Ahogy kiléptem a lyukból, ahol lakom elgondolkodtam, mire hazaérek tuti kirabolnak, az ajtómat már zárni se lehet normálisan. Nem is tudnak sok mindent elvinni, maximum a ruháimat, de könyörgöm mégis kinek kéne turkálós ruha? De inkább nem szólom el magam, így is a bankba sietek, gyalog. Kár, hogy nincsenek gyaloghintósok, mit meg nem adnék egyért, még akkor is, ha ez más világ. Nagyon más. Mégis vannak hasonlóságok, otthon Westerosban is képesek voltak bármiért megölni, itt is ez a helyzet, főleg a környékemen. A szegényebb, megöli a szegényebbet, hogy egy kicsivel is előrébb lehessen, a gazdag kihasználja a csórót, pár centért. Ez az élet körforgása, és én megtapasztaltam milyen a magas lovon ülni, most pedig azt, hogy milyen a szorgos hangyák élete.
- Miss Fuller, a határidő a jövőhéten lejár, ha addig nem fizet, elveszíti az üzletet, és a lakását is. – kövér bankár ül velem szemben, szinte undorodva néz rám. Hisz csak egy virágüzletet vezető valaki vagyok, akiből újabb pénzt tud kisajtolni, akkor is, ha beledöglök a fizetésbe, vagy éppen a fizetésképtelenségbe. Nem fogok az utcára kerülni, hiába tervezte el a fejében. Rendületlenül mosolygok, mintha nem a jövőm forogna kockán. Egyenes tartás, mosoly, még akkor is, ha a fejed felett összecsapnak a hullámok, a nagyanyámat se törte meg semmi, és én ráütöttem, tehát engem sem fog.
- Meglesz a pénz, ne aggódjon. – állok fel a székből, s indulnék el. Látom a szemében a sóvárgást, ez a fajta sóvárgás a kielégítetlen férfiakban van meg. Mindent megadnának egy magamfajta csinos nőért, akinek hatalmas az adóssága. De nálam bebukta, én nem az vagyok, aki így akarja, hogy ne legyen tartozása.
- Megoldhatná másképpen is. – köszörüli meg a torkát, miközben végigmér.
- Valóban. De tegye meg azt a feleségével, amit velem akar. – fagyos mosollyal biccentek, s zárom be magam mögött az ajtót.

Belépve a kis üzletembe, gondterhelten sóhajtok. Azt mondtam megoldom, mégis kétségek gyötörnek. Ezt észre is veszi egyetlen dolgozóm.
- Gond van Galatea? – pillant rám aggódó tekintettel
- Van egy hetünk, hogy pénzt szerezzünk. – akasztom fel a kabátom a fogasra, majd egy rózsacsokrot állítok össze. – Hívtak már a nagyok? – talán, ha meg tudnám kaparintani a Város Háza, és az egyik szenátor villájának feldíszítését, picivel előrébb lennénk, s talán haladékot is tudnék kérni.
- Még nem..kezdek aggódni, hogy más kapta meg a melót..Pedig mennyire jó lenne. -
- Tudom..támadt egy őrült gondolatom. De megyek, és megpróbálom. Végül is, mit veszíthetek, ha rátörök a szenátorra, vagy a kormányzóra? – a lakásom, és az üzletem, benne van a pakliban, hogy amúgy is elveszíthetem, maximum közelebb sodrom magam a hajléktalanság felé. Mire Amy felocsúdna a döbbenettől, már rég kiléptem az üzletből. Ha nem próbálod meg, nem is sikerülhet.. Growing strong!