- Szarul festesz.
Bigbyt nem lepte meg, hogy Colin, az egyik, a három kismalac közül újfent a lakása egyetlen foteljében dohányzik. Már a Woodlands előterében érezte a disznó szagát, és még a liftben kiadott magából minden kikívánkozó kurvaanyázást, mielőtt még rá nyitotta volna az ajtót. Mondjuk még így is ingerültebben csapta be, mint az egészséges lett volna, de annak a lehulló, tenyérnyi vakolatdarabnak már egyébként is mindegy volt. Így is kellően húzós napja volt, nem hiányzott neki, hogy miután a nyílt utcán belevágta a Favágó fejébe annak saját baltáját, hazaérve még egy disznóval is nekiálljon parádézni. Így hát, automatikusan a szűkös konyhába sétált, és töltött magának egy csésze hideg kávét.
- Nem kéne itt lenned.
Csak ennyit köpött ki morogva a fogai közé szorított, olcsó cigaretta szűrőjén át, aztán beballagott, és parancsoló mozdulattal leterelte Colint a fotelről. Tényleg pocsék napja volt, és ez a fotel volt számára az egyetlen ülő- és alvóalkalmatosság a bérlyukban, amit kénytelen-kelletlen, otthonának nevezett. Muszáj volt leülnie.
- Ne már, Bigby! Egyébként is tartozol nekem! Hadd ne kelljen emlékeztesselek, mit csináltál a házammal...
- Nem kéne itt lenned.
Bigby nyomatékosan vágott közbe, letorkolva minden maradék véleményt, ami kiszaladhatott volna a turcsi orrok alól. Meggyújtotta a cigarettát, lehunyta a szemeit, és igyekezett nem tudomást venni a házában lézengő disznóról.
- Azért egy kávéval még megkínálsz, mielőtt megint visszaküldesz oda?
Ujjai erőteljesebben szorultak a fehér bögre szélére. Magában tartotta a mélyre leszívott füstöt, és egyre csak azon gondolkozott, mennyivel egyszerűbb lenne itt és most véget vetni az egésznek. Csak egy mozdulat lenne átharapni Colin torkát. Nem látná, nem hallaná senki. És mennyi jövőbeli problémától kímélné meg magát! Nem lenne több Farmról elszökés, Bigbynél alvás, hivatkozás arra, hogy miként és hogyan fújta el a szalmaházat. De ez különben is, már régi történet. Túl régi ahhoz, hogy joggal felemlegethessék, ő mégis tűrte és beadta a derekát. Merje azt mondani bárki, hogy nem tesz meg minden tőle telhetőt azért, hogy elnyerje a legendák szimpátiáját.
- Fél óra múlva indul a kocsi.
Colin sértetten röffent fel. Ez sem volt újdonság, bár ez alkalommal talán nem is annyira a visszaküldés ténye dühítette, hanem az, hogy Bigby még csak annyit sem volt hajlandó egyenesen megmondani neki, hogy nem kaphat kávét.
- Baszódj meg, Bigby!
Ő is utálta az egészet. Annyira elege volt ebből a Farmosdiból, meg abból, hogy a Hivatal belőle csinált céltáblát a kollektív gyűlöletnek, hogy inkább csak tovább rágta a bagót és mély átélést színlelve kortyolgatta a hideg kávét. De a feszültségnek valahogy utat kellett törnie, lecsapódott hát abban az ingerben, hogy felálljon, kinyissa az ablakot és bekapcsolja az apró ventilátort, tüntetőleg próbálva nem csak a Colin jelenléte által generált problémákat, hanem az átható disznóbűzt is kiszellőztetni. Erre már az emlegetett malac sem ült tovább a csülkein. Felháborodva rázta meg kunkori farkát, és tüntetőleg a fotelre ugrott megint.
- Megváltoztál, mi? Lószart! Ugyanaz az arrogáns pöcs vagy, mint aki régen voltál. Hát olyan sokat kérek? Csak egy helyet ahol meghúzhatom magam, csak egy kis italt, hogy oltsam a szomjam, de nem! - igen, Colin határozottan drámázott - A Nagy Gonosz Farkas, mindannyiunk őre és védelmezője, haha, nyilván! Az legendák félnek tőled Bigby, és ha engem, mint barátodat kérdezel, semmit sem teszel azért, hogy ez másképp legyen.
Barát. Szeretett volna kínjában felröhögni, de sosem volt az a fajta, akinek valaha is felfelé görbült volna a szája. Neki nincsenek barátai, soha nem is voltak, teljesen mindegy, hogy erről a másik fél mit gondolt, ő automatikusan ignorálta azt. Öreguras ráhagyással, és némi fiatalos vehemenciával morrant egyet, és a félig kiivott kávésbögrét úgy vetette oda a malacnak, mint a romlott koncot.
- Kösz, Bigby.
- Fél óra.
Kopogtak. Annyira belemerült a malacon való háborgásba, hogy meg sem érezte az illatot, amit sosem tudott kiverni a fejéből, és amit ezer közül is felismert volna. Meg se hallotta azokat a lépteket, amik minden földi muzsikánál, minden valaha hallott halálhörgésnél szebben csengtek a ragadozó füleinek. Tényleg szar napja volt.
Óvatosan tekintett körbe a lakáson, próbálva leplezni a hűvös kínt a malac elől, ami végigfutott a gerincén. Határozottan katasztrofálisnak és igénytelennek vélte a lakását ahhoz, hogy így engedje be őt. Végül is megrázta a fejét, és ma is, mint már annyiszor, azt hazudta magának, hogy nem érdekli. Azért igazított a nyakkendőjén, tudattalan mozdulat volt, Colin pedig csak halkan kuncogott.
- Kár a gőzért, Bigby. Kár a gőzért...
A sheriff gyors muzdulattal lépett a folyosóra, mint aki szökésben van, és úgy is hajtotta be maga mögött az ajtót, hogy bárki is legyen odakint, ne lásson be a lakásba. Néhány szót váltott a látogatójával odakint. És amikor visszafordult, hogy rendesen becsukja Fabletown legkisebb, leglelakottabb és legmagányosabb lakásának az ajtaját, szigorúan meredt Colinra, csuklóját kopogtatva a mutatóujjával. Fél óra... És melegen ajánlja, hogy ne találja itt akkor, amikor visszatér.