♔ Nagyrészt a férfi vendégeknek kedvez ez a hely, tekintve, hogy a rúdnál majdnem mindig egy szemrevaló és jócskán alul öltözött hölgy vonaglik. A hely megítélése nem kimondottan jó, nagyrészt a társadalom mocska jár ide intézni a piti kis drogügyleteiket, pókerezni a hátsó szobákban, vagy felvinni egy-egy hölgyet...pardon előadót az emeleti szobák egyikébe. Ami a club falai között történik, az nem hagyja el a club területét. Vagy ha igen, akkor fekete zsákban a folyó mélyén találják meg.
És már megint itt vagyok. Delmonica Night Club. Imádtam ezt a helyet, amíg csak szórakozásból jöttem ide. Gyönyörű nők mutatják be egzotikus tánc tudásuk. Érdekes módon, ha az ember a jó mozdulatokat kéri tőlük, akkor próbálnak túl teljesíteni mindenkit a privát szobákban. Most nem is ártott. A fiatal hölgy akivel találkozom itt, egy hátsó szobában nem itt dolgozok… nem ő egy ügyfelem, aki megint felkeresett. Kellett egy nagy adag stressz oldó mielőtt beszéltem vele, ezért is találkozunk itt. Ha az eddigi helyek egyikén is képes lett volna ott ragadni már híres rock sztár lenne, de nem, neki senki nem mondja meg milyen zenét játszhat és hol. Ezért is keres meg engem… mindig. Természetesen nem kevés bevételem van ebből és jó kapcsolatot tudok tartani több zene ipari ügyfelemmel is neki hála, de olykor olyan nehéz kezelni Marcelinet… Nos mind ez lényegtelen, kellett egy hely, ahol nem feltűnő, hogy bejön, és találkozunk, hogy a hivatal miatt ne kerülhessen bajba, és itt a hátsó bejárat erre tökéletes volt számára. Még a hátul lévő drog pénzmosót is elzavartam erre a találkára. Jobban teszi, ha megéri mind ezt a fáradozást. Itallal és első osztályú étellel vártam, őt, hátra dőlve miután végeztem a VIP szobákban. Remélem nem fog késni.
// sajnos nem találtam jobb számot, de ez sem rossz
Valakinek ki kell mondani, és mivel senki más nem vállalkozik rá, hát kimondom én: a világon semmi baj nincs a prostitúcióval. Anyu és apu rosszul bánt veled? Nemet mondasz mindenféle vallásos szeméremnek? Vagy társadalmi szeméremnek? Vagy csak csíped, ahogy vadidegenek pásztázzák a segged, vagy mikor épp már nem csak pásztázzák, hanem... nos, tudod. Semmi baj, nőtestvérem. De tényleg. Attól még, hogy valaki elfogad pénzt a szexért, még lehet jó ember. A kettő nem zárja ki egymást, legfeljebb a Bibliában, de hát ki a picsa olvas még Bibliát 2017-ben? Én egyébként megpróbálkoztam vele 1965-ben, mert volt egy Simon nevű srác, andalító kék szemekkel, és puha, göndör hajjal, ő például oda volt mindenért, amit belefoglaltak, és hát gondoltam, bevágódhatok nála, ha felfedezem a Mózes és Isten között lévő alapvető különbségeket. De Simon-ból persze később aztán végletesen rendes ember lett, én meg ezt belátva egy idő után felhagytam azzal, hogy valahogy a szívébe édesgessem magam. Megint később Simon-nak gyerekei lettek, megőszült és kihullottak a fogai. Csúnyán öregedett. Tulajdonképpen nem kár érte. Én viszont itt vagyok, és hát épp vadul keresztülcsörtetek a Martens bakancsommal a Delmonica-n. Ami kívülről night club, belülről meg egy úgynevezett becsület vesztő (New York első számú szabálya, hogy mindenki kurvára tudja, mi folyik a Delmonica-ban), de hát ne tegyünk úgy, mintha egy fedetlen női kebel látványa bárkit is meghatna még. Aha. Felcsapok egy laptopot, és tízezer ilyen jön szembe. A legtöbb sokkal jobban is néz ki, mint azé a csajé ott. Bááár... - Ide nem jöhet be. - szólt a névjegy táblája alapján Carl, mikor elindultam volna egy folyosón Jeff irodája felé. - Ja, semmi gond. Már vár rám. - Meglapogattam a vállát. Igen, jó munkát végzel, gyermekem. - Sajnálom, de... - Jó, tudom, hogy hátul kellett volna bejönnöm, de... jártál te már abban a sikátorban? Biztos nem teszem be oda a lábam és... - amúgy volt ez még tovább is, de hamar átmentem abba a hangfrekvenciába, amit Carl, meg alapvetően a férfinem már elég nehezen tűr el, szóval a saját szellemi épsége érdekében végül átengedett az irodához. Meg el is kísért, hogy biztosan jó helyen kössek ki. Nem mintha el tudnék itt tévedni. Ennyi év után... Nem vacakoltam a kopogással, egyszerűen feltéptem az ajtót. - Helló, szívem. - Vigyorogtam rá. Amúgy nem szoktam mosolyogni, kivéve, ha kegyetlenül ki akarok épp használni valakit. És hát Jeff Radcliff-et én kegyetlenül ki akartam használni.
tag: @jeff
A hozzászólást Marceline Lynche összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 29, 2017 9:21 pm-kor.
Még szép, hogy nem ott jött be, ahol megbeszéltük. Még szép, hogy magával rángatott egy ártatlan itt dolgozót, aki azonnal elrohant félelmében, ahogy megtudta, hogy a nő akivel jött ismer engem, és ő meg akarta állítani. Miért nem üzletelhetek inkább vele? – Ülj le, és fogd be azt a kicsi szádat, csak két percre, ha máshogy nem megy, egyél, igyál, ahogy jól esik, csak ne csámcsogj. – közöltem vele, majd vettem egy mély levegőt, és lassan megittam a poharamban lévő italt, kiszorítva minden zajt a fejemből. Egy ezred másodpercre elértem a zen állapotát, mielőtt leereszkedtem az ő szintjére… mélyen a föld magmájáig kellett mennem, hogy elérjem de megtettem. – Nos drágám csiripelj, miért is nem felelt meg az előző egyesség, és most mégis hová szeretnél bekerülni? – tértem a lényegre azonnal. Tudom miért jött, tudom mit akar, és tudom hogyan használjam ki. Csak jól kell a dolgokat tálalnom, és megint gazdagabb leszek megannyi szívességgel, és információval… szinte túl könnyű. Szinte. Őt elviselni viszont nem szokott az lenni.
Nem mondanám, hogy kifejezetten kedvelem a tagot, de ez az érzés alighanem kölcsönös. Mindenesetre jó szélesre húzódott a vigyor az arcomon, meg kell adni a módját ugyebár. Ha ez egy picit is bosszantja, én már csak nyerek vele. Végigmassíroztam a szobán. Lassú, elnyújtott léptekkel, akár egy macska, majd kecsesen, keresztbe vetett lábakkal elfeküdtem valami székféleségben. Kényelmetlen volt. De hát miért is érdekelné pont őt pont az én kényelmem. - Mert van valamid inni? - Sóhajtottam. Letargikus fáradtsággal. - Minél rövidebb, annál jobb. - És aztán vissza is tért a mosoly, mert eszembe jutott, hogy épp próbálok nagyon cuki és nagyon meggyőző lenni, mert a bandáért bármit, de tényleg bármit megteszek. Kell az a rohadt fesztiválszereplés. - Nos, szívem, - kicsit fészkelődtem a széken, ha kitartóan csinálom, csak lesz egy póz, ami kényelmes is. - Az előző egyezségünk szerint te leszerveztél nekem nappalra és a Central Parkba egy koncertet. - Drámaian meresztettem rá a szemeimet. - Mondhatni átbasztál. Azok után, amit megtettem érted! Szerinted jól van ez így?
tag: @jeff
A hozzászólást Marceline Lynche összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 29, 2017 9:19 pm-kor.
És meg is jött a fejfájás. Megkér valamire, minden egyes kérését teljesítem, és így hálálja meg. - Ha emlékeim nem csalnak legutóbb problémák voltak a bandádban, és azt mondtad, hogy amíg ott lehettek, és nem egy olyan céggel fogtok dolgozni, amivel már korábban volt dolgotok, minden rendben lesz. Én megkerestem az egyetlen ilyen céget, és ők intézkedtek is. Nem tehetek róla, hogy egyetlen nevesebb cég ajánlatát sem fogadtad még el. Túl válogatós vagy. Már megannyi millió dolláros szerződést köthettél volna. - de természetesen nem tette egyszer sem. Miért tette volna? Túl könnyű lett volna. Milliomossá válni a nélkül hogy végig próbálna minden kiadót... - Nos és most mit tehetek? Az ország másik végén akarsz fellépni? Esetleg Európában? Adjam a repjegyet is? - kérdeztem, félig szarkasztikusan. Ki tudja mi forog a fejében.
Fújtam egyet. Nyilván valóan halvány körvonalakban sem tudja, miből áll milliomossá válni a zeneiparban. Olyat amúgy is legfeljebb Taylor Swift csinál, vagy a tehetségkutató műsorok szánalmas nyertesei. A zene kurvára nem a pénzről szól, sohasem arról szólt, soha nem is fog arról szólni. A jó zene közelebb áll az éhhalálhoz, mint te azt valaha is gondoltad volna. Kivéve, ha Thom Yokre a neved és a Radioahead frontembere vagy. - Napfényben, kültéren koncentezés. - Ismételtem el újra, kibaszott lassan és pofátlanul szájbarágón, hátha leesik neki, hogy egy vámpírral ül szemben, nem pedig valamelyik szánalmas kis ügyfelével, akit összezavarhat a hivatalos szövegnek szánt zagyvaságaival. Azt pedig már hadd ne kelljen elmondanom, miért nem játszanak a vámpírok kültéren és napfényben. - Nem akarok Európába menni, érted? Sötétséget akarok, tömeget akarok, és hogy ez a két, egyáltalán nem teljesíthetetlen igényem eljusson a tudatodig, aranyszívem. Szóval, kezdjük elölről. Hol az az ital, amiről az előbb beszéltél?
tag: @jeff
A hozzászólást Marceline Lynche összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 29, 2017 9:20 pm-kor.
@Marceline Lynche - Az asztalon ahol eddig is volt, a kajával együtt. Hozzá szokhattál volna, hogy nem szolgálnak ki. Ahhoz hagynod kellene a bandádat befutni, de láthatóan az ötlet ellen vagy. - közöltem vele probléma nélkül. Ez egy tény amit képtelen kikerülni. - Nos de ha akarsz egy koncertet, ahol ekkora kontrollod van, és hallgatnak is elegen, jobban teszed, ha mondasz pár zenekart, aminek hasonló zenéje van a tiédékhez. Nem vagyok otthon a ti zenei stílusotokban. - mondtam a telefonom előkészítve.
// ha létező bandát mondasz, az a legjobb, de nem szükséges
Szúrósan bámultam rá. És mikor azt mondom, szúrósan bámultam rá, akkor valami olyasmire célzok, hogy egész közel álltam ahhoz, hogy megfogjak egy üveget, asztalhoz csapjam, és a szilánkokkal belevagdossak a nyakába, vagy a torkába. De ugye jó kislány vagyok, maradtam a seggemen, és durcásan kinyúltam egy üveg vodkáért. Pohárral nem bajlódtam. - Nem, drágám, amiről te beszélsz, az az, hogy bazári majmot akarsz belőlem csinálni. Az nem egészen az, ami a befutás. - Sóhajtottam, ahogy lecsavartam az ital kupakját. Jó, igazából jobban örültem volna egy kis ásványvíznek és sok-sok citromnak, mert a vodkaszóda egy mennyei ital. Mint a limonádé, cukor nélkül, csak be lehet tőle rúgni. De ez van. Most keménynek kell látszani. Bár ahhoz talán... bele is ihatnék ebbe a cuccba, nem csak szorongatni kéne. - Hát... kicsit olyanok vagyunk, mint a Wavves, de azért pörgősebb, szóval megvan a Fidlar beütés, ha az kell, de azért igyekszünk mélynek is lenni, tudod, olyan eklektikus gitárjátékkal, mint... mint mondjuk a, izé, a DIIV. De azért nyers is a hangzás, kicsit olyan Strokes-szerűen. Vagy legyen helyből The Sound! Vagy a Ramones. De persze nagyon modern is. Leginkább modern. De klasszikus érzésekkel játszik, és ironikusan veszi csak a XXI. századot. Olyan Cage The Elephant stílusban. Néha latinos, pszichedellikus beütéssel. Mint az Allah Las vagy a Growlers. De kicsit szerintem még a Sundara Karma-ra is hasonlítunk, csak nem tudom, hogy. Mikor túl sok a szinti pop, akkor meg határozottan Pale Waves-esek vagyunk. Meg öhm... még követsz?
- Ramones óta nem követlek, most pedig maradj csöndbe, a nagy ember telefonál. - és egy perc várakozás nélkül neki is kezdtem a telefon beszélgetéseknek. - Szia! Rég beszéltünk... Igen tudom, mikor tudnátok lejönni ide a környékre?... Nem, nem csak ti lennétek itt... Igen, rendben beszéljétek át, és mihamarabb jelezzetek vissza, most mennem kell, még másik hívásokat is intéznem kell. - tettem le, és szinte reflex szerűen tárcsáztam a következő számot. - Igen! Rég hallottam felőletek. Gond lenne ha leugranátok egy éjszakai koncertre?... Beszéljétek le amint lehet, és küldjetek egy választ. - majd megkezdtem a harmadik és egyben utolsó hívást. - Helló... Nem, most nem. Mit szólnátok egy éjszakai koncerthez?... Remek, írjatok vissza az időponttal amint tudtok. - fejeztem be a hívást az utolsó bandával. - The Strokers, DIIV és Ramones mind benne lenne egy koncertben, a kérdés csak az, hogy milyen időpontokat tudnak össze beszélni a tagok, és a lemez kiadó, és milyen gyorsan. Dőlj hátra, egy-két óráig it leszünk. - mondtam ezt megidézve két tv-t egyiket neki, másikat nekem, és kettőnk közé egy félig hangszigetelt falat húzva, ha valamit mondani akarunk a másiknak az hallatszik az üveg falon át.
Kezdőlap
