Lassan biccentettem a szavaira, miközben intettem egyet a közelben grasszáló pincérnek. Ha már kiválasztottam a tökéletes kávét a számomra, akkor igyam is meg… főleg, hogy nem nekem kell fizetnem. Anyagias lennék? Hát könyörgöm, egykor hercegnő voltam, aki sokáig mindent megkapott, amit szeme-szája megkívánt. Tény, volt egy több éves kitérő a macska alakban, ami az akkori körülményeimet tekintve jól jött. Pontosan tudtam, hogy van sokkal rosszabb helyet annál, mint amibe éppen belekeveredtem. Amúgy is, örülnöm kellett a fejemnek, hogy végre sikerült új lakást találnom, ahol kényelmesebben megleszünk Danával, elvileg egészen barátságos közegben, tehát… relatíve elégedettnek kellene lennem. Relatíve. Más kérdés, hogy nem születtem szivárványt hányó póninak, aki a pozitív látásmód maga.
Visszatérve az eredeti témára: miután tehát leadtam a saját kis rendelésem újfent biccentettem egyet legújabb kuncsaftom irányába.
- Magyarán elég, ha leszűkítem a kört arra, hogy olyan információk legyenek, amelyeket valamilyen okból titokként kezelnek, nem igazán szeretnék napvilágra hozni - összegeztem a mondandóját, majd a táskámból elővakartam egy noteszt, hogy arra felírjak egy-két dolgot. Nem mintha rossz memóriával lennék megáldva, de jobb, ha szó szerint felírom azt, hogy mik az elvárások irányomban, nehogy belém lehessen kötni a későbbiekben. Mindannyiunk története fennmaradt írásos formában, így legtöbbünk tisztában van vele, hogy mennyire lényeges is a megfogalmazás. Egy-egy félreértett szóból elég könnyen hatalmas kalamajkát lehet okozni kellő odafigyeléssel…
- Gondolom olyat ne kérdezgessek, hogy miért kellenek ezek az információk, mert ezzel olyan dologba ütöm az orrom, amibe nem kéne… - tény, ezzel csak felvezettem, hogyha esetleg gyötri a vágy, hogy valakinek kiöntse a szívét ennek kapcsán, akkor én tárt fülekkel fogadom, elvégre jó, ha már valaki másnak belevájkálok az életébe, akkor tudjam az indokát, de… a legtöbb esetben általában ilyen infó nélkül vagyok kénytelen eljárni. Nem mintha sajnáltatni akarnám magam ezért, elvégre annyi eszem van, hogy túl nagy halra én se vetem ki a hálómat.