HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Karaktercsere

Karakternév:


Jelszó:



írta:  Vendég
Szomb. Szept. 30, 2017 10:23 pm
írta:  Snow White
Vas. Szept. 17, 2017 9:01 pm
írta:  Vendég
Vas. Szept. 10, 2017 2:18 pm
írta:  Snow White
Szer. Aug. 30, 2017 3:20 pm
írta:  Jeff Radcliff
Hétf. Aug. 28, 2017 6:49 pm
írta:  Vendég
Szer. Aug. 23, 2017 3:30 pm
írta:  Eloise McMittens
Kedd Aug. 15, 2017 5:32 pm
írta:  Robin Rot
Hétf. Aug. 14, 2017 5:37 pm
írta:  Snow White
Vas. Júl. 30, 2017 2:20 am
írta:  Vendég
Kedd Júl. 25, 2017 2:11 pm

Share | .


 

 Beast

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Crispin Percival
the hero of this fable
avatar
Herceg ♔

♔ HSZ : 2
♔ Hely : fabletown
♔ Avatar : keneti james fitzgerald apa

♔ Bűbájpontok : 0
Beast // Szer. Május 17, 2017 10:16 pm

Crispin Percival
So keep your love lockdown


életkor: 22 (több száz)
nem: férfi
foglalkozás: építőmunkás
pb: kj. apa
eredeti név: Szörnyeteg
csoport: Legenda
lakhely: fabletown
attitűd: semleges

alcsoport: Legenda

Kívül, belül
♔ Mindig is udvarias és illedelmes ember akartam lenni, sohasem akartam ártani senkinek, de ez nem teljesen volt igaz. A vagyon, ami akkor a zsebemet égette elvette az eszemet, gőgös, és önző lettem, más nem érdekelt, csak a saját létem, és anyagi biztosságom. Fiatal voltam, és balga, amikor azt hittem, hogy ez fog boldogítani engem egész életemben, nem lesz más, ami boldogságot hozna nekem. Igazából nem is akartam már boldogságot, csak azt, amit a királyi pompával megkaphattam, és mindent ami azzal járt, hogy hatalmam van. Azt szerettem a pénz mellett, hogy mindenki azt tette, amit én akartam, és ezzel meg volt pecsételve a sorsom is, csak én nem tudtam.
Az átok nagyon sok mindent megváltoztatott, megutáltam magam, elundorodtam az élettől, és nagyon hamar a remény is kihunyt lelkemből. Mindent elvesztettem, talán ez volt az, ami ráébresztett arra, hogy igazából nem is volt semmim. Nem volt üresség az életemben, a pénz, a pompa, mind ott volt, minden, én mégsem voltam boldog. Nem a külsőségek miatt, hanem mert mélyen legbelül éreztem, hogy nem ez hoz el igaz boldogságot, csak a látszatot adja meg.
Nem vagyok már olyan, mint régen, egy valami éltet, hogy a feleségem boldog legyen, hogy megtudjam neki újra adni azt, amit egyszer megadtam neki. A tenyeremen hordoztam, boldogok voltunk. Most is azok vagyunk, de nehéz megszokni, hogy kiestünk abból, ami volt, elvesztettük azt, amiben éltünk, és olyanok lettünk, mint bárki más. Szeretjük fenntartani a látszatot, hogy minden teljesen rendben van, hiszen köztünk rendben is van, csak talán bennünk borultak fel a dolgok.
Engem mégsem érdekel mások véleménye, nem azért igyekszem jobb életkörülményeket biztosítani magunknak, hogy azt gondolják, kezdünk feltörni. Nem lenne ellenemre, de nem ez az oka. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy a feleségemnek mi a jó, neki mire van szüksége, és olykor vitatkozunk, mert ő nagyon makacs, ahogy én is. Nem engedek az igazamból, egészen addig, míg el nem jut az én agyamig is, hogy nincs igazam, és az érvek, amiket felhozok nem támasztanak alá mindent.
Nem vagyok a legokosabb ember, soha nem is állítottam ezt magamról, de ostoba sem vagyok, így nem dobálózok olyan dolgokkal, amiről fogalmam sincs. Ha viszont nekem dobálóznak olyanokkal, vagy feleségemhez fordulok, vagy más segítségekhez, hogy még véletlenül se mondjak, otromba nagy baromságot.

♔ Markáns arcom van, minden formában, hiszen emberi testemen is észrevehetőek az állati vonások. Hajam, és szemeim is egyaránt barnák, a hajam legalábbis az volt, míg feleségem arra nem vezetett rá, hogy egy kis változatosság kellene. Most már rövid, vörös tincseim vannak, amik általában ezer fele állnak, mert nekem nincs se időm, se kedvem szórakozni velük.
Magas vagyok, és erős izomzattal rendelkezem, ezt köszönhetem a munkának is, és annak is, hogy szükségem van az erőmre, és arra,
hogy annak segítségével, ha kell megvédhessem életem nőjét. A külsőségekre mindig is nagyon adtam, ez mára kissé megváltozott, jobb szeretem a kényelmes viseleteket, főleg, ha sokat kell lennem bennük.
A bestia formám nem mindig észrevehető, vannak fázisai annak, hogy mennyire térek el az átlag emberektől, de ha igazán megharagszik rám a feleségem, erős barna drótszőr lepi el a testemet, tetőtől talpig. Testem mérete megnövekszik, még erősebb izomzat kerül testemre, és ezzel arányosan nő meg az erőm is természetesen. Karmok nőnek a kezemre, és a lábamra is, így ha ruhát viseltem, az mehet a kukába, azon már egy hivatásos varrónő sem segít. Nem mellesleg szarvam, és agyaraim is nőnek, ha nem lenne elég az a tömérdek szőr, és karom.


Egyszer volt...

Hol nem volt, volt egyszer egy jó életű ember, akit megátkoztak egy szép napon, hogy szörnyként élje az életét, míg az igaz szerelem rá nem lel, és fel nem szabadítja. Csodálatos kezdete, egy nagyon szép történetnek, csak sajnos nem lett olyan szép vége egy idő után. Persze a szerelem rám talált, azóta is boldogan élek az egyetlen nővel, akit igazán szerettem valaha, és szeretni fogok, amíg csak kalapál a ketyegő a mellkasomban. Elvesztettem azt az életet, ami a miénk volt, és egy eléggé alacsonyan fizető állást kellett vállalnom, amiből csak egy kis bérlakásra futja. Arra se mindig az az igazság, de mindig megoldjuk, mindig kihozzuk, hogy ne vegyék el tőlünk ezt, és legyen étel az asztalon.

KÉPESSÉG: Szörnyalakban létezem, ha a nő, aki a feleségem lett nem szeret, ha haragszik rám, mintha fejemet veszteném el, hatalmas bundát, és szarvakat növesztek. De ha szeret, és nem haragszik rám, emberi formában képes tartani engem.


A Földi lét
Mostanában nem figyeltem rá eléggé, tudom, és ezt az orromra is kötötte, azzal, hogy sokat elégedetlenkedett, de nem panaszkodott. Sosem teszi, ha mégis, az egy kisebb vita közepén szokott történni, így igazából nem is panaszkodás, csak elmondja, hogy mi miatt is jutottunk oda, ahova. Általában én vagyok figyelmetlen, amióta egyre többet dolgozok, egyre figyelmetlenebb is vagyok, nem veszem észre a szükségleteit, és a vágyait. Pedig azok bennem is megvannak, mindig is megvoltak, egyszerűen csak elnyomom magamba, mert úgy érzem sokkal fáradtabb vagyok, mint átlagosan bármikor. Nem szereti ezt a helyzetet, tudom, de ő is tudja, hogy ezt értünk teszem, nem a legjobb módszerek, de szeretném, ha megint olyan ruhákat vehetne, amilyeneket tegnap hazahozott, mert tetszettek neki, tudom jól.
Sosem akartam, hogy ilyen sorsra jussunk, még mindig magamat emésztem emiatt, én rontottam el, nem kellett volna az egészbe belemennem, és nem jutunk erre a sorsra. De bolond voltam, és mindenünk oda, ami egykoron a miénk volt. Engem mégsem ez szomorít el, hanem az, hogy részben az ő boldogsága is elveszett, amit egykoron megtudtam adni neki, azt már nem, és tudom, hogy ez kicsit fáj neki. Nekem is, de csak mert nem látom igazán boldognak, olyan jóízűen nagyon rég nem nevetett, mint egykoron, és ez hiányzik.
Ezért is készítek neki vacsorát. Elkéreckedtem előbb, mert már nem volt munka, és mivel jól dolgozom el is engedett a főnököm, Belle pedig ma tovább marad bent, szólt, így van időm mindenre. Bevásároltam a vacsorához, én nem nagyon tudok főzni, így még receptet is szereznem kellett, de mindent megoldottam, igaz, időbe telt, és nem is volt olyan könnyű, de az ő nyugalma fontos nekem. Mostanában nem bántam vele jól, ez meglátszott mindkettőnkön, nyúzottabb vagyok, nem csak a munka miatt, hanem amiatt is, hogy félek attól, hogy elveszítem. Nem az emberi formám féltem, amióta vele vagyok ezek nem érdekelnek, ha haragszik rám, akkor sem kuncsorgok neki, hogy adja vissza azt, amit bármikor elvehet tőlem. Nem ez a fontos, hanem az, hogyha elmegy, belőlem egy hatalmas részt kitép, és viszi magával. Ha egyszer elege lenne belőlem, és abból, hogy mennyire figyelmetlenné váltam, a legjobb részemet veszítem el, mert ő az én legjobb részem, miatta vagyok jó én is, miatta nem váltam még vadállattá.
Most is. Senki kedvéért nem szenvednék egy lasagne elkészítésével, de egy dologra még az ő szerelme sem tudott rávenni. Mégpedig arra, hogy a tésztát is magam gyúrjam, majd süssem meg. Igaz, időm se lenne azt elkészíteni olyan gyorsan, annyi időm azért nincs, hiába próbálkozom minden időmet rászánni. A szószt viszont sikeresen összeraktam, lehet valamiből még kicsit sok is lett, mert nagyon erős vörös színe volt, amikor beraktam a sütőbe a tésztarengeteg között. Mindegy, azt hiszem a szándékom fontosabb, mint az, hogy tényleg sikerül vagy sem, de ha annyira ehetetlen lenne, hogy még a kukának se szívesen adom, vettem fagyasztottat is, ami talán kárpótolja azt, hogy az enyém borzasztóra sikerült. Azt mondták ez egyszerű, nem lehet elrontani, de azok nem ismernek engem, és nem tudják mit vagyok képes művelni egy konyhában.
Amíg a sütőben sül az étel, én egy szép terítőt keresek elő, túl nagy a kis asztalra, így félbe kell hajtanom, így kétszeresen rakom rá, vastagabb, és ha leöntöm borral, nagyobb területen is lesz koszos, de reménykedek benne, hogy nem öntöm le. Az asztal közepére egy gyertyatartót helyezek, majd a benne lévő gyertyát már meg is gyújtom. Pillanatok kérdése, hogy hazaérjen, szerencsére a sajt is pirul már a tésztán, így csak a tányérokat pakolászom, majd az evőeszközöket, és a szalvétát. Ahogy az asztalra nézek, látom, hogy valami hiányzik, és az nem az étel. Valami fontos, ami színt vinne az asztalba, a fehér terítőbe, és a fehér tányérokba.
Mint egy kis villanykörte, megjelenik a fejemben az ötlet, és már szaladok is az ablakhoz, ahol egy kisebb rózsabokor van, kezdi kinőni a cserepet is, de eddig sosem volt időnk átültetni, az is csoda, hogy még él. De vannak szép rózsák is rajta, így azokat óvatosan levagdosom, az új hajtásokat nem bántom, hogy azok is szépen kivirágozhassanak, amit pedig összeszedtem, egy vázába teszem, majd megy a gyertya mellé az asztalra.
A konyhai óra jelez, hogy kész a vacsora, így ki is szedem, de szinte olyan gyorsan el is engedem, a kesztyű nélkül kaptam ki, nem fogtam sokáig, mégis kicsit megégette a tenyerem, és amíg én azt hűtőm, nyílik a bejárati ajtó, és feleségem hangja szeli át a teret. - Hazaérteeeem - húzza el az e betűt, én pedig mosolyogva kapom ki a kezem a csap alól, majd zárom el a vizet, hogy amint belép engem lásson, és a terített asztalt. - Hát ez meg...? - látom a szemén a meglepettséget, az ámulatot, és azt is, hogy nem érti mi történik most.
- Gondoltam ez ma a te napod lesz, hogy pihenj, és ne kelljen főznöd, így csináltam bocsi vacsorát is - épphogy nem nevetek azon, hogy biztosan borzalmasan rossz lesz, ő mégis meghatottnak tűnik, aminek örülök, hiszen ez volt a cél. Hogy ez ma az ő napja legyen, és végre megint boldognak lássam, annyi idő után.


Finomhangolás


♔ CÉLJAIM ♔

Anyagilag biztos hátteret biztosítani a feleségemnek, és magamnak, hogy ne éljünk egyik napról a másikra, ne féljünk attól, hogy mi lesz, ha valamelyikünket elbocsájtják. Legnagyobb vágyam, hogy gyermekünk lehessen, nagyon régóta próbálkozunk, már nem is merem számolni mennyi ideje, de eddig még nem sikerült, sosem jutottunk el oda, pedig mindketten nagyon szeretnénk. Emiatt is fontos lenne, hogy teljesen biztos életet tudjak nekik adni, hogy soha ne kelljen félniük a holnaptól.


♔ KAPCSOLATAIM ♔

Isabelle Percival (Szépség):
a feleségem, akivel hosszú évszázadok óta élek, és eddig egyszer sem szakadt meg a kapcsoltunk, mindig mindent rendbe hoztunk egymás között. Soha semmi sem törte még meg a szerelmünket,
pedig lehetett volna ezernyi meg egy indok erre, de még mindig mellettem van, és hűséges, ahogy én is hozzá.


♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔

Ha valakinek szüksége lenne egy jó verő emberre, aki helyretesz neki bárkit, esetleg megbízható munkásra lenne szüksége az építkezésén az kereshet engem, teljes nyugalommal. Nyitott természetű vagyok ma már, és senkire se fogok rátörni szarvakt növesztve, hacsak nem éppen arra a fajta ijesztésre lenne szükség.


Adatok

típus: hirdetett
forrás: canon (Fables képregény verzió + Disney)
főkarakter
user: wuff


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonathan Goldman
the hero of this fable
avatar
Király ♔
A Róka jobb füle ♔

♔ HSZ : 47
♔ Avatar : Justin Theroux

♔ Bűbájpontok : 9
Re: Beast // Szomb. Május 20, 2017 12:50 pm

Elfogadva!

♔ KEDVES BEAST! ♔

Tőled is szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen sokáig várattalak az elfogadással. A karakter tetszik, örülök, hogy láthattam a a Szépség és a Szörny kapcsolatát mindkét fél szemsuögéből és egy nagyon kicsit talán visszaadtátok a hitem az igaz szerelemben.

Őszinte leszek, hogy nem vagyok nagy szerelmi sztoris, így talán nem én vagyok a legmefelelőbb személy értékelni ezt, de azt kell mondjam, hogy összességében nagyon aranyosnak találtam. El tudom képzelni, hogy ez a két karakter így él tovább a jelenben a mesét követően. Így már nincs is más dolgod, mint hogy avatart, legendát és képességet foglalj, ugyancsak választhatsz egy 100BP vagy az alatti értékű bűbájt, ami jöhet nekem pm-be, vagy a megfelelő topicba. Jó játékot!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Beast

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Beast Boy
» she beast Ꮚ
» The beauty and the beast - Schneizel & Malachy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♔ Fabletown FRPG ♔ :: Guidebook :: Elfogadott karakterek :: Legendák-