Mielőtt át jöttem elkezdtem keresni tárgyak után, melyeket korábban használtam. Párat sikerült is megtalálnom, mielőtt a kapuhoz jutottam.
Soha nem gondoltam volna, hogy hány karaktert feledtem el a legújabb megjelenésével. Próbálták nekem el magyarázni, hogy nem voltam egyikük sem, de mégis ők voltam, de semmit sem tudtam megérteni abból amit mondtak. Végül három személyre sikerült rájönniük, mielőtt elküldtek – Lancelot, Don Quiehote és Diermudt -. Többet nem ért meg nekik az a mennyiségű felajánlás amit áthoztam. Nem mintha olyan nehéz lett volna a dolog, de kit érdekel?
Őket nem.
Munkát találni nem volt könnyű, így mikor egy férfi megkeresett azzal, hogy testőr munkát ajánlana ami Fabletown határain kívül volt, nem mondtam nemet, viszont nem tartott sokáig míg rájöttem, hogy aki felbérelt nem volt a legtisztességesebb személy, így feladtam a rendőrségen, ami valahogy elég furcsának érződött, de talán csak megszoktam, hogy jelenlegi szerepem szerint futni szoktam az igazság szolgáltatás elöl. Mégsem ölhetem meg őket. Miután leadtam kaptam egy nagyobb összeget.
Azt a pénzt arra használtam, hogy megnyissam a saját társaságomat.
Csupán remélni tudtam, hogy mi hamarabb ismét felbérelnek egy munkára. Vágyakoztam egy ismerős arc után.
Rögtön az első nap elkezdtem embereket felvenni. Igen embereket, kell titkár és recepciós, de csak olyanok feleltek meg akik semmilyen formában sem találkozhatnak senkivel. Nem tudhatnak meg semmit. Sajnos kezdetben egyetlen fable sem jelentkezett, de talán később ez változik. De legalább egy titkárnőt sikerült felvennem. Csak arra kell vigyáznom ő ne tudjon meg semmit.
Különös volt átlagos emberekkel dolgozni. Talán már túlzottan hozzászoktam ahhoz hogy mágiával rendelkező mágikus lények között élek.


- Elnézést kérek, de van egy újabb jelentkező a meghirdetett munkára. - szólt a felvett titkárnőm. Guinevere... jött az első gondolat mikor a nőre néztem, majd mikor egy fiatalos és naiv mosoly jelent meg arcán a kép eltűnt. Amelia. Hallottam egy hangot, mely az enyém volt, de mégsem. A régi útitársam arca jelent meg előttem egy pillanatra, ami egy fájdalmas mosolyt csalt arcomra. Talán nem kellett volna pont őt felvennem. Túlzottan hasonlít rá...
- Küld be. - mondtam ahogy az órára néztem. 15:05. - Utána pedig mehetsz is. Nem hiszem, hogy az első héten túl sokan akarnának felbérelni minket. - egy szélesebb mosollyal elköszönt, majd beküldte a jelentkezőt. Egy férfi volt, és tisztán láttam, hogy ember. - Milyen munkára jelentkeznél? - tettem fel a kérdést, miután leült.
- Testőrnek természetesen. - Végig mérve a férfit ismét egy ismerős arc jelent meg a fejemben. Gaav... segített ki a korábbi hang. Tény a hasonlóság jelen volt. Hosszú vörös haj, és több izom mint agy. Ha nem lenne fontos hogy a cég kik felé irányul azonnal felvettem volna.
Gyorsan megnéztem az életrajzát. Amit leírt az alapján remek dolgozó lenne, de egyetlen problémám van vele... ember. Sajnos mivel legendáknak van felajánlva a szolgáltatás nem vehetek fel embert aktív munkára. A titkárnő is elég veszélyes húzás volt. Nem szeretnék a farmon kikötni csak azért mert túl sok embert hozok be.
Egy rövid beszélgetés után elküldtem azal hogy még át kell néznem más jelentkezőket is. Jófejnek tűnt, és fájt hogy el kellett küldenem, de hát mit tehetek? Semmit.
Azután hogy bezártam, és haza indultam bele futottam egy csapatnyi bajkeverőbe. Félkörben álltak valaki vagy valami körül. Közelebbi nézésre egy személy körül álltak. Mégis mit képzelnek ezek a kölykök? Azt hiszik, hogy csak úgy bánhatnak bármit az utcám sarkán?
- Jobban teszitek, ha most azonnal haza mentek, mielőtt kórházba küldelek titeket. - mondtam a körben álló tinédzsereknek, akik azonnal felém fordultak.
- Mégis ki mondja? - kérdezte a valószínű vezető. Ugyan fel nem ismertem de szinte azonnal láttam, hogy egy legenda, legalábbis a fia egynek.
- Valaki akire jobb hallgatnod kölyök. - vettem elő egy jelvényt. Nem nem vagyok sem rendőr, sem seriff, de a társaságom jelvénye pont ezekre az alkalmakra hasonlít egy valódi jelvényre. Az arcukon megjelent félelem majd mind elrohantak... a főnököt kivéve.
- Az a jelvény nem rendőr jelvény.
- Nem. Ez a testőr cégem jelvénye. Pont ezért is nem azt mondtam, hogy cellába doblak titeket. - mondtam egy széles mosollyal, ahogy elővettem egy speciális szétnyitható kardot. Nem volt olyan strapabíró, mint a korábbi fegyvereim, de csupán ezekkel érzem, hogy teljes vagyok.
- Nem tudod, hogy kivel húztál ujjat.
- Te sem kölyök. Te sem. - mondtam, mielőtt elrohant. Jobb volt így.
Nem szívesen bántottam volna. Nem csak fiatlanak látszott. Talán az egyik herceg fia... jobb nem gondot okozni neki.
Miután elraktam a fegyvert figyelmemet a földön lévő személyre fordítottam. Láthatóan rossz környékre tévedt. Hívtam neki egy taxit,
megvártam míg az ideért, és fizettem az útját. Ez a környék nem embereknek való...