♔ William Taylor tervezte és építtette a hotelt, az 1900-as évek első felében, melynek nagyszabású megnyitója 1925-ben volt. A Red Keep ezután generációról-generációra öröklődött, egészen napjainkig, ugyanis James Taylor a feleségére, Ruby-ra hagyta a szállodát végrendeletében. A Red Keep art deco stílusban épült, idézve Hollywood aranykorát. Az épület külső borítása szürkés színű, egyszerű és letisztult, a főutca felé néző falon egy neon felirat – Red Keep Hotel - található, mely éjszaka vörösen izzik. A tetőablak az előtér/hall egész mennyezeten átível, majd a bejárattal szembeni falon fut le. A helyiséget borostyán színben izzó lámpák töltik meg fénnyel, és a három, briliáns csillár, melyek súlya egyenként körülbelül 250 font. A két, recepciós pult közvetlenül a bejárat mellett helyezkedik el, jobb-, és balkéz felé, old fashion csengővel a pulton. A recepciós mögötti rész faborítású, süllyesztett; ott helyezkednek el a szobakulcsok. A bár a galérián található, balkéz felé, ahová a lift két oldaláról vezet fel egy-egy lépcső. Itt sötét fából készült asztalok, és a vörös, bársonyhuzatos székek várják a vendégeket, valamint maga a bárpult, a magas, karcsú lábú székekkel. A galérián, jobbkéz felé szintén asztalok vannak, de ott a reggelit, az ebédet és a vacsorát szolgálják fel, az arra igényt tartó vendégeknek. A liftajtó aranyszínű, és szintén art deco elemek díszítik. A hotel folyosói világosszürkés színűek, a mennyezeten faborítás, és szintén borostyán színnel égő lámpák sorakoznak ott, vagy a falakon, az ajtók között. A szőnyeg fekete, sárga és sötétvörös színű, poligon alakzatokkal. A szobák ajtói a mennyezettel egyező fából készültek. A szobaszámok egy-egy apró, aranyszínű táblába vannak gravíroztatva, alattuk pedig egy-egy kukucskáló található. A szobákban többnyire sárgás, vöröses vagy zöldes árnyalatú a szőnyeg, a falak pedig ezekhez passzoló, hasonló árnyalatúak. Több típusú szoba van: Egyágyas - egy egyszemélyes ággyal. Kétágyas - franciaággyal, vagy két egyszemélyes ággyal. Junior lakosztály - két helyiséggel, melyeket tolóajtó választ el egymástól, melyből az egyiket úgy terveztek, hogy nappaliként funkcionáljon, kanapéval és egy dohányzóasztallal, a másik pedig, értelemszerűen a hálószoba, egy franciaággyal. Lakosztály - három helyiségből áll: egy hálószobából, egy nappaliból, kanapéval és dohányzóasztallal, valamint egy étkezőhöz hasonlító helyiségből. Minden szobának saját mosdója van.
Mondtam már valaha, hogy rohadtul elegem van a random melókból? Nem állítom, hogy millió egy dolgom lenne, mint dögleni az ágyamban és szar szappanoperákat vagy még szánalmasabb módon pornót bámulni, de akkor is… Hagyjunk a gyökérnek egy kis privát szférát, csókolom! Nem tudom, hogy magyarázzam el a főnöknek, hogy az, hogy nem lát bele a magánéletembe nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs olyanom, félek nem tudná feldolgozni annyira új lenne neki az info. Most is feltelefonál, hogy be kellene ugrani az egyik pasas helyett, akinek esküvője van. Esküvője, vágod? És ezt egy héttel előre nem tudta? Meg amúgy is ki a büdös franc esküszik már ebben a világban? Még anno, mikor jó dolgunk volt, tán én is elvettem volna valakit…de ugyan ki a halált?! Hát fiú volt ott mindenki vagy Csingiling, betegesen apró méretű tündérrel meg nagyon sok mindent lehetett volna kezdeni, de a nászéjszakát sem próbáltam volna be, Wendyt meg pláne hagyjuk ki a sztoriból. Ahogy lassan, de biztosan összeszedem magam azon agyalok, hogy ki a rosseb lehet az, akinek fényes délben ennyi fű kell, ipari porszívó tán a kedves ügyfél vagy inkább elosztó? Kicsit durva, hogy húzza a vállam a cucc, meg amúgy redva meleg van, mire a megadott címre érek tuti leolvad rólam a motorosdzseki, ami már a védjegyemmé vált az átkozott kölökképem mellett. Mikor a motoron ülök gőzöm nincs hova megyek, nem csekkolom a helyeket, csak beütöm a GPS-be és már suhanok is, tehát elég nagy meglepetésként ér, mikor kénytelen vagyok lefékezni egy hotel előtt. Mi a cifrafranc? Szobára jöttem, mint valami tiniprosti vagy mi van? A gondolaton is röhögök, tininek még elmegyek, de selyemnek talán nem. A főnök azzal fárasztott, hogy marha sürgős a kedves és bőkezű ügyfelünknek, pláne nem értem miért is kuksol egy hotelben, de maradjunk annyiban, hogy egyelőre nem mozgatja meg annyira a fantáziámat dolog. Tettem a dolgom, fellifteztem az emeletre, miközben körbenézelődtem, gondoltam ha már itt vagyok kicsit feltérképezem is merre vagyok és lehet-e ez még jó valamire, na nem mintha lenne pénzem idehozni valami egyelőre nem létező csajomat, de álmodozni azt, azért lehet, nem igaz? Végül egy jó tíz perc bámészkodás után beállok a kis cédulámon szereplő számmal ellátott ajtó és a szokásos három rövid kopogással ismertetem magam, aztán unottan várom, hogy történjen valami. Történik is, ugyanis , mikor az ajtó kinyílik nekem egyetlen mondat képes elhagyni a számat. -Ó, hogy a barcelonai könnyező szűzanya áldjon halálra!
Kezdőlap
◤