HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Karaktercsere

Karakternév:


Jelszó:



írta:  Vendég
Szomb. Szept. 30, 2017 10:23 pm
írta:  Snow White
Vas. Szept. 17, 2017 9:01 pm
írta:  Vendég
Vas. Szept. 10, 2017 2:18 pm
írta:  Snow White
Szer. Aug. 30, 2017 3:20 pm
írta:  Jeff Radcliff
Hétf. Aug. 28, 2017 6:49 pm
írta:  Vendég
Szer. Aug. 23, 2017 3:30 pm
írta:  Eloise McMittens
Kedd Aug. 15, 2017 5:32 pm
írta:  Robin Rot
Hétf. Aug. 14, 2017 5:37 pm
írta:  Snow White
Vas. Júl. 30, 2017 2:20 am
írta:  Vendég
Kedd Júl. 25, 2017 2:11 pm

Share | .


 

 Ruby Hart ▲ Queen of Hearts

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ruby Hart
the hero of this fable
avatar
Királynő ♔

♔ HSZ : 7
♔ Kor : 31
♔ Hely : ▲ New York
♔ Munka : ▲ Madame; hotel & nightclub owner; nocturnal animal; evil bitch
♔ Avatar : ▲ Lady Gaga

♔ Bűbájpontok : 6
Ruby Hart ▲ Queen of Hearts // Csüt. Ápr. 20, 2017 9:37 pm

Ruby Hart
If I lose my temper, you lose your head.


életkor: 31 (látszólag)
nem: nő
foglalkozás: madame; hotel-, és bár tulaj
pb: Lady Gaga
eredeti név: Queen of Hearts/Red Queen/Szívkirálynő/Vörös királynő
csoport: Legenda
lakhely: New York
attitűd: negatív

alcsoport: Királynő

Kívül, belül
♔ Ruby hihetetlenül türelmetlen, irracionálisan lobbanékony, hajlamos a dühkitörésekre, és hirtelen haragú, olyan ember, aki egy váratlan, és szívből jövő impulzus hatására cselekszik. Önző, és egy egészen aprócskát gyerekes. Roppantul egoista: már nagyon régóta él New Yorkban, de még mindig hiányzik neki, hogy kivétel nélkül, mindenki ’Őfelségének’ szólítsa őt. Igyekszik is e szerint viselkedni: megjelenése fenséges és impozáns, ugyanakkor meghökkentő. Lénye körül fenyegetően szikrázik a levegő. Mindig eléggé hangosan és érthetően beszél, rászokott a káromkodásra, és imádja ezeket az új, trágár szavakat használni.
Rendkívüliek a hangulatingadozásai, robbanékony természet: az egyik pillanatban még akár kedvesnek, már-már nyájasnak, előzékenynek, kifejezetten bájosnak is nevezhető, ellenben a következőben már tajtékzik a dühtől. Olyan, mintha valósággal szeretne dühöngeni, és mégresnek lenni. Csodaországban az egyetlen megoldás minden problémájára – ha vörös helyett fehér rózsákat ültettek a kártya katonái, ha elrontott egy ütést a krikettben, vagy, ha ne adja ég (!) valaki megsértette fenséges személyét, stb. - a lefejezés volt. New Yorkban ugyan nem mindig ilyen drasztikusak a módszerei, de ettől függetlenül nem kevésbé kegyetlen vagy zsarnoki a viselkedése, nem riadt vissza soha a megfenyegetéstől, a megfélemlítéstől, a korrupciótól, vagy a gyilkosságtól. De pánikra semmi ok! Ha más nem, Ruby mindenképpen élvezi a problémamegoldó-, és dühkezelési képességeit és módszereit.
Ms. Hart imádja a hatalmat, aminek New Yorkban is birtokában van – a saját területén, az alvilág sötét bugyraiban. Hirtelen és váratlan cselekedetei ellenére ravasz és körmön font, megvan a magához való esze. Pontosan tudja, hogy kivel, miképpen kell tárgyalni; a másik fél úgyis hamar rájön, hogy kettejük közül Ruby az úr. Szereti, ha ő a főnök, és, ha, nem, hogy hallgatnak rá, hanem egyenesen engedelmeskednek neki, és nyilvánvalóan ebben az e világi szerepben is inkább egyfajta uralkodó, elnyomó, semmint vezető.
Neve ne tévesszen meg senkit: a Szívkirálynőnek nincs szíve – vagy, ha mégis, hát szőrös, és kőből van, és már csupán csak pár karátos, és nagyon-nagyon kicsi, ezért nagyon-nagyon kevés embernek van hely odabent -, másokéval játszadozik csupán.

♔ Alacsony, mindössze 155cm, de a legtöbb esetben magas sarkút visel, tehát kompenzálja a termetét. Magassága ellenére azonban kifejezetten karcsú-, finom, lágy vonalakkal rendelkezik. Arca kifejező, jellegzetes. Bőre márvány fehér, tökéletes, itt-ott tetoválások ékítik testének (csak és kizárólag!) bal felét: bal csuklóján egy béke szimbólum. A dereka bal oldalán, egy ’csokor’ rózsa, melyek az oldalára is átnyúlnak. A bal lapockáján százszorszépek. A bal felkarja belső felén egy Rainer Maria Rilke idézet. A Rainer idézet mellett közvetlenül a ’Little Monsters’ felirat, míg bal hónalja és melle között a ’Mother Monster’ felirat. A bal combja külső felén egy egyszarvú, a ’Born This Way’ felirattal. A bal oldali bordáinál egy kis méretű horgony. Bal alkarja külső felén azt 'ARTPOP' felirat. A koponyája hátsó felén, a tarkója fölött egy angyal, mely csak akkor látszik igazán, ha épp olyanja van Rubynak, hogy felnyíratja a haját.
Szemei bronz-, sárgás-barna-, brandy színűek. Haja általában méz-, vagy ezüstszőke, de volt már világos-, vagy sötétbarna is, kanári sárga, akvamarin kék, halványlila, púderrózsaszín, világoskék, zöld, ’szivárványos’, valósággal hófehér, fekete, esetleg narancssárga, élénkvörös; rövid, hosszú, fru-fruval vagy anélkül, feltupírozva, vagy lágyan a vállaira omolva – mindig éppen olyan, amilyen kedve van Őfelségének.
Ruby olyan, mint egy kaméleon: mindig máshogy néz ki. Megosztó, különleges, egyedi és mindenképpen furcsa, kifejezetten groteszk-, ugyanakkor elképesztő és letaglózó a megjelenése. Egyetlen dolog nem jellemző rá, és az a visszafogottság.
Első blikkre nem is igazán lehet eldönteni, hogy a nő kisugárzása negatív-e, avagy pozitív, Ruby egész megjelenése meghökkentő, diszharmonikus és ambivalens érzéseket kelt a szemlélőben. Annyi bizonyos, hogy érzelmeket és gondolatokat ébreszt az emberekben. Imádja az extravagáns ruhakölteményeket, megfűszerezve némi provokatív, szemtelen, nem minden esetben szembetűnő részlettel. Szereti megbotránkoztatni az embereket!
Ha kell, megnyerő üzletasszonynak tűnik, ha a helyzet úgy hozza, akkor gótikus dáma, vagy futurisztikus látomás. Imádja a geometrikus formákat, vonalakat és mintákat, valamint az erőteljes színeket, ugyanakkor oda van a pasztellért és a ragyogásért – gyöngyök, ékkövek, kristályok, csillám, meg, aminek szem-száj ingere. Kedveli a francia sikket, a glam stílust, a merész-, a különleges-, mégis letisztult szabásvonalakat, az ilyen-olyan kiegészítőket – kalapokat, egyéb, más jellegű fejdíszeket, maszkokat, napszemüvegeket, táskákat. Nagyszabású eseményekre nyilván grandiózus ruhaköltemények társulnak.
Ugyanakkor kellően vad ahhoz, hogy szemérmetlenül rövid nadrágban vagy szoknyákban-, necc harisnyában-, melltartó nélkül-, crop topban-, torna cipőben vagy bakancsban jelenjen meg, esetleg anyaszült meztelenül – ő a Szívkirálynő, megteheti.


Egyszer volt...

Valaha Csodaország zsarnok egyeduralkodójaként pózolt.
A Szívkirálynő nagyon pszichotikus személyiség volt mindig is; ugyan Csodaország minden lakója bolond (ŐRÜLT!), a Királynő a legőrültebb-, és egyben a legveszélyesebb is mindközül. Abszolút hatalma volt, nem csak az ország-, de a férje-, az akaratgyenge Szívkirály fölött is. Könnyű szerrel a férje fölé emelkedett és elnyomta az ország jogos-, valódi uralkodóját.
Bár nyilvánvalóan és szemmel láthatóan irányította a férjét, úgy tűnt, hogy egyes esetekben a Szívkirály volt az egyetlen Csodaországban, aki képes volt befolyásolni és megváltoztatni a királynő döntéseit és cselekedeteit. Néha még az is megesett, hogy, amikor a királynő éppen nem figyelt eléggé Csodaország ügyes-bajos dolgaira, a király eltörölt néhány nevetségesen őrült rendeletet, vagy szabályt, amit a királynő hozott, alkotott, illetve visszavont egy-egy büntetést és kivégzést is. Persze, amikor a királynő ezt megtudta, éktelen haragra gerjedt, és minden további kérdés, vagy fenyegetés nélkül maga fejezte le a férjét, a Szívkirályt – saját kezűleg.
Onnantól fogva a Szívkirálynő egyedüli-, és kizárólagos uralkodója lett Csodaországnak.
Az ország lakói innentől kezdve teljes bizonytalanságban éltek: senki sem volt biztonságban a birodalomban, még a királyi udvar tagjai-, a Lordok és a Ladyk-, ahogy a királynő személyzete sem, hiszen többé nem volt senki sem, aki vissza tudta volna fogni a királynő hirtelen-, de minden esetben lesújtó guillotine-ját haragját.
A Szívkirálynő előszeretettel játszott krikettet a kastélya lakóival-, és a személyzetével, ám borzalmas játékos volt mindig is, ennek ellenére mindegyes alkalommal nyert, lévén a parterei boldognak akarták tudni Őfelségét, mivel tudták, ha a királynő boldog, ők is azok lesznek – hiszen a fejük a helyén marad.
Örök ellensége a Fehér Királynő, saját testvére, akinek igényt tartott a birodalmára, meg akarta szerezni azt.
Úgy vélte, hogy Alice veszélyt jelent az országra, mivel azt gondolta, hogy a lány cseppet sem normális, és felborítja a birodalmában lévő rendet és békét. Egyszer már száműzte Alice-t Csodaországból, egy tárgyalás során, mivel a negyvenkettes törvény szerint túl magas volt, hogy az országban élhessen. Ugyanezen tárgyalás alkalmával kihirdette az ítéletet: 'LEFEJEZNI!' (Erre sajnos nem került sor, mivel Alice valóban elhagyta Csodaországot.)
Kedvenc hobbija az ötórai tea, a krikett és a lefejeztetés volt.

KÉPESSÉG:
Elmekontroll/Illúziókeltés; képes megváltoztatni saját maga és/vagy környezete megjelenését más(ok) számára. Ez a 'kép', amit Ruby közöl, megmutat, csak a másik fél fejében létezik, mintha csak egy álom lenne, de ott nagyon is valóságosnak hat - az illető érzi azt, amit lát, ami az illúzióban vele történik, még akkor is, ha mindannak, amit átélt, fizikailag nyoma sincs a testén. Az egyén, aki Ruby illúziójában vergődik, vagy élvezkedik, más, külső szemlélődőnek olyan, mintha csupán mély álomba merült volna; nem mozog, nem kiabál, nem beszél, csak fekszik, vagy éppen ül, mintha kómában lenne.
Érzelemmanipuláció; a Szívkirálynőnek nem véletlenül ez a neve. Könnyű szerrel játszadozik a szívekkel, mintegy befolyásolva,
megmásítva, felerősítve, gyengítve az egyén érzéseit, érzelmeit.
Ez a manipuláció lehet pozitív, vagy negatív is; okozhat félelmet,
boldogságot, szomorúságot, szíthat gyűlöletet, stb. Az emberek érzelmi palettája széles, Ruby pedig egy cseppet sem válogatós.


A Földi lét
Aki ismer, bizonyára tökéletesen tudatában van annak, hogy milyen kibaszott módon gyűlölök várni. Meglehetősen kevés dolgot utálok jobban a semmittevésnél, a mozdulatlanságnál, a tehetetlenségnél. Ilyen például a rasszizmus, az előítéletek - bármilyen meglepő is.
Minden egyes eltelt perccel azt érzem, hogy az életem értékes momentumai szaladtak tovább, puszta lélegzetvétellel, rebbenő pillákkal, és nem történik semmi, ami előre vinne. Én itt ülök, ebben a makulátlan, fehér-, gyanítom bőrhuzatos széken, rágyújtok, és az idő homokja folyamatosan, megállíthatatlanul, és visszafordíthatatlanul pereg.
A férfi erélyes mozdulattal löki be maga előtt a kávézó ajtaját, majd ugyanígy csukja be maga mögött, meglepően halkan kattan a kilincs nyelve. Bár nem nézek oda, tudom, hogy így van.
- Elnézést a késésért – megigazítja a sötétkék nyakkendőjét. – Ebben a helyiségen tilos – finom mozdulattal bök állával az izzó cigaretta felé – a dohányzás – közli szárazon, miközben helyet foglal előttem, velem szemben, az asztal túl felén.
Hanyag eleganciával pöccintem le a halálrúd hamvadó végét, mely most szürkén-, és feketén mocskolja be a makulátlanul fehér járólapokat, hovatovább, a képébe fújom a füstöt.
- Leszarom – közlöm, és pofátlan módon a cigarettába szívok, miközben vörös ajkaim szeglete kétes, kaján mosolyra rándul. – Maga, itt és most, nem egyéb, mint egy ügyfél, aki tartozik nekem. Nem is kevés pénzzel. Momentán nem zsaru, hogy parancsolgasson nekem, az istenért... inkább azt mondja meg, hogy miért hívott ide engem, mert, tik-tak, az idő telik, a napjai meg vannak számlálva, és ez a szám még csak nem is kétjegyű – soha nem voltam a kertelés híve, minek fussak fölösleges köröket, ha már így is többet kellett várnom, mint amennyit akartam?
- Nem tudom kifizetni az adósságomat. Most nem...
- Igazán sajnálatos – vágok szavába. - Ismeri a következményeket.
- Elúsztam a munkával – feleli.
- Abban bíztam, hogy nem az üres fecsegését, magyarázkodását és mentegetőzését kell hallgatnom majd, hanem perkál, és könnyes búcsút veszünk egymástól. A legközelebbi alkalomig – ugyanis minden péntek vagy szombat este betér a rendőr a Rouge-ba, és bizony keményen döngeti a lányokat, és ilyen-olyan drogokat is fogyaszt alkalmanként. És, olybá tűnik, nem mindenre elég a rendőri fizetés...
- Meg is kapja, ígérem, asszonyom. A jövő hónapban, mert...
- Úgy értettem, hogy most. Vacsorameghívásom van.
- Nem tudom. Sajnálom. Le vagyok égve – igyekszik nyugodt maradni, és úgy tenni, mintha méltó partnerem lenne, mégis kiskutya szemekkel néz rám. De nyilvánvalóan nem az, hiszen alighogy kimondta ezeket a szavakat, zavarba jön, lesüti pilláit, élére vasalt, fekete nadrágját fixírozza, mintha az oly’ annyira érdekfeszítő volna. A replikám erre a patetikus színjátékra: a képébe nevetek. Szívvel. Érzéssel. Nemes egyszerűséggel kinevetem a fiatal férfit.
- Ugye nem kell emlékeztetnem rá, hogy ki vagyok, és, hogy egészen pontosan mennyi pénzzel tartozik nekem? – hagyom, hogy ránk telepedjen az a bizonyos, sokak által ismert, kínos csend. El is szégyelli magát a férfi, látom rajta, a zsigereimben, a csontjaimban, a kibaszott idegsejtjeimben érzem. – A nagyobb kutya baszik, Pavlov. És kettőnk közül határozottan én vagyok a nagyobb kutya, ezt ne feledje. Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy üres ígéreteket tegyen nekem, egyrészt, másrészt pedig, súlyos, kemény pénzekről beszélünk. Egy olyan összegről, amely több, mint három számjegyből áll, és, amely csak gyűlik, és gyűlik, annak ellenére is, hogy már múlt hónapra ígérte a törlesztést – elgondolkodik. Képtelen állni a pillantásomat, lesüti szemét, a saját széke karfájába markol. – Egyezséget kötöttünk: mindketten tartjuk a szánkat. Ha szól a fakabát barátainak arról, amivel ténykedek, arról, ami a Rouge-ban zajlik, akkor én is szólok arról, hogy mivel mulatja a szabad estéit. Gondolom, azt ön sem szeretné. Eléggé rossz fényt vetne önre, ha kiderülne, hogy, nem, hogy nőkkel, hanem férfiakkal is kavar illegálisan, ezzel megcsalva a drágalátos feleségét, hovatovább, ha ez nem volna elég, szintén illegális, tudatmódosító szerekkel él. Van bizonyítékom, és ezt ön is tudja, megmutattam a fotókat, mert tiszta, nyílt lapokkal játszom, de ön csak sumákol és kamuzik, Pavlov – csettintek nyelvemmel. - De, ha az észérvek és a pénz nem győzi meg, igazán bemutathatna a feleségének, és a lányainak... hány évesek is a kis szíveim? Nyolc, kilenc? – biccentem kissé jobbra a fejemet, és élvezettel konstatálom a rémületet az arcán, ahogy leveri a víz, ahogy gyöngyözik az izzadság a homlokán és a halántékán, ajkai fölött. – Ne veszítse el a fejét...! – rikkantok, és könnyeden emelkedem fel a székről, hogy a kijárat felé vegyem az irányt.

Mire a kávézóból a Rouge-ba érek, az éj már az utcákra telepedett. Az irodámig kísér hű kutyám, majd odakint megáll az ajtó előtt. Aki betér a Rouge-ba, és velem óhajt beszélni, annak először Knave-vel kell tárgyalnia, és csak utána nyer bebocsátást az oroszlánbarlangba, ha én megengedem.
Az órára pillantok: öt óra. Mindig öt órát mutat. A teával telt csészébe minőségi vodkát töltök, és rágyújtok. Leereszkedem a mahagóni asztal mögötti, fekete bőrhuzatos székre, és átnézem a pénzügyi jelentéseket, melyeket az egyik hozzáértő írt, és minden leírt szót, és számot ellenőrzök – nem csúszhatnak hibák a számításaimba.
Nyílik az ajtó, az elegáns testőröm irányítja be a fiatal nőt. Undorító, boros hányás színére emlékeztető szoknyát visel, valamilyen krémszínű felsővel. Szőke haja rendezetlen lófarokban himbálózik, és minden bizonnyal csiklandozza tarkóját. Magas sarkút pedig nem szabadna a lábára adni.
Egy másik Alice.
- Miben segíthetek? – emelkedek fel ültemből, és az asztallapra támaszkodok, fenyegetőn előrehajolva.
- Láttam, hogy felszolgálókat, és táncosokat keres.
- És?
- És... szeretnék jelentkezni táncosnak.
- Van táncos múltja? – nemlegesen megingatja a fejét. – Akkor nem hiszem, hogy van miről beszélnünk. Ez Amerika, szívem, nem állunk a feldobott pofon alá – kaján vigyor terül el képemen. Neki pedig elkerekednek a szemei. Köpni-nyelni nem tud. Majd pedig sírni kezd. Először csak némán rázza testét a sírás, könnyei patakokban folynak, majd valósággal zokogni kezd. Nem tudom, hogy ez mit jelent, és, ha őszinte akarok lenni, nem is érdekel.
Főleg, hogy ő nem lehet egy másik Alice.
- Most meg mi a baja? Menjen, nincs időm az ilyesmire...
- Nem tudok – egyik szép ívű szemöldökömet felvonva nézek rá. – Nincs... hova – nagy levegőt veszek, és minden természet adta türelmemet össze kell szednem, ami nem sok, de kevés.
- Hogyhogy nincs? – csattanok fel, és valósággal a fiatal nőre rivallok. – Gyerünk, nyögje már ki!
- Ukrajnában élnek – nagy, lemondó levegőt veszek. Meglehet... hogy nincs zöldkártyája. Meg fog baszni a jard.
- Talán... felvehetem pincérnőnek, vagy pultosnak. Ha hibázik, takarítani fogja a hányást, a húgyot, meg a szart a vécékben. Megértette? – bólint. - Itt egy nyomtatvány - veszem elő a papírokat a fiókomból, az asztalra dobva csúsztatom a nő elé, és egy tollat teszek a fehér lapokra. - Töltse ki, írja alá. Ugye tud írni? - bólint. – Ha befejezte, menjen ki, várjon meg odakint - hanyagul intek az ajtó felé, a cigarettát tartó kezemmel, majd a halálrúdba szívok. - Ágyat tudok biztosítani, lehet, hogy akár egy hónapra is – habár, az is inkább matrac, a szoba pedig patkánylyukra hasonlít, lelakott, mocskos kis szoba, valami lepukkant, szaros motelben. A Red Keep nem az ilyen senkiknek való hely. Általában a személyzet lakja azokat a szobákat, azokban a motelekben, de ritka, hogy ilyesmi történik. - Levonom a béréből - szilárd kijelentés, és nem viccelek. - Ne aggódjon. Itt, a klub falain belül az embereim vigyáznak minden itt dolgozóra, nem csak a táncosaimra, hanem a személyzetemre is. Nem eshet baja. A jard hű kutyái nem jelentenek nekem semmit sem. Ha más, külsős, nem fizető vendég, akár egyetlen ujjal is hozzá ér a...tulajdonomat finomítom egy kevésbé birtoklónak ható szó használatával: - beosztottjaimhoz, nem hagyom szó nélkül – biztosítom védelmem felől. – Ott van, a szerződésben, feketén-fehéren. Olvasni is tud, ugye? – zavartan bólint. – Nagyszerű!
Aláírja.
- Köszönöm! Nagyon köszönöm!
- És ne feledje: ebben az átkozott világban az egyetlen, akitől félnie kell, az én vagyok. És vegyen fel valami... vöröset.


Finomhangolás


♔ CÉLJAIM ♔

Minél nagyobb FEJETLENSÉG!
Bizonyos körökben már kellő befolyással rendelkezik, de a város élére akar törni, ilyen-olyan, elit(ebb) pozíciókban tetszelegve.


♔ KAPCSOLATAIM ♔

▲ Alice
▲ Knave of Hearts (testőr/szerető)
▲ The White Queen/Fehér Királynő (nővér)
▲ Mad Hatter/Bolond Kalapos
▲ Cheshire Cat/Cheshire (vigyorgó, vigyori) macska
▲ White Rabbit/Fehér Nyúl
▲ March Hare/Április Bolondja vagy Badar
▲ The Headless King/A fejnélküli király (nagybátyj)
▲ The Headless Horseman/A fejnélküli lovas (unokafivér)


♔ FELAJÁNLÁSAIM ♔

Rubynak van egy szállodája - a Red Keep -,
amit megboldogult, kettes számú, földi férjétől örökölt, aki teljesen váratlanul hunyt el pár évvel ezelőtt, valamint egy klubja - a Rouge -, ahol elanyátlanodott,
hercegnőket-, illetve nem csak és kizárólag egykori királylányokat-, hanem más-, szép-, emberi alakkal rendelkező, mesebeli lényeket és hétköznapi lányokat (és fiúkat!) foglalkoztat.
Foglalkoztatás alatt beszélhetünk pincérekről, pincérnőkről, mixerekről, pultosokról, takarítókról, táncosokról, szajhákról. Továbbá az őrszolgálatról, a rendfenntartó személyzetről - ajtónállók, kidobók.
Valamint van egy saját, külön bejáratú testőre is (Knave of Hearts).


Adatok

típus: saját
forrás: társoldal
főkarakter
user: Hannibal




A hozzászólást Ruby Hart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 26, 2017 4:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Reynard T. Fox
the hero of this fable
avatar
Alakváltó ♔
Admin ♔

♔ HSZ : 51
♔ Hely : A Farm
♔ Munka : Hivatali jogi képviselő
♔ Avatar : Joe Dempsie

♔ Bűbájpontok : 6
Re: Ruby Hart ▲ Queen of Hearts // Szer. Ápr. 26, 2017 1:46 pm

Elfogadva!

♔ KEDVES MISS HEART,

Keresem a megfelelő szavakat, óvatos Róka módjára, mert a világért sem szeretném megsérteni kegyed, mert, kérem alássan, szerintem úgy vagyok a legszebb, ha a fejem a helyén marad. Very Happy
Neked is hála és köszönet a türelmedért és a tárgyalásokért. Ezeknek hála sikerült megalkotnod egy olyan karaktert, akitől valóban tartani lehet. Pokoli egy dög vagy, hallod-e? Ne,ne, ne, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit... Very Happy

Nagyon örültem annak, hogy megtartottad a "nem azért ilyen, mert olyan rohadt menő" kontextust, hanem mert beleszőtted a valós gyengeségeket, komplexusokat. Mint például Alice "szellemét", illetve a testmagassággal kapcsolatos kínlódást csupán egy fél mondattal kifejezve, de remekül átadva azt. Véleményem szerint a Szívkirálynő egyike azoknak, akik a nyertes oldalon vannak a Menekülésben,
tehát itt, a Föld dimenziójában sokkal jobban kiteljesednek és működnek, mint otthon, a Történetírók "elnyomása" alatt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mihez kezdesz azzal a hatalommal, ami a kezedben maradt, és hogy miképpen fogsz okosan lavírozni azok társaságában, akik (sajnos, egyelőre... :"D) feletted állnak a jelenlegi hatalmi struktúrában. Szerintem érdekes lavírozás lesz Very Happy

Ha foglaltál Legendát, Avatart és Képességet, akkor kérlek, még válassz egy, legfeljebb 100 BP értékű bűbájt is, amivel megkezded a játékot,
és írd meg, hogy felhasználod-e most azonnal vagy elteszed későbbre. Továbbá a megbeszélt kiegészítéseket még utólag illeszd be, utána pedig foglald el a téged megillető helyet Fabletown lakói között!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Ruby Hart ▲ Queen of Hearts

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» ~ Our hearts are like firestones ~ [Vízió&Wanda]
» Hela; the queen of life&death

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♔ Fabletown FRPG ♔ :: Guidebook :: Elfogadott karakterek :: Legendák-