életkor: 23 nem: nő foglalkozás: (újság)író pb: Chloe Grace Moretz
eredeti név: Alesea Lolley csoport: Emberek lakhely: New York attitűd: izgalmas
alcsoport: történetek írója
Kívül, belül
♔ A fellegekben jár. Bármikor, mikor zenét hallgat, kocsiban ül, buszon szardíniázik, hazafelé sétál, egyszóval folyamatosan történeteken dolgozik. A képzelete nem ismer határokat. A matek, fizika, kémia, minden hasonló óra csak arra volt jó, hogy elbambuljon, és már a következő fejezetet tervezze a fejében, így nem egyszer csak kettessel csúszott át, de nem érdekelte - mindig tudta, mit szeretni csinálni, ha felnő. A neve, Alesea, élettel telit jelent - már a szülőszobán vidámabb volt, mint az összes többi csecsemő. Bohókás természet, aki igyekszik mindenben a vicceset, a játékot keresni, annak ellenére is, hogy ezzel gyakran mások agyára megy.
♔ Nem nőtt valami nagyra, a 165 centit jó, ha jobb napjain eléri, de nem is bánja ezt, így bármekkora magassarkút felvehetne, anélkül, hogy túlontúl kényelmetlenül érezné magát. Haja szőke, természetes hullámokkal - de már barnára és halvány vörösesre festve is volt, ám az utóbbi időben visszatáncolt eredeti színéhez. Szeme zöldes színű, bár közelről nézve tele van sárgás pöttyökkel. Alapvetően karcsú alkat, így nem sokat törődik étrendjével, bár a gyümölcsök és a testmozgás nagy szerepet játszanak a mindennapjaiban.
A Földi lét
- És, miként adtad fejed az írói pályára?
A kérdés felkészületlenül, bár nem váratlanul ért. Az igazság az volt, mindig is tudtam, hogy írónak születtem. Már gyerekként is, kedvenc játékaim mindig a kreatívak voltak, legyen az történetmesélős, asszociációs, szerepjátékos, bármi az ég világon, csak használni lehessen a képzelőerőmet. Emiatt rengeteg, felesleges energiám volt, amit egyszerűen nem tudtam lekötni, a szülők pedig nem értek rá mindig játszani velem, valakinek dolgoznia is kellett. Ekkor írattak be csellóra, ami utána az egyik kedvenc hobbimmá nőtte ki magát. Mai napig játszom, hobbiszinten, de sosem voltam kivételesen tehetséges. Szépen játszottam, imádtam, de ennyi. Nem erre voltam hivatott. A többi korombelivel ellentétben, én mindig is rajongtam a házidolgozatokért, esszékért, fogalmazásokért. Az sem tudta elvenni tőlük a kedvem, hogy gyakran extravagánsra sikeredett beadandóim miatt elég könnyen elnyertem mások ellenszenvét, és, bár hiányzott az emberi kapcsolat, ott voltak a szüleim, az állataink, és a történeteim szereplői, akik pótolhatták ezt. Nagyjából tizenkét éves voltam, mikor elkezdtem rendes, különálló történeteket írogatni, persze, azok még mind kezdetlegesek voltak. Hat éven keresztül csak az íróasztalom fiókja ismerte a félbehagyott, befejezésre váró, esetleg újraírandó történeteket, senkinek nem mutattam meg. Rengeteget kellett dolgoznom, és fejlődnöm, azért, hogy elérhessem azt a szintet, hogy 21 évesen kiadják első regényemet. Épp a második regényem került a nyomdákba, két évvel később, emiatt is ültem aznap a Times szerkesztőségében. Az interjú elhúzódott, már az egész stábról lerítt, hogy minden vágya lenne hazamenni. - A mai napig egyik legjobb barátnőm volt az, aki megtalálta írásaimat a fiókban, míg én öt percre egyedül hagytam őt a szobában - válaszoltam, egy mosoly kíséretében. - Ő bátorított, mondván, adottságom van hozzá. Neki köszönhetem, hogy ma itt lehetek. Nélküle talán még most is csak a fióknak írnék.
Lámpák le, mindenki hazamegy, az ajtókat bezárják. Én is elindultam haza. Kellemes, nyári este volt... vagyis lett volna, ha vittem volna magammal esernyőt. De kiszámított arra, hogy elkap a zápor ilyen jó időben? Egy újságot a fejem felé tartva sietősre vettem a lépteimet, átlavírozva az emberáradat között. Én is újságíró voltam, amíg nem világhírű mind a 30 könyved, nem annyira lehet csak a kiadásokból megélni, ám így azt csinálhattam, amit szeretek, csak egy kicsit jobban korlátozva. A metrón tömegnyomor volt, ám mire leszálltam, elállt az eső, ez jó hír volt. Ami zavart, az az, hogy megláttam az egyik kirakatban a tükörképemet - a rossz hír az volt, hogy rosszabb voltam, mint egy ázott kutya. Nem várhatott volna még vagy tíz percet az ég?! Lépteim nyomán csattanás hallatszott, az utat beborító vízréteg miatt. Egy elhagyatottabb környékre értem, itt már nem kellett annyira figyelnem, hova lépek, egy teremtett lélek sem tartózkodott az utcákon - aki tehette, már mind fedezékbe bújt. Megengedtem magamnak, hogy kicsit elkalandozzanak a gondolataim. A frissen nyomdába kerülő regényem egy karakterén járt az eszem, pontosabban, az ő reakcióján egy bizonyos jelenetben. Elmosolyodtam, ahogy végiggondoltam furfangos megoldását, és a...PUFF.
A meglepetéstől hátrahőköltem. Annyira a gondolataimba merültem, fel sem tűnt, hogy valaki a közelembe került. - Bo-bocsánat... - kezdtem szabadkozni, ám amint felnéztem, torkomra forrt a szó. De hisz ez...! Köpni nyelni nem tudtam. A szem vágása, az anyajegy az orra tövében, a sebhely a homlokán, a szája íve... Hisz ez ő...! A főszereplőm kiköpött mása...!
Ám, mire felocsúdhattam volna, el is tűnt, és én ott maradtam, egyedül, földbegyökerezett lábakkal, szétázva, tátott szájjal New York egy kihalt utcáján.
Finomhangolás
♔ CÉLJAIM ♔
Írni. Fényt deríteni a titokzatos illetőre személyazonosságára.
♔ KAPCSOLATAIM ♔
Barátnőm, Gabriel
♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔
Újságíró vagyok, cikkeket írok, arról, amiről épp kell. Ha ez épp te vagy, akkor...
Adatok
típus: saját forrás: kútfő
multi (az utolsó, csak még kellett egy ember) user: BM
Már a neved megnyert magának, ugyanis imádom az A, E, L betűkből összetákolt saját készítésű, egyedi kereszt-/vezetékneveket. Nem véletlenül alkottam meg magamnak az Armiella nevet én sem. Bevallom, a történeted kíváncsivá tett. Ki is az a titokzatos alak a történeteidből, aki Fabletown-ban életre kelve szembe sétált New York utcáin veled. No és kicsoda Gabriel?! Remélem, hogy hamarosan mindenről lerántod a lepelt!
Kérlek, ha még nem tetted, akkor foglalj avatart, képességet és legendát is, majd válassz egy tetszőleges Bűbájt (legfeljebb 100 Bűbáj Pont értékben), amivel megkezded a játékot. Ezt pedig jelezd majd Reynard T. Fox-nak PM-ben IS meg a topikba is, hogy beírhassuk a profilodba.
Sipirc a játéktérre, mielőtt szem előtt tévesztenéd a történeted főhősét!