eredeti név: Schmendrick csoport: legenda lakhely: Fabletown attitűd: pozitív
alcsoport: Varázsló
Kívül, belül
♔ Sokáig tartották sarlatánnak, egy senkinek, aki olcsó bazári trükkökkel szórakoztatta az embereket. A bátor új világban nehezen találta meg a helyét, de a képességei némileg ellensúlyozzák az esetlenségét már. Kicsit pesszimista, de ez abból fakad, hogy a földhöz ragadt, már nem egy utazó. Nehezen viseli ha valakit szenvedni lát, tudja milyen az valakit rossz helyzetbe kényszerítenek. Folyamatosan lobbizik azért, hogy az Álcázó Bűbájok ára megfizethetőbb legyen. Van benne bűnbánás is azért, amit Amaltheával tett Haggard varázslója... Jóvá akarja tenni.
♔ Az eleinte görnyedt, slampos, örökké borzas hajú fiúból egy 187 centi magas, rendezett külsejű, már-már középosztálybelien elegánsan öltözködő férfi lett. Egy ideig nem tudott öregedni, de csak addig amíg a varázstudását tökélyre nem fejlesztette. Nem hivalkodó, bárki elhiszi róla, hogy aktatologató csupán.
Egyszer volt...
Schmendrick egy csetlő-botló varázsló volt, aki Fortuna anyóval utazgatott kényszerűségből. Egyszerű bűvésszé degradálták őt, mert Fortuna nem tartotta a fiút sokra. Noha ő az utolsó tűzvörös szvámi. Amikor Fortuna anyó foglyul ejtette Amaltheát, akkor a segítségére sietett, de nem volt elég erős akkor még, hogy egy varázsigével kiszabadítsa őt. Végül a ketrec kulcsával szabadította ki, amit elcsent. Felkerekedett vele, hogy a társait is megmenthessék... barátokat szerzett, erősebb lett és sokkal bátrabb. Olykor egyenesen vakmerő is néha. De a történetéről nem beszél szívesen amióta szem elől tévesztette a barátját: az utolsó egyszarvút.
VARÁZSHASZNÁLAT: Elsősorban varázsigealapú nála, de folyamatosan fejlődik tovább tudásban és erőben is. Mestere az álcázásnak és az illúzióknak, ami a Hivatalban kimondottan hasznos, elvégre valakiknek meg kell alkotnia a hivatalos Álcázó Bűbájokat is. A jó varázserőt képviseli, ezt még Amaltheának ígérte meg magát és egyszer sem tért le az útról. A RAKONCÁTLAN VARÁZSKÖPENY: Csak munka közben viseli általában, de ki tudja, hogy milyen kedve akad... Egy régebbi félresikerült mutatvány eredménye, aminek folytán öntudatot és lelkiismeretet is kapott a köpeny. Néha rángatja magával, ha éppen elesne, akkor megfogja. És felhánytorgatja az incidensét a fával, ami beleszeretett, ő pedig bánja, hogy elmesélte neki.
A Földi lét
Ropog a hó a csizmám talpa alatt, ahogy lassan lépdelek előre a hófúvásban. Az utca lámpáját alig lehet látni a hópelyhek örvénylésétől, ha pedig előbukkan a fény, akkor is rövid időre. Hiába húztam fel a kapucnit, a fejemről már lefújta a szél. A rádió szerint egyesek a városban már sílécekkel járnak, a tömegközlekedés lebénult, az emberek pedig pánikszerűen vásárolják fel a fűtőanyagot. A társasház halljában visszhangzik minden lépésem. Éljen sokáig az akusztika. Próbálom a lehető leghalkabban elfordítani a kulcsot a zárban, hogy ne verjem fel Molly-t. De az első lépésnél csattan a fejem mellett a falon egy váza. Aznap este... Aznap éjjel pontosabban, hogy elvált lettem. Jogilag csak később lett érvényesítve. De Molly fogta a cuccaim és kidobta a hóba őket egyesével, felhánytorgatva a bűneim nekem. Azokat is amiket nem lett volna neki szabad. A végén pedig elment a Trip Trapbe és olyan botrányt csapott, hogy a Farmon kötött ki. Azóta nem hallottam felőle... és megkértem mindenkit a környezetemben, hogy ne is emlékeztessen rá.
Mégis itt állok naivan, mint egykoron, még mindig reménykedve abban, hogy vissza tudom forgatni azt, amit akkor Haggard átkozott varázslója tett. Most rövidebb hajas korszakomban vagyok. Évente talán egyszer veszem rá magam, hogy levágassam a hajam. De legalább nem lóg a szemembe. Lerakom a teás bögrét magam mellé, ahogy meghallom Bufkint. Megint berúgott és egyedül hagyták a könyvtárban? - Mr. Sagespell, arról lenne szó, akit keres... - félszeg a hangja, nem ingatag. Én meglepetésemben le is könyökölöm a bögrét, ami a parkettával találkozva szilánkjaira törik és rám ömlik a forró tea. Felszisszenek, de szinte azonnal rendezem a kárt és visszavarázsolom az asztalra az ép bögrét, teástól. - Mi az Bufkin, mit találtál? - lihegem, ahogy leérek és odasietek hozzá. - Ő lenne az? A leírás stimmel. - mutat a Tükörre, nekem pedig elakad a lélegzetem. Amalthea. Amalthea! - Valószínűleg nem emlékszik semmire sem, Mr. Sagespell. - Még mindig csapdában van az emberi testében! Mennem kell... - fejben belövöm a helyet és elindulok kifelé. - Mit csinál, Mr. Sagespell? - néz és szól utánam Bufkin. - Megyek és megmentem az Utolsó Egyszarvút.
Finomhangolás
♔ CÉLJAIM ♔
Meg akarom találni a barátom, Amaltheát. Segítenem kell neki...
♔ KAPCSOLATAIM ♔
Amalthea, az utolsó egyszarvú: régi barát Molly Grue: ex-feleség Lír király: régi barát Zölderdei Cully Kapitány és bandája: régi barátok, akikről most nem tud semmit és a Hivatal dolgozói
♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔
Ha találsz egy ismeretlen varázstárgyat, szívesen azonosítom.
Adatok
típus: keresett forrás: Peter S. Beagle: The Last Unicorn
Fogalmam sincs, hogy csinálod, hogy egy relatíve rövidnek címkézhető leírásból a maga teljességében teljesen átjön az egész karakter. Ráadásul történik ez úgy, hogy továbbra sincs fogalmam sem az eredeti történetről, amiből származol. Ha nem lennék ennyire fáradt, akkor biztos fel is háborodnék. De még hogy!
Mondjuk úgy, hogy megkaptam, amire számítottam Amalthea ET-je után, ez is csak azt mutatja, hogy mindketten mennyire jól elcsíptétek (minden bizonnyal) az eredeti koncepciókat, és tettéket kicsit még inkább hús-vérré őket. De most rólad van szó, egy tökéletesen szerethető Varázslóról, akit - főleg a válósdi után - kedvem lenne megölelgetni. És már előre is tök szomorú vagyok, hogy Amalthea igazából pipa rád, szóval ez is egy olyan újabb sztori, amit érdemes lesz követni majd.
A szokásokat már ismered, avatar-, legenda- és képességfoglalás, illetőleg egy 100 BP vagy az alatti értékű bűbáj kiválasztása után már birtokba is veheted a tizenharmadik emeletet. Apropó 13...
A feltüntetett varázstárgyat csak azért tarthatod meg, mert 13. emeleti varázslónak jelentkeztél. Ezt nem is igazán neked írom, hanem okulásul a többiek felé, hogy mikre nem képes az ocsmány bürokrácia. Hova jutottunk, ugye?
Kezdőlap
