♔ JELLEM: Szeretem azt gondolni magamról, hogy talpraesettebb vagyok, mint a legtöbb hercegnő. A standard hercegnőlét egy sarkalatos pontja az, hogy hagyták elraboltatni magukat egy sárkánnyal, vagy elaltathatja őket egy banya, aztán várják a szépreményű szerencsétlen herceget, aki majd megmenti őket. Hogy mondjam? Számomra ez teljesen kiábrándító. Annak idején én is ülhettem volna és reménykedhetek, hogy a sült galamb a számba repül, de mit értem volna vele? Önmagától csak egy iszonyúan dilis pasi kérte volna meg a kezem, így ki kellett találnom egy cselt, valamit, ami által végül saját sorsom kovácsa lehetek. Mondhatni talán, hogy túlélőnek születtem és nem szokásom könnyen feladni. Igen, mostanra egyre inkább szeretek trükközni is, de most csodálkozik bárki is ezen? Itt, ebben a sok tudatlan emberrel megáldott világban, ahol nem teremnek aranyalmák és gyémántkörték kénytelenek vagyunk mindent bevetni a túlélését… én pedig hajlandó vagyok erre… egy pontig. Azért némi morál belém is szorult, de valamiből nekem is meg kell élni, az aranytartalékok odaát maradtak.
Kellemetlen tulajdonságom továbbá az is, hogy nagyon jól tudok haragot tartani. Lehet, hogy azt mondom később neked, hogy nincs semmi baj, de… én nem felejtek. Ha valaki egyszer cserbenhagyott, az ne várja el azt, hogyha ő kerül slamasztikába, akkor tárt karokkal fogadjam. Lehet, még inkább meg is nehezítem a dolgát, ha arról van szó.
Talán kicsit öntörvényű is vagyok és nem szeretem, ha mások akarják megmondani nekem, hogy mit csináljak. Persze, kérni lehet, de parancsolni… oké, hogy lejjebb zuhantam néhány osztállyal, de ez nem jelenti azt, hogy én lettem a Keljfel Jancsi! Ő néhány utcával lejjebb lakik.
Meg aztán… nem akarok túlzottan kötődni senkihez. Igen, alapjába véve kedves vagyok az emberekkel, szívesen beszélgetek velük, de hogy mélyebben feltárulkozzak, keressem a társaságukat – na azt már nem. Talán ebben is hasonlítok egy macskára. Azokhoz járok vissza, akik hasznot hoznak és addig a pontig, amíg nem találok jobbat. Nem akarok túlzottan megbízni bennük… aki egyszer már ráfázott, az nem akar kétszer ugyanabba a hibába esni.
És… ne merészeld előttem rázogatni a lézer pointert, mert megkarmollak.

♔ KÜLLEM(emberi): Nem is hercegnő a hercegnő hosszú, szőke haj nélkül… vagyis édesanyám ezt előszeretettel hangoztatta. Tény, ezt a luxust még a mai napig megengedem magamnak, erre a hosszú loboncra mindig ügyelek, hogy jól álljon. Magasságomat tekintve… nos, örülnék, ha elérném legalább a 170 centit, de nem ezt a lapot osztotta nekem a sors, így beérem azzal, hogy alulról súrolom a 165-öt. Vonásaimban van némi macskás, egykori tanítóm ezt sokszor hangoztatta is… de ezt szeretném minél előbb elfelejteni. Épp ezért, ha valaki ezt megemlíti, akkor általában egy kis időre az arcomra fagy a mosoly. Összességében úgy hiszem, hogy egészen megnyerő személyiség tudok lenni, meg aztán ha hallanak a hátteremről, akkor minden kétség elszáll a többi mesehősből. Ó, hogy ő „csak a Macskacicó”? Akkor biztosan egy kedves kis hercegnő, aki mindjárt dalra fakad a madarakkal, meg ilyenek. Vicces, hogy sokak még mindig megragadtak azokban a régi előítéleteikben, miszerint csak fekete és fehér jellemek léteznek, szürke pedig nincs… de megint elkalandoztam, nem de?
Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy karcsú vagyok, de ezt azt hiszem a rendszeres testmozgásnak, meg az alkalmanként bekövetkező koplalásnak köszönhetem. Mérhetetlenül rondán tudok nézni azokra, akik arról áradoznak, hogy genetikailag tökéletesnek születtek… lábam, a szájatokba édeseim, mindenki tudja, hogy nem egy rejtett kis fiola bujkál a spájzotokban, ami megegyszerűsíti az életeteket ebből a szempontból.
Öltözködés… komolyan, bevallom őszintén, hiányzik a pompa. Olyan szívesen szuszognék újra egy selyem takarón, hatalmas párnák között… de ez most még egy darabig csak álom marad. Épp ezért akad egy-két jobb ruhám, hogyha olyan helyre kellene besurranni, ahol dress code van, de amúgy inkább a praktikumra törekszem. Vagy inkább kénytelen vagyok praktikus lenni.  

♔ KÜLLEM(állati):  Macska. Hát most mit részletezzek neked ezen, nem láttál még macskát? Oké, én abba a bizonyos trikolor, maine coon macska szerű jelenségek közé tartozom. Igen, tipikus házi cica, aki kellemesen tud dorombolni a kanapédon, de fülsértően tud nyávogni, ha késik a vacsora. Tudod, ez már csak ilyen.

Legrövidebben talán úgy írható le a történetem, hogy „A macska, aki rávett egy ember, hogy feleségül vegye.” Persze, a dolgok ennél jóval árnyaltabbak, de ha röviden kellene összefoglalnom, akkor ennyit mondanék róla. Ó, hogy te minden mocskos kis részletre kíváncsi vagy? Általában inkább én szoktam kérdezni, de tudod mit? Legyen. Mesélek magamról, mert te egy igazán érdekes személynek tűnsz… no meg mint tudod, minden információnak megvan a maga ára, csak úgy kíváncsiskodj. Hol is tartottam? Áh, igen. Mint a legtöbb mesében, én is egyetlen gyermeke voltam egy boldog királyi párnak, akiknek sikerült magukra haragítania egy varázslómestert (aki eredetileg a tanítóm volt… hosszú történet), aki aztán persze oda ütött, ahol a legjobban fájt: a palotánkból hatalmas-sűrű erdőt, a szolgákból állatokat, belőlem pedig egy bolhás kis lábtörlőt csinált. Persze, mint minden ilyen esetben, kaptunk egy menekülő utat:  ha valaki feleségül kér engem macska alakomban, akkor megtörik a varázs. De… most komolyan. Ki kérne feleségül egy macskát? Jól látod, isteni szerencse volt, hogy akkor belefutottam együgyű ex-férjembe, akit sikerült rábeszélnem az alkura, a varázslat megtört, mi pedig boldogan éltünk, amíg meg nem… ó. Hogy nem így történt? Naná, hogy nem. Mert akkor most nem tengetném itt, egy lepusztult krimóban az időmet veled, a múltamon filozofálva.
De ugye, mint általában, a legtöbb mese csak a szépet és a jót mutatja be a főhős életéből. Meg kell ám felelni annak a bizonyos „boldogan, amíg meg nem” elvnek, így nem meglepő, hogy egy szó se esik a megátkozásom mögött megbúvó pontos okokról. Talán… kezdjük az elején. Drága szüleim akkoriban úgy gondolták, hogy egy valamire való hercegkisasszony valamennyire ért a varázsláshoz is, ha más nem, akkor azért, hogy egy csettintéssel eltűntesse a port az éjjeliszekrényéről – így fogadtak mellém egy varázslómestert. Eredendően inkább az illúzió mágiákban jeleskedtem, így arra fektettünk egyre nagyobb hangsúlyt – sok időt töltöttünk együtt, felnéztem rá, mint ahogy az ember a tanítójára szokott, nem gondoltam túl a dolgokat. De mint kiderült, ez csak részemről volt így. Később szembesültem azzal, hogy tanítóm megkérte a szüleimtől a kezem, akik persze hallani se akartak a dologról, elvégre egy hercegnek, esetleg egy királynak szántak, nem pedig egy úgynevezett „egyszerű halandónak”. Ezen persze mesteren feldühödött… és a történet folytatása már ismert. Talán úgy gondolta, hogyha ő nem vehet el, akkor ne tudjon senki – és ki kérne feleségül egy macskát? Igen, igen, az ex-férjem megtette, de az megannyi szerencse és furmány eredménye volt. Mindenesetre taníttatásom megakadt az illúzióknál… és bár próbálkozhattam volna azzal, hogy macska alakomban olyan illúziót keletek, amivel embernek tűnhetek, de hidd el, kis szőrös bolhazsákként nem a legegyszerűbb a varázslás, főleg ha kifejezetten a kezdő szinten vagy.
Azóta persze nem láttam a nevén nem nevezett mestert… őszintén, nem is nagyon akartam látni, volt egy eléggé lókötő férfi az életemben a férjem személyében, nem akartam, hogy egy másik miatt is fájjon a fejem. Persze, azóta eléggé sok minden változott és mondhatni külön öröm volna, ha Aidan lenne továbbra is a fejfájásaim egyetlen okozója, de az utóbbi időben akadtak bőven olyan dolgok, amik megnehezítik a mindennapjaim. Tudod, hogy van ez… munka, csekkek, szőrcsomók… csak a szokásos halandó dolgok.


KÉPESSÉG:
♔ ALAKVÁLTÁS: Képes váltogatni macska és emberi alakja között. (Hátránya lehet az, hogy túlzott veszély esetén, avagy ha nagyon kiborul, akkor akár akarata ellenére is felveszi a macska alakot.)

♔ ÁLLATI ÖSZTÖNÖK: Állat alakjából kiindulva azt kijelenthetjük, hogy fizikum szempontjából semmivel se lesz erősebb, mint egy átlag ember, viszont a sötétben jóval jobban lát, macskaügyességgel kúszik-mászik és a többi érzéke is jóval kiélezettebb.

♔ ILLÚZIONISTA: Más emberek elméjének és érzékeinek megtévesztését az utóbbi időben egyre magasabb szinten űzi, immár varázslat formájában is. Hirtelen a semmiből feltűnik egy fal? Vagy meg mertél volna esküdni rá, hogy az előbb még ott volt egy ajtó? Nézd meg jobban. Érintsd meg. Amint rájössz, hogy az egész csak illúzió, a káprázat semmivé válik.

♔ ALTATÓ:  Dorombolásával képes álomba ringatni azokat, akikre rákoncentrál. Itt persze nem hatalmas tömegekre kell gondolni, inkább egy-két emberre, azok is maximum két-három órás időintervallumban térnek nyugovóra – kivéve akkor, ha valaki fel nem rázza őket, avagy ha eleve nagyon fáradtak voltak. Az utóbbi esetben értelemszerűen az alvás hosszabb időre is elnyúlhat.

Megmenteni a világot a gonosztól… pffffff! Még az átok előtt talán belementem volna ebbe, de most… hát, leginkább az a célom, hogy ne kerüljek vissza a Farmra, továbbá képes legyek fenntartani magamat anélkül, hogy aztán illegális ügyletek miatt dutyiba csukjanak. Ó, ide köthető még az is, hogy ne füleljenek le, miközben kihallgatok másokat, ez aztán egy igazán sarkalatos pont. Jó, a fő célom az, hogy visszaszerezzem mindazt, ami egykor az enyém volt, mert iszonytató módon elegem van abból, hogy az elitek között immáron senkinek számítok, az alsóbb rétegek között meg burzsuj kis hercegnő palántának. Előítéletes idióta mind. De majd meglátják, hogy nem a múltunk és a megjelenésünk, hanem a most végrehajtott tetteink alapján kell ítélkezni.
Apropó, ítélkezés. A bakancslistámon van az is, hogy minimum börtönbe juttatom azt a seggfej mágust, vagy valamilyen formában megbosszulom az átkozós műveletet… de ennek kivitelezése még idő és tervezés. Nagyon sok tervezés.

Hercegek és hercegnők, királyok és királynők… régen, a hátteremből kiindulva többüket legalább látásból ismertem, elvégre én is annak az osztálynak a tagja voltam. Az más kérdés, hogy mikor menekülni kellett, akkor szerencsétlen személyem azok közé tartozott, aki az anyagi javaiból alig tudott valamit átmenteni, így fel kellett találnom magam ezen az új helyen. Ó, hogy miért nem kértem tőlük segítséget? Ugyan már… mindenki magát mentette, nem hogy még másokkal foglalkozzon!
Azóta bővült kicsit az ismerősi köröm néhány alvilágibb figurával, na meg akarva-akaratlanul összesodor a sors egy-két hasonszőrű alakváltó „kollégával”.
Akadnak persze varázshasználók között is ismerőseim… de egykori tanítómat messzire kerülöm. Legszívesebben kikaparnám a szemét annak a seggfejnek… az ex-férjemével egyetemben.

Van egy titkod, amit nagyon-nagyon nem szeretnél, hogy napvilágot lásson? Jól vigyázz, mert ha érdekes személynek tűnsz, akkor egy kis bundás állat lehet néha feltűnik a környezetedben, azon ügyködve, hogy egy leleplező cikket írjon rólad.
Esetleg szükséged van valami információra, valami szaftos pletykára egyik ellenlábasodról, ami előrébb vihet? Nos, akkor én vagyok a te embered… vagy macskád. Ahogy jobban tetszik. Legális keretek között inkább csak cikkeket írok, de jó pénzért hajlandó vagyok vásárra vinni a bundámat, hogy az informátori hálózatot beizzítva megszerezzem neked azt a tudást, amire vágysz. Lehetsz király, vagy utcai csavargó, amíg van pénzed, addig állok rendelkezéséedre.