KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Karaktercsere

Karakternév:


Jelszó:



írta:  Vendég
Szomb. Szept. 30, 2017 10:23 pm
írta:  Snow White
Vas. Szept. 17, 2017 9:01 pm
írta:  Vendég
Vas. Szept. 10, 2017 2:18 pm
írta:  Snow White
Szer. Aug. 30, 2017 3:20 pm
írta:  Jeff Radcliff
Hétf. Aug. 28, 2017 6:49 pm
írta:  Vendég
Szer. Aug. 23, 2017 3:30 pm
írta:  Eloise McMittens
Kedd Aug. 15, 2017 5:32 pm
írta:  Robin Rot
Hétf. Aug. 14, 2017 5:37 pm
írta:  Snow White
Vas. Júl. 30, 2017 2:20 am
írta:  Vendég
Kedd Júl. 25, 2017 2:11 pm

Megosztás

Mad Hatter ♢ From WONDERLAND Empty
 

 Mad Hatter ♢ From WONDERLAND

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Mad Hatter
the hero of this fable
Mad Hatter
♔ ♔

♔ HSZ : 5
♔ Hely : Fabletown
♔ Munka : Szabó/ Bűbájkereskedő/ Pszichopata Sorozatgyilkos
♔ Avatar : Sebastian Stan
Mad Hatter ♢ From WONDERLAND Tumblr_mzfq16DJsP1qm7xlio6_250
♔ Bűbájpontok : 0
Mad Hatter ♢ From WONDERLAND // Szer. Ápr. 26, 2017 11:58 am

Johnny Matheson Liddle
"You sent me here, Calie. My own flesh and blood."


életkor: 31
nem: Férfi
foglalkozás: Szabó/ Bűbájkereskedő/ Pszichopata Sorozatgyilkos / válogass kedvedre
pb: Sebastian Stan
eredeti név: Bolond Kalapos
csoport: Legenda
lakhely: Fabletown
attitűd: Semleges

alcsoport: Crazy Son of a Bitch

Kívül, belül
"MONSTERS aren't born, they are made. You abuse someone who's weak, pushing them over and over until they snap; bending they morals, shattering them like glass, leaving them to rot in their own DESPAIR. Then you give them POWER, so they can wreak REVENGE and obliterate anything standing in their way. Aren't monsters to be pitied, then?"

VACANT.

Üres vagyok, és éhes. Úgy érzem sokszor telhetetlen is és nincs semmi ami megnyugtathatná lelkemet. Vágyom arra, hogy érezzek valamit. Bármit, akármit... de mégsem megy, furcsa hidegség szorítja össze a szívem helyén létező, monoton mozgó izomtömeget. Minden ami egy embert emberré tesz, belőlem mintha kiveszőben lenne... lassan eltűnne. Érzéketlen vagyok másokra, csakis az számít nekem, amit én akarok. És, ha nem kaphatom meg? Jaj annak, aki utamba próbál állni és akadályozná terveim megvalósulását! Sokak szerint kegyetlen is vagyok, de csak megtorlom az ellenem törők próbálkozásait. Mert meg kell mutatni nekik, hogy hol a helyük! Az emberek többségére tárgyként tekintek, s akként is bánok velük: csupán eszközként használom fel őket céljaim elérése érdekében. Még a kitüntetett trófea számba menőket is. Hogy érzek-e megbánást az elkövetett gyilkosságokért? Ugye, csak viccelsz velem? Nem tartozom senkinek sem elszámolással csakis Istennek!

OBSESSED.

Ha a családom nőtagjairól van szó megszállott vagyok, ezt kár volna tagadni. Calie, hibája ez is... nem vigyázott rá. Ha anya mellett marad, sosem halt volna meg, én sosem kapom rajta apámat azzal a szajhával és sosem öltem volna meg azt a ringyót amiért végül a nővérem a tükörbe lökött. Most nem lennék kalapos, mert sosem kerültem volna Csodaországba és nem lett volna rajtam úrrá végleg az őrület. Oly mértékben a rabjává váltam a nővérem iránti bosszúmnak és az anyám megmentésének, hogy én sem maradhattam iránta közömbös, pedig próbáltam. Tényleg próbáltam minden gyengeséget kiölni magamból és nem érezni. De a zsigeri gyűlöletem és a maró hiány nem hagytak nyugtot, ami mellett még én sem tudtam csak úgy szó nélkül elmenni. Valamit tennem kellett, mielőtt végleg becsavarodok... várj csak egy percet, hiszen már túl is vagyunk rajta! Most már úgysem számít! Minden szabályt megszegtem, s csak remélni tudom hogy Alice nem jön rá arra mekkora árat is fizettem azért, hogy visszaszerezzem és az élők között lehessen... velem!

INSIDIOUS.

Ravasz vagyok oké? Ármányos, furfangos valaki. Szeretem a találós kérdéseket, cukkolni másokat. Ha totem állatot kéne választanom bizonyosan a róka volna az, mely leginkább hasonlít rám viselkedésben. Trükkös egy alak vagyok, aki mindig mások előtt jár jó néhány lépéssel. Szeretem átverni az embereket, megtréfálni őket és a tréfa mértéke csupán attól függ az illetőt mennyire kedvelem. Minél kevésbé, annál jobban eldurvulnak a dolgok az illető irányában. A következményekkel csak látszólag nem törődöm, pontosan tudom meddig mehetek el, amíg még nem feszítem túl a húrt és a Hivatal nem csap le rám. Szeretek penge élen táncolni, kifejezetten élvezem a káoszt, s hogy én uralom a helyzetet melyet okoztam. Mindent kézben próbálok tartani - többnyire az alapos megtervezésnek hála ez sikerül is -, türelmesen kivárom a megfelelő pillanatot mielőtt akcióba lépve lecsapnék. Mert mindig az enyém az utolsó szó, én vagyok az aki megadja neked végül a kegyelem döfést, miközben a képedbe nevetek kárörvendően. Hiszen a legszebb öröm a káröröm, nemde?

DARK.

Sötét. Azt mondják lelketlen vagyok, holott ez nem igaz. Nem vagyok teljesen halott belül... érzek én, csak másként, sokkal sötétebben. Szélsőséges egyénként végletekben vagyok csak képes gondolkozni, holott igencsak a szürke mezőben mozgolódom. Nem vagyok teljesen megátalkodott! Képes vagyok a könyörületre, csak általában nem látom értelmét a dolognak. A szegény, elesett emberek megsegítése miatt tart ott ma az emberiség, ahol. Bezzeg, ha hagyták volna, hogy kihulljon a férgese?! Hogy csak az erősek maradjanak meg? A természetes evolúciós folyamatok tennék a dolgukat, ha nem irgalmas szamaritánusként akarnánk minden sántát és nyomorékot vagy beteg állatot megmenteni, akit szenvedni látunk. A szelekcióra szükség van. Hogy ettől kegyetlen volnék vagy kőszívű? Vállalom, mert nem vagyunk csodatévő istenségek; nem menthetünk meg mindenkit. Így igazán megbecsülheti az magát, aki méltónak találtatott a szememben arra, hogy megkegyelmezzek nyamvadt kis életének. Elvégre egy pszichopatának is lehet néha jó napja és tehet elvétve kivételt.

♔ Nem tudja a világ milyen nevetséges, hogy mennyire tud különbözni a belső és a külső. Esetemben is ez a helyzet, elkorcsosult belsőmet megnyerő külső takarja. Most kezdjem el mondani az átlagos semmiségeket? Komolyan nem értem miért is fontos neked, hogy hogyan nézek ki. Hiszen itt állok előtted, látod milyen is vagyok. Vagy mégsem? Legyen, most az egyszer jó kedvemben találtál; menjünk hát végig az unalmas dolgokon. 180 cm magasságom mellé, kellemesen mély hang társul. 80 kilót nyomok, ha a mérlegre állítanál, s ehhez arányos testalkat társul. Első pillantásra egy harmincas évei elején járó, megnyerő arcú egyénnek tűnök, olyas fajtának aki harmincon túl is kölyök képű maradt és a nők kedvence. Gyerekként vézna, vékony fiúcska voltam, ám mára erős, izmos testalkat, domborodó mellizmok, kockás has és vékony csípő jellemez. A mágiának néha haszna is van, nem csak átka. Félhosszú, tépett barna hajam melyben egy-egy hófehérré őszült tincs látható - amit egykor rövidre vágva viseltem mára az őrület hófehér színében tündököl ha híres kalapomat a fejembe nyomom -, de mióta a Bolond Kalapossá váltam kisebb gondom is nagyobb annál, hogy kinézetemmel törődjek. Az olyan, amilyen... amilyen minden Kalaposnál, valahogy egyformává válunk idővel egy egyen, sablon kinézethez és ez könnyen felismerhetővé tesz, meghatároz minket. Szemeim élénk kékek, de már nem a jókedv csillog bennük, hanem sokkal inkább a nihilt lehet látni. Az ember el sem tudná képzelni, mi minden kiolvasható egy másik ember tekintetéből. Az szemeimben semmit nem lehet látni, vagy ha mégis megtelik élettel... nos, azt te nem akarod látni. Olyankor az őrület vesz rajtam erőt és a gyilokvágy, tekintetem baljóslatú és semmi jót nem ígérő és arcom őrült vigyorba torzul. Néha random felnevetek látszólag minden ok nélkül, a fejemben lévő abszurd vagy morbid vicceken; melyeket rajtam kívül csak a hasonlóan kifacsart humorral rendelkezők érthetnek meg. Vagy csak bámulok magam elé, a távolba révedve, tekintetem akár egy élő holté... sivár és kietlen. Olyankor hagyj békét, ha jót akarsz nekem, valahol messze, nagyon messze járok éppen elmém rejtekében. (326)


Egyszer volt...

SZINOPSZIS: FIGYELEM! Grimm Fairy Tales: Wonderland-féle verzión alapuló karakter!

Vigyázat, EXTRÉM hosszú!:

KÉPESSÉG: Johnny rendelkezik olyan képességekkel, amiket Kalapossá válása után szerzett és olyanokkal is, amik születésétől fogva jellemzőek voltak rá és/vagy idővel alakultak ki nála.

Általános képességek (melyet minden Kalapos birtokol):
♔ BŐREVÁLTÁS :: A képesség birtokosa álruhaként tudja használni mások kinézetét. Ilyenkor szó szerint az illető bőrébe kell bújjon, emiatt szükséges áldozatait megnyúznia legalább arctájon.
♔ IDŐUTAZÁS :: Miután a tükörjárás képessége eléggé fejletté vált, már nem csak dimenziók között, hanem időben is képessé vált vele utazni; de Csodaországot, mint egyfajta csomópontot kell használja hozzá.
♔ TÜKÖRJÁRÁS :: Képes nagy távolságokon belül, valamint ezen (földi) világ és Csodaországon belüli átjárásra tükörszerű felületeken keresztül beleértve azokat, akikkel fizikai kontaktusban van.
♔ DOWN A RABBIT HOLE :: Mint minden entitás Csodaországban, ő is kortalan és gyorsan gyógyul, amíg Csodaország birodalmában tartózkodik.

Egyedi képességek:
♔ HIGANY ÉRZÉKENYSÉG :: Ha higannyal kerül kapcsolatba fejfájást, remegést, húgyhólyaggyulladást, valamint emlékezetvesztést válthat ki nála. Ennek mértéke a mérgezés mennyiségétől függően lehet erősebb vagy gyengébb jellegű. Dührohamok formájában is jelentkezhet nála tünetként ha kapcsolatba kerül az anyaggal.

BIRTOKOLT MÁGIKUS TÁRGYAK:
♔ BOLONDOK KALAPJA :: Minden Mad Hatter őrületének alapja, képességeinek és eszközeinek tárolója. Ha valaki a fejébe húzza, képes a benne lévő mérhetetlen őskáoszt és őrületet megosztani viselőjével. Amennyiben nem elég erős valaki akarata, hogy ellenálljon az őrület hívogatásának, könnyedén őrült tömeggyilkossá válik általa, míg viseli.
♔ ÉBENFA PENGE :: Egy rövid penge, aminek saját öntudata van és képes bármely Csodaországbeli entitást véglegesen megölni. A pengét eredetileg az első Kalaposnak a Pikkek királynője (I. Queen of Spades) adta oda és a kalappal együtt tovább öröklődött így most Johnny (III. Mad Hatter) birtokában van.


A Földi lét
  Azt hinnéd, hogy ismered Alice és Csodaország történetét? Tudsz mindent a Bolond Kalaposról vagy a többi szereplőről? Nos a történet, amit papírra vetettek és mundi gyerekeknek mesélnek koránt sem az igazságot tartalmazza... csak elferdítése a valódi eseményeknek, mert úgysem hinné el senki azt ahogy valójában ez az egész a családommal megesett. De ne szaladjunk ennyire előre, mit szólnál ha először csak magamról mesélnék neked?

● Zenés ráhangolódás az őrület(em)re ●


Vicces, hogyan repül az idő. Nincs egy napja, hogy Csodaországban ragadtam, úgy érződik mintha örökkön örökké itt lettem volna. ~Talán így is van...~ Az anyám mindig azt mondta, hogy adjak esélyt a dolgoknak, de azt hiszem most már elmondhatom... én nem gondolom, hogy szeretek itt lenni.
Oké, tekintsünk vissza egy picit.
Az egész akkor kezdődött, amikor a nővérem Calie, totál elvesztette az eszét és átlökött a Mágikus Tükrön, majd be is törte azt hogy ne tudjak visszajönni. Megvoltak az indokai, tettem pár elég szörnyű dolgot... megöltem apám szeretőjét, aki miatt anyám végül az öngyilkosságot választotta és el kell hinnem, hogy azt hitte a helyes dolgot cselekszi. És hé, minden rendben volt... úgy az első öt percben. Gyönyörű nők vettek körbe, akik közölték Csodaországba kerültem. Még a nevem is tudták. Úgy éreztem megütöttem a főnyereményt. Aztán jött a pofára esés, amikor meg akartak ölni. Kiszabadultam ugyan a nimfák és a szörnyeik karmai közül, de az utolsó ember ejtett foglyul, akit valaha akartam látni ezen a világon.

Kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen ember a családomból, aki Csodaországban ragadt. Drake bácsi is itt volt... Akárcsak az anyám akit halottnak hittem. A bácsikám kínzott mindkettőnket mindaddig, amíg be nem csaptak engem... becsaptak, hogy segítsek neki megtalálni a békét, amelyre annyira kétségbeesetten vágyott. Őszinte leszek: nem viseltem túl jól a dolgot. ~Én nem... nem akartam megölni! Mindennél jobban szerettem Őt, de Drake... ő... ő kényszerített... nem hagyott más választást, mint megszabadítani Alice-t a szenvedésétől. Olyan mély volt a seb, amit a penge ejtett rajta... esélye sem volt másra mint a lassú és fájdalmas halálra, nekem pedig végig kellett volna néznem míg lassan elvérzik. Nem voltam rá képes!~ Tekintettel arra, amit Drake tett velem Csodaország előtt és most itt... ez már régóta érlelődött bennem. Őszintén szólva élvezettel mélyesztettem belé a pengét és végeztem vele.

De ez egy másik történet, egy másik napon majd elmesélem. Mint láthatod, egy kicsit elmerültem a gondolataimban... mert most épp egy Pók-kígyó próbál vacsorának nézni. ~Hú.. hú.. hú, de kevésen múlt!~ Ideje kifújnom magam kissé, még jó hogy itt van ez a tópart és megpihenhetek. ~Elvesztettem? Azt hiszem, elvesztettem.~ Az Ébenfa Penge. Az egyetlen dolog ami anyámtól megmaradt itt nekem és amiről azt mondta, hogy ez a halál fegyvere... és az egyetlen módja annak, hogy véglegesen megölj valamit ezen a síkon. Az egyetlen módja, hogy valami Csodaországban valaha is békére leljen.

Erről menthetetlenül anyám temetése jut eszembe, amikor utána a játszótéren a hintában ültünk Calie-val.
- Miért tette Calie? Miért ölte meg magát? - Kérdeztem a testvéremtől. Akkor még nem értettem.
- Beteg volt Johnny. Az elméje... ez... egyszerűen csak megtört volt. Ő próbálta ezt helyrehozni, de... de ő képtelen volt. - Éreztem, hogy próbálja megmagyarázni nekem, de nem voltam képes felfogni.
- Én félek... félek, hogy én is ugyanilyen leszek, Cal. Hogy olyan leszek mint anya. - Ez volt tegnap.

Uh. Ez a penge, ami megölte az anyámat. Inkább leszek védtelen, minthogy a kezemben tartsam ezt a rohadt dolgot. Egyetlen mozdulattal hajítottam el a földbe állítva a pengét.
- HIBÁZTATSZ EGY ÉLETTELEN TÁRGYAT GYILKOSSÁGÉRT, KISFIÚ? - Nos arra, hogy megszólal a penge, sőt a saját - ki nem mondott - gondolataimra felel nem igazán számítottam. ~Igen, tudom hogy őrültség! Egy telepatikusan kommunikáló, beszélő penge! De ezen a helyen ez bárkit is még meglep?!~
- MÉG SOKAT KELL TANULNOD ALICE FIA. -
- Komolyan? Ne már! Nem  lehetne csak egy dolog normális?
A penge csak egy penge?! -
Fakadok ki.
- EZ A PENGE NEM EGYSZERŰ PENGE, MINT AHOGY EZ A FIÚ SEM CSUPÁN EGY FIÚ. - Folytatja az okoskodást. - SEMMI SEM AZ, AMINEK LÁTSZIK. - Mondjon még olyat, amit én magam nem tudok még ezzel a hellyel kapcsolatban. - SEGÍTHETEK ABBAN, HOGY MEGSZEREZD MINDAZT, AMI ELVEZETHET AZ ÜDVÖSSÉGHEZ. - Végre, az első dolog amivel felkelti az érdeklődésemet.
- Hogyan? - Kérdezek mohón vissza.
- CSODAORSZÁG HATÁRAIN TÚL, A SZEMÉLY AKI IDE KÜLDÖTT TÉGED ÉL... - És ekkor a legnagyobb döbbenetemre a nővérem pontos mása emelkedik ki a tóból, vízből megformálva. - A NŐVÉRED ELÁRULT TÉGED... AKARNOD KELL, HOGY MEGFIZESSEN EZÉRT. - Elborzadva nézek a pengére, mint akinek elment az esze.
- Mi? Calie azt hitte a helyes dolgot teszi. Én nem akarok bosszút állni! Ő a testvérem! - Háborodtam fel azonnal.
- ÚGY TŰNIK TÉVESEN ÉRTELMEZTEM A SZÍVEDET, ALICE FIA. - Kezdett szabadkozni a tőr, miközben a vízből formált alak lassan a Kalapos alakjává változik át. - NEM SZÁMÍT. KI TUDLAK VEZETNI CSODAORSZÁG SÖTÉTSÉGÉBŐL. ELVEZETLEK A SZABADSÁGHOZ, HA HAGYOD. - Agyam lázasan kezd pörögni, hogy hol ebben a csapda.
- Mit kell tennem? - Kérdem bizonytalanul.
- SIMON MONDJA. DE ELŐSZÖR... FORDULJ MEG. -  Gondolkozás nélkül teszem, amire utasított és szembe találom magamat a Pók-kígyóval. ~Nagyszerű, már csak ez hiányzott!~

Azonnal őrült rohanásba kezdek, cikk-cakk alakban térve ki a lény harapásai elől. Nem tudom, hogy hogyan tudtam kikerülni a kibaszott támadásait, de kétlem hogy a szerencsém továbbra is megállna hosszú távon. Találnom kell egy helyet, ahol elrejtőzhetek. Szerencsémre a messzeségben meglátok egy barlangot. Csak remélem, hogy időben elérem.
- Legközelebb több szerencsét, bajnok! - Szólok vissza a vállam fölött, amikor beérek a barlangba. Ezzel persze csak még dühösebbé teszem a lényt, aki megindul utánam a barlangba befelé. - Ne már! Ugye csak viccelsz velem?! - Fakadok ki, amint meglátom bentebb a koponyákat és csontvázakat egymáson. ~Nagyszerű munka, Johnny. Ügyes vagy. Mindezt csak azért, hogy bejussál a rohadt lény OTTHONÁBA. Igazán okos.~ A végső demotivációs lökést az adja meg, amikor a tulajdon lábamban hasra esem. ~Komolyan, miért is ÉRDEKEL még mindig? Miért küzdök tovább? Pontosan ez az, amit ÉRDEMLEK...~
- NEM JOHNNY, TE SOKKAL TÖBBET ÉRDEMELSZ...- Igyekszik a penge tartani bennem a lelket, hogy aztán újfent kioktasson. - DE A DÖNTÉS A TIÉD! TOVÁBBRA IS FÉLHETSZ HASZNÁLNI ENGEM... TOVÁBBRA IS LEHETSZ EGY FÉLŐS KISFIÚ VAGY FELÁLLHATSZ... ÉS LEHETSZ FÉRFI. - Kezd elegem lenni belőle, érzem ahogy az agyamat elönti a vörös köd és rámarkolok a tőr markolatára.
- Akarsz látni egy férfit? Majd én mutatok neked egy férfit! Megmutatom mindenkinek! Meg fogjátok látni mind! - Kiabálok teli torokból, miközben a lényre vetem magam. Észre sem veszem, hogy újra és újra és újra lesújtok a pengével, míg végül szó szerint darabokra nem cincálom a lényt felvágva teljesen. - Mi a franc?! - Kérdezem döbbenten, amikor a lény gyomrát feltárva egy rakás cica és kutya pislog rám nagy szemekkel mielőtt kirohannának a barlangból a szabadba. - Van bárminek is itt értelme? - Kérdezem, még mindig lesokkolva. Ez a hely újra és újra meg tud lepni.

Hirtelen nyöszörgésre leszek figyelmes.
- Hé! Ki van ott? - Teszem fel a kérdést. Mindig azt hittem, hogy az életem egy rémtörténet volt. Nos, Csodaország megmutatta, hogy az életem egy váratlan fajta mese...
- ! Hé, kölyök! Gondolod, hogy tudsz nem is tudom... segíteni rajtam?!- A fiú így találkozott a lánnyal. Egy szakadt farmert tornacsukát és halálfejes pólót viselő ám gyönyörű szőke lánnyal. Amikor egy srác az én koromban - elvégre hormonoktól vezérelt tinédzser vagyok vagy mi a rák - lát egy gyönyörű lányt egy barlangban pókhálóba ragadva, a normális reakció az lenne ha hőst játszana. Odasétálna, mondana valami Han Solo-szerűt és levágná onnan. Tőlem meg csak annyira futotta, hogy "váó". - Hé, kölyök! Látsz engem itt fent, ugye? Vigyél le! - "Kölyök." Megint ez a szurkálódás. Mégis, azt hiszem hasznát venném a társaságnak. Vagy valakinek, aki értelmezni tudja ezt az őrült helyet és kiismeri magát itt. - Gyerünk, mielőtt még egy jönne! - Sürget a szőkeség.
- Több van belőlük, mint egy? - Kérdezek vissza megütközve. Eggyel is bőségesen elég volt a találkozás úgy hiszem.
- Ez Csodaország. Ölj meg egy szörnyet és akár fogadhatsz is rá, hogy már a következő figyel! - Egyáltalán nem tetszik az, hogy mit mond ez a lány. - Gyerünk kölyök!- Kiált utánam, ahogy meg sem várva hogy kövessem rohanni kezd kifelé a barlangból mint valami megveszekedett őrült.
- Nem tudnád csak abbahagyni ez a kölyök dolgot?! - Sóhajtok fel, mindegy már úgysem hallja.
- Oké, azt hiszem semmi sem követ minket. - Mondja, mire mérgesen hozzáteszem:
- Még mindig várok egyébként... - Nem nézek rá, pontosan tudja hogy mire gondolok.
- Rendben. Kösz. Haladjunk. Ez Csodaország és tudom, hogy itt hogy mennek a dolgok. Valamilyen módon őrült vagy. Lehet, hogy valami kölyök vagy aki csapdába esett egy nagyra nőtt rozmár belsejében, vagy valami öregember hús-öltönyben... nem tudom. Ha valami Hannibal Lecter dolgot akarsz csinálni, kérlek csináld most. Add a legjobbat amid van, próbálj sushit csinálni belőlem vagy akármit... de tudd, hogy van ez a bosszantó hajlamom a túlélésre. Szóval gyere rám! - Kis híja, hogy ne röhögjem el magam a monológja után.
- Te most komolyan azt mondtad, hogy "gyere rám"? - Kérdeztem tőle somolyogva.
- Tudom, heves vagyok. - Vonja meg a vállát.
- Jah, egy kicsit. - Ismerem el. - Nézd, a dolog úgy áll... én nem vagyok őrült. - Nos... attól függ, hogy kit kérdezel meg, ez lehet hazugság. De én tovább léptem, már egy új ember vagyok.
- Igen, persze.- Láttam, hogy nem igazán hisz nekem.
- Kevesebb mint egy napja vagyok itt. Fogalmam sincsen, hogy mi ez a hely! -
- Komolyan mondod? - Hitetlenkedik, de érzem meggyőztem.
- Halálosan. -
- Nem tudom ember... de ha te az igazat mondod... akkor egy esélyünk van kijutni innen. Mondom, hogy lesz. Már hónapok óta itt vagyok, így ismerem a helyet. Van néhány praktikus szörnyeteg-ölő képességed, ami hasznos a bajban. Együtt talán kitalálhatjuk, hogyan... -
- JOHNNY! - Francba, hogy pont most kellett a pengének is közbevágnia!
- Hé, ööö... adj nekem egy másodpercet... -
- EZ A LÁNY NEM TUDJA, HOGY JUSSON KI EBBŐL A BIRODALOMBÓL. ÉN BIRTOKLOM AZ ÜDVÖSSÉGED TITKÁT ÉS ÉN TUDLAK ELVEZETNI ODA. -
- Merre? -
- Oh remek. A "nem őrült" fiú beszél a késéhez. - A szőkeség nem igazán vette jó néven a hallottakat, de nekem minden figyelmemet lekötötte az, amit a penge épp mondott nekem.
- A SZÍVEK KIRÁLYNŐJÉNEK BÍRÓSÁGÁRA KELL ELMENNED ÉS MEGSZEREZNED A KALAPÁCSÁT. AZTÁN AZ UTAZÁSOD VALÓBAN ELKEZDŐDIK. -
- Tényleg azt mondta a kés, hogy a Szívek királynőjének bírósága? - Kérdezett közbe a lány.
- HAGYD ITT... HAGYD ITT, JOHNNY. NE KÍSÉRTSD A SÖTÉT OLDALADAT... TUDOD HOGY MIRŐL BESZÉLEK. -
- De... -
- EGYEDÜL KELL MEGTENNED AZ UTAT. -
- Hé, pengés fiú. Csak egy kicsit értettem ebből az egészből, de a lény gyilkoló tőröd a Szívek királynőjének kalapácsát akarja? -
- Uh... igen azt hiszem. - Feleltem bizonytalanul.
- Miért? - Nos, azt hiszem a lényegre tapintott.
- Hát... ez segít nekem kijutni innen. -
- Nos, akkor veled megyek. - Mondja a lány ellentmondást nem tűrően.
- Sajnálom! - Kiáltottam, mielőtt futásnak eredtem.
- Igen. Az életem. - Hallottam a lány halkuló hangját még távozás közben. Utáltam magam a döntésemért, de nem kockáztathattam meg senki miatt, hogy végül itt ragadjak... legyen akármilyen gyönyörű is.
- És amikor elmondtam neki, csak azért mert van egy csomó szív a mellkasomon, az nem azt jelenti hogy bármi figyelmet kéne adnom a lánynak. Nem vagyunk a lepedő alatt. -
- Csendet! Nem hallottál valamit? Onnan jött, a bokrokból.- Ajjaj, asszem lebuktam.
- Ki van ott? Mutasd magad! - Jön a felszólítás. Nem akarom megvárni, amíg értem találnak jönni. Így leugrok a torony ablakából. ~Eddig jó.~
- Hm... hé, fiúk. Hogy ityeg? - Próbálok haverkodni a kártyákkal.
- Tökéletes időzítés. A fiút tudjuk használni céllövészetre. - De jó is lesz mindjárt nekem?! Azonban vagy nagyon mázlis napom van, vagy nagyon megszívom mindjárt... valaki mintha bombát robbantana, hirtelen hangos robbanás szakítja szó szerint félbe az épp beszélő kártyát. Én pedig menekülőre fogom a dolgot.
- Ki meri? -
- Mutasd magad! - Kiabálnak összevissza, teljes a fejetlenség.
- Figyeljetek! Egyenként szednek le minket! -
- Maradjatok közel! Ne hagyjátok, hogy szétválasszanak minket! Nincs esélyük ellenünk, ha szettben maradunk.- Kis naivak.
- Nálunk vannak a számok. Mi van náluk? -
- Egy kard. - Jön a válasz egy női hangtól, amire mindenki odafordul... még én is. Egy vörös hajú, arany páncélba öltözött amazont látok igencsak dühös tekintettel.

- EZ ÍGY VAN, JOHNNY. EZ TETSZIK NEKED, NEM IGAZ? GONDOLKOZNI AZON, HOGY CSATLAKOZZ A MÓKÁBA? ÉN MONDTAM, HOGY JOBB LESZ NEKED A LÁNY NÉLKÜL. -
- A királynőtök elhagyott benneteket! Imádkozzatok, hogy a józan eszetek ne így tegyen! Hagyjatok engem és ami az enyém... vagy a véretek fog ragyogni a pengémen. - Rivall rájuk a nő.
- Mit álltok ott ketten? Ez némber megölte a fivérünket! Hozzátok ide! - Osztogatja a parancsokat a legidősebbnek tűnő, kackiás bajuszú kártya. Ám két suhintás múlva az említettek vérben fagyva hevernek darabokra szabdalva, a zöld pázsit pedig mohón issza be vörös nedűjüket. Mintha éhes volna a föld is és el akarná nyelni mindazt, amit csak kap.
- Rossz lépés, mi a helyzet kettőtökkel? - Kérdi a nő, én pedig a falig hátrálok félelmemben.
- Francba. - Kiszúrt engem is. Hirtelen nem tudom, hogy mit tegyek. Nem úgy a pengém.
- JOHNNY, GYORSAN! KELJ FEL, MIELŐTT... -
- Az a penge. Hallottam a meséket az erejéről. Az erejéről, amely most az enyém lesz. Erő, amit nem fogsz tőlem távolt tartani, fiú! - Szóval így végződik. Egy beszélő penge miatt fogok meghalni, egy őrült vörös hajú keze által. Nem számítottam erre az eseménysorra.
- Ummm, szia? - Egy hang, amit én nagyon jól ismerek. ~Adina? De mit keres Ő itt?~ Nincs időm ezen gondolkozni, ki kell használjam az időt és a vöröske figyelmetlenségét. A kés pengéjét a torkának fogom hátulról, így tehetetlen.
- ! Te beszéltél erőről? - Kérdem tőle hetykén. - Úgy néz ki, hogy itt a váltás. -
- Rajta, ha azt várod hogy könyörögjek, itt leszel egy ideig fiú. - Feleli a nő büszkén, kezéből a fegyverét is hagyja a földre hullani.
- Egy kicsit elegem van már abból, hogy mindenki folyton csak úgy hív kölyök és fiú... és... és... talán pontosan meg kéne mutatnom, hogy milyen férfi is vagyok. - Már épp készülnék elvágni a nő torkát, amikor Adina megszólal.
- Johnny, várj! -
- Most, mi van? - Kaffogok vissza dühösen.
- Nézd! - Kiált rám szinte a szőkeség, mire tekintetem a falnál kuporgó gyerekre téved.
- Kérlek, ne bántsd az anyámat! Csak meg akartuk... állítani őket! -

~Nem tudom, hogy miről beszél ez a gyerek...~
Valahol nagyon régen, a múlt elfeledett homályából eszembe ötlik egy emlékkép.
- Calie, félek. Állítsd meg! Kérlek, csak állítsd meg! - Könyörögtem alig öt évesen a nővéremnek, amikor a vihartól felriadva nem bírtam visszaaludni. Féltem a vihartól, a villámoktól. Az ég dörgött és zengett, fényes villámok cikáztak mindenfelé. Félelmetes volt.
- Ez rendben van, Johnny. Itt vagyok. - Próbált a nővérem csitítani.
~... de ismerősnek tűnik.~

- Én... - Elengedtem a vörös hajút.
- Királynőm! - A kisfiú sírva rohant a nőhöz, szinte hanyatt esett a hosszú talárjában, mire magához ölelhette a nőt. Egy pillanatra maró hiány lett úrrá rajtam a látványuktól. Én ezt már sosem élhetem át az édesanyámmal, örökre meghalt.
- Mi lesz most? Elrabolsz minket? Megkínzol? Bebörtönözöl? - Nem hiszem el, hogy a vöröske még mindig nem tud leszakadni a témáról!
- Néhány csavarja meglazult, ugye hölgyem? Menj a francba! Nem érted jöttünk ide! - Felelem türelmemet vesztve. - Csak ezért. Gyerünk Adina, megkaptam amiért jöttem. - Mondom, miközben a pulpitushoz lépve elveszem onnan a kalapácsot és távozom. - Tűnjünk el innen. - Indítványozom, magára hagyva a földön kuporgó, egymást ölelő anya-fia párost.
- Mond ki. Örülsz, hogy követtelek végül. - Unszolt a szőkeség.
- Nem fogok kimondani semmit. - Duzzogtam.
- Fáj az igazság, kölyök mi?! - Cukkolt tovább a lány.
- Komolyan? Valószínűleg azonos korúak vagyunk. Én... - És ekkor fura zajokra lettem figyelmes, amik egyenesen a kalapácsból jöttek. - Te is hallod ezt? - Kérdem Adinától.
- Igen. Vártam az átkozott dolgot, hogy valami csúnya dologgá változzon át, amikor felvettük. A győzelmek Csodaországban általában hátrányos fajták. - Valami fura hangot adott és ki próbált törni a kalapácsból. Kis híján a szívrohamot hozva rám egy rikácsoló kék madár ki is szabadult nemsokára belőle.
- Szent szar! - Kiáltottam fel meglepődöttségemben, kis híján elejtettem még a kalapácsot is.
- Hah! Igazi bátor, férfias férfi! - Kuncogott Adina az egészen. Legalább valaki jól szórakozott a történteken.
- Kakukk-kakukk! - Kezdte hallatni a hangját a madár. - .tennetek kell meg amit, következő a van itt... -
- Mi a francot mond? - Érdeklődtem, de Adina csak lepisszegett, hogy maradjak csöndben.
- ...utaznotok kell erdejébe jelek a - Folytatta a madár, de számomra értelmetlennek tűnő szóhalom volt csupán a mondandója. - .fáról fekete a gyümölcsöt a elhozni és... - Nos, a madár nem tudott rákezdeni az újabb hangos kakukkolására, mert amint ismét szólásra nyitotta a száját szó szerint felrobbant a kalapáccsal együtt. Én meg köpködhettem ki a számba hulló világoskék tollpihéket.
- Szóval, te beszélsz őrült kalapácsos madár nyelven? - Ugrattam a lányt karba font kézzel. ~Kizárt dolog, hogy értette mit vakerált a madár.~
- Vagy az, vagy megszoktam ezt a visszafelé világot. A madár elmondta nekünk, hova kell tovább mennünk. - Oktatott ki Adina.
- Ami... ? - Türelmetlenkedtem.
- El fogom mondani... ha megígéred hogy nem rohansz el mint valami őrült. Rendben? - Kérdezte a lány. Nem tudok hazudni... nagyszerű lenne, ha mellettem állna. Ráadásul megismerte a lányt, ő... nos, ő nagyon menő. De talán a pengének van igaza... talán nem kellene bíznom magamban...
- Gyerünk, csak mond hogy igen! - Ugrott a nyakamba csimpaszkodva hátulról. Talán ez lehet ennyire egyszerű.
- Igen. -
- Oké, szóval... Itt van, amit a tollas barátunk mondott... "Keresztül kell mennünk a jelek erdején,  és szerezni egy gyümölcsöt a fekete fáról." - Adta elő Adina, hogy mi is az ábra.
- Had találjam ki... veszélyes lesz, mi? - Tudakoltam.
- Johnny? A jelek erdeje a pók-kígyót sokkal szimpatikusabbá teszi. - Szól utánam Adina, miközben ügyel arra ne maradjon le mögöttem ahogy haladunk egyre beljebb az erdőben.
- Nagyszerű. Csak Nagyszerű. - Mit ne mondjak, nem volt ínyemre túlzottan a dolog.

Eközben valahol messze egy csuklyás nőalak a tükrén át minket figyel...
- Ostoba gyermekeim... Érzem, ahogy egyre közeledtek... De azt mondják, hogy nem állhatsz meg a Halálért... ezért szívesen megállok nektek... -



Ez a rész a Előtörténeted helye. Teljesen kötetlen a megfogalmazási forma és a terjedelem is. Lehet akár egy sokat mondó jelenet is, de kezdheted a születésedtől is, részletesebben taglalva életed eseményeit. Ezt a részt mindenkinek kötelező kitölteni. Ez a rész a Előtörténeted helye. Teljesen kötetlen a megfogalmazási forma és a terjedelem is. Lehet akár egy sokat mondó jelenet is, de kezdheted a születésedtől is, részletesebben taglalva életed eseményeit. Ezt a részt mindenkinek kötelező kitölteni.



Finomhangolás


♔ CÉLJAIM ♔

Alice jövőbeli halálát semmissé tenni és elérni, hogy a családunk idővonala teljesen új irányt vegyen. Calie-t és Violet-et megakadályozni abban, hogy meggátoljanak mindebben. Minél több tudatmódosító szerhez jutni, hogy el bírjam viselni ezt a világot "ép" ésszel. Gyilkolni továbbra is, de nem lebukni vele.


♔ KAPCSOLATAIM ♔

Család:
ADINA | QUEEN OF DIAMONDS (I.) ♔ Szerelmem, akit őrületem közepette megöltem. Keres feltámasztotta a Gyémántok királynőjeként, így jelenleg nem emlékszik rám.
ALICE WESCOTT | ALICE LIDDLE ♔ Imádott édesanyám, aki előbb öngyilkos lett, aztán kiderült mégis él és megöltem, majd a halálból visszahoztam. Bonyolult sztori mi?! Jelenleg a barátjának hisz és fogalma sincsen, hogy nem az első Kalapos vagyok hanem a fia.
CAROL ANN "CALIE" LIDDLE | WHITE QUEEN (II.) ♔ Nővérem, aki Csodaországba küldött a tükrön át, amikor apám szeretőjét megöltem. Nemezisem, egyszerre szeretem és gyűlölöm azért, amit tett velem.
CHARLES DODGSON (†) ♔ Üknagyapám, aki miatt a családunk kapcsolatba került Csodaországgal és a Jabberwocky-val. (halott)
DRAKE LIDDLE | MAD HATTER (II.) ♔ Nagybátyám, az előző kalapos; aki molesztált kis koromban. Csodaországban megöltem az Ébenfa Pengével, miután kényszerített rá öljem meg vele anyámat, akit szintén fogva tartott. Végül elfoglaltam a helyét, mint a következő Kalapos.
LEWIS LIDDLE ♔ Apám, aki megcsalta anyámat; már rég halott.
LORY HALL | LORY LIDDLE ♔ Alice ikertestvére, akit Charles ügynagyapám eltávolított születése után a családból és Jacob Hall gondjaira bízott, hogy nevelje fel.
VIOLET LIDDLE | MAD HATTER (IV.) ♔ Unokahúgom, Calie lánya. Jövőbeli Kalapos. (?)

Egyéb Kapcsolatok:
DARK CHESHIRE CAT ♔ A vigyorgó macska fia, frenemy
JABBERWOCKY (†) ♔ Gruffacsór, Csodaország korábbi tényleges ura, megöltem a pengével. (halott)
KERES | GODESS OF DEATH ♔ Halál-szellem a görög mitológiából.
RUBY HART | RED QUEEN (I.) ♔ Szív királynő, Jabberwocky "eltűnése" után ő uralkodott Csodaországban. Jelenleg a Rouge tulajdonosa.


♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔

Munkára van szükséged? Varrónőket és szabókat tárt karral fogadok a kis műhelyemben. Szóval ha Sophie vagy és otthagyva Howlt és a Vándorló palotát ismét kalapokat akarnál készíteni rám számíthatsz, mint munkaadó. A tisztes munkát megfizetem, s ha a mágiához is konyítasz valamicskét azt plusz pontnak veszem. Ezen felül csak egy ingyen jegyet tudok ígérni "Csodaországba", de onnan a visszatérés legfeljebb csak hullazsákban lehetséges... de hé, egy őrült sorozatgyilkossal van dolgod, mire is számítottál amikor összefutottál velem a sötét sikátorban e késői órán?! Egy szó mint száz, bárki aki halni vágyik csak szóljon, szívesen elteszem láb alól! Mad Hatter ♢ From WONDERLAND 169775774


Adatok

típus: hirdetett
forrás: canon (GRIMM FAIRY TALES: BEYOND WONDERLAND verzió)
multi
user: Rainbowgirl



Felhasznált források:
Vissza az elejére Go down
 

Mad Hatter ♢ From WONDERLAND

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♔ Fabletown FRPG ♔ :: Guidebook :: Karakteralkotás :: Félkész Karakterlapok-