életkor: 21 nem: nő foglalkozás: tanácsadó pb: alison lohman
eredeti név: "a kis gyufaárus lány" csoport: számkivetett lakhely: farm attitűd: semleges
alcsoport: Szegényházi szökevény
Kívül, belül
♔ Mocskos szájú, lázadó bestia - így szoktak nevezni és nem is tévednek. Az vagyok. A kicsi a bors, de erős mondást én nem a testi erőmmel, hanem jellemem vadságával támasztom alá. Nem érdekel semmi és senki magamon kívül, úgy hazudok, mintha könyvből olvasnám és se istent se embert nem tisztelek, ha a céljaim elérésének útjába áll. Tudok persze kedves is lenni, de leggyakrabban azt is csak akkor, hogyha érdekem fűz hozzá. Ezt teszi, ha valaki még a meséjében is szegény volt. Ha innen nézzük, nekem jobban megy ez a földi lét, mint mondjuk a nagy hercegnőcskéknek. Előnnyel indulok és ezt mocskosul ki is használom.
♔ Alacsony vagyok, a 160 cm-t alig verem, éppen ezért semmi másban nem vagyok hajlandó járni, csak magas sarkú cipőben. Annál is inkább, mert csak egy cipőm van, s azt bizony 10 centis sarokkal áldotta meg a készítője. Jó fogás volt, fillérekért vágták hozzám a turiban. A hajam szőke, általában magam vágom, mert abban hiszek, hogy amit nem én csinálok az nem is lehet jó. Most a csapassuk rövidre korszakomat élem, meguntam a derékig érő loboncomat. Szemem színe rozsdabarna, bár a kék sokkal árjább lenne, de minden nem adathat meg még egy magam fajta meseszereplőnek se. Egyébként sem az én színem a kék, túlságosan hamvasnak és plasztikbabásnak tűnnék tőle, aztán nagy lenne a kontraszt a küllemem és a megszólalásaim között.
Egyszer volt...
Ugye mindenki ismeri a szívszaggató mesét, mely a karácsonyi tiltólistán szerepel kisgyermekes anyukák fejében? Csodás történet a hajadonfőtt és mezítláb rohangászó, falszegletben kimúló, nagymamát csöpögősen imádó "kislányról", aki csak "melegedni akart, szegényke!". Hogy mit mondok én erre? Azt, hogy meg anyád, kedves Andersen! Egyrészt nem voltam már kislány, hanem huszonegy is elmúltam akkor, amikor a hülye apám a hülye gyufáival kiküldött az utcákra. Mondhattam volna nemet, de nem akartam, mert nála már csak a karácsonyt gyűlöltem jobban, s ha ez a kettő együtt járt, akkor mindent megtettem azért, hogy leléphessek. Oké. Mentségére legyen mondva a nagy mesemondónak, hogy hatásosabb kislánynak nevezni a szegény szerencsétlent, mint sem kolduló, rongyos huszonegyesnek, aki elöl deszka és hátul léc, na meg persze a divatlapot sose ismert, kócos és rövid frizurájával olyan, mint a saját tíz évvel korábbi önmaga. Azzal nyugtatom magam azóta is, hogyha lett volna pénzünk kajára, s rendesen eszem, akkor én is szépen kigömbölyödök ott, ahol kell, s talán nem gyufát kellett volna áruljak, hanem a testemet. Azt jobban vitték volna, fene a pofájukat! Egyébként csak szólok, nem haltam meg. Kihűltem, ordas módon megfáztam és a halál szélén lebegtem, de a nagyanyám egy szemét dög volt életében is, hát holtában se tudott velem semmi jót tenni. Úgy lökött le a felhőről, hogy a lábam semmi mást nem érhetett, csak földet. Meg kórházi ágyat. Lelencházat. De persze erről nem írt senki, hogy szakadna rá minden történetmondóra az ég!
KÉPESSÉG: gondolattal tud tüzet gyújtani, de épp csak akkorát, ami megférne egy gyufa hegyén lángocskaként.
A Földi lét
Még mindig megremegek az idegtől, hogyha a sorokat olvasom. Elképeszt és felhúz a tudatlanság, az ostobaság. Nem is szeretek itt lakni, mert túl sokan vannak, akik nem csak a mesékben ostobák. Semmi baj, van új a nap alatt. A hülyének is lehet szerencséje, ahogy mondani szokták, hát nekem miért ne lehetne? Összecsukom a rituális reggeli olvasmányomat és dolgomra indulok. Pillanatokon belül megszólal az a szemét kakas én pedig szeretnék már túl lenni az első kávémon addigra, mert ha nem leszek, akkor tartok tőle, hogy megfojtom a Farm ébresztőjét. Az pedig sok tekintetben igen szerencsétlen húzás volna, ezt még én is tudom. A kávé kortyolgatása közben fésülködöm, a jó öreg ötágú igen kellemes szolgálatot tesz, a célnak megfelel. Sose volt sok mindenem – szinte semmim, ebben nem téved a mese sem – így megtanultam azt, hogy miként hozzam ki a nullából a legtöbbet. Totálisan feleslegesnek tartanám az olyan hívságokra való költést, mint egy hajkefe. Jók nekem erre a célra az ujjaim is. - Mondd csak, Tinci! A tegnapi malőr nem volt elég? A hangja felkavarja a gyomromat. Reagálni sem szeretnék rá, de az arcizmaim ilyen korai órán még nincsenek összehangolva az agyammal és az akaratommal. Ennek ékes bizonyítéka az undok fintor, ami ráncba szedi orromat. - Christina. Becézés nuku. Egyébként pedig ahhoz, amit tegnap megmondtam, ma is tartom magam. Ha veszel nekem egy gumicsizmát, akkor abban fogok járni-kelni a farmon. Egyéb esetben tudomásul veszed, hogy a platform egy igen jól variálható cipőfajta és még azt is, hogy nem vagyok hajlandó trágyát hordani. Nem tanultad még meg, hogy jobb nektek, ha nem engedtek szalma közelébe? Igen. Szép emlékek. Ha már a mesében nem lehettem én a farkas, ami elfújja a malacok házát, mert nekem egy sokkal drámaibb és sírósabb (összefoglaló nevén szívással telibb) szerep jutott, akkor legalább itt legyek az a mocskos kis bestia, aki sonkás kis testükre gyújtja a szalmabálákat. Főleg akkor, hogyha mániájuk halálra idegesíteni.
Próbálkozni szabad cocák, csak nem érdemes!
Eltakarodik, mint mindig. Marasztalnám, de nem teszem, mert utálatos kis pondrónak tartom és a nap minden percében csak arra tudok gondolni, hogy mennyire gyűlölöm. Még jó, hogy nincs arra lehetőségem, hogy Fabletownba költözzek, mert ezzel a hozzáállással még a végén a nyakamba akasztanának valami pszichológust, aki belém magyarázná azt is, ami nem létezik. Lényeg a lényeg, hogy a maradék kávémat élvezve időm jut tőle megszabadulva arra, hogy elelmélkedjek a névválasztásomon. Utálom, hogyha tutujgatnak, ha becézgetnek, éppen ezért néha azt kívánom bár valami mást választottam volna. Amikor itt álltam ennek a szemét földi létnek a kapujában, akkor rendelkezhettem volna magamról máshogy is, de nekem bezzeg muszáj volt Andersen anyjáról és őmagáról elneveztetnem magamat. Nevetséges, belátom, de makacs perszóna lévén ragaszkodom ehhez. Különben is úgy hozzám nőtt ennyi év alatt. Mint ez a csizma, amit már igencsak el kéne vinnem egy cipészhez, mert lóg a bele ezer fele ahogyan szépen rímelve megfogalmazták már megannyian.
A cipésznek is a cipője lyukas. Szakmát kéne váltanom?
Felkelek az ablakpárkányból, csészikét egy csorbabuksi-paskolás után magára hagyom, a vállkendőmet magamra kanyarítva indulok el, hogy egy nagy adag semmittevéssel töltsem a mai napomat is. Nincsenek bejelentkezőim, ez egy unalmas nap lesz így üres határidőnaplóval megállapítva. Pedig általában nagyon jól megy az ingyenbolt, tanácsokat osztogatok és élvezettel nézem, ahogy az irányítható kis ostobák elhiszik, hogy amit mondtam az majd sikerre viszi őket. Akár a viszály istennője is lehetnék, Erisként talán jobban megbecsülnének mint így, hogy még csak egy rohadt nevet sem voltam képes kapni a saját mesémben.
Anonymus jegyző volt. Pfujj. Na azt soha!
A tyúklétrán felmászva első dolgom lelökdösni a népet a tetőről, majd elheveredek kényelmesen. Bokában keresztezem lábaimat, karjaimat kispárnaként fejem alá vonom és méla tekintetemet az égre vetem. Sóhajommal, mely a nyugalom és a megtestesült lustaság az égbe kiáltom szívfájdalmamat, majd ezzel be is csukom lelkemen a lakatot. Addig próbálom élvezni a hajnalt és az éledő reggelt, amíg el nem indul a szokott nyüzsgés, s a nevemet nem kezdik kiabálni. Sajnos vannak kötelességeim, ezektől itt sem sikerült megszabadulnom éppen úgy nem, ahogy a szegénységtől nem. Egyetlen dolog vigasztal csak, s ez nem más, mint a tény, hogy másnak is szar. Olyanoknak is, akiknek pedig szép jövőt álmodott meg az, aki életre hívta a történetüket.
Sótlan ez a kegyetlen élet, de kárörömmel édesre változtatható.
Ingósággyűjtemény, avagy 5 dolog, ami nélkül nem is nő egy nő: - 1 pár klasszikus, minden évszakra tökéletes választásnak bizonyuló magas sarkú cipő - 1 méretes vállkendő, ami a mesebeli szegény-szakadt klisétől elrugaszkodva rohadtul szexi tud lenni, ha nem visel alatta semmit a nő - elnyűhetetlen harisnya, mert a bécsi prostik is megmondták annak idején, hogy "egy nő harisnya nélkül a legnagyobb szégyellnivaló" - fekete csipkefehérnemű, természetesen push up melltartóval, mert amit isten nem adott meg, azt érdemes megtoldani egy lépéssel, s a feketén nem látszik a farmkosz se annyira - gyűrűs kalendárium, mert valamin még egy magamfajta szegénynek is ki kell élnie a kreativitását
Finomhangolás
♔ CÉLJAIM ♔
Vannak még olyanok a Farmon, akiket nem ugrasztottam össze, így van még miért élnem. Egyébként pedig egy hercegre utazom, valami pénzes vadbaromra, aki kiemeli innen ártatlan (plafonszakadást generáló) szépségemet. Jó lenne ha végre felvethetne a pénz. Eleget nélkülöztem már!
♔ KAPCSOLATAIM ♔
Ha vannak olyan személyek a történetedben, akik kapcsolódási pontként szolgálhatnak más játékosoknak, itt felsorolhatod és megnevezheted őket anélkül, hogy meghirdetésre kerülnek-e általad vagy sem.
♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔
Pár jó tanáccsal bármikor szolgálhatok és fel is tudlak melegíteni egy-egy hűvös éjszakán. Vagy így, vagy úgy.
Nagyon szeretem a tragikomédiákat. Ezt csak azért mondom, mert amilyen jól szórakoztam a stílusodon, annyira szégyelltem el magam már szinte rögtön, látva a jelenlegi helyzetedet és visszagondolva a történetedre.
Szeretem az olyan karaktereket, akik tényleg két középső ujjat lóbálva járnak-kelnek a világban, és mégis megvannak az olyan pillanataik, mint neked volt az a bizonyos kakas előtti fekvés, amikor egy pillanatra csak, de azért átengedik magukat annak a nagyon is valós szartengernek, amit megpróbálnak hevesen ignorálni a hétköznapjaikban. Ettől lesz élő és emberi, mert bár egy mese szereplője vagy, mégis csak embernek teremtettek. Apropó teremtés...
Elképesztően meghökkentő volt olvasni az Andersenhez való hozzáállásodról! Ahogy szinte már egy gyűlölt apafiguraként sikerült őt ábrázolni, becsmérelni és megvetni, és mégis... Azért valahol csak neki köszönheted az életed, ugye? És ez az aprócska dolog azért szépen vissza is köszön a névválasztásodhoz fűzött, makacs ragaszkodásodon. Egyébként, mint a házakat elfújó farkas gazdája csak jelzem, hogy ez egy félreértés, neki sem könnyű ám, de ezt majd megvitathatjuk egy impulzív, anyázásokkal dobálózó Brémais sörözés keretein belül. Látod...? Mindannyiunkat félreértettek...
Nincs más hátra, mint előre, én már nagyon várom, hogy a falusi badass képében felforgasd a Farm életét, én, mint a rabokat verbálisan inzultáló ravaszdi kimondottan értékelem mindennapi fáradozásaidat
Kérlek, hogy foglalj avatart, legendát és képességet! Ha ezzel megvagy, akkor válassz 1 darab Bűbájt, legfeljebb 100 Bűbájpont értékben, amivel megkezded a játékot. Illetve azt is írd majd meg, hogy azonnal felhasználod-e vagy elteszed későbbre.
Kezdőlap
