életkor: 28 (külsőre) nem: nő foglalkozás: A Farm igazgatója pb: Kate Mara
eredeti név: Rózsapiros csoport: Legenda lakhely: A Farm attitűd: pozitív/semleges
alcsoport: Elfeledett
Kívül, belül
♔ Tudod mit mondanak a vörös hajú nőkről. Hogy tűzről pattantak, temperamentumosak és szenvedélyesek, én pedig mind a három kategóriába tökéletesen beleillek. Nehezen tudok másokhoz érzelmileg kötődni hosszú ideig, mert amilyen gyorsan feléled bennem a láng, olyan gyorsan ki is tud aludni. A bizalom pedig olyan dolog, amit nem osztogatok mindenkinek, és ha egyszer elárulnak nagyon sokáig tudok haragudni. Vegyük példának okárt az ikertestvéremet, biztos ismered, hisz ő Snow White. Vele már több évszázada vagyok haragban, mert az én nézetemből bizony egyszerűen csak elfelejtett, mikor megjelent a Daliás hercege. Egyszóval igen makacs tudok lenni, és a megbocsátás sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de képes vagyok reménykedni a jóban. Régebben hírhedt voltam Fabletown berkeiben a folyamatos bulizásaimról és ilyen-olyan ügyeimmel, de most, hogy rám akasztották a Farm élőlényeinek sorsát és felelősségét, kezdek már komolyabb lenni. Jómagam is képes vagy megérezni a felelősséget, ami ezzel jár. Előfordul ugyan, hogy azért cselekszem, mert fel akarok valakit bosszantani, de képes vagyok a változásra. Érzem.
Ez persze nem változtat azon, hogy továbbra is kimondom azt, amit érzek, nem érdekelve, hogy megbántok-e másokat, vagy sem. Eleget bántottak már engem ahhoz, hogy ne érdekeljen mások kicsi lelke. Türelmes is tudok lenni, mármint ahhoz épp elég türelmem van, hogy nap, mint nap meghallgassam a Farm lakóinak panaszait, hogy nem tetszik nekik az időjárás, valamint egyéb dolgok, amikkel én semmit nem tudok kezdeni és csak az időmet pocsékolják. Én úgy érzem, jól tudom őket vezetni és ha ők nem is látják ezt, de próbálom nekik kiharcolni a jogukat, hogy szabadon élhessenek, ahogyan annak lennie kell. Bárki, bármit is mondjon mélyen tudok törődni másokkal, ám ezt sokszor, vagyis szinte soha, nem mutatom ki, inkább én leszek a kemény és önfejű nő, de többször nem szúr engem hátba senki. Az állattokkal kiskoromban is nagyon jól kijöttem, elvégre, miután Snow lelépett ők voltak az egyetlen társaim, ezért is tudom őket és bajaikat megérteni. Hogy jó leszek-e a szerepben, majd az idő megmondja, de feladni? Soha.
♔ Nem a magasságommal tűnik ki a tömegből, inkább a kiállásommal és most éppen félhosszúra vágott, vörös hajammal. Arcom ugyan nem olyan fehér, mint a testvéremé, inkább pirospozsgás és több élettel teli. Mindig olyan, mintha megcsípte volna egy kicsit a jó hideg szél. Szemeim barnásak, de a megfelelő megvilágításnál pirosas árnyalatot is felvehetnek. Határozott kisugárzásom azt tükrözi, hogy ne nagyon kekeckedjen velem senki, aminek megvan az oka. Határozottan jobban szeretem a kényelmesebb ruhadarabokat, mint az elegánsat, és mivel egy farmon élek... nos, ez még jól is jön. A vörös szín a ruházatomon is mindig visszaköszön, legyen az egy sál, vagy póló, valamilyen módon mindig belecsempészem. Meg úgy egyébként is, inkább a színesebb árnyalatokért vagyok oda.
Egyszer volt...
Hófehér és Rózsapiros. Mi voltunk azok a lányok, akik befogadtak egy medvét télen és mindig szépen rendbe tettük bundáját, megmostuk majd később játszottunk vele a többi állattal odakint. Aztán a medve daliás herceggé változott és elvágtatott velünk a palotájába, ahol boldogan éltünk, amíg meg nem... Oh, várj, csak így kellett volna történnie, de az igazság az, hogy míg én évekig abban a tudatban éltem, hogy édes testvérem vízbe fúlt, igazából az álmomat éli és egy kastélyban él a herceggel, akit megmentettünk. Az idő teltével ez a mese elveszett és Rózsapirost, vagyis engem, teljesen kiírtak belőle.
KÉPESSÉG: Bárhol megállom a helyem a világban, és kivételesen tudok bánni az állatokkal. Bár megtalálható bennem a mágia írmagja, de használni azt nem tudom.
A Földi lét
► Volt egyszer egy szegény, özvegy asszony. Nem volt egyebe, csak egy házacskája, a házacska előtt egy kertecske s abban két rózsafácska: fehér rózsa nyílt az egyiken, piros a másikon.
Itt egy titok: kiskoromban rettegtem a sötétben. Megijesztett, ahogy a kis faházikónkban a Hold fénye beszökött az ablakunkban és megnyúltak miatta az árnyékok, olyan érzés volt, mintha mind felém nyújtózkodtak volna, hogy berántsanak a fekete végtelenbe. Nappal harsány voltam és élettel teli, a félelem szikrája sem látszott meg bennem, de mikor előjött az éjszaka összekoccantak fogaim és kezeim megremegtek a meleg paplan alatt. Ide-oda vetődtem az ágyamban, próbálva nem felébreszteni a mellettem fekvő Snow-t. Magamra próbáltam erőltetni az alvást, de a félelem miatt olyan hevesen vert a szívem mellkasomban, hogy elijesztettem az álommanókat. Bárányokat számoltam, ahogy egykor édesanyánk mondta, de az árnyékok csak nőttek és közeledtek felém. Elszigeteltek mindentől a szobában, elszívták a fényt és beleitták magukat nővérem hajába. Bele akartam kapni a Hold sugarába tenyeremmel, hogy megfoghassam az egyetlen fényforrást, de valami megállított. A kezem nem akadályba ütközött. Snow szorítja őket. Gyengéden, mégis erősen, mint ahogy ő maga is egyszerre gyengéd és erős. - Ugye, mi mindig együtt maradunk? - hangom nem volt több a suttogásnál, enyhe szellő a sötétség rengetegében. - Örökkön örökké. - Ígéred? - Ígérem. Hittem neki. Itt egy másik titok: még mindig félek a sötétben. Az igazság az, hogy azért, mert az az egyetlen hely, ahol kimutathatom, hogy vannak gyengeségeim. Ha elesek, felkelek, egy könnycseppet sem ejtek, holott fáj. Ha megbántanak, visszaadom, aztán úgy teszek, mintha semmi sem történt volna, pedig fáj. Nem szeretem, ha látják rajtam azt, ami megbánt és a földre tipor.
► Két kis leánya volt az özvegy asszonynak s merthogy hasonlítottak a két rózsafához, Hófehérkének hívta az anyjuk az egyiket, Rózsapiroskának a másikat.
Haldoklom. Na, jó, ez kicsit talán túl drámai, de ez az igazság, amit én csak mostanában kezdek elfogadni. (Fuldokolnak a tövisek, eltemeti őket a hó.) Elfeledtek, kiírtak, megcsonkítottak és eldobtak maguktól a mondénok. Mellékszereplő lettem a saját történetemben. Érzem, ahogy gyengülök, ő pedig egyre csak erősödik. Az irigység bimbózni kezdett bennem már akkor, amikor elvezettek a palotájába és hercegnőként kellett szólítanom. Kellett volna, mert nem tettem. De ez csak olaj a tűzre. (Fuldokolnak a tövisek.) Nem tudják ki vagyok, szóval tudatnom kell velük jelenlétem. Még itt vagyok, még mindig élek. Bele akarok sikítani a nagyvilágba, hogy engem is úgy üdvözöljenek, ahogy a testvéremet. Sosem teszik. Másról ismernek hát meg. (Eltemeti őket a hó.) Még parázslok ugyan, de én lángolni akarok. Pusztító futótűz akarok lenni, megsemmisíthetetlen és visszavonhatatlan. És ismernek már, de nem arról, amiről szeretném Ismernek a hajlamaimról, ismernek a bulikról, ismernek a vörös hajamról, ismernek a megzabolázhatatlan tekintetemről. De nem ismernek igazán. (Fuldokolnak. Eltemeti.)
► Kedves, jó gyermek volt mind a kettő, szorgalmatos, engedelmes s a természetük csak annyit különbözött, hogy Rózsapiroska elevenebb, vidámabb kedvű volt, mint Hófehérke.
Krikszkrakszosan írt, dőlt betűk. Saját írás, saját ötlet és én magam fogalmaztam is meg, így már nem mondhatják, hogy csak lógatom a lábam egész nap. Kérték, írjam le, milyen egy nap a Farmon, mióta ott vagyok, mert változást akarnak látni, valamiféle rendet. Nehéz volt eleinte, mert káosz uralkodott a Farmon, senki sem mondta meg nekik, hogy mit szabad és mit nem, de én leraktam a lábam eléjük és felállítottam néhány szabályt. Egy antropomorf betolakodónak néztek, nem akartak befogadni, de rájöttek, hogy jobban járnak, ha barátjukként tudnak maguk mellett, mert azon már úgysem tudnak segíteni, hogy én lettem kiosztva vezetőnek. Elfogadtak? Igen. Szeretnek? Nem érdekel.
06:00 - Clara ébreszt 06:30 - reggeli 07:00 - reggeli gyülekező, napi feladatok kiadása (megjelenés: kötelező!) 07:15 - a teendők elkezdése - istálló és ól kitakarítás - reggeli kiosztása az ólban élőknek - vízhordás - kijavítani a kerítés leszakadt részeit - valamint egyéb karbantartási munkák - az élelmiszer átszámolása - tárgyalni a Hivatallal 09:00 - pihenő 09:20 - délelőtti meghallgatások (megjelenés: opcionális!) 11:30 - meghallgatások vége, szabad tevékenységek 12:00 - ebédidő (először kiosztani az istállóban) 13:00 - leellenőrizni a határ vonalat 15:00 - délutáni meghallgatások (megjelenés: opcionális!) 17:00 - pihenő, szabad tevékenységek 18:00 - jegyzőkönyvet írni 18:30 - esti gyülekező (népszámlálás) (megjelenés: kötelező!) 19:00 - vacsora és kiosztása 20:00 - értekezés a bennfentesekkel 21:00 - takarodó (!!!)
- Clara, kérlek ragaszd ezt ki a legnagyobb nem-varázs fára, amit találsz a közelben - nyújtottam a fekete holló felé a darab papírt. - Változás történt néhány helyen, szóval az előzőt szaggasd csak le nyugodtan. Az már nem érvényes. - Máris, Rose. Oh, op-ci-o.. ez meg miféle szó? - értetlenkedett a majdani sárkány a szó láttán, csőrében a papírral. Könnyebb volt megtanítani olvasni, mint azt gondoltam. - Azt jelenti választható. Hm... gondolod, hogy lesznek, akik ugyanígy nem fogják érteni? - kérdése elgondolkodtatott, hogy vajon ki kellene javítanom valami könnyebben olvashatóra. - Biztos vagyok benne - válaszol őszintén, ahogy mindig. Ezt nagyon szeretem benne. Sötét szemei pedig az éjszakára emlékeztettek, de ez jófajta éjszaka volt. Meleg a lángjaitól, kellemes a hangjától. - Annál jobb - mosolyodtam el - Ha össze vannak zavarodva, könnyebben összefognak egymással - megrándul a vállam és egy hosszú ásítást kényszerítek ki megfáradt testemből. Fárasztó nap volt a mai, meg az előtte lévő is, a holnapi is az lesz. - Jól van, Clara, ez ma az utolsó dolgod. Köszönöm a mai munkád, jó éjszakát! - Felesleges mindennap megköszönnöd - mintha megenyhülne a hangja, de nehéz megfejteni, mivel egy madár. Hangtalanul száll fel az éjszakába én pedig egyedül maradok a Hold fényében a sötétben.
Finomhangolás
♔ CÉLJAIM ♔
Jelenleg a Farmon lakók vágyait próbálom teljesíteni, amennyire tőlem telik. Megpróbálom nekik kivívni a Hivatalból, hogy kaphassanak bűbájt és élhessenek ők is a városban, ahogy a többiek. Hisz csak azért, mert nincs pénzük rá, őket is megilleti a szép élet. Azonban, amíg ez nem sikerül, élhető körülményeket biztosítok nekik a Farmon, és próbálok egy összetartó közösséget alkotni.
♔ KAPCSOLATAIM ♔
Snow White – Ikertestvérem. Kiskorunkban elválaszthatatlanok voltunk, ám kapcsolatunk megromlott és úgy érzem, mindkettőnknek jót tesz, hogy távol vagyunk egymástól. Prince Charming – Egyéjszakás kaland, hogy felidegesítsem a Snow-t. Nem lettünk és nem is voltunk puszipajtások, ezzel mindketten tisztában vagyunk. Jack Horner - Legkorábbi exem. Már nem tartjuk a kapcsolatot, gyorsan túlléptünk egymáson. Clara – Jobb kezem/szárnyam, mindenesem. Ő a fülem és a szemem az égben, hogy mindig tudjam, mi történik a Farmon. Eredetileg egy sárkány volt, azonban egy holló képébe lett varázsolva és most az én oldalamon áll, segít fenntartani a békét, vagy legalább moderálni a népet a Farmon. Mondhatni a legjobb barátnőm. Ja, és tud tüzet okádni. És a Farm további lakói legyen az antropomorf vagy bestiális, valamilyen szinten mind hozzám (is) kapcsolódnak.
♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔
A Farm igazgatójaként hozzám kell fordulni ügyes-bajos dolgaitokkal, amik a Farmon történnek, vagy legalább érintik azt. Illegális dolgot láttál, valaki felbujtást rendez, bármi, amit nem odaillőnek találsz és jelenteni akarod, hozzám jössz először, nem a szomszédnak pletykálod. Figyelmeztetlek azonban, hogy a nyavalygásokat a melletted lakó zenei ízléséről és hasonlókat, csuklóból utasítom el (habár próbálkozni lehet és javallott is). Ha nem szereted a brémai muzsikusokat, felőlem költözz ki az erdő másik végébe, bánom is én.
Ezzel az előtörténettel felkerült a koktélcseresznye a már a képzeletbeli tortámon lévő habra, amit nagyon köszönök! Egyáltalán nem számítottam arra, hogy a kulcskarakterek gyakorlatilag mind olyanok kezébe kerülnek majd, akik érzik és tudják, hogy mit csinálnak pontosan. Gyermeki lelkesedéssel csillant fel a szemem, ahogy elolvastam Clara nevét, és leesett a tantusz, hogy valóban megkönnyebbülhetek, mert úgy fest, hogy a Farm igazgatójának pozíciója nem csak egy jó, hanem egy tájékozott játékos kezébe fog kerülni. Az Előtörténetet sikerült teljes beleléléssel olvasnom, és csak tovább nőtt az egyébként is meglévő szimpátiám az elfeledett testvér irányába most, hogy nem képregény formában körvonalazódott, hanem őszinte és titkos monológokkal lett másabb, több. Nyilván világossá vált már, hogy nem csak a karaktert hagyom jóvá, hanem az általa betöltött feladatkört is, annak minden szépségével és ocsmányságával egyaránt. Üdvözöllek tehát, mint a Farm igazgatóját.
Ahogy Cole Polgármester értékelése is hosszabbra nyúlt, úgy a tiéd is kicsit bővebb lére eresztem.
A Farm igazgatójaként IC-OC beleszólással rendelkezel abba, hogy milyen törvények, feladatok, szokások alakulnak ki (vagy éppen át) a Farmon. Ezeket a dolgokat adott esetben beletesszük a vonatkozó leírásokba is. Hogy a Farm, ahol élünk, milyen irányba fog elmenni, teljesen a te kezedben van.
Nyugodtan szervezhetsz továbbá eseményeket is, ad hoc jópofaságokat, közösségi programokat, bármit, ami megmozgatja/összekovácsolja a Farm lakóinak életét, akik remélem, hogy idővel többen is lesznek (én támogatlak teljes valómmal).
Ha foglaltál avatart és legendát, akkor kérlek, hogy válassz 1 darab, legfeljebb 100 Bűbájpont értékű bűbájt, amivel hozzákezdesz a játékhoz, és jelezd azt is, hogy megkezded-e a felhasználást most vagy majd később.
Köszöntelek hivatalosan is az oldalon, én nagyon örülök Neked!
Kezdőlap
