket, s meg is fogom, ha tudom. Nekem nincsenek akadályok abban, hogy törődjek azokkal, akik fontosak az életemben. Persze, ebből adódóan sokkalta magam elé helyezem őket a fontossági létrámon, de egy percét sem bánom, ameddig nem tesznek olyat, amiért önzővé válhatok és diplomatikussá.
Nem adok a külsőségekre. Elvégre, szörnyként ismertem meg a férjem, és így szerettem bele. A benső a fontos, nem az, ami kívül van. Erre is tudok egy mondást, ráadásul könyves. Ne ítéld meg a könyvet a borítójáról. Lehet kívülről egyszerű, vagy csúnyácska, de belül olyat tartalmaz, ami eléri, hogy a legszerencsésebbnek érezd magad a Földkerekségen. Nekem ez a fontos, hogy szeressek és szeretve legyek. Addig pedig, amíg az ember kedves velem, én is az leszek. Ki, mint vet, úgy arat!
♔ Egyedi szépségem van. Szerintem az arcomat nehéz összekeverni bárkiével is, vagy elfelejteni. Nem egoizmus, csupán olyan sokszor hallottam a külső egyéniségem dicséreteit, hogy magam is elkezdtem elhinni. Vállamig érő, mélybarna, szinte feketének ható hajam természetes hullámokban ad keretet arcomnak. Hatalmas, cicaszemeimmel az emberek lelkébe látok, ahogy mondani szokták.
Valójában kék íriszeim vannak, az idő során viszont látásgondokkal küzdöttem, így kontaktlencsét hordok, ami színes, így barnának látszik. Szerintem jobban illik ez hozzám, mint a kék, hiába lesz attól még különlegesebb a küllemem. Véleményem szerint ettől pedig esztétikusabb.
A sminket sem vetem meg, de a természetes a valódi énem. Kiemelem az adottságaim, viszont néha a kevesebb több, s ez az én esetemben is igaz. Valahogy sokkal több bókot kapok, mikor nincs rajtam semmi, mint amikor egész reggel kenceficézem az arcom.
A ruháim elegánsak, divatosak, de persze ezt nem engedhetjük meg magunknak mindig. Ezért is, adottságom az is, hogy a használt ruhák között a legjobbakat találjam meg, és őszintén szólva, kezdem megkedvelni az efféle vadászatokat. Érdekesebb és izgalmasabb,
minthogy egy ruha elém van rakva több méretben. A vásárlás valahogy sokkal jobbá vált, bár néha a minőség nem az, amit szeretek. Majd talán egyszer újra vehetek drága, minőségi és jó ruhákat. Addig beérem a mások által kidobottakkal. Itt is érvényes a kiemelés, szeretem, ha az emberek látják, mim van, de nem szúrja ki a szemüket. Nem vagyok figyelemhiányos, így nem dobom kebleim a kirakatba, ahogy a hátsóm sem. Anélkül is elegen észrevesznek,
pedig ott díszeleg a gyűrű az ujjamon.
Egyszer volt...
CSAK LEGENDÁK TÖLTSÉK KI --- Amióta elvesztettük a vagyonunk, egy kis bérlakásban élünk, nem királyi pompában, de éldegélünk. Természetesen visszasírnánk a csillogó éveinket, de dolgozunk tisztességesen, hogy talán egyszer a csillárunkban a villanykörte olyan fényt hozzon, mint ahogy az arany ékszereim ragyogtak. Könyvesbolti eladóként dolgozom, emellett Szőke herceg személyes esze vagyok, ha már neki nem sok jutott.
KÉPESSÉG: Szuper gyorsasággal tudom rendszerezni a könyveket. Ugyanúgy pusztítani a sorokat is bennük.
A Földi lét
Megörültem a dupla fizetésemnek.
A főnököm ajánlotta fel, mivel jó munkaerőt és társaságot nyújtok,
a vevők pedig többszörösen visszajárnak miattam. Büszke voltam magamra, hiszen végre meglephetem Crispin-t pár új ruhával. Szerette, megveszett azét, hogy falatnyi ruhákban, vagy éppen alakot kiadó cuccokban feszítsek mellette, de már rég nem engedhettem meg magamnak. A házasságunk sem a régi, túlórázik, így stresszes,
emiatt pedig rám nincs kapacitása. Ez mindkettőnknek rossz, így vettem meglepetésként új fehérneműt. Persze, combfix és minden egyébbel, ami érthetetlen módon beindítja a férfiakat az Isten tudja miért. De magamra aggatom majd, szeretném, ha végre meglátná bennem újra a nőt pár hét után.
Ezért későn érek haza, a fizetésem feléből vásároltam, nem csak magamnak göncöket, hanem a heti ételt és szükségletes dolgokat.
Rengeteg szatyorral érek be, sorba lepakolom őket a konyhaasztalra,
mivel az volt a legközelebbi magasabb bútor, ami alkalmas a szatyrok megtartására. Hallom már a lépteit, hogy közeledik, így a vigyorom úgy kúszik arcomra, mint a kígyó a prédájára.
- Ez mi? - ebben a pillanatban le is lohadt a kígyó, azaz a vigyor az arcomról. Nem éppen erre a reakcióra számítottam, legbelül hiába éreztem jogosnak. A kevéske fizetésből nem vásárolhatok semmit,
aminek nem érzi ő a szükségét.
- Bevásároltam a hétre, meg vettem pár ruhát - mosolygok rá kedvesen, remélve, hogy kicsit megenyhül, s nem viszonyul hozzám ennyire elutasítóan most is. Az egyik szatyorba nyúlok, majd kiveszem a szerzeményem, magam elé tartva. - Tetszik?
Nem válaszolt. Csupán megfogta az árcédulát, majd nagyot sóhajtott,
tenyerébe temetve arcát.
- Ez a félhavi fizetésembe került - jelentette ki csalódottan és kétségbeesetten. Nem is tudtam erre mi lenne a helyes válasz, én csak jót akartam neki, hiszen annyira imádja rajtam az ilyeneket.
- Jó, de ez biztosan tetszeni fog - mentem a menthetetlent, de reménykedve előveszem a fehérneműt is, mutogatva neki. Hátha nátha.
- Ez mind szép és jó, de mit fogunk enni? A ruháidat? - mérgesen kérdezi, költőien, így esélyem sincs rendes, tisztességes válaszra.
Igaza van. Nem gondolkoztam, csak arra gondoltam, hogy szeretnék könnyíteni a stresszes helyzetén. Erre még nagyobb gondot okoztam.
Mármint... Dupla fizetés. Ezt nem is tudja.
- Jó, igazad van! De annyira ki van hűlve testileg ez a kapcsolat,
hogy már nem tudtam mit csináljak. Észre sem veszed, hogy nem hagyod, hogy segítsek! - förmedek rá, majd idegesen körbepillantok.
- Csak meg akarlak lepni, mert, ha tudni akarod, dupla fizetést kaptam, magyarán volt rá pénzem... Így legyen az ember jó feleség!
- fújtatok, majd a ruhás szatyrokat összefogom egy csokorba, és a szemetesbe vágom őket. Néhány kiborul onnan, de nem érdekel,
elindulok a szobánkba, becsapva magam után az ajtót.
Van, amikor felbosszantjuk egymást, ez az a pillanat. Az ember jót akar, erre ezt kapja cserébe. Ez mindenkinek méregként hatna az idegeire, mert már felőröl a tehetetlenségem a házasságunkba.
Mindig figyelt rám, most is, a szerelem megvan, valahogy a tűz és a vonzalom nem volt a helyén, ezt akartam rendbe hozni.
Lefekszem az ágyunkra, a matrac nyomja a hátam, de most legkevésbé sem ez zavar, hanem az, hogy fogalmam sincs mit tehetnék, ha nem ezt. Egy biztos, holnap a ruhák visszakerülnek az üzletekbe, de ki kell találnom mást.
A gondolatmenetembe és problémamegoldásomba karmok ajtókaparása zavar meg, majd szavak.
- Szépségem, ne haragudj, gyere ki, beszéljük meg ezt nyugodtan!
- kérlel, hogy menjek ki, gondolom megbánta, s észrevette, hogy mindezt érte, értünk tettem. Így felpattanok, megadva neki az esélyt, majd ajtót nyitok.
Egy hatalmas, bundás, szarvas és karmos alak áll előttem. Már megszoktam, hogy a haragom ezt váltja ki, de korántsem azért jön kuncsorogni a szerelmemért, hogy visszaváltozzon. Nem veszekszünk sokat, ha pedig igen, kis dolgokon, így mondhatom felhőtlennek a kapcsolatunkat.
- Igen? - vonom fel szemöldökeim, hogy mondja, amit szeretne,
mielőtt újra felidegelem magam. Lenyugodtam, hamar lehűtöm magam, ha idegessé válok.
- Nem tudtam, hogy dupla pénzt kaptál, és, hogy emiatt tettél mindent. Tényleg nem vettem észre, hogy mennyire elutasító voltam,
de tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. Nekem nem kellenek a vonzó ruhák, vagy a falatnyi bugyik, hogy kívánjalak, mert számomra nincs nálad szebb és vonzóbb nő a világon, ne haragudj rám - látszik mennyire szégyelli magát, így nagyot sóhajtom, majd lehajtva fejem ingatom azt. Hihetetlen, hogy mennyire megalázkodik néha csak azért, hogy ne haragudjak, hogy eldobja a férfiasságát csak azért,
hogy szerethessük egymást harag nélkül.
- Én is szeretlek - pillantok rá, majd nagy nehezen felmászok rá annyira, hogy magamhoz ölelhessem szorosan. Nekem nincs fontosabb nála, mostanában pedig féltem az elvesztésétől. Elvehetnek minden pénzt, minden fényt, csak ő maradjon meg nekem. Mellette tudom, hogy biztonságban vagyok, hogy szeretve vagyok, és a legvégén úgysem a vagyon számít. Hanem az, hogy van kire hagyatkoznom, hogy fontosnak érzem magam. Ő megadja mindazt,
amire egy nőnek szüksége van. Ezt pedig semmi pénzért sem cserélném el.
Finomhangolás
Szeretnék végre gyermeket nemzeni a férjemmel, hiszen évszázadok óta sosem sikerült. Szeretnék jobb munkát szerezni, hogy valamennyire jobban élhessünk, vagy, ha összejön a kicsi, neki legyen jó élete. Nincs eget rengető célom, de nekem ezek a fontosak. A család és a biztonság.
Szörnyeteg (Crispin Percival)
- Nem kell bemutatnom, a férjem, a szerelmem, a társam és legjobb barátom. A mi szerelmünk törhetetlen, mesékbe illő és tiszta. A csodálatos történetünk évszázadokba nyúlik, s még mindig itt vagyunk egymásnak. Jobbat nem is kívánhatnék.
Szőke Herceg - Egy ideig jó barátságot ápoltunk, amolyan tipikus férfi-nő barátságot. Aztán bepróbálkozott, mint szinte mindenkinél,
én pedig megfenyegettem, hogyha még egyszer rám mozdul, a férjem küldöm utána. Azóta kicsit betojt.
Eladhatok könyveket, amikből okulhat a népség. Adhatok személyi tanácsadásokat. Elmehetünk szórakozni. Beülhetünk egy kávéra. Ameddig nyitottak felém, én is az leszek, ahogy minden újdonságra is. Jó társaság vagyok, tényleg.
Adatok
típus: hirdetett forrás: canon (Képregény legfőbben, de kicsit Disney is) | | főkarakter user: cicus
|