♔ A NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE VALÓ TEKINTETTEL jött létre ez a topik, amit nevezhetünk akár "fakultatív világleírásnak" is. Bár az oldal tökéletesen játszható mindenki számára a képregény ismerete nélkül is, elég hamar világossá vált, hogy a játékosközösség szívesen olvasna bővebben az univerzumról. Így hát, a közösség igényeinek meghajolva olvashattok majd itt az apró nüanszoktól kezdve a nagyobb kaliberű eseményekig - Mr Fox tollából. Fogadjátok hát kitörő örömmel, lelkesedéssel, meg... ja, igen. Szeretettel.

Továbbá - ha kérdésed van, keress nyugodtan, és kibővítem a témát. Ezen felül, ha a saját karakteredre vagy kíváncsi, róla is kérdezhetsz, hogy milyen ő, mit csinál a képregényben, vagy hogy egyáltalán szerepel-e valamilyen formában

♔ Otthon, édes otthon... Emlékszel még a kedvenc dombodra, ahol kölyökkorodban úgy szeretted nézni a naplementét? Arra az óriási fára, aminek az égig értek az ágai? A sivatagos pusztaságra? Na és a fagyos hegyormokra? Na, itt születtél Te. Valahol, a királyságok között...

A Hazaföld (eredetileg The Homelands) minden valaha kitalált vidék, terület, királyság összefoglaló neve - ahonnan mi, Legendák,
Fabulák, Mesehősök, Istenek, Démonok és Szörnyetegek származunk. Területe meglehetősen óriási, és nem is létezik olyan személy a világon, aki az egészet bejárta - az még számunkra is egyenlő a lehetetlennel. Ha el kellene képzelnünk és összehasonlítanunk a Földi világgal, semmiféle hasonlatot nem találhatnánk rá, hiszen nem egy bolygóról vagy többé-kevésbé összefüggő területekről van szó, hanem párhuzamosan létező és átjárható dimenziókról. Ebben a tekintetben a Föld Dimenziója is csak egy a sok közül - a saját lényeivel (az emberekkel és a beszédre képtelen állatokkal), ahova az 1600-as évekig egyetlen Legenda sem tette be a lábát, mert valljuk be, nem csak veszélyesen más itt minden törvény, de a mi otthonunkhoz képest kiábrándítóan unalmas is.

Az egyes dimenziók lakói teljességgel vegyesek, és ne feledkezzünk meg róla, hogy nem csupán olyasféle legendák lakják, mint Mi. Nekünk is megvannak a saját "embereink", saját "társadalmaink", akik az emberekhez hasonlóan szaporodnak (ewww), fejlődnek, élnek és halnak, requiescat in pace. Bennünket is sújtott éhínség, betegség, a mi szomszédunk tehene is nyugodt szívvel megdögölhetett a szomszédunkkal együtt - mi csak olyan szerencsések voltunk, hogy bekerültünk a Történetírók mondáiba, és ha csak nem toltak ki velünk álnokul és gyilkoltak meg a szadisták, akkor megálltunk az öregedésben és elnyertük a halhatatlanságot (illetve a feltámadás lehetőségét).

A különböző dimenziók (Királyságok, Uraladalmak, Birodalmak) szabadon állnak és állhatnak egymással valamiféle szövetségben, együttműködésben. Legyen ez gazdasági vagy hadászati jellegű. Éppen így a belső viszályok és az ellenségeskedés is előfordulhatnak. A trollokról például köztudott, hogy megvetik és utálják az embereket, tehát ha emberként elkapnak a Troll Birodalmon belül, akár az is lehet, hogy hobbiból megfőznek vacsorára - csak mondom.

A dimenziók közti átjárás úgynevezett (dimenzió)Kapukon keresztül lehetséges, ám a "lehetséges" ténye nem mindig egyenlő azzal, hogy egyszerű is. Ugyanis nem minden kapu elérhető a nyilvánosság számára, vannak olyan kapuk, amiknek a helyéről nem igazán tud senki - vagy ha mégis, az átlaglegenda nem olyan elvetemült, hogy megkísérelje az átkelést. A jobb érthetőség kedvéért íme egy csodálatos, saját készítésű (és elhelyezkedésileg nem pontos) ábra, hogyan képzelhetjük el ezt a... folyosórendszert. Nagyobb megtekintésért katt a képre.




♔ A KAPUKRÓL

Ahogy azt a mellékelt ábrán láthatjátok, nem kis távolságokról beszélünk az egyes kapuk között. Sajnos a roxfortiak nem nagyon segédkeztek a rendszer kiépítésében (elég késeiek, ez mentségükre legyen mondva), ezért a kapukból nem egy tetszőleges helyre tudunk teleportálni, hanem egy bizonyos pontra. És ha sikerült is adott esetben átverekedned magad Mordor morcos (m)orkjain, hogy innen utazhass Sohaországba, lehet, hogy az már nem lesz annyira szimpatikus, hogy lekötélmássz a vulkán gyomrába, és a láva egy bizonyos pontjába vesd magad, mert hogy oda "rejtették" az egyébként láthatatlan kaput.

A Kapuk "birtoklása" márpedig politikai előny, ezért olyan helyeken találhatóak meg, mint például királyi paloták szigorúan őrzött szobája,
vagy éppen egy még élő sárkány gyomra, amit vagy megölsz az átjutásért vagy megelégszel azzal, hogy a félig megemésztett kis testedet köpi ki a kapu a következő királyságban. Persze vannak relatíve "normális" kapuk is, erdők fái között, barlangok bejáratában -
a lehetőségek száma végtelen. Továbbá még mind a mai napig fedeznek fel újabb és újabb kapukat, tehát könnyen lehet (a képről kiindulva), hogy valahol létezik "közvetlen járat" mondjuk Óz Birodalma és Csodaország közt, csak még nem találta meg senki.
Egy ilyen "véletlenhez" köthető többek között az is, hogy most itt múlatjuk az időt a Földön.

♔ LEGKÖZELEBB arról fogok mesélni Nektek, hogy miért is kellett pontosan elmenekülni otthonról - politika, ármány és fröcsögés alert.

♔ EGYSZER VOLT, hol nem volt - volt egyszer egy világ, tele mezőkön ugráló Bambifiakkal. Egy szép napon már nem ugrált több Bambi egy mezőn sem, az égre sötét fellegek gyűltek és mindenféle pokolfajzatok lepték el a Királyságokat és Birodalmakat.
Szar nap volt.

♔ A TE VERZIÓD

Tulajdonképpen miért is kellett nekünk elhagynunk a Hazaföldet? Ami mindenki számára tudvalevő, az az, hogy azon a bizonyos szar napon az Ellenségnek nevezett (eredetileg The Adversary) főgonoszunk úgy döntött, hogy hatalmas seregével térdre kényszeríti a Hazaföld összes királyságát. Központosítja a hatalmát, vért, aranyat és mindenféle javakat kívánva hódoltatott be mindenkit. A Királyságok egymással összefogva próbáltak valamiféle Ellenállást mutatva harcolni. Több ezer Legenda, bátor harcos, ember, állat és lény vesztette életét a folyamatban, ám minden legyilkolt ellenfél helyére mintha 2 másik került volna. A helyzet tulajdonképpen kilátástalan volt. Mint minden történetben, ebben is akadnak olyanok, akik félelemből vagy őszinte rajongástól vezérelve fejet hajtottak az Ellenségnek. A "maradék" meghalt, esetleg a mai napig a Hazaföldön rejtőzködik, esetleg az Ellenség fogságába esve vár rabszolgaként bebörtönözve arra a napra, amikor felszabadul ő is, és az otthona is. A "szerencsések" azonban tömeges menekülésbe kezdtek egy újonnan felfedezett Királyságba, aminek a neve Föld, és nem sok tekintetben jobb ugyan, mint az Ellenség szolgálata, de legalább nem akar minden sarkon szétmarcangolni valami rusnya teremtmény.

A Menekülés viszonylag szervezetten zajlott, mi, akik itt vagyunk, nagy tömegekben érkeztünk ide több kapun keresztül. Ezeket a kapukat (elvileg) lezártuk magunk mögött. A barlangokat beomlasztottuk, a kutakat leszögeltük - grátisznak még erős Bűbájokat is hintettek rájuk azok a varázslók, boszorkák és boszorkánymesterek, akik velünk tartottak. Itt szűnt meg létezni köztünk az ellenségeskedés, hiszen egy harmadik, nagyobb dolgot tudtunk közösen utálni, ez pedig nevetségesen hamar összehozza a társaságot. Persze ez a kumbayás időszak sem tartott túlságosan sokáig, de erről később beszélünk bővebben.

♔ AZ ELLENSÉG

Hogy ki is valójában az Ellenség, azt senki sem tudja. Csak azt hallottad, ahogy a seregének katonái már-már idegesítően sokszor kiáltozták, hogy "Az Ellenség nevében!", meg mindenféle egyéb ájtatos felkiáltás, szóval valakinek biztos lennie kell. Sem valódi neve, sem arca, sem teste nincs - bestia lenne vagy antropomorf? Melyik világból való? És hol a búbánatban volt eddig? Na meg... Hogy volt képes arra, hogy szinte egyik napról a másikra akkora hatalomra és befolyásra tegyen szert, hogy királyságok százai engedelmeskedtek kérdés nélkül a parancsára, szolgálták ki neki a pénzt és a haderőt mindehhez?

Így vált hát a Hazaföldből a Birodalom, melynek élén a titokzatos Ellenség áll.



♔ NAPJAINKBAN

A Menekülés évfordulóját a "Megemlékezés Napja" címen minden évben megtartjuk. A Polgármester ilyenkor megható és fennkölt beszédben szól mindannyiunkhoz, és talán ez az egyetlen nap, amikor mindannyian emlékezünk arra, mi történt. Szomorú nap ez, keserédes, hiszen mindig emlegetve van, hogy egyszer majd... valamikor.. talán... haza fogunk térni.
Az év maradék 364 napján pedig megfeledkezünk minderről, és beletörődésben élünk, hiszen számlákat kell fizetnünk, ennünk kell és Álcát kell fenntartanunk.

Ám amiről csak a Hivatal legfelsőbb körei tudnak az az, hogy mind a mai napig aktívan zajlanak az események. Csendben, elrejtve a háttértől, de még az Elit tagjaitól is.

Jövőbeli oldalfejlesztési lehetőség: Mindkét oldal tele van Kémekkel. Birodalmi kémek bújnak meg Fabletown lakói között, és a Birodalomban is akad 1-2 forrás. A kilétükről és arról, hogy kinek jelentenek, valójában senki sem tud. Csupán pletykaszerű információk keringenek, amik ugyanúgy lehetnek akár álhírek is, mint teljesen hitelesek. A Birodalom célja természetesen az, hogy tovább terjeszkedjen, ez nem csupán az elmenekültek bosszúja, hanem a területszerzés. Ha rajtuk múlna, egy napon megtámadnák a Föld Dimenzióját is, elfoglalva azt ugyanúgy, ahogyan a Hazaföld királyságaival, birodalmaival tették.
Fabletown persze első sorban igyekszik a saját függetlensége érdekében harcolni csendben, felkészülni az esetleges invázióra. Emellett itt, a felsőbb Hivatali körökben már szövik is a terveket, hogy miképpen lehetne visszafoglalni a Hazaföldet és egyszer és mindenkorra megszabadulni az Ellenségtől, hogy mindannyian hazatérhessünk.










A következőkben elmesélem Nektek, amit senki sem tud (egyelőre), és persze az sem biztos, hogy nálunk így alakulnak majd a dolgok. Ha nem szeretnél spoilert, ezt a részt ugord át (ebben a posztban már csak erről lesz szó).

♔ PINOKKIÓ TEHET MINDENRŐL

Miután Gepetto megalkotta, és a Kék Tündér életre keltette, Pinokkió próbált ugyan normális kisfiú lenni, de a benne lobogó kalandvágy sokszor évekre elszólította otthonról. Gepetto oly nagyon vágyott apasága hosszas magánnyá változott fia, Pinokkió távollétében. Fájdalmán enyhítve egy napon úgy határozott, hogy újabb gyermekeket farag magának. Fiakat, később lányokat, más-más korosztályból, bízva abban, hogy új gyermekei felnőtt fejjel már egy érettebb gondolkodással jönnek világra. A Kék Tündér alkalmanként ellátogatott Gepettóhoz és a családjához, akik pedig a legjobban tetszettek neki, azokat élővé változtatta. Tanulva Pinokkió esetéből, ezúttal változtatott az átváltoztató bűbájon - nem csak élővé, de Gepettóhoz örökké hűségessé varázsolta a fabábukat, így gondoskodva arról, hogy az öreget többé egyetlen gyermeke se hagyja magára.
A történetnek hamar híre ment a királyságban, és egy napon nemes urak látogattak el Gepettóhoz. Elpanaszolták, hogy az Uralkodó súlyos betegség miatt haldoklik, a fia pedig egészen biztosan rossz királlyá válna. Ezer ördög és pokol! Porba hullana a királyság, ha ezt engednék bekövetkezni...

Így hát, megkérték Gepettót, hogy a Kék Tündérrel együttműködve készítsék el az Uralkodó mását, keltsék életre, és miután az eredeti csendben, természetes halállal eltávozik, ők majd kicserélik, a királyság pedig tovább ragyog majd. És bár az öreg király emlékeit és személyiségét nem tudják reprodukálni, megmagyarázható lesz a család számára, hogy a hosszan tartó betegség megzavarta az elméjét.

Aztán jött a következő. Egy újabb uralkodó, egy következő kancellár, a tizedik földesúr... A helyzet kezdett elfajulni, és mire észbe kaptak, már túl sok trónon ült báb, már túl sokan tudtak erről ahhoz, hogy vissza lehessen csinálni. A Kék Tündér nem volt hajlandó ebben részt venni tovább, Gepetto pedig a lebukástól való félelmében foglyul ejtette őt, és a bűbájt lecsapolva belőle folytatta a bábuk elkészítését és életre keltését. Aki útban volt, vagy kockáztatta a lebukást, az csakhamar egy hasonmással kicserélve találhatta magát - névtelen arcok, kémek, parasztok ugyanúgy, mint uralkodók és nemesek. A Gepettóhoz varázslat által örökké hűséges uralkodók legjobb boszorkánymestereiket és minden vagyonukat Apjuk szolgálatába állították, így Gepetto olyan erős és szinte megtörhetetlen bűbájokkal látta el magát és gyermekeit, amiket szinte lehetetlen megtörni. És mindeközben ő maga nem volt több egy egyszerű asztalosmesternél, aki egy ócska vityillóban lakik az erdő közepén.

Ez a folyamat vezetett el ahhoz, hogy kitörjön a Lázadás, hogy elkezdődjön a Háború és megtörténjen a Menekülés. Gepetto épített egy (a fenti képen is látható) óriást, akiről a beavatottak úgy tudják, hogy ő maga az Ellenség. Pedig nem több egy méretes és félelmetes fabábunál. Azonban a köznép előtt sosem mutatkozik, akik valamiért egy légtérben tartózkodnak vele, azok vagy nem távoznak többé élve vagy olyan magas rangú alattvalói az Ellenségnek, hogy ismerhetik őt. Egy pillanatnál tovább ránézni csupán lefejezés terhe mellett lehetséges mindenki számára. De még ezek a végletekig hűséges, magas rangú és elvetemült boszorkánymesterek sem tudnak Gepettóról. Ők is a fabábut imádják.

Röviden tehát: az Ellenség nem más, mint Gepetto, és mindez azért történhetett meg, mert Pinokkió nem tudott csendben és nyugodtan megülni a valagán.

Tanulság: mindig hallgass a szüleidre! Sosem tudhatod, mikor robbantanak ki miattad egy univerzumok közti háborút.

♔ KÖZHANGULAT... AKKOR.

Miután élet-halál harcokat vívva sikerült ezt a rengeteg (ám valójában maroknyi) legendát áttelepíteni a Földre, egyértelmű volt, hogy valamiféle rendszert mindenképpen eszközölni kell a továbbiakra nézve. Az a bizonyos kumbayás időszak csupán addig tartott, amíg mindenki meg nem nyugodott, amíg mindenki biztonságban nem tudta magát. Akkoriban még minden könnyebb volt, hiszen a Földi dimenzió nagy mértékben hasonlított a régi királyságok többségéhez. Akkor még minden kényelmesebb volt, de napjainkra a legendák túlnyomó része továbbra sem tudott és nem is akart beilleszkedni a modern, emberi technológiába. Nem használnak mobiltelefont (maradt a klasszikus "küldök egy beszélő hollót" módszer), elvétve néznek televíziót, és csak egy-két olyan személy van, aki tudja kezelni a számítógépet.
A Menekülés utáni nyugalmas megkönnyebbülés elég hamar átcsapott unalomba, ami rengeteg feszültséget gerjesztett. Ebben az időszakban született meg az a törvény is, hogy nem emlegetjük fel a múlt sérelmeit, hiszen sok "főgonosz boszorkány" segített a kapuk lezárásakor, rengeteg vadállat a Birodalom katonáitól védte azokat, akik átjutottak a Földre, és így tovább. Old King Cole vette a kezébe az irányítást, a cél pedig nem volt egyéb, mint nem feltűnést kelteni az emberek között. Egy ilyen véres háború után nem volt és még most sincs szükség arra, hogy újabb fennforgásban találjuk magunkat, hiszen nem tudhatjuk, miként reagálnának ránk az emberek. Elpusztítanának félelmükben? Kirekesztenének a társadalomból? A Marvelesek biztosan tudnának erről mesélni.

Persze olyan soha sincs, hogy mindenkinek jó. Az elsők között született meg a Farm ötlete is, a Hivatali boszorkák és varázslók már a kezdetektől a terület védelmén kezdtek munkálkodni. Mindeközben arra is szükség volt, hogy egyre inkább beolvadjunk az emberek közé, az pedig nehezen megy, ha hermetikusan elzárva élünk tőlük. Így az antropomorf legendák java része az akkori New York területén telepedett be, kifigyelve az itteni népek szokásait, kultúráját, természetét. Ez persze akaratlanul is éles határvonalat húzott a Farm és Fabletown közé, pedig soha nem volt semmilyen hátsó kirekesztési szándék emögött, és ez így van a mai napig.

♔ KÖZHANGULAT... MOST.

Még a legjobb dolgok is frusztrálóvá tudnak válni hosszas idő után, amikor látszólag nem változik semmi, és egyik napot semmi sem különbözteti meg a másiktól. A remény lassanként mindenki hétköznapjaiból kikopott, és aki tudott, az igyekezett valami hasznos elfoglaltság után nézni. Aki nem a Hivatal alkalmazásában állt, az jobbára szedte a sátorfáját, hogy világot lásson. De voltak olyanok, akik a kellemest a hasznossal összekötve feladatul kapták, hogy menjenek és lássanak világot. Őket mi Fabletownban csak úgy nevezzük, hogy turisták.

A turisták olyan legendák, akik a Földet járva végső soron Hivatali kiküldetésen vesznek részt. Van, hogy 10-20 évig nem térnek vissza Fabletownba, aztán beugranak, hogy jelentést tegyenek arról, hogy nem történt semmi érdekes. Feladatkörük nem csak ebben rejlik. Nyomozhatnak bizonyos személyek után, akikről nem tudunk semmit (a Farmról elszököttek például). Útjaik során az esetleges birodalmi kémeket próbálják nyakon csípni. Végül, de nem utolsó sorban pedig még fel nem fedezett, de működő Kapukat keresnek szerte a világon - egyrészt személyes használatra, másrészt azért, hogy sikerüljön lezárni őket, mielőtt a Birodalom a másik oldalon megtalálja és esetleg használni kívánja őket. Ritka alkalmakkor előfordulhat, hogy visszatérnek a Hazaföldre egy-egy varázstárgy, személy vagy információ felkutatása végett.
Megj.: A későbbiekben több mint valószínű, hogy külön csoportként bevezetésre fognak kerülni.




♔ ELÖLJÁRÓBAN A KÖVETKEZŐ TÖRTÉNETEKHEZ ANNYIT, hogy ezek így és ilyen formában nem számítanak bele abba a plotba, amiről mindenkinek tudnia illik/érdemes. Mivel rengetek lehetőség rejlik bennünk, ezekre alapozva a későbbiekben szeretnénk majd előrelendíteni az oldal cselekményét, kalandokat szervezni mindenkinek és/vagy lehetőséget adni arra, hogy akár Ti magatok fogjatok bele hasonló dolgok szervezésébe. Tehát ezek tényleg csak hangulatábrázolások, ok-okozati összefüggések és érdekességek arról, hogy milyen is az a világhangulat, amelyben a karaktereink élnek.

♔ LÁZADÁS A FARMON

Már a képregények korai szakaszában lázadás tör ki a Farmon, méghozzá a Három Kismalac, Aranyhaj (NEM a toronybazárt hajleengedős hölgyike, hanem Goldielocks) és a Három Medve vezetésével. Bűbájjal foglyul ejtik a Farm akkori vezetőjét Waylendet, a kovácsot (északi mitológiai alak), aki egy barlangban (lő)fegyvereket készít a lázadó állatsereg számára. Valóban, mindenféle törpehörcsögök, kecskék és szamarak AK-47-esekkel felszerelkezve úgy gondolják, hogy márpedig akkor megvívnak a szabadságukért. Ugye? Szerintem is...
Attól eltekintve, hogy hófehérke kap egy elegáns headshotot, hónapokig kómában fekszik és csak azért marad életben, mert kellően híres - a lázadást, még ha nem is annyira könnyen, de sikerül visszaverni.



Hivatalosan Rose Red így kerül a Farm élére, mint annak igazgatója. Mivel gyakorlatilag mindenkit vagy kivégeztek, bebörtönöztek vagy közmunkára fogtak, aki részt vett a felkelésben, így a közhangulat visszaállt a normálisra. Azt persze hiba lenne kijelenteni, hogy ez volt az a mozzanat, ami úgy igazán összehozta a két világot, de erről később még lesz szó.







♔ A FABLETOWNI CSATA

Ugye említettem már, hogy az mennyire összehozott bennünket, hogy együtt utáltunk egy harmadik felet? Kellett hozzá néhány évszázad, hogy megint átérezzük ezt a mámoros egységet. És arról is beszéltem már, hogy miért olyan elképesztően fontos nyilvántartani az összes lehetséges Kaput, igaz? Egyszer csúszik hiba a gépezetbe, akkor is fatális vége lesz. Ahogy történt ez a Fabletownért vívott csata kapcsán is.

A teljes történet mellékes. Ám rövidre fogva, egy felügyeletlen Kapun keresztül érkeztek hozzánk (kajak dobozban) a birodalmi ólomfakatonák azzal a paranccsal, hogy foglalják el a várost, akit lehet, mészároljanak le és/vagy vigyék vissza a Birodalomba árulás vádjával.



Mégis hogyan szervezzünk le egy csatát a Földön az emberek közt úgy, hogy lehetőség szerint ne bukjunk le? Hogy megvédhessük azt, amiért évszázadokon át küzdöttünk? Nem volt más választás, mint meggyőzni a Hivatali boszorkányokat és varázslókat, hogy egyszer, kivételesen ingyen és bérmentve álljanak újra a szolgálatunkba úgy, mint annak idején, a Menekülés napján. Az időjárás manipulálásával és egyéb ravaszságokkal befolyásolták az emberek érzékelését, a Woodlands utcáját pedig közösen barikádoztuk el úgy, hogy minél kevesebb dolog szűrődhessen ki onnan. Az emberi rendőröknek azt mondtuk, hogy csak egy közösségi felvonulásra készülünk - békésre természetesen -, és nyugodjanak meg, el fogunk takarítani magunk után.





Ahhoz, hogy a legkisebb esélyünk legyen visszaverni a tömeg támadását, mindenkire szükség volt, és még így is hátrányban voltunk. Így esett, hogy a Farmon lakó bestiákat felszállíttatták a városba, így nekünk is volt némi emberfeletti erőnk, amit használhattunk ellenük. Mindenkiről lekerült az Álca, Manhattan a legkülönfélébb szörnyetegektől harsogott (volna, ha nem csitítják el mindezt drága bűbájok), a legapróbb kisegerektől a legóriásibb trollokig mindenkinek megvolt a maga feladata. Sok barátunkat elvesztettük megint, de egy legendaként harcoltunk. Nem engedhettük meg, hogy újra félelembe taszítsanak: ezen a napon nem volt gyáva még a Nyúl sem, és a Polgármester is az első sorokban harcolt a városért.



Minden lehetséges eszközt bevetettünk, Rose Red tűzokádó sárkányhollója égő karácsonyfát csinált a sok fabábuból, de minden hiába volt. A szétesett, szétvert katonák a csatamezőn egymás elhullajtott darabkáiból újabb és újabb katonákat hoztak létre, a Könyvtárban felépített átmeneti kórház ágyai egyre-másra megteltek. Már éppen elesett volna a Woodlands védelme, amikor megtörtént, amire senki sem számított (csak az olvasó). Mint mindig, Bigby steals the show jelleggel megjelent a böszme Gonosz Farkas, aki apjától, az Északi Széltől örökölt jeges fuvallatával egyszerűen elfújta az összes katonát. Bigby saves the day.

A katonákból maradt forgácsot, fejeket, végtagokat és minden egyebet azóta a Woodlands pincéiben őrizzük és megpróbáljuk egyesével kifaggatni a test nélküli fejeket a Birodalomról.

♔ VÁLASZTÁSOK

Történt egyszer, hogy A Daliás (Szőke) Herceg megölte Kékszakállt, akinek végrendelet hiányában minden vagyona Fabletownra szállt. Persze a Hercig (sic!) nagyon szerette volna megtartani az Elitnyi vagyont, így úgy határozott, hogy a pénzzel együtt a városra is ráteszi a kezét. A Könyvtárban hosszas kutakodás után sikerült kiderítenie, hogy 500 támogatói aláírásra van szüksége ahhoz, hogy választást kezdeményezhessen és hivatalosan is versenyre kelhessen King Cole-lal Fabletown Polgármesteri címéért. Amit végül meg is nyert. De hogyan csinálta?
Mint minden jó politikus, a csillagokat is lehazudta az égről a kampányai során. Pékségekben, üzletekben és a Farmon is házalt, anyagi támogatást és ingyen Álcát ígérve minden más fű-fa mellé. A probléma csak az volt, hogy utóbbit senkivel sem egyeztette le, így a választás után csak a városvezetéssel járó izzadtságot és álmatlan éjszakákat kapta, szóval se ideje, se kedve sincs elszórni a Kékszakálltól a városra maradt vagyont.

Választásunk biztosan lesz majd a játéktéren - ahova feltétel lesz majd egy jó kampány felépítése is. Mivel ez egyébként is egy fakultatív fórum, így felteszem, hogy a mi Hercigünk mivel és hogyan kenyerezte le a népünket. Esettanulmányként pedig az univerzum világának egyik fő konfliktusa is remekül kiolvasható belőle. A képek (továbbra is) kattintásra vagy jobbklikk-kép megnyitása új lapon parancsra olvashatók teljes méretben