Fogalmam sincsen, hogy ki lehet az. Több órával a hivatalos nyitva tartás után járunk, ám a fabulákért mindent. Amúgy se vár senki haza, nem hiányzom senkinek. És a túlórát kivételesen megfizetik rendesen, no nem mintha a pénz miatt csinálnám... nincs szükségem bűbájokra, legfeljebb csokoládéra. Aztán meghallom a zajt. Először nem tudom hová tenni, olyan mint amikor egy falióra ketyeg.
Tick Tock. Aztán nyílik az ajtó és belép rajta a
[b]főszakács[/b]. Nos, ha valakire hát rá igazán nem számítottam, főleg ilyen kései órában. Oldalra döntött fejjel méregettem a krokodilt, aki kemény kalapban és öltönyben jól öltözve jelent meg mint valami angol lord; karján abrosszal, kezében tálcával.
- Mit tehetek Önért Mr. Croc? - Kérdezem reflexszerűen, ám a férfi meglep a kijelentésével.
~Vacsorát? Nekem?~ Meglepődésemben egyetlen kérdés szalad ki a számon:
- Tényleg? - Adok hangot annak, miszerint nem értem a fabula itt létének vagy épp kedvességének az okát.
- A Vacsorámat? Már ennyi volna az idő? - Érdeklődöm döbbenten. Nos, váratlanul ért a gesztus, az biztos. Bár a múltra fátylat borítottunk és Fabletown városában minden fabula tiszta lappal indulhatott, azért
megborzongok amikor a korábban
hercegnő faló krokodil vacsorát hoz. Van ebben valami
kifacsart, morbid humor. De igyekszem elhessegetni a múltbéli történések miatti
ösztönös rosszallásomat és arcomra nem hagyom kiülni egy másodpercig sem gondolataimat. Fura nekem ez a hajlongás tőle - bár megszokhattam volna hercegnőként -, el vagyok teljesen szokva már tőle mióta otthagytuk a Hazaföldet. Itt, a mundik között egyáltalán nem jellemző eme gesztus, sőt még a fabulák között is kivételesnek számít az ilyesféle tiszteletadás.
Még mindig a gesztustól
meghatva, szótlanul figyelem a férfit amint nagy műgondossággal megterít a dolgozó asztalon és elém tálalja az ételt, amit hozott számomra és kitölti mellé a kísérőnek szánt bort...
két pohárba. Először nem értem, de aztán megvilágosodom.
~Ügyes. Bufkin bármelyik percben itt lehet, ha megérezte az alkohol szagát terjengeni a levegőben.~ Előre látó a házigazdám, s bár nem odalent a Woodlands éttermi részlegében étkezem mégis
kifogástalan kiszolgálásban van részem. Egy szavam sem lehet.
- Ugyan, Jácint ne vicceljen! Erről nem tehet. - Tegezem le a férfit, észre sem véve. Igazából meglepő, sőt
kellemes csalódás a krokodilus. Nem igazán ilyennek képzeltem el, bár itt mindenki megpróbálja a
legjobb arcát mutatni ahogy észrevettem.
~S, hogy mi fortyog a felszín alatt? Nos az jó kérdés, talán csak a Mesélő tudhatja!~ Minden esetre jól esik az étel, egész nap alig pár falatot ettem ugyanis.
- Nem tudom, hogyan köszönhetném meg. - Szólalok meg nagy sokára, ahogy elfogyasztottam az ételt.
A kérdése, miszerint óhajtok-e még valamit ismét
alázatosságra utal; bár tisztában vagyok vele, az előttem lévő férfi koránt sem szolga lelkületű. Talán tudatosan képes változni valaki, de van ami az ember vagyis jelen esetben a fabulák vérében van és
sosem fog változni próbálkozzanak bármennyire.
- Köszönöm, de azt hiszem már így is túlszárnyalta a várakozásaimat. - Felelem őszintén.
- Igazából még senki sem állt ki így értem. - Nézek a férfi szemeibe, majd kezeimet kezdem tördelni félrenézve. Jól esett a dolog, de ezt hangosan nem vallanám úgysem meg. Nem szeretek gyengeséget mutatni mások előtt, de úgy vélem ezt kár lett volna letagadnom. Általában az első, amit rólam mondanak az az, hogy egy igazi érzéketlen
"jégkirálynő" vagyok. Talán a válásom az oka, talán hogy csalódtam nem tudom. De azt igen, hogy inkább
teljesen bezárkóztam mielőtt még többen és jobban bánthatnának mások. Emiatt persze sokkal nehezebben nyitok mások felé vagy fejezem ki azt, amit épp érzek valójában, legyek bármennyire is haragos vagy hálás az illető irányába.
Kezdőlap
Téma: 
Tárgy: 
♔ 