KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Karaktercsere

Karakternév:


Jelszó:



írta:  Vendég
Szomb. Szept. 30, 2017 10:23 pm
írta:  Snow White
Vas. Szept. 17, 2017 9:01 pm
írta:  Vendég
Vas. Szept. 10, 2017 2:18 pm
írta:  Snow White
Szer. Aug. 30, 2017 3:20 pm
írta:  Jeff Radcliff
Hétf. Aug. 28, 2017 6:49 pm
írta:  Vendég
Szer. Aug. 23, 2017 3:30 pm
írta:  Eloise McMittens
Kedd Aug. 15, 2017 5:32 pm
írta:  Robin Rot
Hétf. Aug. 14, 2017 5:37 pm
írta:  Snow White
Vas. Júl. 30, 2017 2:20 am
írta:  Vendég
Kedd Júl. 25, 2017 2:11 pm

Megosztás

Goldilocks Empty
Goldilocks Empty
 

 Goldilocks

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Aylin Holloway
the hero of this fable
Aylin Holloway
Leány ♔

♔ HSZ : 4
♔ Kor : 29
♔ Hely : the farm or fabletown
♔ Munka : getting out of the farm
♔ Avatar : caity lotz
Goldilocks Tumblr_inline_ns9scbzCnE1qlt39u_250
♔ Bűbájpontok : 0
Goldilocks // Csüt. Május 18, 2017 11:46 am

Aylin Holloway
patiently play your rule until you can take the power


életkor: 22 kinézetre
nem: nő
foglalkozás: pultos a Brémaiban
pb: Caity Lotz
eredeti név: Aranyhaj/Aranyfürt
csoport: Legenda
lakhely: Farm
attitűd: negatív/semleges

alcsoport: Legenda

Kívül, belül
♔ Gondolom csak a mesém alapján azt hinnéd, hogy meggondolatlan, talán hülye és gyerekes is vagyok. Persze ez talán igaz is volt rám, amikor az az eset megtörtént, de azóta sok idő telt el, és ahogy minden más is, én is megváltoztam. Mindent átgondolok a lehető legtöbbször, megdolgozom mindenért, amit csinálok, kibírom ha éhes vagy fáradt vagyok. Egy szó, mint száz, önuralmat tanulta, ahogy a legtöbb felnőtt. Emellett talán nem épp a legkellemesebb személyiség lettem, de nem is a legrosszabb. Tudok én is kedves lenni, nevetni, viccelődni, csak nem mindig találom úgy, hogy az időt ezzel kell tölteni. Őszintén szólva néha szeretek csipkelődni, vagy szarkasztikus lenni, persze csak mértékkel. Persze tudok én nagyon gonosz is lenni, ha kell, csak általában nem kell. Nem fáj nekem átlépni, vagy rátaposni másokra. Szóval a kis butuska kislányból egy kissé szarkasztikus, és kissé irányításmániás, talán kissé gonosz nő vált. A mesékben persze erről már bőven nem írnak.

♔ Szőke haj, kék szemek, szeplős arc. Talán ezt a pár tulajdonságomat veszed észre egyedül. De lehet, hogy a sportos, de mégis nőies alakomat. Arcomon alapból nem igen látni mosolyt, vagy érzelmeket, ezek csak akkor jelennek meg, ha valakivel beszélek. Csak úgy magamtól nem szoktam mutogatni, hogy hogyan érzek. Nagyon a kinézetemben ezen kívül semmi különös nincs. A magasságom is átlagos, a ruháim is. Talán ezért is tudok könnyen beolvadni az emberek között és Fabletownban sem tűnök ki nagyon a többiek között.


Egyszer volt...

Talán te is hallottál az aranyhajú kislányról, aki az erdőben járva egyszer csak megtalálta a három medve házát. Kopogott, nem jött válasz, így bement. Az asztalon három tál zabkását vett észre, és mivel éhes volt, szívesen neki látott volna az egyiknek. Az első túl meleg volt, a második túl hideg, a harmadik pedig tökéletes, így az el is fogyott. Majd a sok séta után pihenni akart, de az első két szék túl nagy volt. A harmadik ismét tökéletes, viszont amint leült, a szék apró darabokra tört szét. Ekkor Aranyhaj/Aranyfürt már nagyon fáradt volt, és úgy döntött lepihen. Szerencséjére talált három ágyat a házban. Bár az első túl keménynek, a második pedig túl puhának találta, a harmadikban álomra hajtotta a fejét. Nemsokkal később a medvék is hazaértek. Észrevették, hogy valaki evett az ételükből, ült a székükben, és feküdt az ágyukban. Haragosak voltak emiatt ugyan, de nem akartak ártani a lánynak. Végül hozzáadták a fiúkhoz, Boo-hoz. Azt meg ne felejtsük ki, hogy ez az aranyhajú lány én volnék, vagyis voltam még kiskoromban.
Azóta jól megtanultam, hogy ha nem válaszolnak a kopogásra inkább ne menjünk be, főleg ha egy idegen házáról van szó. Na meg persze, hogy egy tál zabkásának, egy szék eltörésének és egy alvásnak házasság az ára.

KÉPESSÉG:
♔ HARCOS :: Egy vadászfegyver használata szinte gyerekjáték számára, mindegyikkel remekül bánik. Egy újabb fajta fegyver használatának megtanulása se telik sokba neki, hamar ráérez. Emellett elég erős fizikumú, közelharcban is megállja a helyét.


A Földi lét
Már elég késő is volt, és igazából fél órája a munkaidőmnek is vége volt, mehettem volna haza. De kinek is van kedve három medvéhez hazamenni, amikor egy jóképű srác szórakoztatja a bárpultnál? Hát nekem nem, az biztos. Harsányan nevetett az utolsó viccemen épp, majd lehúzta a maradék sörét.
- Szóval... Tényleg azt akarod nekem bemesélni, hogy kiskorodban ilyen hülye voltál? - nézett rám egy félmosoly, és egy felhúzott kíséretében.
- Hát... Nem ennyire, de azért vegyük figyelembe, hogy egy idegenházába simán besétáltam, ettem, széket törtem, aludtam, majd te is tudod hogyan kötöttem ki. - sóhajtottam, majd nevetni kezdett.
- Igazán megfizetted az árát... - nevetett velem végül ő is, amire csak bólogattam mosolyogva. Rákönyököltem a pultra, és figyeltem, ahogy nevet tovább. A férfiakat mindig is vonzóbbnak találtam, ha mosolyognak, vagy nevetnek.
- Figyelj, nem akarom elrontani itt a hangulatot... - húzódott kicsit közelebb, majd hirtelen suttogásba váltott. - ...De jól érzékelem, hogy a férjeddel nem igazán bensőséges a kapcsolatotok? - nézett egyenesen szemeimbe és éreztem, ahogy a legkisebb reakciót, vagy érzelmet is látni akar, amit kiválthat belőlem ez a kérdés.
- Nem igazán. Kiskoromban adtak össze minket, kényszerből. Sose lett belőle igazából olyan kapcsolat. Néha talán már a barátomnak se mondanám. Meg nem igazán az az álmom, hogy egy medve mellett éljek emberként. Még ha venne álcázó bűbájt, talán még lenne is valami... - gondolkoztam el kicsit magam elé nézve. - ...Viszont a világért se hajlandó rá. Értem se. Pedig azt hajtogatja folyton, hogy szeret. - nevettem fel fájdalmamban. Csak tőle hallottam egész életemben, hogy szeret, de sose bizonyította. Sose tett értem semmit. Soha. Csak ismételgette azokat az üres szavakat, és azt se engedte, hogy 3 lépésnyire legyek tőle. Szerencsére ezt azért már sokszor nem teszi. El se tudnám képzelni milyen lenne dolgozni, ha a pult mellől figyelni folyamatosan.
- Milyen kár... Pedig egy ilyen nőért a legtöbben a lábukat is eltörnék... - nézett továbbra is rám, de most már egy sokatmondó mosollyal. Felvontam a szemöldökömet, és visszanéztem rá. Talán léptem is volna, de valaki besétált az ajtón. Akaratlanul is odakaptam a tekintetemet, és amint megláttam ki áll ott, az eddigi hangulatom nyomtalanul tűnt el.
- Csak emlegetni kellett. - suttogtam magam elé, ahogy teljesen visszahúzódtam a pult mögé. - Mit szeretnél? - néztem a medvére, szinte ideges is voltam most emiatt. Nem egyszer nem időben értem haza munka után, ne most kezdje el a féltő férj szerepét.
- Azt hittem jössz rögtön haza, miután végzel... - brummogta szinte, ahogy tekintete köztem és a srác között cikázott. Előbbi társalgó partneremnek finoman jeleztem a szemmel, hogy menjen. Szerencsére rögtön levette az üzenetet, és egy kacsintás után már nyoma se volt.
- Máris megyek. - vágtam be egy egyértelmű mű mosolyt, ahogy elpakoltam, amit kellett, majd gyorslépésben vágódtam ki mellette. Jött is rögtön utánam, de nem mellettem. Maradt hátul, ráadásul csendben. Bár tudtam, hogy ez csak addig fog tartani, amíg haza nem érünk. Csak azt reméltem, hogy nem fogja bevágni a szomorú medvebocs-t megint. Nem volt kedvem megint a régi önsajnáltatását végignézni.
Amint beértem a házunkba, leültem a legközelebbi székre, és vártam mit is fog mondani. Teljes csend ülepedett ránk. Én idegesen várakoztam, ő meg csak bámult rám.  Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról, így csak vártam. Már majdnem kértem, hogy mondjon valamit végre, amikor megszólalt nagy nehezen.
- Boldog vagy velem? - kérdezte halkan. Teljesen meglepett ez a kérdése. Először azt se tudtam mit mondjak. Hiába nem a kedvencem volt, de nem is gyűlöltem. Mégiscsak vigyázott rám.
- Számít az? - válaszoltam szintén halkan, ahogy lepillantottam a kezemen lévő gyűrűre. - Házasuk vagyunk, és ez ellen nincs mit tenni. Csak... - kezdtem bele, de végül nem folytattam. Százszor megmondtam már neki, amit akartam, eddig se érette meg.
- Csak jó lenne ha végre emberi formát öltenék...? - fejezte be helyettem.
- Igen, csak úgyse teszed meg értem. - álltam fel. Nagy sóhajjal indultam a hálóba, hogy összepakoljak. Elővettem egy nagy táskát, és pakolni kezdtem a szükséges dolgokat.
- Mit csinálsz? - kérdezte kétségbeesetten.
- A következő lehetőséggel Fabletown-ba fogok utazni. Nem bírom már itt, nekem itt nincs helyem. - néztem rá egy pillanatra, majd folytattam a pakolást. - Ha végre tényleg beszeretnéd bizonyítani, hogy mennyire szeretsz, akkor találkozunk miután vettél egy bűbájt. - legyőzötten állt mellettem, és már egy szót se szólt. Lehet önző dolog tőle ilyet kérnem, de meg kell értenie, hogy ez nekem nem jó így. Sose működne így semmi.
Végül csak pár napra voltam távol, mert a többieknek szüksége volt rám a Farmon. Kellettem a tervek elkészítéséhez. Ugyan visszajöttem, de nem beszéltünk egymással. Csak elsétáltunk egymás mellett, mintha idegenek lennénk.


Finomhangolás


♔ CÉLJAIM ♔

A Fabletown elleni lázadás szeretném sikeresen levezetni, és toborozni az embereket. Igazából azt se bánnám, ha utána én lennék a vezető. Senkinek nem mondtam el, de nagyon tervezem azt is, hogy valahogy megszabadulok Boo-tól.
Kirkorunkban adtak össze minket, ami igazából semmit se jelent.
Sosem volt ez igazi házasság, csak rabság számomra. A medvéktől egyedül a harciasságomat kaptam, semmi többet, és van egy olyan érzésem, hogy ennyiben ki is halt az, amit adni tudnak nekem.


♔ KAPCSOLATAIM ♔

A medvecsalád: dárga férjem, az anyja, meg az apja mindig is a nyakamban lógtak. Úgy érzem lehetetlen megszabadulni tőlük.
A 3 kismalac: egyedül mégse lehet lázadást tervezgetni, ezért engem is bevontak a tervekbe. Talán mondhatjuk, hogy barátok vagyunk, de nem igazán tudom. Főleg azért társalgunk, mert közös a célunk, nekik pedig kell a harci tudásom és az emberi kinézetem.
Én vagyok a szükséges bejárójuk Fabletown-ba.
A Farm lakói: valamilyen szinten ismerem mindegyiket. A legtöbbet csak látásból, de sokkal beszélgettem is, hiszen velük vagyok összezárva a legtöbbször.


♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔

A medvék bármelyikét keresed valamilyen indokkal? Harci képzésre lenne szükséged? Esetleg egy fegyverem kellene kölcsönbe? Fabletown ellen akarsz terveket szőni?Csak egy sörre vágysz a Brémaiban? Bármelyik is legyen, engem megtalálsz.


Adatok

típus: saját/canon
forrás:
főkarakter
user: Mrs. B.


Vissza az elejére Go down
Jonathan Goldman
the hero of this fable
Jonathan Goldman
Király ♔
A Róka jobb füle ♔

♔ HSZ : 47
♔ Avatar : Justin Theroux
Goldilocks Giphy
♔ Bűbájpontok : 9
Re: Goldilocks // Szomb. Május 20, 2017 11:20 am

Elfogadva!

♔ KEDVES GOLDILOCKS! ♔

Először is üdv az oldalon és szeretném a bocsánatodat kérni, amiért ilyen sokáig tartott eljutnom, hogy elfogadjalak. Másodszor is pedig nagyon élveztem az előtörténetedet. Ha őszinte akarok lenni, az elején nem igazán tudtam, hova tenni a Goldilocks-harcos amazon szálat, de aztán ahogy bontogattad a hátterét a mese utáni időkről, valahogy az egész összeállt. Szóval csak ültem itt és bólogattam, hogy "hm, így még akár ez is lehet."

Kimondottan élveztem a karaktered kapcsolatát a férjével. Számomra kimondottan mélynek tűnik, talán pont azért, mert a karaktered részéről nincs mélysége, csak valami, amit kénytelen elfogadni. Egészségtelen párkapcsolatokat imádok olvasni, az minden karaktert meg tud fűszerezni, és te bizony elég csípős is lettél. Very Happy

Foglalj avatart, legendát és képességet és természetesen te is választhatsz egy 100BP vagy az alatti bűbájt, amit vagy nekem elküldhetsz, vagy a bűbájos topipcba beírhatod. Aztán pedig jó játékot!

Vissza az elejére Go down
 

Goldilocks

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♔ Fabletown FRPG ♔ :: Guidebook :: Elfogadott karakterek :: Legendák-