KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Karaktercsere

Karakternév:


Jelszó:



írta:  Vendég
Szomb. Szept. 30, 2017 10:23 pm
írta:  Snow White
Vas. Szept. 17, 2017 9:01 pm
írta:  Vendég
Vas. Szept. 10, 2017 2:18 pm
írta:  Snow White
Szer. Aug. 30, 2017 3:20 pm
írta:  Jeff Radcliff
Hétf. Aug. 28, 2017 6:49 pm
írta:  Vendég
Szer. Aug. 23, 2017 3:30 pm
írta:  Eloise McMittens
Kedd Aug. 15, 2017 5:32 pm
írta:  Robin Rot
Hétf. Aug. 14, 2017 5:37 pm
írta:  Snow White
Vas. Júl. 30, 2017 2:20 am
írta:  Vendég
Kedd Júl. 25, 2017 2:11 pm

1 találat

SzerzőÜzenet
Topics tagged under 557 on ♔ Fabletown FRPG ♔ YzYCKJHTéma: Gyorséttermek
Eloise McMittens

Hozzászólások: 3
Megtekintés: 617

Itt található: Vendéglátóipari Egységek   Topics tagged under 557 on ♔ Fabletown FRPG ♔ EmptyTárgy: Gyorséttermek    Topics tagged under 557 on ♔ Fabletown FRPG ♔ EmptySzomb. Május 27, 2017 2:57 pm
Reynard & Eloise
We can’t go to hell if we already there



Tulajdonképpen nem is kellett olyan sokat várnom rá, mintha megérezte volna, hogy mikor kell feltűnnie, hogy leadja a saját kis rendelését. Ahogy a könyöke a pulton landolt, fel is pattant a szemem és lassan elmosolyodtam. Nem, nem lepődtem meg azon, hogy én állom ezt a dolgot, nagy eséllyel ezt is felszámolja magának, mint plusz juttatás az információkért cserébe – ez már tudott. Így aztán mikor a pultos srác kérdőn pillantott rám csak biccentettem, hogy nincs kifogásom a dolog ellen, majd hagytam, hogy „kigyönyörködje” magát megjelenésemben. Alapvetően nem szeretem, ha úgy méregetnek mint egy darab húst, de azon pillanatomban nem volt kedvem erre felhívni Reynard figyelmét is. Az jobban idegesített volna, ha egy bizonyos pontra fókuszál végig a beszélgetésünk alatt, akkor nagy eséllyel felajánlottam volna neki, hogy szívesen kinyomom a szemeit, de… egyelőre úgy tűnt nem kell bevetnem ezt a plusz szolgáltatást.
Azért az első hozzám fűzött szavaira bevágtam egy grimaszt.

- Látom te meg etika órákra jársz - feleltem, ami persze ugyanannyira igaz felvetés  volt, mint amennyire én mély barátságot ápoltam a fogyókúrával. Épp ezért emeltem meg a szemöldököm a kéznyújtós gesztusra, végiggondolva, hogy lehet tévedtem, de… ebbe azért annyira nem akartam mélyebben belemenni. Azt hiszem addig jó nekem, amíg olyan mélyen nem látom át, hogy Rókuci mit csinál szabadidejében.
Végül aztán mégis csak elfogadtam a felém nyújtott kezet, nem arról voltam híres, hogy direkt nehezítsem a saját dolgomat, főleg ha munkáról volt szó.

- Micsoda gallér lett valaki itt hirtelen. Persze… mit szólsz ahhoz az asztalhoz? - intettem az adott irányba, de végül is hagytam, hogy Reynard az általa választott helyre vezessen. Néha mérhetetlenül frusztrált, hogy nem tudom mi jár a fejében és amennyire ismertem, az alapján ő pont annak a személynek tűnt, aki az egyik szavával dicsér, hogy aztán a következővel aláássa az előbbi mondandóját – és ez érvényes volt oda-vissza is. De szerettem azt hinni, hogy nekem már nem tud meglepetést okozni. Vagyis abban a hitben ringattam magam, hogy már nincs az a trükk, nincs az a csel vagy tett, amivel valami olyasmit érne el, aminek hatására döbbenten pislognék rá. Jó, hírek terén tudott ilyennel szolgálni, elvégre közelebb volt a tűzhöz mint én, ezt aztán végképp nem akartam tagadni. Elvégre… akkor se lettünk volna ott abban a gyorsétteremben, ha nem így lett volna.

Mindenestre úgy tűnt, hogy tovább akarja emelni a téteket. A csinos dologra kicsit szélesebbé vált a mosolyom, a folytatásra meg már nem álltam meg, hogy ne nevessem el magam.
- Ez valami pszichoizés megállapítás, hogyha valaki az alakjához mérten több ételt rendel, akkor biztosan depressziós? Végül is érdekesen hangzik… de nem, az elmúlt években senki se adott nekem okot arra, hogy evésbe fojtsam a bánatomat. Na meg két burgert abból a négyből hazaviszek Danának, tudod, kell valami szuvenír - oké, elég szegényes ajándék, főleg ha az ember New York utcáit járja, de úgy voltam vele, hogy már ezzel is bőven bentebb vagyunk, mint hogyha nem vinnék semmit. Amúgy sem úgy tűnt, hogy nekem majd lesz időm tökéletes meglepetéseket nézni.
Kicsit oldalra biccentettem a fejem, hogy miután alaposabban szemügyre vettem, kicsit elmosolyodjak.

- Ez valami új hobbi lenne? Avagy arra készülsz, hogy felcsapj a Farm pszichológusának is és én vagyok a teszt alany? Mert nem hiszem, hogy annyira mély érdeklődést mutatnál a magánéletem iránt, de vétózz meg, ha tévedek - elvégre nem hiszem, hogy szívesen hallgatott volna a költözködési terveimről, Dana kerítőnő viselkedéséről, meg még egy halom csipp-csupp dologról, amik aztán végképp nem vágnak egybe azzal a dologgal, ami miatt eredetileg a gyorsétteremben voltunk.




The Wolf#557 ♔ - ♔ ©

Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: